Olyan történetet más olvashattatok itt, amiben egy anyuka panaszkodott arról, hogy a belvárosi járdákat teljesen elzáró parkoló autók miatt folyton le kell menniük az úttestre. Az meg ugye nem veszélytelen dolog, sok az idióta. Jelen esetben a járda és az út minősége is nagyon rossz a levél beküldőjének elmondása alapján, de ettől még életveszélyes helyzetek adódhatnak belőle, ha valaki babakocsit tologat az út közepén, a kislánya meg mögöttük csalinkázik a kerékpárjával.

Ma eléggé különleges dologgal volt dolgom, nem volt anyázás, sem balhé, qurva anyázás sem, de azért mégis érdekes a dolog. Van a III. kerületben a Czetz János utca, mely utca nemcsak arról lehet ismerős a környékbelieknek, hogy busz közlekedik az utcában, hanem igen silány állapotban van az útburkolat is, ezzel együtt pedig a gyalogos járda is.

Nem tudom, hogy pont ezért tértek-e le a járdáról történetem szereplői, de pont abban az időben vitt arra az utam, és csak azt látom, hogy egy apuka az utca közepén egy babakocsit toll. Mellette meg gondolom a nagyobbik lánya (kb. 6-7 éves lehetett) biciklin haladt.

Mögöttük jöttem és, hogy ne legyen baj lelassítottam így kerültem ki őket (áttérve a szemközti sávba), de mivel teljes döbbenet is fogadott, hogy kocsim közeledésére sem húzódtak lejjebb egy kisebb dudálással és kezem jobb irányba tartásával jeleztem, használják a járdát, mégis két gyerek életéről van szó, és ugyebár halljuk néha a szomorú történeteket az utca királyairól, ne adj' Isten valami balfékkel találkozzanak egyszer.

Kikerülve őket a visszapillantóban még azt láttam, hogy a kedves apukának állt feljebb, nagy kézlegyintéssel jelezte, mi a francokat dudálsz.

Persze kapom majd a szokásos sünöket, meg hülye a posztoló, hogy megírta ezt a történetet és különben is minek jár arra, de azt hiszem van nálam is rosszabb, mint az említett apuka aki saját hülyesége miatt tesz ki ilyen helyzetbe két gyereket.