autózz!

Alapvetően nyugodt természetű ember vagyok, de előfordul, hogy felmegy bennem a pumpa. Tegnap délután egy idiótának köszönhetően ismét előkerült a nem nyugodt énem. Azt gondolná az ember, hogy a tahóságnak is vannak valahol határai. De úgy látszik, mégsem. Kispesten, az Ady Endre úton mentem a városból kifelé. Az utat egyébként nemrég aszfaltozták újra, ennek ellenére az egyik zebránál szépen megállt a víz a járdaszegély mellett, nem is kevés. Mindenki szépen kerülgette, lassított, mert álltak már ott gyalogosok, hogy szeretnének átmenni a túloldalra. Előttem egy ősrégi, talán fekete vagy sötétkék seat ment, elkezdett lassítani, még át is futott az agyamon, hogy megáll a zebránál, hogy elengedje a gyalogokat, milyen rendes, ennyit kibírok. De nem. Csak lassított, hogy helyet hagyjon magának, aztán kövérgáz, kormány jobbraránt, és lendülettel bele a vízbe. Nem akartam elhinni egyszerűen amit látok, szerencsétlen emberek tetőtől talpig le lettek fröcskölve azzal a mocskos, sáros pocsolyavízzel. Öten.
Hogy lehet valaki ekkora paraszt? Gondolom jót röhögtek a száraz kocsiban, aztán később ki tudja hány zebránál meg buszmegállóban csinálták meg ugyanezt. És az valószínűleg egy pillanatra sem jutott eszükbe, hogy amikor vizes úton jobbra rántja a kormányt, akkor esetleg megcsúszat a kocsi és letarolhatja mind az öt embert?
Az ilyeneket össze kéne fogdosni, aztán Somogybabodon pontonhidat építeni belőlük ilyen időjárásban, mint ami most van. Baromállatok.

Jó is az, amikor az ember beülhet végre az autójába barátnővel, családdal, kiskutyával, aranyhallal, hogy elinduljon a magyar tengerre kikapcsolódni, megszabadulni a mindennapi stressztől. Főleg jó visszagondolni a nyárra ilyen esős, 13°C-os időben, pfujj. Node az öröm kb. eddig tart, mert az M7-esen kell menni. Vagyis ott a leggyorsabb. Elvileg. Amikor épp nem zárják le augusztusban, szezon közben. De cserébe már völgyhidunk az van. Nagy és ronda, de legalább jó drága volt. És ez még mindig nem az a téma, amiről Jutocsa írt nekünk a levelében. Meg ő se az én véleményemre kíváncsi, hanem a tiétekre. Íme a levél:

    Remek kis blognak ígérkezik ez. És bár indult már így komment, én nem azzal folytatom, hogy "kitörlöm a könyvjelzők közül" :) Inkább megkérdezném autóstársaimat, ők mit tennének az alant vázolt helyzetben.
    Szép nyugodt tempóban haladtunk pár hete az M7esen Balaton felé. Nyár volt, tömött utak, én meg nem kívántam versenyezni, barátnőm amúgyis utálja ha gyorsan megyek, gondoltam ezegyszer kedvezek neki és szép nyugodt 100 körüli tempóban beálltam a külső sávba. Többel úgyse lehetett nagyon menni. Nem így gondolta ezt a kamionos, aki belső sávból vágódott be mögém, majd gyorsan felzárkózott. Én nem kívánom már senkitől, hogy tartsa be a követési távolságot, ilyen forgalomban ez nyilván lehetetlen, de az se normális, hogy valaki kamionnal -nem túlzás - centikre kövesse a kocsinkat. Miután megelégeltem a dolgot, megpöccintettem a féket, ugyan vegye már észre magát. A várt hatás elmaradása után újra, majd miután eredményt ez sem hozott, elkezdtem szépen lassítani. Lemaradt kicsit, de csak hogy erőt gyűjthessen, és ránkjöhessen újra, mintha le akarna tolni az útról. A harmadik ilyen próbálkozásnál már 70nel mentem csak, gondolván csak leesik neki végre, hogy paraszt, vagy legalább megelőz. Kis várakozás után meg is tette, felzárkózott mellém, elkezdett anyázni meg mutogatni. Bevallom nem mértem fel jól az erőviszonyokat, mert visszamutogattam én is. Nem gondoltam, hogy lesz elég primitív hirtelen ránk rántani a kormányt és leszorítani minket majdhogynem leállósávig. No itt már kicsit elszállt az agyam, végülis jó ügyvéddel ez már emberölési kísérlet, már ha ki tudsz szállni élve a kocsiból perelni. Beálltam a kamion mögé, barátnőm telefonért nyúlt, gondoltuk rendőrt hívunk, akik a negyedik próbálkozásra fel is vették a telefont, majd a rendszám bemondása után megígérték, hogy megpróbálják megállítani. Azt gondolom mondanom se kell, hogy Érdtől Akaliig mentem a kamion mögött, rendőrnek nyomát se láttuk, a kamionos viszont közben egy tucatnyi emberrel játszott el hasonlókat, mint velünk. Nem tudom mi a fenét lehetne hasonló helyzetben csinálni...megfordult a fejemben, hogy követem, míg megáll, és elbeszélgetünk, de egyrészt kár erre időt cseszni, nem vagyok egy brucelee meg nem is kulturált megoldás :) Ötlet ? Már eltekintve attól, hogy menjek gyorsabban, mint minden kamion?

