autózz!

Így leírva-olvasva tényleg kissé komikus a jelenet, amibe Paladin is keveredett, mégsem biztos, hogy más is ilyen viccesen fogná fel a szituációt, amikor támadólag lépnek fel vele szemben. Főleg ha annak az illetőnek nincs is igaza. Persze nem mindenkinek erőssége a jó felfogóképesség, meg van aki szeret nemcsak a saját dolgával foglalkozni. Még egy pár ilyen karakter és indulhat a ZS-kategóriás akciófilm forgatása.

Bár tudom, hogy április elseje vicces és tréfás nap dehogy ennyire….? A történet a szentendrei úti OMV töltőállomásnál lévő mosóban történt. Úgy gondoltam, ha már arra járok, akkor lemosom a kocsit. Két kézi mosó van egymás mellett, az egyikben egy fehér Nissan Qashqai (később kulcsszereplője lesz a dolgoknak) állt a másik üres volt. Beálltam a másikba, majd amikor a bedobtam a pénzt egyből vissza is adta…remek már megint nem működik (aki ismeri ezt a kézi mosót az tudja, hogy nagyon ritkán működik mind a kettő).

Beültem a kocsiba, hogy átállok a másik mosóba, ha végzett a NQ, de addigra már egy taxis is sorban állt. Gondoltam megvárom, de azért szólok a taxisnak, hogy ne álljon be utánam, mert nem jó a mosó. Mellégurultam, és amikor lehúztam az ablakot csak azt láttam, hogy valamit matat a kocsijában és nem figyel (én megpróbáltam figyelmeztetni). Továbbmentem és beálltam a taxis mögé. Erre a taxis beállt abba a mosóba ahonnan kijöttem, majd amikor kiszállt a kocsiból észrevette, hogy ott állok ismét a sorban. Megkérdezte, „hogy rossz a mosó?”..mondom neki, hogy „sajnos igen” …visszaült a kocsijába és nem mögém állt be ahogy én tettem hanem, elkezdet tolatni rám. Eközben a NQ –os emberünk végzett a mosással és ki akart állni…igen ám de a taxistól aki rám tolatott, már nem fért el.. kiszállt az NQ vezetője (aki egy rossz Jason Statham replika) és megkérdezi, hogy miért nem megyek hátrébb, amikor nem is tőlem, hanem a taxistól nem fért ki. Mondtam neki, hogy a taxisnak szóljon ne nekem. Végre a taxis (aki egy kb. 50-55 éves „úr” volt) nagy nehezen arrébb ment és én beálltam az NQ helyére.

Mostanában úgy látszik, inkább parkolással összefüggő problémákkal kerestek meg minket. Ezúttal Levente kér tanácsot, mivel belekerült abba a csapdahelyzetbe, amikor a büntetés egyre jobban csak emelkedik a mindenféle késedelmi és ügyviteli költség hozzáadásával. A fogyasztóvédelem korábban már nekem is eszembe jutott, de nem tudom van-e értelme ilyenről beszélni, hiszen a közterületi parkolás szolgáltatásnak minimálisan nevezhető, inkább csak forgalomszabályozási eszköz, mondják. Ezt könnyebb lenne elfogadni, ha tényleg lenne normális tájékoztatás, hogy hol meddig kell fizetni, illetve ha az első postai figyelmeztetésben szereplő összeg nem lenne durván több a mikuláscsomagénál, ami ugye el is tűnhet a kocsiról.

A lényege a dolognak, hogy február elején este 19:13-kor megbüntettek engemet a parkolási díj nem fizetéséért, amit én így elsőre is elismerek, nem beszélve arról a tényről, hogy a parkolóautomatákon semmilyen formában nem jelzik nekem mint fizetős polgárnak, hogy mégis mettől meddig keljen fizetnem. Kérdem akinek nincs Internete, az honnan tudja mettől meddig kell fizetni? A turista honnan informálódik? 

Szóval jött a felszólítás levél durván 3 hete, hogy mivel már elsőre figyelmeztettek engemet (mikor?) ezért a késedelmi kamatokkal együtt nagyjából 20000 forintot fizessek be.

Na hát most nézzük egyenként végig:

• Dolgom végeztével a kocsihoz visszaérve semmilyen „büntető cédula” nem díszelgett a kocsimon, így figyelmeztetve sem lettem, hogy rosszkor voltam rossz helyen.

• Mikor volt az első figyelmeztetés kérdem én? A büntető cédula már az volt? Vagy netalántán jött egy korábbi figyelmeztetés amit én talán a cég szerint szintúgy semmibe vettem?

• Azonnal írtam is a cégnek, hogy a durván 4000 forintos pótdíjat elismerem, de a késedelmi kamatokat nem, sőt kértem őket, hogy kocsimról készült fényképet látni szeretném, ha lehet úgy, hogy a büntető cédula rajta van.

Majd 2 hetes várakozás után a válaszlevélben üzente a cég, hogy mivel nem ők, hanem jogilag én vagyok a bűnös, ezért utoljára figyelmeztetnek engem, hogy fizessem be a pótdíjat. Az általam felvetett fénykép megtekintése nem állt a válaszlevélben. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a fogyasztóvédelemnél feljelentést kell tennem, de még nem tudtam rávenni magamat.

Régebben nekem is összegyűlt néhány büntetésem, ami abszolút vitatható lett volna. Mégsem vállaltam a hosszú pereskedést, hiszen már akkor is tudni lehetett, a bíróságok minden bizonyíték nélkül simán a parkolási társulások javára döntöttek, az autós pedig az eredetihez képest is jóval többet kényszerült fizetni. Vilmos is itt tart éppen, de bízik a perújítás sikerességében. Kíváncsiak leszünk az ügy folytatására!

Egy velem megtörtént parkolási per történetét írtam meg:

Hol volt, hol nem volt Magyarországon a jogállam. A mesénkben ippeg nem vót…
Történt eccer a nép egyszerű gyermekével, hogy bíróság elé került biza’ merthogy pörölték parkolási díjak és pótdíjak megfizetése miatt. Eccerű emberünk szervizesként kereste a betevőjét, járva országunk fő városát, javítva sok-sok elromlott mindenfélét. Vót úgy is, hogy a csengő tallérokat ippeg akkor hajigálta befelé az automatikus pénzelnyelő utcai készülékbe, amikor a szekerét egy másik, a mi emberünknél jóval szerényebb képességekkel megáldott honfitársa éppen pótdíjazta. Egy esztendő alatt biza’ egy tucat mikulás csomag is összejött.

Jámbor emberünk, az igaza biztos tudatában egymaga állott a bíró elibé, kezében az öt percen belül váltott jegyekkel. A kevésbé jámbor, de annál inkább hazug bíró kijelentette, hogy ezek a jegyek nem is akkor lettek megváltva, mint amikor, hanem sokkal későbben! Ezt rögvest írásba is adta, ítélet formájában. Még jó, hogy fenkölt haragjában nem szabott ki emberünkre bírságot, a nagyérdemű és mélyen tisztelt bíróság megtévesztési kísérlete miatt, pedig akár azt is megtehette vóna… de annyira azért nem rossz embör ő, csak ippeg hazudós…

Emberünk bízva az igazában, föllebbezett, és már nem is egy, hanem három bíró között tanáta magát. Tyűha, ennek se lesz jó vége – gondóta magában - okulva az előző esetből, ezek itten még tömlöcbe is csukhatnak engemet…
De a három bíró nem vót hazudós, hiszen kimondták, hogy az első bíró a bizonyítékok, tehát az egy tucat parkolójegy megvizsgálásakor és értékelésekor mind a tizenkét esetben mindössze csak „tévedett”.

Fizető zónákban legtöbbször most már mobillal parkolok, és bár ez a rendszer sem lehet tökéletes, de az olyan szerencsétlen helyzet, mint amiről TV is ír, elkerülhető vele. Ettől függetlenül a posztban szereplő hatóságok lehetnének elnézőbbek, ha tényleg csak a jegy hiánya miatt büntettek, ami mint alább olvashatjátok, ezúttal meg is volt. Mindenesetre az ajtó becsukása után érdemes még egy pillantást vetni a szélvédőre, tényleg helyén van-e a parkolójegy.

