autózz!

Mivel az utóbbi napokban nagyon el lettetek hanyagolva, ezért miután most napokig térdepeltem a sarokban kukoricán, az előző mentőautós poszt után jöjjön egy videócsokor, a témára talán nagyjából utal a cím...

Első versenyzőnknél kb. 50 másodperc elteltével indul be a cselekmény, éppen riportot csinálnak egy mentőssel, amikor...

Meg a tűzoltót. Meg rendőrautót.

Normális esetben ha az autós szirénahangot hall, akkor körülnéz, hogy honnan jön. Ha útban van, akkor pedig lehúzódik, félreáll, hogy utat adhasson. Ki azért, mert kötelező, ki azért, mert szorult belé annyi empátia, hogy belegondoljon, az a mentő vagy épp egy életveszélyes sérülthöz igyekszik akinek perceken, másodperceken múlik az élete, vagy ott van bent az a beteg és különösen nem tesz jót neki, ha oldalról telibekapják a mentőt, amiben fekszik lélegeztető gépre kötve.

Ma délután ellenben nem először találtam szembe magam azzal a pofátlansággal, hogy bár teljesen jól láthatóan és hallhatóan jött a mentő egy igen széles, több sávos kereszteződésben, a keresztben közlekedők egy része olyannyira leszarta ezt a tényt, hogy az előtte megálló autót is kikerülve csakazértis neki kellett átmenni előbb a kereszteződésen, meg neki zöld a lámpája és kész, ő nem fog egy percet várni, siet haza vasárnap délután. Aki a mentőben van, az dögöljön inkább meg. A kikerülős jómadárral egyidőben egy másik meg lendületből padlógázon száguldott keresztül a mentő előtt, gondolom sárgulhatott a lámpa és ő meg sietett.

Milyen jogon gondolják úgy ezek az állatok azt, hogy ők mindenek fölött állnak, akkor is, ha egy jármű kékkel villogva, szirénázva jön??? Milyen jogon kényszeríti hirtelen fékezésre azt, akinek egyértelműen elsőbbsége van vele szemben??? Milyen jogon veszélyezteti bárki életét???

Maradjunk még egy kicsit annál a témánál, amikor az autó és egy kétkerekű, legyen az akár bicikli, akár motor, közelebbi ismeretségbe kerül egymással, mint azt szeretnék. Úgyis régen volt már videóválogatás.

Méghogy az ember nem tud repülni! Nem, ez most nem energiaital reklám. Ferenc élménybeszámolójából azonbanb az is kiderül, hogy mindezt hogyan kivitelezhetjük. Hozzávalók: 1 db Te, 1 db bicikli, 1 db bamba autós, 1 db autó.

Ma hajnalban az autósok örömére megnyitották a Budai Alsó rakpart egy szakaszát. Nekem ez nem ilyen nagy öröm, mert ha nem tették volna, akkor nem történt volna meg, ami így igen. Az alsó rakpartról a dél felől jövők a Lánchíd után nem sokkal, a Halász utcánál lehet feljönni, a Bem rakpartot keresztezve. Itt van autóút, villamos sín és amit a legtöbben nem vesznek észre, vagy simán csak figyelmen kívül hagynak: kerékpárút. A keresztezőknek pedig elsőbbségadás kötelező (gyengébbek kedvéért: mackósajt) tábla. Egy fekete Opel Vectra vezetője annak rendje és módja szerint megállt a táblánál, jól körbenézett, nem is csak lassított. Én jöttem jobbról, gondoltam mivel tábla van és meg is állt, ezért azon ritka autósok egyike, aki nem gurul előre a kerékpárútra. Tévedtem. Már majdnem a kereszteződésnél jártam, amikor hirtelen úgy gondolta, hogy se autó, se villamos, ő megy. Aztán egy pillanatra rá észrevett, satufékkel megállt, csak akkor én már féktávon belül voltam és egyenesen a jobb első kerékív mellett neki csattantam a kocsinak, én meg a motorháztetőn fékeződtem le, a túloldalon pedig lehuppantam a földre. Mázli, hogy nem fél másodperccel előbb értem oda, mert akkor telibekap. Mivel elég elővigyázatos vagyok pont az ilyen marhák miatt, mindig van rajtam sisak, térvédő, könyökvédő. Így nagy bajom nem lett, csak kicsit megütöttem magam. Az autó vezetője kiszállt, aztán mikor látta, hogy mozgok, túléltem, nem fogják lecsukni, akkor a kocsijára nézett, aminek a motorházteteje egy ponton behorpadt és két szép hosszú csík is keletkezett a fényezésén. Na és ekkor lepődtem meg igazán, nem mintha az eddigiek nem lettek volna elegek meglepetésnek. Elkezdi mondani, hogy nézzem meg mekkora kárt csináltam a kocsijában, jövök neki egy új motorháztetővel. Nem vagyok egy ideges ember, de itt elszakadt a cérna és elhagyta a számat néhány olyan szó, amit amúgy nem szoktam a mindennapi beszéd során használni. Mondtam aztán hogy hívjunk rendőrt és meglátjuk, kettőnk közül ki kerül nagyobb bajba. No ekkor kapcsolhatott, terelésként káromkodott egy sort, miközben beszállt a kocsiba, és padlógázon elhúzott. A rendszámát viszont felírtam, úgyhogy a munkahelyem előtt a rendőrséget vettem célba. Ott teljesen korrektek voltak, még azt is megkérdezték, hogy ne hívjanak-e orvost esetleg. Nem vagyok az a feljelentketős fajta sem, de remélem hogy ez a tuskó azt kapja, amit érdemel. Ha már jogállamban élünk.

Kaptunk SzaZotól egy e-mailt, amiben egy olyan forgalmi szituációt ír le, amivel tényleg sűrűn szembesülhetünk városi közlekedésben és nem csak baromi idegesítő, hanem egyben veszélyes is.

Én egy olyan esetet szeretnék megosztani veletek, ami szerintem mindennapi "probléma". Nem másról beszélek, mint a kresz nem megfelelő ismerete. Azért "nem megfelelőt" írok, mert mindenki ismeri a kreszt többé-kevésbé, csak hát a különböző szabályokat úgymond máshogy értelmezzük. Vannak egyesek számára nem egyértelmű dolgok a kreszben. Mesélek egy jókis példát.
 
Tehát eset a következő: Van egy egyirányú utca, amelyből mit ad az Úr ki lehet balra is kanyarodni, ha épp a lámpa zöld színűen világít. A szembejövőknek pedig ki lehet jobbra kanyarodni,és szerencsére azt is külön sávból tehetik, tehát úgymond balra kanyarodás közben nem kell elsőbbséget adni szembe egyenesen menő autóstársaiknak se, mert nincs aki szembejöjjön (kivéve kékfényes tetejű autók).

A Klaus Wagenfahrer darab utolsó két felvonását sem hagyjuk ám ki, íme az első, a zöld lámpánál tökölődősökről.

Zöld a lámpa! Tééényleg? (1)

Ők a kedvenceim! Nem sok vizet zavarnak, nem is veszélyesek, legfeljebb önmagukra... Jót lehet rajtuk röhögni feltéve ha mi nem szeretnénk átjutni még ugyanazon a zöldön. Ők várakoznak kézifékkel a piroslámpánál és ha már sárga akkor is csak vár, a zöldre.. Elindulásra felkészülni felesleges, minek sietni. Zöld! Amint felfogja ezt a letagadhatatlan tényt, még rápillant párszor az útra majd a lámpára mert hátha csak a szeme káprázik. Aztán elkezdi keresgélni a váltókart, mert hátha azóta elbujt az a kis komisz a hátsó üléssor mögé.. :) Megtalálta, megvan! Még négyszer ellenőrzi hogy biztosan üresben van(?), nehogy egyest akarjon nyomni ha már egyesben van. Párszor felbőgeti a motort, ezáltal megbizonyosodik arról hogy: benzin van és a motor is jár. Kuplung be, egyes fokozat, kézifék ki, nagygáz, kuplung azonnal fel de csak félig, az autó megugrik. Ettől megijed, gázelvétel és kuplung teljesen fel, ettől bólint egyet. Ettől is megijed. Nagygáz. Már végre elkezdett gyorsulni.. csakhogy elfogyott az egyes fokozat, váltani kéne. Picit szolidabb gázelvétel, bólint. Keresi a váltókart mert nem tudja hova rakta be az előbb.. jééé az egyesbe? Mekkora felfedezés! Akkor most kettesbe kell! Hopsz.. a kuplung is kéne a művelethez.. így hát benyomja.. Váltás sikeres, bár egy icipicit reccsent, és a következő is.. Sebaj! Mert már elérte a stabil 40-et ami ha szerencsénk van ki is tart a következő közlekedési lámpáig.