Muszáj most rögtön az elején elcsattogtatnom egy közhelyet: mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. Volt nekünk hajdanában (pár napja) egy biztonsági öves témánk két posttal, ami annyira nem beszólós, mint inkább figyelemfelhívós és nevelő célzatú volt.
Eddig nem posztoltunk be kommentet, de ennek is elérkezett az ideje. Nem is azért, mert mazochista módon szeretjük a lehúzó, negatív kritikát, sokkal inkább azért, mert az alábbi szösszenet mintapéldája a seggfej hozzáállásnak.

Putyur 2007.09.03. 12:11:48

Egész jónak indult ez a blog. Viszont most kitörlöm a könyvjelzők közül és többet ide nem jövök. Nem kellett volna ezt a gusztustalan, nyálcsorgatós, szirupos biztonságiövpropaganda cikket berakni. Főleg nem kellett volna ez a sok demagóg példabeszéd - aminek valószínűleg a 10 %-a, ha igaz. Akkor sem fogom bekötni magam, és senkinek nem engedem meg, hogy az autómban a biztonsági övhöz nyúljon. Szívlapáttal verem véresre a kezedet, ha be akarod kötni magad nálam. (Én meg nem ülök más autójába.) És engem inkább a hullazsák szorítson, mint az öv. CSAK. Tudom, hülye vagyok, nem érdekel, mit írtok válaszképpen, nem jövök ide többet. További jó szektaömlengést. (Ja, 43 éves vagyok, hivatásos gépkocsivezető, 26 éve van jogosítványom, a tizedik autómat nyúzom, és közel vagyok az egymillió levezetett kilométerhez. Mindezalatt nem volt olyan balesetem, ahonnan nem a saját lábán ment tovább az autóm, és én. Most lehet fikázni.) Ahoi.

Örömmel olvastam ma reggel nagyanyánkon a zindexen, hogy a juttatásokon faragnak és helyette kápében kapnak többet a békávé dolgozók. A cégnek pedig nem kerül többe. Ésszerű megoldás, annyira, hogy meg is lepődtem rajta. Riszpekt.

Mi is lehet aktuálisabb téma közlekedésileg, mint a békávés fizetéskizsarolósdi. Jöhetnek a busz-, metró-, HÉV, villamos-, troli-, budavári sikló-, vagy a libegősofőrök is anyázni, akkor sem értek egyet azzal, hogy párszáz, esetleg párezer ember saját érdeke miatt megszivassanak másfélmillió másik embert.

