Olyan jól eltársalgott egymással néhány hardcore autós és biciklis a múltkori nyereményjátékos poszt után, hogy esélyt kell adnom a folytatásra, hátha most kicsit kevesebb indulattal sikerül kielemezni a helyzetet. Már alig várom, hogy valaki megmagyarázza, miért a kerékpárosnak volt igaza jelen helyzetben. Myloh levele alant.
Szinte naponta ismétlődő, ugyanazon sztorik keltették azt az érzést bennem, hogy virtuális tollat ragadjak és írjak Nektek. Erdészeti alkalmazott vagyok, ez később még fontos lesz.
A helyszín a Börzsöny déli oldalának egyik erdészeti makadám magánútja, frankó szerpentinekkel megspékelve, mely egyben nemzeti park és természetvédelmi terület is.Az út sorompó által általában lezárt, minden irányból behajtani tilos, kivéve erdőgazdaság feliratú kiegészítő táblával "felszerelt". Az út pikantériája továbbá, hogy fokozottan védett természetvédelmi területen is keresztülvezet. Igazából így erre tényleg senkinek sem lenne keresnivalója. És a történet itt kezdődik...
Kollégámmal napi, rendszeres teendőinket ellátva autóztunk az említett úton. Haladási sebességünk súllyal, hegynek felfelé 20-30 km/h volt. Egyszer csak feltűnt egy kerékpáros, aki szemmel láthatóan jött a hegyről le, mint a golyó. Mi lehúzódtunk, pedig talán nem is kellett volna. Közelebb ért és elkezdett mutogatni, hogy "lassítsunk már és egyébként is takarodjunk el innen".
Miiii...? Lassítsuuunk...?? Elhúzott mellettünk, megfordultunk, és utána mentünk. Alig lehetett utolérni, 50-60 km/h-val száguldott lefelé. Mikor sikerült megállítani, megkérdeztük, mégis hogy gondolja ezt, nem félti az életét? Vállat rántva felpattant a bringájára és továbbállt.
Most akkor ki is a bunkó?Nem szeretek általánosítani, mert mindig vannak kivételek, de sajnos egyre több ilyen kamikázéval futunk össze munkánk során és egyszer valaki a vadrácsra fog érkezni. Nem vagyok a kerékpárosok ellen, sőt, én is szívesen pattanok drótszamárra, de azért ezek az esetek a jó ízlés határán is túlmennek.
Az utolsó 100 komment: