Lehet valaki akármilyen óvatos motorral, attól még életveszélyben van az utakon. Lacaca nem hívja ki maga ellen újra a sorsot, miután másodszor csapta el autós Budapesten.

Tavaly ott szakadt meg a történet, hogy megtörtént a baj. Később kiderült, hogy a kedves autósnak nincs fél éve kötelezője, bár a nyilvántartás szerint minden rendbe van. Hosszas ügyintézés után kerekedett egy határozat, miszerint az autós a hibás, mert figyelmetlenül váltott sávot, amivel azért nem foglalkoztam, mert nekem így is jó, bár velem ilyen nem történt. Október végére a MABISZ fizetett, volt öröm és boldogság.

Első elkeseredésemben, miután nem tudtam legyőzni a motorozás iránti vágyamat, vettem egy másik motort, amivel boldogan fogyasztottam a kilométereket egészen 2009. június 04.-ig…

A Közraktár utcában haladtam a Petőfi híd felől a Zsil utca irányába. Célomnak megfelelően kisoroltam a buszsávba felkészülve a kanyarodásra. A belső sávban kicsit torlódtam az autók, a kereszteződésnél konkrétan már álltak. Egy váratlan pillanatban azt láttam, hogy az álló autót közül felbukkan egy autó orra, ami szintén igyekszik a Zsil utcába bejutni. Elmarkoltam a féket, bemutattam életem első stoppie-ját, majd ennek megfelelően a hátsó kerékkel bőven a levegőben, arccal előre megérkeztem az autó jobb első sárvédőjébe.

„Átugrotam”  a kormány fölött, és sikeres, de nem kontrollált landolást hajtottam végre a motorháztetőn, a sisakommal karcoltam egy rendes csíkot a szélvédőbe, a motor pedig eldőlt a jobb oldalára. Leugrottam az autóról, gyors leltár, 2 láb, 2 kéz, bal térd fáj, más baj nincs. Néni kiszáll az autóból, elnézést kér – semmi baj, tavaly óta rutinos kaszkadőr vagyok -, motort felállítom és megegyezünk abban, hogy viszi a balhét, hiszen a záróvonalon keresztül érkezett elém, mindent elismer, örül, hogy nincs bajom.

Autóval félreállt, motort letoltam, sávot visszaadtuk az autósoknak, és megegyeztünk a papírok kitöltésének módjáról. Volt vele egy férfi, akiről kiderült, hogy ortopéd orvos, szerencsére ő sem látta aggasztónak a helyzetet. Óra múlva hívott a férfi, hogy jól vagyok-e, este pedig a hölgy érdeklődött. Benéztem a Balesetibe, megvizsgáltak, nincs törés, nincs szakadás, zúzódás és rándulás van.

Másnap az utcán összeszedett új ismerőseim felkerestek az irodában, hoztak kenőcsöket, jó fajta italt, és hegyi kristályokat, segítendő a gyógyulásomat, illetve nyugodtabb körülmények között kitöltöttük a papírokat.

Mindenki vonja le a tanulságokat, és azt gondolom, hogy kicsi annak az esélye, hogy ezres motorral meg lehet így úszni 2 esetet, annak, hogy 3-at is még kisebb, ezért a sportmotoros pályafutásomat úgy gondolom, hogy befejezem. 2 lehetőséget kaptam a sorstól, ugyan akkor 2x nem kaptam lehetőséget 1-1 autóstól, mindkétszer az mentette meg a bőrömet, hogy nem hiszek az általánosításban ezért nem hittem el, hogy minden köcsög motoros száguldozik. Én normál tempóval közlekedtem, de ezek között az autósok között ez úgy tűnik kevés…