Még tavaly, a VIII. kerületben azért kaptam kerékbilincset, mert a közterületes nem látott parkolójegyet. Váltottam, de amikor becsuktam az ajtót leesett, ott is találtam meg. Szóval csak 11.500 forint kifizetése ellenében vették le a bilincset. Tájékoztattak, hogy az intézkedés ellen panasszal fordulhatok a kerületi rendőrségre. Ezt akkor meg is tettem, de most találtam a 30/2010.(VI.4) fővárosi rendeletben, hogy az ilyen panaszt a kerületi jegyzőnek kell elbírálnia. A rendőrség miért nem utasította vissza illetékesség hiányában? Valószínűleg védik egymást...

A kerületi rendőrség Salgó László ellenjegyzésével jogszerűnek találta ezt az intézkedést.

A fentebb említett rendeletben pedig egyértelműen le van írva, hogy a nem jól látható helyre kihelyezett parkoló jegy 5 napon belül utólagosan is bemutatható. A kerékbilincs alkalmazása megfosztja az autóst ettől a lehetőségtől. Úgy gondolom, hogy egyes önkormányzatok tudatosan járnak el törvénytelenül, tudatosan alkalmazzák jogszerűtlenül a kerékbilincset. 

Érvelésük vezérfonala: aki díjfizetés nélkül várakozik, az szabálytalanul várakozik. A közterület-felügyeletről szóló törvény pedig megengedi a szabálytalanul várakozó gépjármű lebilincselését.

Fellebbeztem, és a Fővárosi Törvényszéken nyáron tartják a tárgyalást.

Nem tudnak egy jó ügyvédet?

Nyilvánvalóan valami beszorult az állami bürokrácia fogaskerekei közé, Sasa ugyanis hiába fizette be az okmányiroda felszólítására a tartozását, később igazoltatáskor mégis leszerelték a rendszámát és elvették a rendőrök a forgalmiját is.

A mai nap folyamán (03.09) igazoltattak a rendőrök és közölték velem, hogy az autóm ideiglenesen ki van vonva a forgalomból, ezért a helyszínen el kell venniük a forgalmi engedélyt és a rendszámot. Ehhez magyarázatként hozzátartozik, tavaly decemberben kaptam felszólítást a helyi okmányirodától, hogy adóelmaradás miatt 5 napon belül kivonják a forgalomból az autót, adjam le a rendszámot és forgalmit.

Bementem hozzájuk, közölték hogy ha az adócsoportnál befizetem a hátralékot, akkor eltekintenek a kivonástól. Így is lett, befizettem a hátralékot tavalyi év december végén. Azóta vígan közlekedtem az autóval, igazoltattak is, nem volt semmi gond.

Nincs azzal baj, ha valaki sportosan vezet, mint teszi és vallja ezt Gab is, bizonyos határok között szerintem is belefér. De ez utóbbi ilyenkor a legfontosabb, tudni kell, hol van az igazi határ. Mert mások veszélyeztetése már túl van ezen és valahol átérzem a posztíró indulatát. És már én is tapasztaltam hasonlót országúton; előztem, erre a másik beletaposott a gázpedálba. Jó lenne már, hogy ha ez a fajta beteges viselkedés kikopna az utakról.

Tudom sokakkal történt már hasonló eset, velem sem először, sőt biztos vagyok benne hogy amennyi gyökér rohangál az utakon nem is utoljára esett meg. Nem keveset vezetek szóval fel vagyok már készülve a váratlan helyzetekre, nem is szoktam már olyanokon fennakadni mikor valaki nem adja meg az elsőbbséget, átlóg az én sávomba, stb…   Viszont semmi nem tudja annyira eldurrantani az agyam mint amikor valami büdös tahó paraszt a szeretteim életét veszélyezteti, puszta kivagyiságból!  Én is gyorsabban hajtok a megengedettnél, lazán értelmezem a szabályokat, de ezt mindig úgy teszem hogy ne is veszélyeztessek, és ne is akadályozzak mást a haladásában. Nem tehetek róla, de főútvonalon nekem 120 a kényelmes sebesség. De azért hogy ennyivel haladjak, nem tolok le senkit, és nem mindenáron akarom ezt a sebességemet érvényesíteni, csak ha a forgalom és az útviszonyok engedik. 34 évesen azért legfontosabbnak már a szeretteim épségét és életét tartom.

Na szóval… történet kb. 2 hete vasárnap délutáni órákban a 3-as főúton Karácsond mellett történt. Kb. 2 km-el előtte kijött elém egy gagyi optikai tuningolt sötétített, fekete színű Seat Toledo. Halálom ha valaki nem képes az egyenletes sebesség tartásra, és hol 90-el, hol 115-el megy. Na emberünk ezt játszotta. Mikor már egy ideje folyamatosan 100-al haladt, gondoltam megelőzöm mert unom a hülyeségét. Hosszabb egyenes következett, szemből senki, ezért nem kapcsoltam vissza mert tudtam hogy kényelmesen elmegyek mellette. Persze valamiért volt egy olyan megérzésem is hogy a kis gagyi tuningos pöcsnek ez nem fog tetszeni. Így is lett… 100-ról szépen elkezdtem előzni, erre mikor mellé értem ő is rálépett, és együtt gyorsultunk 120-ig. Közben felbukkant szemből egy autó, ekkor már úgy voltam vele, hogy tojok rá, én ráhúzom erre a féregre a kormányt. Finoman el is kezdtem jobbra húzni az autót hogy észre vegye a szándékom. Észre is vette ezért nem erőltette tovább a gyorsulást. Borzasztóan eldurrantotta az agyvizem!  Ha egyedül lettem volna egész biztos azonnal a fékre lépek, megállok, és bucira verem a fejét, de mellettem ülő falfehér páromra és a hátul ülő gyermekeimre való tekintettel nyeltem egyet és az egyezményes jel felmutatása után továbbhaladtam. Érdekes módon miután megelőztem néztem a tükörből, a büdös bunkójának már nem volt sietős, és visszalassított a 100-as tempójára.  Csak addig volt sietős neki, amíg a családom életével játszott. 

Időnként a tévében is látni riportot arról, hogy mennyire nem segítenek egymásnak az autósok, ha valaki bajba kerül. Talán mert nem is tudják, hogy bizonyos helyzetekben még kötelességük is segíteni, esetleg félnek (attól, hogy csalás áldozataivá válnak vagy csak mert szimplán cselekedni kell valamit). Bobolysza viszont tette a dolgát, amit ilyenkor kell. Külön említést érdemel valóban, hogy van, akinek egy baleset sem lehet intő jel arra, hogy óvatosabban kellene közlekedni.

Egy nem éppen kellemes élményemet szeretném megosztani Önökkel és ha érdemesnek találják, akkor másokkal is.

2012 február 17-én, 7óra 30 perc körül történt, s kiválóan bemutatja a legtöbb autós - tisztelet a kivételnek - segítőkészségét és autózási morálját.
Történt, hogy a fenti napon, szokásos munkába menet közben, elég erős szélben, és havazásban a 8-as számú  főútvonalon Fejér és Veszprém megye határában autóztam a Székesfehérvár felé vezető oldalon. Előttem és mögöttem is több autó haladt, a tempó megfelelt az útviszonyoknak. A külső sávban haladtam, mivel a belső sáv havas, csúszós, veszélyes volt. Már messzebbről láttam, hogy az út melletti árokban egy sötét színű gépkocsi van szinte "orra bukva", s emberi mozgásnak nincs nyoma. Lassítottam, s mivel a mögöttem haladókat nem akartam vészfékezésre kényszeríteni kb. 40 m-t még továbbmentem jelezve lehúzódási szándékomat, amit fokozatosan, s óvatosan meg is tettem.

Amikor már nem volt senki mögöttem, az autóm vészvillogóját bekapcsolva elkezdtem lassan visszatolatni az árokban lévő személygépkocsihoz, majd az úttest szélén megálltam, a vészvillogót továbbra is bekapcsolva hagytam. Kiszálltam a kocsiból mobiltelefonnal a kezemben, hogy megnézzem, mi lehet az árokba borult autóval. Szerencsére, ekkor kinyílt az ajtaja, s a sofőr épen-egészségesen szállt ki belőle. Megkérdeztem jól van-e, van e még valaki a kocsiban, történt-e sérülés stb. Szerencsére semmi baja nem volt, egyedül utazott. Meglepődött, mikor látott megállni. Megjegyezném, hogy sem azok az autósok akik előttem haladtak, sem pedig a mögöttem jövők közül egyetlen egy sem állt meg, hogy megnézze kell-e segítség a balesetet szenvedett autósnak. Mivel az autót másképp nem lehetett "menteni", hívtam a Tűzoltóságot, lévén nekik megvan a szükséges felszerelésük az ilyen helyzetekre. Ezután a láthatósági mellényemet felvéve az elakadásjelző háromszöget kitettem az útra. Mindenki szépen kikerült minket, csupán két autós állt meg, hogy tudnak-e segíteni. Mivel már vártuk a Tűzoltóság kocsiját, így ők, miután meggyőződtek róla, hogy a lehetőségekhez képest minden rendben van, tovább mentek. Nekik köszönöm jó szándékukat.

