Nem hiszem, hogy nagyon csak a címben szereplő környékre volna jellemző az, amit Riska énekelt meg idegességében, ahol van kerékpáros is meg egyirányú utca is, ott előbb vagy utóbb összefut az ember olyan elvetemültekkel, mint a mai 2in1 történet kétkerekű szereplői.
Komolyan tele lett a tököm a gellérthegyi biciklistákkal. Ez a terület valamiért egy sötét folt, különösen a Ménesi út környéke.
1. sztori, pár hete
Megyek az egyirányú ménesin, jobbra-balra parkoló autók, egy csaj jön velem szembe biciklivel az út közepén. Hm mondom ez mókás, csak felhajt mindjárt a járdára.. Ugye?.. Felmegy?.. Hmm?.
Nem, nem takarodott fel. Megállt előttem, így nekem is hasonlóképp kellett tennem. Nézek rá kérdően, mutatom a járdát, erre pofákat vágva nagy kegyesen felmászik a padkára. Nem tudom, mit gondolt, inkább fülét-farkát behúzva kellett volna eltűnnie az útról, de nem, megáll előttem és még neki áll feljebb.. Csaj is volt, meg hétvége is, gondoltam hagyom, majd valaki más megtanítja közlekedni...
2. sztori, kb 30 perce
Jövök a 2. képen jelzett szakaszon, teljes lelki nyugalomban, rádióból kellemes muzsika szól, még mindig a kib.szottul egyirányú ménesin haladok, ami pont attól a kereszteződéstől lesz kétirányú, ami a képen is jól látható. Tehát az eset már a kétirányú szakaszon történt. Az út szélén parkolnak, de jobbra tartva haladok lefelé kb 20-30km/h-s tempóval, látom h fölfelé az út kellős közepén teker egy _kalapos_ biciklis fazon (mekkora sztereotípia, hétvégén, kalapos, biciklis).
Azt hittem, csak visszatakarodik a saját "sávjába", mivel látja, hogy én nem tudok arrébb menni, neki meg van bő másfél métere a padkáig. De nem takarodott vissza. Gondolta, majd rajtam keresztül vezet az útja.
A vége? Satufék, gyerek kb 20 centire a lökhárítómtól elhajt, visszanéz, épp nyitom az ajtót, hogy kiszálljak, mondom most leordítom a kalapot a fejéről, de ő bemutat egy egyezményest, és elhajt szabálytalanul az egyirányú Ménesibe.
Ez volt mindennek a teteje, de gyorsan le kellett higgadnom, mert mégsem jó, ha egy nagymama az unokájával premier plánban hallgatja meg, hány féle képpen tudok ordítva káromkodni... Tehettem volna egy kört, hogy aztán szembe találkozzak vele... de nem lettem volna rá büszke és nem is írtam volna meg talán... Inkább jöttem haza, és út közben is már ezt a postot fogalmaztam.
Az utolsó 100 komment: