Talán már mindenki tapasztalta autópályán közlekedve, milyen kellemetlen érzés mikor előzés közben a mögöttünk haladónak urológust játszani támad kedve és a közelebbi kontaktus elkerülése sokszor csak kicsin múlik. Sanyi vad indexeléssel küzd a probléma ellen. Jó módszer vagy sem, levélírónk hatékonyságról számolt be.
Nem vagyok az utak királya, de nem is szoktam döcögni az autópályán, általában normál 130-as tempóval megyek a külső sávban, és ha kell, előzök, aztán visszatérek a külsőbe, ahogy illik. A hétvégén az M1-esen jöttünk Budapest felé az 1,4-es Toyotával, a hátsó ülésen békésen aludt a másfél éves kislányunk.
Éppen előztünk egy kamiont, amikor látom, hogy a seggembe jön egy autó, a kocsink farától kevesebb mint egy méterre közelített meg. Mondom, épp kamiont előztem, ő is láthatta, hogy nincs hova mennem. Ránéztem a kilométerórámra, 150-nel előztem, tehát nem mondhatjuk, hogy lassú voltam.
Ahogy kikerültem a kamiont, vissza a külső sávba, a barom pedig elhúz mellettünk. Felelős családapa lehetett, az ő hátsó ülésén két gyermekülést láttam. Mellette szóljon, hogy nem villogtatott, de sokkal aggasztóbb, hogy azt hitte, tök normális, hogy egy kamion mellett az autópályán 150-nel ez a normális követési távolság. Anyád! Ha csak leveszem a lábamról a gázt, vagy bármi miatt fékezni kell, mindketten összetörünk.
Nem sokkal később hasonló történt, egy másik barom jött előzés közben a hátamba, olyan közel volt, hogy a fényszóróját nem is láttam a visszapillantóban. Anyáztam újra, aztán gondoltam, teszek egy próbát: szépen megnyomtam 150-es tempónál a megállásjelzőt, vidáman integettem neki a négy indexemmel. A fickó meg is lepődött, nem tudta, mi van, azonnal lassított, szépen hátramaradt. Maradtam a belső sávban, mert több egymáshoz közel haladó kamiont előztem, hülyeség lett volna betérni két kamion közé. A barom ismét a faromba jött, megint megnyomtam a megállásjelzőt, megint lemaradt biztos távolságba.
Próbáljátok ki!
Az utolsó 100 komment: