Józsit vagy már ismeri és utálja mindenki Székesfehérvár környékén, vagy a városból kiszorulva a körgyűrűn koncentrálódnak az idióták, akik ráadásul önkéntes polgárőrök, mint Dwight az Office-ban. És mint tudjuk, velük nem lehet szarakodni.

A téma örök. Pár hete történt az eset. Székesfehérvárt szerettem volna kikerülni a nemrégiben(passz, de újnak tűnt) megnyitott kerülő úton. Az út remek, szép, sőt nagyon hasznos, de mégiscsak nehezen sikerült. Aki ismeri a környéket, annak mondhat valamit. 8-as út Veszprém felől, két széles sáv, ami egy körforgalomban egyre szűkül.

A sor a külsőben hosszú a belsőben szinte tök üres. Én haladtam a belsőben, gyorsabban a megengedettnél (jöhet a gyalázás!), mert siettem. Igenis siettem, még ha az anyukámat is! Majd egy idő után, ahogy fogy a sáv, index, be lettem engedve, suhanás tovább. Semmi gond. Elkerülőn szintén, huss, majd újra a körforgalom, egy sávra szűkülés.

Na, itt kezdődtek a gondok. A sor feleakkora sem, mint az előző alkalommal, én felbuzdulva a korábbi tempós megoldáson, gondoltam működhet most is. De nem. Megjelentek a népnevelők. Kezdődött egy kisteherautóval. Beáll a szentem a két sáv közepére, és nem mozdul oldalra, előre persze olykor, ahogy a forgalom engedi.

Pötit ment fel a pumpa, de szimplán csak figyeltem, hátha elbambul, és visszatér a helyére. Nem tette. Egy idő után meguntam a mögöttes haladgatást, és kövérebb gázzal, enyhén a szalagkorlátot szegélyező füves részre hajtva elhaladtam mellette. Hangsúlyoznám, itt még a tábla sem volt kint, hogy nesze paraszt, a sáv leszűkül, húzódj kifelé. Így ha bamba külföldi lennék, akár még bele is férne, hogy ne tudjam mi a helyzet. De tudtam, és előnyt akartam szerezni valóban, mert siettem! (Még jöhet a gyalázás!)

Majd megjött a következő népnevelő, aki már rutinos volt, és teljes mértékben a belső sávban állt, és haladt azzal a lyukkal, amit kihagyott magának. Valami Fiat-szerűség, egy darab törékeny hölggyel, Kincső feliratú zászlóval. Nos, ő konkrétan idegesítően feltartott. Nem dudáltam, anyáztam hangosan. Csak magamban. Olykor centikre közelítettem, motort túráztattam. Bár tudtam, hogy semmi értelme, de cseppnyi feszültség levezetésre jó volt. Majd végül Kincső(?) megijedt, hogy jaj, lemarad a körforgalomról, és jó 50 méterrel azelőtt, hogy a sáv elfogyott volna, visszament a külsőbe, én pedig haladhattam tovább.

A következő népnevelő egy kedves úriember volt, aki nagy sajnálatára későn eszmélt, így nem tudott kivágni elém, csak lila fejjel, fröcsögve üvöltött rám, miközben elhaladtam mellette. Kénytelen voltam egy halk mosolyt elnyomni magamban, és sajnáltam a mellette ülő kedves feleségét, hogy a közeli madaras teszkóba sietve, egy ilyen felspannolt úriemberrel kell vásárolnia. Majd még haladva kicsit, index, beengedés, sávváltás, behajtás, túlhajtás, szabad út. Nem hajtottam rá a forgalomtól elzárt területre, nem tartottam fel senkit számottevően, haladtam.

A kérdésem szimplán költői…Miért emberek, miért? Igen, ott laksz a városban, ismered az utat, tudod, hogy el fog fogyni a sáv, kihúzódsz…És k*** sokat araszolsz, vársz. Ahelyett, hogy a két sáv adta lehetőséget kihasználnád... Azért van ott, hogy használjuk. Gondolom én. Ha nem használod, ha araszolnál inkább…Miért zavar az, aki nem így tesz? Aki esetleg haladna? És ehhez kapcsolódóan... Honnan veszed a bátorságot, és/vagy erkölcsi felhatalmazást, hogy úgymond, büntesd, neveld, de legalábbis feltartsd?

Igen, költői kérdések. Lehet rajtuk nyammogni, pro-kontra érveket felhozni. Én a haladás oldalán állok.

A végére egy személyes megjegyzés Kincsőnek. Helytelen volt, amit csinált/csináltál kedves Kincső. Egy kevésbé kulturált városban ezért a viselkedésért nagyon durván meg lehet sérülni. Testileg, autóilag, nem kevésbé lelkileg. Ne tedd/tegye. De tényleg. Nem éri meg. Én sem tanultam az esetből, más sem fog. Két darab sáv, az két darab sáv. Használható.