Mit tehet arról a szerencsétlen takarítónő, tanár, bolti árufeltöltő, villanyszerelő, hogy a rendszerváltás óta is ugyanúgy, hatékonynak egyáltalán nem nevezhető módon irányítják ezt a közlekedési vállalatot? Olyan az egész cég, mint egy rozzant, lyukas csónak, amiben alapból túl sokan ülnek, de nem is foglalkoznak vele, hogy jön be a víz. Minden évben úgyis jön egy kéz fölülről, ami ideiglenesen kirántja őket a bajból, aztán folyhat be újra a víz, úgyse süllyed el a csónak. Igenis ki kéne dobálni a céget csak hátráltató, szocializmusban bennragadt fölösleges "munkaerőt" képező embereket és eltüntetni legalább a nagyobb hibákat. Irdatlan összegeket nyel el ez a fekete lyuk, amit az emberek adójából és eladott jegyekből, bérletekből fizetnek. Erről persze pont nem a járművezetők tehetnek, de talán ha évekkel ezelőtt rendbetették volna anyagilag a céget, akkor most jutna a béremelésekre is és elégedettebbek lennének a morgolódók.

Vagy nem.

Az előző posztra eddig érkezett kommentekből az derül ki, hogy ezt a blogot felelősségteljes emberek olvassák, vagy legalábbis ők kommentálták. Mindenesetre örülünk, hogy ennyire nagy az egyetértés az övhasználatot illetően.

Akinek ez nem volt eléggé meggyőző, annak valószínűleg ez a videó sem lesz az:

Van, aki egy métert sem tesz a bekapcsolása nélkül, mások pedig gyűlölik és nem is használják. Ezek többnyire azok az emberek, akiknek mindig igazuk van, mert minek bekötni, kényelmetlen, vágja a nyakát, szorítja a hasát, nem tud tőle rendesen hátrafordulni tolatáskor és különben is, vele semmi baj nem történhet, mert levezetett már ötszázezer kilométert és a húsz közül az egyik balesetében se ő volt a hibás, meghát látjuk, hogy még mindig él, úgyhogy nem kell az az öv, mi a francnak, az unokabátyja feleségének a gimis osztálytársa is kirepült egyszer a szélvédőn át a kocsiból és ha be lett volna kötve az öv, akkor beszorul a kocsiba és meghal. Különben is, ha olyan nagy ütközés lesz, akkor kinyílik a légzsák és abba nem üti bele a fejét, mert az puha, azér' az a neve. Városban meg különben is minek bekapcsolni, mert ott úgyse lehet gyorsan menni és nem történhet semmi baj.

Az idiótaságnak persze nincsenek határai, az indokok végtelen számban elő tudnak fordulni. Tőlünk nyugatabbra lévő társadalmakban az övhasználat szinte nem is kérdés. Hülyék persze mindenhol vannak, de valahogy mégis az van, hogy 90-95% bekapcsolja az övet. Nálunk meg jó, ha az emberek fele. És ez nem csak azért van, mert ott szigorúbban veszik az ilyesmit, hanem mert nálunk egyszerűen nincs belenevelve az emberekbe. Az a fele, aki beköti, annak jórésze sem azért, hogy adott esetben ne haljon meg, hanem azért, hogy ne büntesse meg a rendőr. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy szomorú. Egyrészt azért, mert az emberek képtelenek felfogni azzal a pici agycsírakezdeménnyel a fejükben, hogy a biztonsági övet nem azért találta fel Nils Bohlin az autókba való hárompontos, egyszerűen használható biztonsági övet, hogy minket szivasson vele. Először persze ő is ellenállásba ütközött, de aztán a tesztek őt igazolták, övvel több, mint 50%-kal csökkent a sérülések száma.

Ma sem marad ki a már lassan szokásosnak nevezhető videószemezgetés, természetesen most a nagyon mazsola autóvezetőket vettük célkeresztbe.

Első versenyzőnk tolat egy nagyot és merészet. Vagy mégis előre akar menni? Vagy mégse? Vagy mégis? Vagy mégse?