Kicsit aggódva írt nekünk Gyuri, mert egy olyan "megállni tilos" táblát talált, aminek értelmezése jelen állapotában kérdéses. Szerintem a kis kiegészítő jelzés csak el lett fordítva és a lépcső előtti járdaszakaszra vonatkozik, ahol a fehér Opel is áll. Az már tényleg durva lenne, ha egy tiltó tábla hatálya az előtte levő szakaszra is szólna. Ugyanakkor a tűzcsap és a garázsbejáratok miatt eleve nem lenne szabad ott megállni, ehhez viszont meg nem is kellene a tábla.

Bevallom derekasan 16 éve vezetek, de nem mindig követem a KRESZ változásait olyan alapossággal, amennyire kellene. Azt is bevallom, hogy 35 éve élek az I. kerületben és ennél idiótább kerületvezetést keveset láttam az országban

Azonban ma kihelyezésre került az utcámban egy olyan tábla, mely minden eddigi képzeletemet felülmúlta, és melynek értelmezésében a segítségeteket kérném. A lényeg, hogy ez a tábla az utca elejétől körülbelül 360 méterre van elhelyezve úgy, hogy az utca elején parkolni és várakozni tilos tábla nincs elhelyezve. Az utca kétirányú. Két dolog miatt sem értem a táblát.

Az egyik, hogy mi értelme van egy parkolni és várakozni tilos táblát az utcasaroktól 360 méterre elhelyezni majd alá kilencven fokkal elfordítva egy nyíl táblával jelölni a tábla hatályát? Van olyan ember a földön, aki leparkol, majd megnézni a 100-200 méterrel távolabb látható táblát, hogy van-e rajta egy szemből láthatatlan sunyi módon elforgatott nyíltábla, mellyel megtiltják a tábla előtt a parkolást?

A másik dolog, meg hogy most ez után a tábla mögött meg lehet-e állni???

 

Szerintetek van még egy ilyen idióta kerületvezetés a földön???

Jó kis félreértésekre adhatnak okot a régi, de nem teljesen eltüntetett felfestések, például parkolási esetekben. Így járt hemuveg is, erre próbál hivatkozni fellebbezésében is, egyelőre kevés sikerrel. Vajon érdemes még továbbmennie vagy adja fel a küzdelmet?

Budapest VIII. kerületében sikerült leparkolnom, akkor még azt hittem, szabályosan. Csatoltam némi anyagot és íme a hozzávaló sztori:

A rend éber őrei kiszúrván a térfigyelő kamerán vétségünket, közigazgatási eljárás keretében
30 000 forintra bűntettek meg:

„…Tilos megállni:…

…körforgalmú úton, útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon belül, ha a közúti jelzésből más nem következik; az útkereszteződésben az úttorkolattal vagy útelágazással szemben megálló járműre - ha ez a többi jármű bekanyarodását nem akadályozza - a tilalom nem vonatkozik..”

KRESZ 40§ 5. bekezdésének d pontja.
A határozat ellen természetesen fellebbezéssel éltem, melyet csatoltam is. Az illetéket megfizettem, mivel a fellebbezés 8 napon túl történt. A tartalma röviden: Az általuk hivatkozott jogszabály szerint 5 métert kell hagyni a saroktól. Lemértem, több mint 6 métert hagytam...

Pár hét múlva meg is jött a válasz, miszerint a fellebbezés alapján módosítják a vétségemet a következő szabályszegésre:

„…A járdán - részben vagy teljes terjedelemben - csak akkor szabad megállni, ha:…

…azt jelzőtábla vagy útburkolati jel megengedi,…

KRESZ 40§ 8. bekezdésének a pontja.

Egyik fő okozója a fővárosi dugóknak a kereszteződésben bent maradó autós. Sajnos vannak olyan csomópontok, ahol nehéz előre felmérni, át lehet-e érni a zöld ideje alatt, illetve adódhatnak meglepetések, például elénk vág valaki vagy a szokásoshoz képest többet tökölődnek előttünk. Zolee is így járt, bár próbálta menteni a menthetőt, nem is akadályozott senkit, mégis kapott hideget-meleget néhány másik közlekedőtől.

A szokásos délutáni dugóban araszoltam Budáról Pestre az Erzsébet híd felől az Astoria irányába. A kereszteződés - mint bizonyára tudjátok - meglehetősen széles, szerintem legalább 20-25 méteres.Meglehetősen nehéz megbecsülni, hogy a kereszt zöldig vajon átérek-e a túloldalra vagy sem. A tétovázásnem célravezető mert pillanatok alatt több "dugóvitéz" is eléd vág a buszsáv felhasználásával és akkor aztán tuti, hogy a kereszteződésben ragadsz.

Na ez meg is történt - egy akadály valahol a Rákóczin és a sor megtorpant, én pedig a villamossín és a Múzeum körút felől érkező dupla sáv között találtam magam. Egy másodperc tétovázás, hogy továbbmenjek-e jobbra a buszsávba majd próbáljak visszakéredzkedni a külső sávba elég volt, hogy a villamos,majd a dupla kocsisor is elinduljon. Szerencsémre a kereszteződésben a villamosmegálló szigete miatt maradt egy háromszög ahol pont elfértem : a villamos mögöttem, a kocsik előttem simán el tudtak haladni a Károly körút irányába.

Sokszor jön elő a téma itt a blogon is, hogy ha valaki hibázik, attól még lehet (és kellene) emberként viselkedni, bármelyik félről is legyen szó. Elég lenne egy bocsánatkérő kézfeltartás, a másik fél részéről pedig tudomásul venni, hogy nem történt baj, mehetünk tovább. A múltkori pozitív történet után Leticia levelét olvasva viszont ismét azt kell látnunk, hogy az agresszív elemek még mindig nem fogytak el az utakról.

Ma (febr. 15. - a szerk.) reggel 8.20 körül az Ecseri úti lámpánál balra az Üllőire úgy kanyarodott egy Alfa Romeo, hogy a középső sávból a belsőbe került indexelés nélkül (én gondolom, hogy szándékosan, mert egy nagyon lassú és büdös busz volt előtte), de ezzel az akcióval majdnem nekiment egy Hondának, aki dudált, de ennek ellenére bejött elé.

A Hondás bepöccenhetett, mert a Fradi felüljáró felé menet utánaeredt, kielőzte, és elé vágott (eközben persze ő is veszélyeztette a többi autóst).

A Heim Pál kórháznál már lehet hogy verekedtek, mert a Nagyvárad téri lámpa piros volt, megállt a sor, és a ugyan mi lekanyarodtunk jobbra, de azt még láttam, hogy az egyik kocsiból kipattant valaki és átszalad a másik sávban álló kocsihoz, csak a mögöttük álló sortól már nem látszott melyik.

 

Azért írtam le, mert eléggé stresszelt a dolog, és úgy gondolom, hogy nem így kellene közlekedni. 
Lehetőleg másnak ne okozzunk gondot, és ha mégis előfordul, akkor tudjuk elnézést kérni, illetve ha ez mégis elmarad, nem kellene mindenáron megtorolni.

Egykoron még én is dohányoztam, de ennek ellenére kocsiban soha nem gyújtottam rá. Alikam arra az idegesítő szokásra próbálja felhívni a figyelmet, amikor parasztok mások elé dobálják ki a csikkeket. Mondjuk autóban engem annyira nem zavar, de mikor motorral megyek egy autós mögött, és rám dobja a csikket, fel szokott menni bennem a pumpa. 

Talán nem egy új keletű, de számomra, mostanában gyakrabban feltűnő, zavaró szokásra hívnám fel a figyelmet.

Sokszor fordult elő az elmúlt hónapokban, hogy előttem hirtelen elkezd "szikrázni" az úttest. Persze az ember az első tizedmásodpercben nem tudja, mi lehet, de a következőben - főleg, aki ennek a szokásnak él - beugrik, hogy ez bizony egy ablakon kidobott csikk volt, amit az előttem menő valamelyik kedves autóstárs  "ejtett" ki egy laza mozdulattal.