A-nak komoly frusztrációt okoz a MÁV biztosító jelenlegi helyzete, ezt valószínűleg már megalapozta az általános iskolában az is, hogy mindig ő volt a névsor elején, ő volt legtöbbször hetes, ő felelt leggyakrabban. Aztán erre még jött az is, hogy Indexet olvasott és begőzölt teljesen, aminek egyébként örülünk, mert ennek nálunk adott hangot. Mi pedig szívesen játsszuk ilyen esetekben az erősítő szerepét.

Nem konkrét közlekedési esetről írok, hanem a ma megjelent cikkel kapcsolatban dobtam el az agyam.

"Egyre inkább dacosnak mutatkoznak a MÁV-biztosító ügyfelei: amellett, hogy a múlt héten a pótbefizetés megtagadása mellett döntöttek, a harmadik negyedévre esedékes kgfb-díjaknak is kevesebb mint felét rendezték tegnapig.

A harmadik negyedéves kötelező biztosítási díjak kevesebb mint fele folyt be a MÁV Általános Biztosító Egyesület (MÁV ÁBE) kasszájába tegnapig - értesült a Világgazdaság. Az ügyfeleknek holnapig (július 30-ig) mindenképpen rendezniük kell tartozásukat, a bojkottal ráadásul saját maguknak okozhatnak további károkat. Bár a szándék világos: az ügyfelek vélhetően abban bíznak, hogy ha díjnemfizetés miatt megszűnik a szerződésük, azonnal átszerződhetnek egy másik biztosítóhoz. Emellett a MÁV ÁBE múlt heti közgyűlésén elhangzottakból kiderült: többen dacból sem hajlandók fizetni a biztosítónak."
(a teljes cikk itt)

A cikkben röviden arról van szó, hogy a MÁV ÁBE ügyfeleinek kb. a fele nem fizette be az esedékes negyedéves díjat azért, mert ugyebár csődbe ment a biztosító.

A gyengébb, olvasni nem tudó, funkcionális analfabéta MÁV ÁBE ügyfél számára egy kis felvilágosítás: AZÉRT VOLT OLYAN OLCSÓ A BIZTOSÍTÓJUK, MERT KÖZÖSEN -A TAGOKKAL EGYÜTT- VÁLLALTÁK A FELELŐSSÉGET AZ ÁLTALUK OKOZOTT KÁROKÉRT. Lényegében ez (jogi formába öntve) olvasható a szerződésükben, a Netrisken, mindenhol. Ez egy biztosító egyesület volt, ahol minden tag vállalta szerződéskötéskor, hogy akár pótbefizetés is lehetséges, ha nem fedezi a befizetett biztosítási összeg az okozott károkat.

És akkor most az alkalomhoz illően, demagóg módon levonom a végkövetkeztetést: az igazi magyar átok nem a turul, meg gárda, meg kurucinfó, meg komcsik, meg nácivadász, meg nácik, hanem az, hogy amíg nem kell valamiért felelősséget vállalni, addig nagy az arcunk, de ahogy fel kéne vállalni (jogosan) valamit, akkor rögtön megy a sunyítás. Ugyanez a kommunizmusban gyökerező viselkedésforma figyelhető meg pl. a tahó MÁV kaller viselkedésén, a droid BKV-s biztonságiakon, a kórház neve mögé bújó műhibagyáros orvosokon, a kormányszóvivő portálon és mindenhol, ahol nincs felelősségrevonás, ahol nincs irgalmatlanul valagbarúgva az, aki adott helyzetben nem úgy/nem azt teszi, ami munkaköréből adódóan és/vagy etikailag és/ vagy morálisan elvárható lenne.