És a címhez tegyük hozzá, hogy ennek az időnek a nagyobb része az első néhányszáz méteren telt el. Engem n levele tovább erősített abban, hogy nem igazán szeretnék a belvárosban lakni, vagy ha egy mód van rá, autóval egyáltalán odamenni se.

Az átlagos esti programom.

17:30-kor kigördülök a kapun, gurulok 50 métert, és beállok a Királyi Pál utca végén a sorba. Ha valaki nem ismerné a környéket, a Kecskeméti utca, Bástya utca, Szerb utca, Fejér György utca, Veres Pálné utca [egy része], Szarka utca teljes forgalma a Királyi Pál utcai lámpával tudja elhagyni a környéket.

Ugyan ha a Kecskeméti utca és Királyi Pál utca közötti szakaszon a Bástya utca nem az utóbbi felé lenne egyirányú, akkor a Kecskeméti végére – a Koron Szálló miatt – rakott lámpa pont kétszeresére növelné a lehetőségek számát. Így azt a lámpát a vendégek és a Magyar utca forgalma tudja használni, de erre az utcára csak a Körútról lehet bejutni, a lámpával pedig csak olyan irányba lehet menni, ahova a Körútról amúgy is.

A Bástya utcánál érkezőknek elsőbbségük van [jobbról jönnek], ott a sor nagyjából a Szerb utcáig áll, míg a Királyi Pálon is végig, az Egyetem térig, így elég gyakori a dudálás, ami jogos a Bástya utcán állók részéről, az elsőbbség meg nem adása meg egy idő után talán érthető a másik sorban állóktól.

18:05, én vagyok az első a lámpánál. Mikor a lámpa zöld lesz, a körúton keresztbe menő gyalogosoknak még zöld (nekik előbb zöld, mint „nekünk”, a gyorsabbak már ott tartanak, hogy épp előttem mennek át, a Kálvin tér irányába (ugye pirosban). A Buda felé tartó autók is keresztben állnak előttem, lassan vált a lámpa a Fővám téren, mindig beragad valaki a kis utca elé. Kicsit távolabb a villamos is keresztben áll, mert elég meg beragadt az előző, aki a Királyi Pálból próbált balra kanyarodni.

Nem adom fel, sikeresen veszem az akadálypályát, nem ütöm el a gyalogosokat, kikerülöm az autót, megvárom, hogy a villamos el tudjon menni, és sikerül úgy besorolnom, hogy az autó háta nem lóg a sínre, mérhetetlenül büszke vagyok magamra (de én voltam az egyetlen, aki azon a zöldön kijutott az utcából).

18:12, második vagyok az Üllői útra (jobbra) kanyarodó lámpánál.

18:14, még mindig második vagyok, az előző zöldnél nem jutott ki az előttem álló, mert ott keresztbe az Üllőin lett egy zebra, annyi a gyalogos, hogy esélytelen zöldben (vagy sárgában) abszolválni a jobbkanyart. A harmadik lámpaváltásnál az előttem álló is lemond a szabályosságról, bőven pirosban kanyarodunk jobbra, igaz, utána még hosszú ideig senki nem jön sehonnan, hogy miért nem lehet ott hosszabb a zöld, rejtély számomra.

18:15, elértem az Üllői közepén feltárt lyuk csatornafelújítás-karbantartás-építés miatti sor végét.

18:20, leküzdöttem az előbb említett sort.

18:23, megérkezek a Nagyvárad térre, célomhoz. Nem vagyok ideges, nem vagyok feszült, nem, egyáltalán. Igen, metróval nagyjából 15 perc lett volna az út. Igen, a baj az, hogy muszáj autóval mennem (szállítmányozni nehéz nélküle). Igen, visszafele is meg kell tennem ezt az utat.