Mostanában az EU elnökségünk alatt biztosan gyakrabban szembesültök ti is azzal a helyzettel, amiről Pirx pilóta írt levelet. Delegációk jönnek-mennek, természetesen sietnek nagyon, mert az egyenlők közt is egyenlőbbek...

Vicces, hogy a csapból is a leállósávok veszélyességével kapcsolatos kampány folyik éppen: február 24-én este 9 és 10 között az M1-en jöttem haza Budapestre; kényelmes, 120-130-as tempó (a kis Corolla már 130-nál is idegesítően magasan pörög), folyamatos a haladás, lassítani nem nagyon kell, de azért vagyunk rendesen a pályán.

Egyszer csak nagy kék vibrálás a visszapillantóban, a sötétben csak annyi látszik a diszkófényekből, hogy nem egy autóhoz tartoznak, hanem egy jó pár autós konvojhoz. Mindenki szépen kihúzódik a külső sávba, visszafogjuk 100 körülire a tempót.

Néhány másodperc (perc?) múlva fel is tűnik mögöttem az első zsandár, de nem a belső sávban, hanem a sávelválasztón, nagyobbrészt a külső sávot is elfoglalva. Gondolkodni sincs nagyon idő, már a nyakamban liheg, tol le vagy 150-160-nal. Épp csak megfordul a fejemben, hogy ha százzal kimegyek a leállóba, és egy lúzer épp ott kászálódik ki egy lerobbant autóból, akkor nagy bumm lesz.

(Alattam már állt meg úgy öreg vas, hogy az elektromosság is elment, no akkor nuku vészvillogó, és mire magára rántja az ember a kukásmellényt, és hátrabaktat vagy 50-100 métert a háromszöggel a sötétben, már tízszer meghalt). Fékezgetni sincs idő, ha lassítok, mielőtt kimennék a leállóba, már belémjött a hülye yard. Előttem hosszú bal kanyar, ha áll is valaki a leállóban, akár villogva, akkor se látszik a jobb sávba kihúzódott autóktól.

No mindegy, nincs lehetőség mérlegelni, kivágódok a leállóba, csökkentem a sebességet, és felváltva figyelek előre, meg hunyorítva próbálom kiszúrni a visszapillantóban, a mindent elhomályosító kék vibrálás közepette, hogy vajh mögöttem mi van. Szerencsére, az utánam jövők - akik szintén kiszorultak a leállóba - is lassítottak, nem fognak rám kenődni.

Eközben balról 8-10 rendőrautóból és lázárlimuzinból álló politikusi flotta előz le, villog mindegyik ezerrel, felváltva, egy a külsőben, aztán egy a belső sávban megy, mint mi szoktunk a motoros túrán, csak akkor ugye egy sávban elférünk... Előttünk is kapcsol előbb-utóbb mindenki, van, aki gyorsan, van, aki csak nagy nehezen, de kihúzódik mind a leállóba, ahol állandósul egy 50-60 körüli tempó. Megnyugszom, ha áll is valaki a leállóban, azt már az előttem haladók megbüntetik, nekem csak a követési távolságra kell figyelni.

A kék vibrálás még sokáig látszik elől, a horizonton. Gondolom, időnként hosszabb izmozás szükségeltetik mindkét sáv megszerzéséhez... Nálunk helyreáll a világ rendje, visszafoglaljuk a forgalmi sávokat. Még sokáig dühöngök magamban, hogy kispályás, káeurópai politikusainknak tényleg van okuk annyira félni, hogy ilyen arrogánsan vegyék át a hatalmat a sztráda felett?

Vagy netalán csak bunkó mucsai parasztok, akik ilyenkor amerikai elnöknek képzelik magukat...? Persze, van még hova fejlődni: 1975-ben Kubában, ha jött Fidel Castro konvoja az "autópályán", egy csomó motoros rendőr iszkolt előre, és mire odaért a Commandante, már géppisztollyal felügyelték a leállított forgalmat...

Üdv mindenkinek, és a nagy ég óvja a leállósávban tökölőket...