Ritka dolog az, amit Mulder csinált. Azért persze érdemel némi dorgálást, amiért kómásan volán mögé ült és majdnem balesetet okozott, hisz talán ha nem egy rutinos taxis jön akkor és ott, talán nagyobb baj lett volna. Viszont ami ez után történt, az az öreg róka személyfuvarost is meghökkentette.

Történetünk a Soroksári úttal párhuzamos kis utcában játszódik egy kedves, csodálatos nyári délutánon. A lágy szellő finoman kergetőzik az utca melletti fák ágai között, melyek enyhet adó árnyékot próbálnak csempészni a kétszer egy sávos útra, hogy az ott átaraszolni próbáló bogarak biztosan célt érhessenek.

A természet gyönyörűen megkomponált összjátéka, az eleven élet ilyesfajta tökéletes összhangja számomra nem tűnik fel, mert éppen azon munkálkodom, hogy a sávok melletti parkolóból hazafelé kormányozzam az utam. S bár a parkolóhelyről kiállást rengetegszer elpróbáltam és minden feltűnés nélkül előadtam már életemben, azon a napon ez a feladat nem az előre elgondoltak szerint történt.

Szabadkozhatnék, hogy fáradt voltam, hogy hosszú volt a napom vagy kreálhatnék végtelen listát arról, hogy miért hibáztam, de ez nem változtat azon, hogy kiállás közben nem néztem a bal tükörbe, csak elindultam. Ezen hiányosságomat akkor sem pótoltam, amikor egy kék színű másik kocsi elhúzott mellettem. Nem tudom miért, de úgy gondoltam, hogy nem jött nekem, onnan már nem jön többé semmi.

Teljes nyugalommal tekertem tovább a kormányt és adtam a gázt. Szinte szabályosan kifordultam az éppen érkező taxi elé. A taxis iszonyat ügyes volt, annak is köszönhetem, hogy még élek, mert a baleset elkerülése nem rajtam múlt. Én csak egy pöccintett dudát hallottam, egy picit driftelő, elmosódott dobozt, ami nem messze állt meg tőlem. Címre jött.

Nosza, gondoltam, ennyiben nem hagyhatjuk a dolgot. Immáron teljes körültekintéssel a taxis után vetettem magam. Megálltam mögötte, rávillantottam, éppen kiszállt. Odamentem hozzá:

- Uram, ... - kezdtem én.
Itt láttam, hogy a sofőrünk felszívja magát, készül veszekedésre vagy másra.
- ... köszönöm - folytattam. - Az előbbi teljesen az én hibám volt, egyszerűen bebambultam és sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam.
Ekkor a taxisban megállt a levegő. Pár pillanat kell ahhoz, hogy az első hang elhagyja ajkait.
- Mit mondott? - kérdezte a taxis, de a választ nem várva meg, folytatta: - 25 éve taxizom és ezeket a szavakat még sosem hallottam. Pedig ...- hitetlenkedet, majd lemondóan legyintett.
Álltunk ott egy pillanatra még, majd a taxis törte meg a közöttünk lévő csendet:
- S ezért jött utánam, hogy elmondja? - érdeklődött
- Egyrészt igen, mert tényleg szégyellem figyelmetlenségemet. Viszont fontosabb, hogy nem világít a jobb féklámpája ... - említettem meg nyugodtan.

A bogarak időközben átértek a túloldalra.