Két rövid taxis sztorit osztanék meg a kedves publikummal. Szerintem nem is annyira a konkrét sztori a lényeg, inkább – értelmes –  vita indítónak szánom, amolyan társadalmi vitára gondoltam, mivel ezt a blogot olvassa autós, gyalogos, biciklis, taxis és rendőr(?) egyaránt :)

Taxis story 1

Ehhez van tárgyi bizonyítékom is (csatolt képek), ezért ezzel szeretném kezdeni. Helyszín a Margit híd. Taxis csóka fuvarozza a kedves ügyfelet Budáról Pestre, majd a híd közepén, a villámos megállók között fogja magát, és átvágna a villamos síneken, azonban mivel jött pár autó Pestről, azokat még udvariasan elengedte (végig a síneken keresztbe állva), majd miután ők is elmentek, el is érte úti célját: a Margit szigetet. A történet fontos része, hogy szombat délután volt,gyér forgalom a hídon, villamos közel távol nem volt, tulajdonképpen senkit nem akadályozott a forgalomban.

Taxis story 2

Munkám miatt egy pénteki nap késő délután el kellett jutnom pesten a külvárosból a belvárosba. Természetesen teljes dugó az egész városban, mindenki megy haza a munkából, áll a forgalom mindenhol. És most jön a lényeg: én egy szóval se mondtam a sofőrnek, hogy sietek, meg extra borravalót kap ha x időn belül odaérünk stb... semmi, csak az úti célt mondtam meg. Ha minden szabályt betartva közlekedünk (becslésem szerint) 1 óra lett volna az út, a taxis ezt húsz perc alatt teljesítette, mégpedig a budapestiek számára ismerős vezetési stílust választva, mindig a gyorsabb sávban ameddig lehet, majd záróvonal (illetve mások idegeinek) figyelmen kívül hagyásával bepofátlankodni az útvonalnak megfelelő sávba. Nem szeretnék túlzásokba esni, de abban biztos vagyok, hogy ha minden záróvonal átlépés, sárgán (piroson) áthajtásért megkapta volna a megfelelő pont büntetést, akkor ez alatt az út alatt legalább egy jogsinyi pontot bezsákolt volna. A pestiek tolerancia szintjét is jól lehetet mérni ezen az úton: 10 bepofátlankodás alatt 1 alkalommal dudáltak le minket, ami azért is említésre méltó, mert mikor a dudára felfigyeltem a sofőr kedélyesen megjegyezte, hogy ne aggódjak nem nekünk dudáltak :)

Ezzel a két történettel nem az a célom, hogy most jöjjenek a szokásos "minden taxisnak atomot" kommentek. Arra szerettem volna rávilágítani a két történettel, hogy tulajdonképpen a taxival utazók rejtett, vagy explicit igénye motiválja a taxisokat a szabályok sajátos értelmezésére. Nem gondolom, hogy ettől elfogadható lenne, de az sem helyes megközelítés, hogy a taxis úgy születik, hogy minden szabályt le kell szarni. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.