Kevés olyan téma van autós közlekedés kapcsán, ami nem fordult még elő itt nálunk, Aqweren talált egy ilyet. Mert autót vezetni nem csak az szokott, aki a volán mögött ül, sokszor az utas is úgy érzi, neki tevékenyen részt kell vennie a közlekedésben, ha kormányt nem tekergethet meg nem is pedálozhat, hát beszél. Vagy parázik, vagy osztja az észt, rendszerint persze jobban tenné, ha meg sem szólalna. Mosolyogva olvastam végig az utastípusokat, mert mindegyikre van példa az én környezetemben is.

Régóta vagyok olvasója a blognak, és mindig elengedem a gyalogosokat, udvarias vagyok a biciklisekkel és motorosokkal és mindig szabályosan, a sebességkorlátozásokat betartva közlekedem :DD Amiről írni szeretnék az nem annyira szorosan kapcsolódik a közlekedéshez, bár közvetve befolyásolhatja azt. Mostanában mindenféle embereket viszek az autómban, akik egyébként tündériek meg aranyosak, de valami számomra megfejthetelen ok miatt az autó mikroklímája teljesen kiforgatja őket önmagukból, a közlekedés, autóvezetés misztériuma előhozza énjüknek azokat a rejtett bugyrait, amikre nem feltétlenül lettem volna kíváncsi.

A közlekedés passzív résztvevőiről szeretnék beszélni: az utasokról. Minden emberekkel foglalkozó tudományág tipizál - nem tudom, létezik-e utas-tipológia, én mindenesetre alkottam egyet. Ezt szeretném megosztani veletek.
 
A legfőbb szempont az utasok csoportosításánál az, hogy belepofáznak-e a vezetésbe vagy sem? Lássuk először azokat, akik beleszólnak a vezetésbe.

Az öreg róka
A legtöbb beleszólós maga is vezet, évek óta van jogsija, és nem tud kiszállni a volán mögül: gyakorlatilag egész úton nyomja a szöveget arról, hogy mikor mit csinálj, hova kapcsolj, mikor előzz. Ha főútvonalat keresztezel, helyetted benéz jobbra, és közli, hogy: "jobbról jó", amit te természetesen nem látsz mert mindehhez be is hajol, hogy teljes terjedelmében eltakarja a kilátást jobbra. Előzés vagy sávváltás előtt a "nyomjad neki" vagy "mennyé" felkiáltás jár. Természetesen ha nem az ő akarata szerint vezetsz, "béna" vagy, vagy "tökölsz", vagy "mazsola", egyszóval végtelen a jelzők száma, amikkel vezetési (nem)tudásod illeti.

A türelmetlen
A türelmetlen nem szól bele hogy vezetsz, de harsányan és fennhangon szidja a közlekedési partnereidet, növelve ezzel a feszültséget az utastérben: ő a Te pártodon áll, gyakorlatilag mindenkiben talál valami hibát. Némelyikük mutogat helyetted is, illetve beint, vagy átkiabál, vagy előfordulhat az is, hogy (!)átnyúl hogy rádudáljon valakire(!).

A kezdő jogsis
A kezdő jogsis kérdezget. Folyamatosan tanulni akar, és amikor egy meredekebb helyzet után (neadjisten a te hibád miatt) égnek álló hajjal, a kormányt izzadó tenyérrel markolva örvendezel hogy megúsztátok, rövid ijedt csönd után megkérdezi: Erre mit mond a KRESZ? vagy Most ki hibázott? vagy Én mit tegyek ha így járok?

A jogosítvány nélküli
A legviccesebb dolgokat tőlük hallani - ha igaz, az "anyósülés" kifejezés a legbeszédesebb a leírásukra. Fogalmuk sincs semmiről, de semmi nem jó nekik: vagy túl gyorsan mész, vagy túl lassan. A türelmeten utashoz hasonlóan ők is segítenek szidalmazni a többi közlekedőt, akár igazuk van, akár nem. (Kedvenc utas-mondatom az, hogy "Ha leáll a motor menet közben, megáll az autó is.")
 
A legrosszabb utas természetesen az, aki a vezetésbe beleszól, de sok esetben az is idegesítő lehet, aki a közlekedésről semmit sem szól, mégis te vagy a világ legboldogabb embere, amikor kiszálltok. Róluk is kell néhány szót ejteni.