Olyan többepizódos levelet küldött nekünk Klaus Wagenfahrer, hogy itt is csak három felvonásban közöljük le, annyira különböző témák. Nehogymár beüssön a bőség zavara, aztán ne tudjátok, mit kommenteljetek! A kép csak eltúlzott illusztráció. Az előző postban is.

Freechild örvendeztetett meg meg minket egy jó kis levéllel, amelyben három sztori összefoglalójával prezentálja az elkanászodott női vezetők viselkedését a budapesti utakon. Meg egy kicsit a sajátját is. Íme:

Nem tudom volt-e már hasonló téma, de szerintem megér pár karaktert... :D

Személtetésül kezdenék 3 történettel:

Budán haladok a Komjádi uszoda felé a Margithid felől. Egyszer csak kivág mögülem egy kis Fiat, benne egy fiatal, kosztümös csajszi. Rázza a kezét és kurvaanyázik. Kérdezem gyönyörű feleségemet, hogy mit tettem? Lassan haladtam? Sávot nem váltottam. Csak mentem a forgalommal. Egy idő után utolérem, nézek rá, de ő csak mereven bambul előre...

Másik story. A Zugligeti utról probáltam besorolni a Budakeszire, ahol összefüggő volt sor. Becsorogtam a buszsávba, ahogy láttam hogy a zöldlámára megindulnak és kb 30km-es sebességgel besoroltam két  kocsi közé, ahogy széthúzodott a sor. Semmi tülekedés, gyorsitás, volt vagy 20m es helyem, mert a Nő későn indult. Ezután hallom hogy veszettül elkezni nyomni a dudát, rázza a kezét és anyázik. Kicsit kiemelkedtem a székből, meglátta hogy nézek ki, erre elcsendesedett.

A harmadik esetben én voltam a csunya fiucska. A Vajda Péter utcán mentem át a Hungárián a liget felé. A balra és egyenesen menő sáv itt mindig feltorlódik igy néhány élelmes szabálytalankodó (jelen esetben én) a jobbra sávból megyünk el egyenesen. Hely van, simán be lehet sorolni, de szabálytalan. Simán elindulok zöldnél, a másik sok megakad szokásosan. Gurulok, indexelek balra a besoroláshoz, amikor hallomm, hogy siró gumikkal indul a Nő, dudál, majd haltalmasat fékez mögttem. Persze kézrázás és anyázás. Erre már felemeltem a kezem és az ujjammal megfenyegettem kicsit hátrafelé. Erre lemaradt (zavarában átjött a sportpályánál a piroson), majd a vasuti hidnál sürgősen balra eltünt. Mondom ez esetben én voltam a genya, de veszélyhelyzet nem volt.

Egyre könnyebb ez a blogszerkesztősdi, úgy látszik, komolyan megijedtetek, hogy közlekedésbiztonsági ömlengést kaptok, ha nem írtok sztorikat. Nagyon helyes.

Ezúttal egy örökzöld témát érintünk, bizony, a címből már a gyengébbek számára is sejthető, hogy benzinkutas sztori következik...

Régi, régi alapelvem, hogy benzinkutast a kocsim közelébe sem engedek. Megvan ennek a dolognak a maga története, mint minden másnak.
Először is nem szeretek jattot adni. Semmi köze ennek a skótsághoz, egyszerűen nem szeretek és kész. Ha sokat adok, balek vagyok, ha keveset, akkor meg spúr és hogy éppen jól sosem adok, az szinte biztos.
A másik, hogy már a kezdet kezdetén rosszul jártam, mikor kutast engedtem a géphez. Még valamikor az idők hajnalán, amikor még 30 Ft körül lehetett a szuperbenzin literje, az első ladámat kutassal tankoltattam. Körülbelül háromszor, mert a harmadik tankolásnál úgy trakta vissza a tanksapkát, hogy komoly pánikban voltam, hogy ha kifogy a tankból a benzin, az útfélen kell hagynom az autót, mert soha többé nem leszek képes tankolni. Aztán valahogy mégis megoldottam, erőből, de azóta magam tankolok. Ha szükséges magam mosom a szélvédőt, magam pumpálom a kerekeket, és ha szervizen kívüli olajutántöltésre van szükség véletlenül, azt is magam végzem, mert nem akarok úgy járni, mint hölgyismerősöm, akinek szakadék autójába hétezervalahányszáz forintért öntött néhány deci kitudja mit a buzgó kútkezelő. Nem szeretnék úgy járni, mint apám, akinek a Hungária körúti ÖMV kútnál egyszerűen ellopták a tanksapkáját és eladtak neki komoly pénzért valami gagyi ideiglenes dugót.
A shopos droid megint külön állatfajta. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy valamelyik iskolában osztálytársam volt egy lány, aki benzinkútnál melózott. Tőle tudom, hogy a shopos egyszerűen nem kap fizetést. Egy fillért sem. Abból él, amit el tud lopni. Nem a gazdájától, hanem az ügyfelektől. A tendenciózus pénzvisszaadási tévedéseknek ez a magyarázata. Egy időben minden héten lgalább egyszer megfordultam az M3 12. km-énél levő Shell kútnál és minden alkalommal egyetlen tételt vásároltam, az akkor még létező napi autópályamatricát. Ha jól emlékszem 1490 Ft volt az ára. A cég pénztárában azonban mindig csak tízezrest kaptam, hogy matricát vehessek. Ugyanannál a kútnál ugyanaz a csaj, minden áldott héten megpróbált nekem ötezresből visszadni! Már ismert, Már előre köszönt. Már mikor beléptem, tudta, hogy nem fog sikerülni. Mégis minden egyes alkalommal megpróbálkozott ugyanazzal a trükkel.

