Kaptunk egy Ádámtól egy levelet, melyben általánosságban ír erről témáról, kicsit kitekintve külföldre is. Néhány pontjával azonban vitatkoznék, mivel szerintem javulunk már mi is, például egyre természetesebb a zebránál megadni a gyalogosnak az elsőbbséget. A másik pedig, hogy pont a levélben is említett Belgiumban tapasztaltam helyenként a magyarországinál is rosszabb viselkedést. Ettől függetlenül abban igazat adok neki, hogy ahol ésszerűen csinálnak meg valamit, ott az autósok is inkább szívesebben alkalmazkodnak, mint az általa is példának írt belvárosi utca, míg az értelmetlen sebességkorlátozásoknál senki sem fog lassabban menni.
A címet olvasva nem hiszem, hogy lenne bárki, akinek jóleső érzés öntené el a mellkasát – nem sok dolog van, amiben egyöntetű a véleményünk, de ha a közlekedési morálról esik szó, eggyé forr a nemzet, és egymás vállát átkarolva zengjük: Magyarországon a közlekedési morál katasztrofális. A nyugat-európai közlekedéstechnikai megoldásokat a politikusok és nem ritkán a szakemberek megfontolás nélkül söprik le az asztalról, mondván, hogy nálunk nem olyan a közlekedési morál.
Nyugat-Európa városaiban valóban meglepve tapasztalhatjuk, hogy az autósok milyen előzékenyek a fémburok nélkül közlekedőkkel szemben, és képesek akár hajszálpontosan a megengedett sebességgel vezetni. Mi lehet ennek az oka?
Dánia fővárosában, Koppenhágában vezettem, mellettem ült egy helyi dán barátom. A zebrához közeledve figyelmeztetett, hogy figyeljek a gyalogosokra. Azt is elmondta, miért. Mert a rendőrök vasszigorral büntetik azt, aki nem engedi át a gyalogosokat a zebrán.
Egy barátomat megbüntette a rendőr Ausztriában. 52-vel ment lakott területen. Nincs +15 százalék, az 50 az 50. Igaz, a büntetés nem volt nagy összeg, de nálunk bőven van tűréshatár 50 felett. Ott nincs.
De hogy lássunk egy magyarországi példát is: Budapest új főutcáját egészen nyugat-európai színvonalon újították meg. Az úttest és a járda egy szintben van, néhány közlekedési lámpát megszüntettek, kerékpárral szemből is be lehet hajtani. Sokan fejüket fogva kongatták a vészharangot, halomra gyilkolt gyalogosokat és kerékpárosokat vizionálva. És mi a valóság? Budapest egyik legkellemesebb utcája lett belőle. Az autósok óvatosan, lassan haladnak, nem erőszakoskodnak – a nyugat-európai környezet elhozta a nyugat-európai vezetéskultúrát.
Belgium indiai nagykövetségén dolgozó belga barátom otthon bizonyára úgy vezet, mint a többi belga, udvariasan, a gyalogosokat és kerékpárosokat szent tehénként kezelve. Nekem Új-Delhiben volt szerencsém mellette ülni. Erőszakosan ment, centikre férkőzött be a többi autó közé a pirosnál, akárcsak bármely indiai.
Én arra a következtetésre jutottam, hogy önmagában véve közlekedési morál nemigen létezik. Csak szabályozás van, az általa kialakított viselkedésminta, és az ahhoz alkalmazkodó egyének. Szabályozni pedig következetes ellenőrzéssel, illetve a preferált viselkedést meghívó körülményekkel lehet. Kirakhatom én az Erzsébet-hídra a 40-es táblát, a széles és egyenes sávokban a 80-as sebesség sem tűnik soknak, nem is fog senki lassabban menni. Az új főutcában semmiféle táblát nem kell kitenni, az autósok önmaguktól is lassan hajtanak az utca jellege miatt.
Ha a szabályozás ésszerű, következetes és ellenőrzött, az stabilizál egy megkívánt viselkedésmintát. Ha ezt megértjük, akár még az is kiderülhet: mi is csak olyan emberek vagyunk, mint bárki más.