Aztán itt van az a tipikus szituáció, amikor a szerencsétlenkedő és egyben veszélyhelyzetet teremtő sofőrnek semmi baja nem lesz az adódó helyzetben, sőt, valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy mit csinált, mert teljes nyugalomban hajt

Még az metróépítős útlezárósdi előtt szó esett a nagyon bátor és egyben nagyon veszélyes autóvezetőkről, akik halhatatlannak képzelik magukat, másokat meg nagy ívben... De ha őket emlegettük, akkor bizony meg kell, hogy emlékezzünk az ellenpólusról is. Gyakran nem kevésbé veszélyes szituációk adódhatnak abból, ha valaki nem képes felvenni a forgalom ritmusát, képtelen gyors döntésekre, amit pedig az autóvezetés megkíván. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Egyenrangú kereszteződés, mazsolának jobbról jön egy autó, de még kicsit odébb van. Ő azért elkezd gondolkodni, hogy át fog-e férni, közben lassít, mert ugye fő az óvatosság. De mire eldönti, hogy mit akar, vagy a kereszteződés közepén áll meg, vagy későn akar még gyorsan átférni és kész a baj. Abba már belegondolni is rossz, hogy egy gyalogos zebrán való átkelésekor hogy alakulhat a szitu, ráadásul a gyalogosok maguk sem túl magabiztosak, sokszor figyelmetlenek.

Nem kizárólag magyar jelenség ám a forgalmi dugó, a kedvetekért válogattunk nektek néhány iraki forgalmi helyzetet. A végére lehet, hogy úgy fogod te is gondolni, hogy itt nálunk annyira nem is rossz a helyzet...

Úgy néz ki, hogy az autók száma ugyan nem is indokolná a dugót az adott helyzetben, a közlekedés viszont vagy nincs szabályozva, vagy ha mégis, akkor az igencsak elvi szintű.

Irakban viszont mostanság nem csak irakiak vannak, hanem akad pár amerikai katona is. Na ők biztosítják maguknak a folyamatos haladást, ahogy az a következő videón látható. Nem szeretnénk az útjukban lenni...

Dugóban állni nem minden autós szeret, van, aki idegbeteg módon elkezd dudálni, mintha a hanghullámok előbbre tolnák a kocsisort. Van egy barátom, aki egyszer azt mesélte, hogy ő még szereti is, ha néha dugóban áll, legalább pihen egy kicsit, zenét hallgat, addig is nyugi van, minek idegesítse magát. Azonban van az úgy, hogy időre megyünk valahová és nem nagyon érnénk rá órákat elvesztegetni a napunkból, ha ezt el is lehet kerülni. Pirosceruza már két-három napos fennállásunk alatt törzskommentálóvá vált, most pedig egy egész levéllel örvendeztetett meg minket, hatékony dugóellenes megoldást bemutatva.

Robogós szemmel a világ

Néhány éve robogóval járom a város útjait, ha csak tehetem. Sokáig lelkes és meggyőződéses autós voltam, minél nagyobb a dög, annál jobb alapon, olyannyira, hogy jogosítványom 40.000 kg össztömegig bármilyen gépjármű vezetését lehetővé teszi számomra. Szerettem autózni. De aztán elszakadt a cérna.

Aki Budapesten közlekedik, az mostanában igen könnyen belefuthat egy épülő metróállomás miatti útlezárásba, ráadásul mivel metróállomás többnyire forgalmas csomópontokban épül, ezek a lezárások a legjobb helyeken tudnak lenni. Digiton leveléből megtudhatjátok, hogy ő hogy látja a helyzetet...

Sziasztok!

Végre egy fórum, ahogy a szervotekergetők is letéphetik egymás- és a Városháza ajtaját. A szélvédőmocskolókat azt hiszem kellően elküldtük anyjukba, nézzünk másokat is!

Kezdjük talán a nyár egyik legocsmányabb szopatásával, Demszky hagymászos víziójával, a Kétes Metróval. Biztos állati klafa lesz, borítékolom, hogy az utolsó peronklozet ülőkéjén is a SIEMENS felirat díszeleg majd, ám odáig még rögös az út. Az egy dolog, hogy a della sincs meg az egész városszétfúrásra, tart ameddig bele nem döglünk, de hogy az elkerülhetetlen lezárásokat egy ötéves autista is jobban oldotta volna meg, az is ziher.