Roppantul nagy örömünkre szolgál, hogy az olvasóinknak van véleménye. Nos, levélírónknak véleménye az van, ha más nincs is neki. A megszólítást és aláírást ezúttal nem mi szedtük ki, gondolt ránk ez az áldott jó lélek, hogy ne kelljen holmi törléssel sem időt pocsékolnunk. Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsojja ki. Mindenesetre a levél elolvasása előtt ajánlott leülni valami stabil helyre.

Már csak ez kellett, hogy autózásra biztassátok az embereket! Így is annyi hülye mereszti a dagadt hájas seggét a kocsijában egyedül, minek kell mégtöbb??!! Miért jó dugóban állni és szennyezni a környzetet? Miattatok nincsen télen hó, meg van nyáron 42 fok. Arról nem is beszélve, hogy nem sétálhatok végig nyugodt szívvel a gyerekemmel egy forgalmasabb úton a szmog miatt. Aztán meg mindenki csodálkozik, hogy így nő az allergiások meg aszmások száma. Miért olyan nagy dolog otthonhagyni az autót és gyalogolni egy kicsit meg használni a tömegközlekedést? Ja hogy akkor el kéne menni a buszmegállóig 100 métert? Bezzeg a bicikliseket szeretitek letolni az útról, a zebránál meg meg nem állnátok soha, úgyse mer lelépni a gyalogos ha félti az életét! A 18 éves kis suhancok is azt hiszik, hogy övék a világ, amint apuka a segge alá teszi a bmw-t! Nem is tudom, minek írtam, úgyse ér semmit, mert seggfejek vagytok mind!!! Remélem összetöritek egymást és kipusztulnak a kocsik az utakról!!!

Minden kétséget kizáróan találtunk egy portrét a levélíróról, ijedősek és szívbetegek még véletlenül se lapozzanak.

Ilyen ilyen nedves, nyálkás időben az embernek kimozdulni sincsen kedve, inkább leül a számítógép elé és megnéz egy pár időjárási szempontból is abszolút releváns videót...

Állandó olvasónk és kommentelőnk, Pirosceruza új ötlettel állt elő, abból az indíttatásból, hogy autós körökben szokás skatulyázni, előítéleteket gyártani, sztereotípiákat felállítani, majd ezeket jól elterjeszteni. Néha joggal, máskor minden alap nélkül, megszokásból. El is kezdte a sort, a többit pedig tőletek várjuk komment formájában! Aztán ha elegendő összejött, akkor jól megszavaztatjuk, hogy melyik a legjobb, melyiknek van a legnagyobb alapja, stb...

Íme a lista eleje:

Szerintem szedjük össze az előítéletes közhelyeket és gyűjtsük őket egy csokorba!
Kezdeném az általam legelterjedtebbnek, legismertebbnek tudott sztereotipikkal:

1) kalapos trabantos (szuzukis)
2) kövér zöldséges W124-es mergában
3) patkóbajszú lókupec sötétített üvegű bimmerben
4) fiatalasszony zöld 120-as skodában három gyerekkel (ez behunyja a szemét, ha váratlan forgalmi szituációt tapasztal, de egyébként sem figyel a vezetésre, mert lefoglalja a három ördögfióka)
5) a halálos kombináció: két öregasszony kipolszkiban! Ezt űbereljétek!