Hát nekem is meg volt a hétvégi kiruccanásom. Nagyon jól telt, kivéve az elmúlt 2 óra történése ne történt volna meg.

Olyan este 6 óra fele érkeztem meg itthonra – 110 km – levezetése után. Semmi gond nem volt az út alatt, élveztem is az autókázást. Hazaérve lepakoltam a cuccomat és elgurultam szavazni. Kedélyesen elbeszélgettem a szavazás után egy-két ott lévő ismerősömmel. Majd bepattan vissza a verdába és irány haza (ez kb. 5 km). Egy másodrendű fő útvonalról lekanyarodtam egy másik másodrendű főútvonalra. Fel az ottani emelkedőn – pikk-pakk felvéve az 50-es városbeli „tempót”.

Felérve az emelkedőre utolért egy Renault Twingo. Majd a domb tetején megközelítette a hátsó lökhárítómat (horgomat) kb. 50 centire. Már nem láttam a lámpait sem, csak az oldalsó tükörből láttam, hogy mi folyik hátul. Előzni nem tudott és mikor már tudott volna akkor is csak tolongott a hátam mögött. Picit megfékeztem és láttam, hogy semmi reakció. Pfff mondom, akkor kicsit agresszívabban. Ez már hatásos volt, mert amint visszakapcsoltam 2-esbe és húzattam vissza 50-re láttam, hogy a Twingo-s ledermedt.

Nem volt semmi rosszindulat bennem. Nem hencegni akartam a másiknak, hanem ismerem az ottani útviszonyokat, az arra közlekedő embereket (gyalogosokat is) nem volt kedvem két helyről kapni a jóból (voltak az utcán jó páran).

A Twingo-s viszont nem így gondolta. Felkapcsolta a fényszórót és a nyomomba eredt. Mondanom sem a gyilkos 50-est Ő is elérte hamar. Fényszóróval bele a hátsóm 50 centire, vakuljak meg. Felemeltem a jobb kezem és teljesen egyértelmű új gyakorlatot hajtottam végre, kifejezve véleményemet a bunkóságáról. Ismételtem játszottam egy keveset a féklámpával, de nem volt hatása. Na jól van, gondoltam. Ismét egy izmosabb fékezés. A két esett kb. 200 méteren belül történt. A Twingo-s ismét totál lemaradt az esett után.

Közeledett a kereszteződés ahol le kellett kanyarodnom balra. Szemből nem jött senki. Elvettem a gázról a lábam és kitettem balra az indexet, húzódtam balra a sávomban. A Twingo-s megint megérkezett a hátsómba, mondanom sem kell 50 centire (sem), fényszóróval. Úgy voltam vele, hogy én itt úgy is lekanyarodok balra. Viszlát hülyegyerek! Erre az idióta vad baromja! Rám előzött, én meg már megkezdtem a kanyarodás balra. Padlófékezik, ordít, mutogat. Néztem rá bambán, hogy mi a szart csinálsz Te hülye. Csak mutogat nekem és szemmel láthatóan jól artikulált, mindehhez adott egy gáz fröccsöt. Nem vagyok az a bolond, idegbajos sofőr. (Sőt. Jó sofőr sem vagyok szerintem). Viszont a kereszteződésben (az otthonomtól pár 100 méterre), ott elpattant valami a fejemben. Megremegett a lábam, a kezem. Tövig tapostam a pedált, pirosba pörgettem a kettest, majd jött a hármas.

Én a kis mellékutcán ahol lakom, velem párhuzamosan a főutcán a Renault. Satufék, farolós kanyar az utca végén. Elengedtem pár autót, hogy kitudjak kanyarodni vissza a főútra. Ismét bőségesen itatni kezdtem a benzint a zöld szörnyetegemmel. Be is értem a srácot 1-2 km alatt. Nyomta neki, mint a bolond. Megközelítettem, de nem mentem a seggébe – féltem, hogy nekem nem állna meg a szekér, mint neki :P – és adtam neki a fényszórót. Vette a lapot a srác. Nem is próbálkozott fékezéssel. Inkább felkapcsolta a ködlámpáját. Mentünk így pár kilométert, közben megigazította a tükröt, hogy ne zavarja a fényszóróm. Majd kiértünk a 4 sávos részére az útnak.

Itt kezdődött az, amit minden magyar filmrendező csak elbénáz. Kihúzódott a külsőbe a Twingo-s, belsőben akartam megelőzni. Kikapta elém a kormányt, én kaptam jobbra, hogy akkor majd onnan. Erre középre állt. Libegtette a kis Twingo-t. Visszakapcsoltam, dobogott az autó motorja. Kerülgettük az autókat, meg egy buszt is közben. Elékerültem valahogy. Elkezdtem ugyanezt játszani vele. Szemmel láthatóan a Renaul-t is be volt kattanva. Nem ment neki az előzés. Sőt fékezett és lemaradt. Én is kihúzódtam a külsőbe, lassítottam. Vártam a srácot. Kiment a belső és elkezdte neki túrni ismételten. Felkínáltam neki a sávot, és hagytam, hogy kezdjen előzni. Úgy gondolta, hogy majd én beszorulok az előttem haladó Focus mögé. Nem pörgött a motor. Nézem mi van, a franc, ez 5-ös. Vissza kettő padló. Kikaptam elé az autót. A srác ekkor megint fékezett és lemaradt. Leelőztük a Ford-ot. Kimentünk a külsőbe.

Megérkeztünk a következő város bevezető részére. Erre vártam. Annyi villanyrendőr van, mint állat. Biztos piros lesz valamelyik, és akkor letépem a Twingo ajtaját. Erre oda érünk az elsőhöz. Zöldre váltott. A következő sárgán
villogott. Időközben a srác iszonyat nagy oldaltávolságot tartva (majdnem a másik sávot használva) megelőz, pedig most nem szemétkedtem vele. Gondoltam ez az, mert a következő 4 lámpa pirosan virított. Megállunk és rendezzük a számlát. Ismételten remegni kezdett a lábam, a kezem. Éreztem, hogy elönt a fent írtak miatt az adrenalin. Már éreztem a „garázdaság” szagát. Erre zöldre váltott sorban mindegyik lámpa...

Talán jobb is.

Ekkor jutott eszembe, hogy az elmúlt nem egészen 5 percben mit csináltam! Mégis mi a faszt hiszek magamról? Elkapott az undor, és az érzés, hogy nem éri meg nekem összetörni az autót egy ilyen nagyképű pöcs miatt. Nem éri a rendőrőrsre menni reggel, nem pedig a melóba.

Lekanyarodtam az egyik lámpánál, megfordultam, majd hazagurultam csendesen.