B típusú jogosítvány, első forgalmi vizsgán a vizsgáztató "Ez életveszélyes volt" (kanyarodás, autó nem jött, és a sebesség is alacsony volt) felkiáltással megszakította és sikertelennek nyilvánította a vizsgát. De az igazán érdekes dolgok csak ezután következtek.

 
Az oktató szerint "Újabban mindenkit megvágnak, mert vizsgák után kapják a pénzt". És "Az utolsó 16 vizsgából 2 volt sikeres".

Az első állítás érdekes, mival a közép-magyarországi régióban az elmúlt hónapban valamivel több, mint 70.000 vizsgaalkalom volt, ebből 7000 volt sikertelen. A magyarországi sikeres vizsga átlag pedig 50% körül van. Így tehát vagy nem mondott igazat, vagy csak saját magát minősítette. Az állítás másik fele, miszerint a vizsgák után kapják a pénzt, szintén nem igaz, mivel az NKH (Nemzeti Közlekedési Hatóság) saját vizsgáztatói fix fizetést kapnak, a szerződéses vizsgáztatók pedig szintén órabérért dolgoznak, a megtartott vizsgák számától függetlenül. Így - csak a plusz vizsgaalkalommal - a vizsgáztató anyagilag nem jár jobban. Ráadásul (ennél az iskolánál) a pótórák többe kerülnek a normál óránál, tehát az iskola biztos jobban jár, ha a nebuló többször vizsgázik.
 
De mi van, ha a vizsgáztató kenőpénzt akart?
 
Itt folytatódnak az érdekes dolgok. Az NKH központban a vizsgáztatásért felelős vezető gyakorlatilag letagadta a korrupció létezését a jogosítványszerzés folyamán. Azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy lenne olyan, aki pénzt fogadna el azért, hogy a vizsgázó sikeresen vizsgázzon. Ha még nem hallott ezer meg ezer ilyen esetről, akkor az a baj, ha meg hallott, akkor az a baj. Mindenki hallott ilyet, jó sokat.
Még egy furcsaság, hamár az NKH vizsgáztatókat felügyelő vezetőjéről van szó: saját elmondása szerint aktív vizsgáztató és ex oktató. Mikor ez kiderült, már nem is volt olyan furcsa számomra, hogy szerinte kizárólag a vizsgázó lehet a hibás.
 
Ezután kerestem meg az autósiskola vezetőjét, aki elmondta, hogy a vizsgáztatók a Petzvál utcában található Fővárosi Közlekedési Felügyelet vizsgázással foglalkozó főosztályához tartoznak. Itt azt a magyarázatot kaptam az esetre, hogy nyilvánvalóan a vizsgázó a hibás, mint ahogy a reklamáló vizsgázóknál is 80%-ban (!!! - és mi van a maradék 20%-kal???) így van. Azért rákérdeztem, hogy mi van, ha mégis valaki mást érzek hibásnak (nem vagyok benne biztos, hogy a vizsgáztató, az iskola részéről sem tiszta az ügy...), erre azt mondta, hogy a vizsgáztató azért ül ott, mert benne meg kell bízni. Mint ahogy megbízunk a bírókban, ügyészekben is.

Azért én szerettem volna megtudni, ennek ellenére mi az eljárás arra, hogy kiderüljön az igazság. A válasz az volt, ember legyen a talpán, aki kideríti, hogy mi történt, mivel hárman ültek az autóban, a (somindent hallottunk a vizsgáztatókról) vizsgáztatóban meg kell bízni, a (hazudozós) oktatónak érdeke, hogy a vizsgázó megbukjon, a szerencsétlen vizsgázó meg hiába bizonygatja az igazát, a tapasztalatok azt mutatják, hogy neki úgysincs igaza. A vizsgalapon - feltehetőleg, bár ezt utólag senki nem láthatja, csak ha hivatalos eljárás indul - pedig az áll, hogy az eredménytelenség oka a kanyarodási szabály megszegése.
 
Ezek után mindenki gondoljon, amit akar, lehet, hogy tényleg a vizsgázó a hibás, de ha mégsem, mit lehet tenni ebben az ügyben, és miért van, hogy szabályos, hogy az iskola jól jár a bukott vizsgázóval? És mikor az ember sok tízezer forintjáról van szó, miért - egy ismeretlen iránti - bizalom az egyetlen, ami döntő lehet az ügyben?