A renitens
A renitens utas nem akarja bekapcsolni az övet mert "alkotmányos joga szétkenődni a szélvédődön", kioktat hogy nem téged büntetnek hanem őt, és nem hiszi el hogy nem indulsz amíg nem csatolt, csak az első 10 közlekedésbiztonsági vitával eltöltött perc után. Ő az az utasod, aki a kesztyűtartó fölé pakolja a táskáját / kajáját / telefonját / bevásárlószatyrát/sminkkészletét, felrakja a lábát a műszerfalra, tökig lehúzza az ablakot, bármilyen idő is van kint, a sebváltóhoz pakol, szemetel, rágyújt és a csikket kihajigálja, és a főbenjáró bűn: halkít/hangosít a zenén, illetve csatornát/CD-t vált. Ő az, aki mindenáron azt akarja, hogy tilosban rakd ki, vagy buszmegállóban, és megsértődik ha mégsem.

A félős
Amint kiderül számára, hogy már kilencvennel mentek főúton, el-elakadó szavakkal megkér hogy ne száguldozzatok. Ha merészen kihasználsz egy-egy rést, és beugrasz a másik kocsi elé, vagy megcsúszik az autód, vagy előzöl, szóval olyasmi történik ami történni szokott, de eltér a "megyünk a főúton egyenesen"-től,  a félős utasod hirtelen elhallgat beszéletés közben, és egy jó 10 másodperc után szólal meg legközelebb. Általában ők azok, akiknek a kedvére tesz az ember, és visszavesz egy kicsit - azért szívrohamot okozni senkinek sem akarunk.

A fecsegő
Nem is az a rossz hogy gyakorlatilag végigbeszéli az akár 5 órás utat is elejétől a végéig, hanem az, hogy többnyire a semmiről, vagy számodra teljesen érdektelen témákról. Ez még kiszűrhető lenne háttérzajként, de három-négy mondatonként kérdez: Ugye hogy nekem volt igazam? Szerinted is? Te mit gondolsz? A közlekedés egyáltalán nem érdekli, és amikor a legjobban koncentrálnál egy előzésre, vagy szimplán csak arra, hogy ne tévedjetek el, akkor zökkent ki egy "Te is jártál már így?" -gyel. (A legjobb orvosság ilyen helyzetekben egy kicsit hangosítani a zenén, kivéve, ha az utasod renitens is és kikapcsolja mert beszélgetni akar). Súlyosabb alfaj az, aki meg is bököd néha a könyökével.

Csipkerózsika
A 4 órás utat végigbeszélő utasnál az a rosszabb, aki a beszállás/elindulás után 20 perccel bedobja a szunyát, és hangosan horkol/nyög, annyira, hogy magad is kedvet kapsz egy kis alváshoz. A rádió is csak éppen olyan hangerőn szól, hogy ne ébredjen fel szegény. (Az autónak árt ugyan, de ha szeretnéd élvezni a társaságát az út hátralévő részében, célszerű egy méretesebb gödörbe belehajtani)

A navigátor
Olyan helyre tévedtek ahol te még nem jártál, ő történetesen ott lakik. A kereszteződés után szól hogy "Jajj, itt kellett volna jobbra". Kérdésedre, hogy máshol nem lehet-e, őszintén bevallja hogy fogalma sincsen. Eleve olyan utcát ajánl, ahova nem szabad behajtani, vagy a kereszteződés vészesen közeledik, amíg hezitál, hogy "Itt kell... vagy a következőnél? Várjál, mindjárt megmondom". Természetesen te vagy a hibás ha eltévedtek.

Nem tudom, kihagytam-e valakit. Természetesen az egyes típusok között lehetnek átfedések, van olyan, aki az összes általam megfigyelt tulajdonságot magában hordozza, ha a "jobb egybe" kell ülnie.

Minden esetben megoldás lehet (ha már több kettőnél az utas viselkedése) a gyaloglás, mint opció felajánlása utasod számára. Engem mulattat az is, amikor "új" utasom van (főleg ha van jogsija), hogy elkezdem látványosan számolgatni a pedálokat, úgy teszek mintha memorizálnám a sebváltón a fokozatokat, illetve egyenrangú kereszteződésnél őszintén töprengő arckifejezést öltve megkérdezem, hogy "A balról jövőnek van elsőbbsége, ugyeee?". Látványos hatást lehet elérni még a vasúti átjárónál a balról érkező vonat kapcsán a jobbkézszabály emlegetésével, illetve meg lehet az utastól azt is kérdezni, hogy mit szeretne, melyik gyalogost üssük el? Persze mindezt nem akárkivel, és nem akármikor, de az utas sok esetben szórakoztató is lehet. :)