Olyan történetet más olvashattatok itt, amiben egy anyuka panaszkodott arról, hogy a belvárosi járdákat teljesen elzáró parkoló autók miatt folyton le kell menniük az úttestre. Az meg ugye nem veszélytelen dolog, sok az idióta. Jelen esetben a járda és az út minősége is nagyon rossz a levél beküldőjének elmondása alapján, de ettől még életveszélyes helyzetek adódhatnak belőle, ha valaki babakocsit tologat az út közepén, a kislánya meg mögöttük csalinkázik a kerékpárjával.
Ma eléggé különleges dologgal volt dolgom, nem volt anyázás, sem balhé, qurva anyázás sem, de azért mégis érdekes a dolog. Van a III. kerületben a Czetz János utca, mely utca nemcsak arról lehet ismerős a környékbelieknek, hogy busz közlekedik az utcában, hanem igen silány állapotban van az útburkolat is, ezzel együtt pedig a gyalogos járda is.
Nem tudom, hogy pont ezért tértek-e le a járdáról történetem szereplői, de pont abban az időben vitt arra az utam, és csak azt látom, hogy egy apuka az utca közepén egy babakocsit toll. Mellette meg gondolom a nagyobbik lánya (kb. 6-7 éves lehetett) biciklin haladt.
Mögöttük jöttem és, hogy ne legyen baj lelassítottam így kerültem ki őket (áttérve a szemközti sávba), de mivel teljes döbbenet is fogadott, hogy kocsim közeledésére sem húzódtak lejjebb egy kisebb dudálással és kezem jobb irányba tartásával jeleztem, használják a járdát, mégis két gyerek életéről van szó, és ugyebár halljuk néha a szomorú történeteket az utca királyairól, ne adj' Isten valami balfékkel találkozzanak egyszer.
Kikerülve őket a visszapillantóban még azt láttam, hogy a kedves apukának állt feljebb, nagy kézlegyintéssel jelezte, mi a francokat dudálsz.
Persze kapom majd a szokásos sünöket, meg hülye a posztoló, hogy megírta ezt a történetet és különben is minek jár arra, de azt hiszem van nálam is rosszabb, mint az említett apuka aki saját hülyesége miatt tesz ki ilyen helyzetbe két gyereket.
Az utolsó 100 komment: