Szegény Ili terhesen, pici gyermekével a kezében próbált átkelni az út egyik feléről a másikra, de egyszer csak ott termett egy BMW és hajszálon múlott, hogy megúszták egy kis ijedtséggel, amit levélírónk a mai napig nem tudott elfelejteni.

Gondoltam leírom ezt a rövid történetet, hátha ez segít végleg lezárnom magamban az esetet. Pontosan egy éve történt az alábbi kis incidens.

Pesten a Bakáts térre vittem a 21 hónapos kisfiamat bölcsibe. Pár méterre a zebrától leparkoltam és mivel a kicsi még nem igazán tudott rendesen járni, ezért kézbe kaptam, hogy biztonságosan átérjünk a túloldalra. Gerincsérvvel, mindenórás terhesen nem egy vidám reggeli mulatság ez a gyalogos közlekedés. Alaposan szétnéztem, láttam, hogy az egy utcával lentebbi kereszteződés felől (Lónyay u.) jön egy autó, de gondoltam, hogy ha négykézláb megyek is, még bőven átérek a gyerekkel.

Feltéve, ha ő normális sebességgel jön. Hát nem egészen így történt, mert olyan pillanatok alatt ott termett a BMW, hogy kicsit ugranom kellett, nehogy elvigye a hátsófelemet. Dühömben utána intettem, erre a jól szituált kinézetű, tisztes családapának látszó ötvenes úriember kiszól, hogy mit integetek, hiszen ő lassított.

Ja, persze, lassított, úgy, hogy majdnem elütött. Megkérdeztem, hogy édesanyjának is így lassítana-e, és hogy mit képzel, azért mert ilyen kocsija van, neki mindent szabad. Erre válaszul "lebüdöskurvázott", terhesen, a kisfiammal a kezemben, az egész utca füle hallatára, majd elhajtott. Én ezen annyira kiborultam, hogy alig tudtam átmenni a túloldalra, zokogtam és közben próbáltam megnyugtatni a szintén síró gyerekemet, hogy semmi baj nincs.

Annyira felzaklatott ez az eset, hogy két napra rá, a kiírt időpont előtt két héttel beindult a szülésem. Szerencsére mindenki jól van, de azért az ilyen normális autósnak álcázott belvárosi ámokfutókat kitíltanám a közlekedésből. Tudom, kétszeresen is hibáztam, egyrészt nem mentem még plusz öt métert a zebráig, na nem mintha ezeknek jelentene valamit az a pár csíkos vonal, másrészt meg nem kellett volna szóba állni vele, de azért mégis, egy bocsánatkéréssel jobban ki tudtunk volna jönni ebből a szituból.