autózz!

Belvárosban parkolni kihívás, nemcsak a díjak és a kevés szűkös hely miatt, hanem mert könnyen figyelmen kívül hagyhat egy-egy táblát az ember, amit itt szinte biztosan díjaznak a hatóságiak. Tehát nagyon kell figyelni, tette ezt ámbátor is, de ez most nem volt elég, mivel egy valamit nem vett számításba. Hiszen zsákutcáról van szó, abba pedig csak egy irányból lehet behajtani. Persze félrevezető lehetett az ottfelejtett felfestés is, miszerint korábban parkolóhely volt, aztán egyszer csak megtiltották. Vajon miért?

Mostanság nagyon figyelek, hogy hol parkolok, mert tudom, hogy erős pénzbeszedési késztetés van parkolás ügyben.

Ennek ellenére belefutottam egy 10 000 forintos csekkbe a budapesti Szarka utcában. Az utca a Veres Pálné utca felől megközelíthető, zsákutca.

Az utcába behajtva láttam, hogy baloldalt a sarok utáni első hely üres, de persze nem álltam csak úgy oda, mert tudom, hogy csak menetirány szerinti baloldalon parkolhatok.

Megfordultam, hogy a menetirány szerint jól álljak. Belváros, extra figyelmet igényel, ellenőriztem, hogy az autó orra ne lógjon túl az úttestre festett jelzésen. A jel a saroktól úgy 5-6 méterre lehet. Vettem parkolójegyet, figyeltem, hogy inkább fél órával több időre mint öt perccel kevesebbre, mint amennyi feltétlenül kell, aztán mentem utamra.

Az utóbbi napokban úgy tűnik, megint egyre több sztorit kapunk tőletek, úgyhogy csak azt tudom javasolni, hogy ne hagyjátok abba és ha bárkinek van valami érdekes sztorija, az írja meg a blog[kukac]autozz.eu címre és máris kaphatja az ívet a drága kommentelőktől! De hogy az aktuális témát is felvezessem: autóvezetés oktatótól másokhoz hasonlóan Gábor is azt várná, hogy arra tanítja a jogosítványért küzdőket, hogy betartsák a szabályokat, ésszel vezessenek, odafigyelve a többi közlekedőre. A lenti sztoriban ez nem egészen így alakult.

A múltban többször felmerült a magyarországi közlekedési morál, elsősorban a budapesti, legutóbb a hétfői posztban, ami sajnos valóban kívételes helyzet, másrészt én is volt már, hogy nyakam behúzva kezem felemelve kértem sűrű elnézést egy benézett forgalmi helyzet után.

Amiért billentyűzetet ragadtam, hogy írjak egy minapi mozzanatról, ami részben felelős a közlekedési kultúránkért.

Múlt héten valamely nap történt. ReTTegeTT Tanuló vezeTő auTó... Látszik, hogy kezdő, a Frangepán utcán az első szakaszt a Vácitól kb 15 km/h-val tette meg a következő kereszteződésig (Lomb utca), ahol szinte megállt, mire rájött, hogy STOP tábla van a keresztforgalomnak, azért állnak ott az autók. Semmi szabálytalan – eddig.

De a kereszteződés után én úgy gondoltam, megelőzöm, nem akartam ezt a tempót tartani. Irányjelzés, szétnézés, engem nem előznek, minden tiszta, kihúzódok balra, gyorsítok. Erre elkezd ő is gyorsítani (a mértékéből arra tippelnék, hogy az oktató lépett a pedáljára). Előzés helyett így visszamegyek mögé. Nemsoká a Röppentyű utcához érünk. Megáll, hiszen STOP táblánk van. A sáv közepén áll, gondolom, akkor jobbról melléhúzódok, jobbra mennék majd. De nem lehetett, mert egyszer csak elkezdett jobbra indexelni.

Citroen Picasso, ezüst, cég nevet nem láttam a tetőn levő T tábla mellett (lehet apró betűvel volt), rendszámát persze nem jegyeztem meg, igazabol nem is figyeltem. Nem lenne rossz, ha legalább az oktatók tudnának közlekedni, es nem csak azért, mert oktatás közben ők a felelősök, nem az ifjú padawan, hanem azért, mert pont ezzel alakítják napról napra, tanulóról tanulóra a közlekedési morált.

Sírva vigad posztjában danzi, mivel tényleg egyben nevetséges és szánalmas is, hogy idehaza mennyi helyen nem sikerül rendesen utat építeni. Főleg ott, ahol az aszfalt valami vassal (sín, csatornafedő, víznyelő, dilatáció, stb.) találkozik. Ezeken a pontokon idővel mindig problémák jelentkeznek, nem sikerül egyenletessé varázsolni a felületet vagy pedig már nagyon rövid idő alatt eldeformálódik a burkolat.

Amit a magyar gyártani nem tud, abból az egyik erős példa a sínen való bármilyen féle átjáró.

Ezt a tudományos-fantasztikus fogalmat a magyar útépítő képtelen kivitelezni.

Vegyük sorra csak a legalapvetőbbet. Budapesten kb. 30 villamosvonalon közlekedik jármű sínen, amit az autósoknak legalább 400 helyen kell keresztezniük. Tartózkodnék attól, hogy mindet felsoroljam, de mondjuk itt van csak néhány:

- Fehérvári út (47-es, 41-es, 18-as) gyakorlatilag akárhol FÁJ átmenni rajta, az Etele - Hengermalom kifejezetten rossz, de említhetném a Hauszmann Alajos - Bártfai kereszteződést is.

- Közraktár utca - Pesti alsó rakpart (2-es, 2A) a rakpartra való lejutáshoz valamiféle dombon kell áthajtani. Ez elképzelhető ugyan, hogy a későbbi területrendezéssel és útmunkálatokkal megoldódik, de úgy 1 éve így van, a gyors-reagálású hadtest jut eszembe Gálvölgyivel és Kernnel....

- Vizafogó - itt nem jár már semmi, de sín az van. Mondjuk az egész út egy toldozott-foldozott tengelytörő strapateszt, de 23 Km/h-ra lassítani konkrétan az átjárónál kell.

- Margit híd, Budai hídfő (Germanus Gyula park - 17-es villamos) - ha az ember Budára megy a Margit hídon, és a rakpartra igyekszik, akkor rögtön lefordul jobbra a híd végénél, és áthajt a 17-es villamos vágányán, amin 15-nél gyorsabban áthajtani tényleg csak a vékony jégen is lábujjhegyen osonó Hummer terepjáróval mernék.

(Akad pár üdítő kivétel is, pl. a 61-es vonalán több helyen kiválóan át lehet gurulni, sőt, a Szegedi, Dévényi, Teleki Blanka - azaz a Rákos Rendezőn levő macskaköves átjáró is elviselhető)

Van még pár a tarsolyban, de biztos akad majd néhány kommentelő, aki hozzátesz-elvesz.

Nincs átverés. Itt minden igaz. Andrew, Matt és Steve átlagos középiskolások. Mindegyiküknek megvan a maga baja és öröme. Nem tökéletesek, nagy a szájuk, és kicsit esetlenek. Olyanok, mint bármelyikünk. Abban sem különböznek a világ bármely más kamaszától, hogy a legátlagosabb pillanatukat is feljegyzik, közzéteszik. Csak egy különbség van: nekik már nincsenek átlagos pillanataik.

Egy éjszakai buli közben ráakadnak egy ismeretlen dologra, ami talán nem is a Földről származik. A felfedezésüket követő nap egyre különösebb képességekre tesznek szert: a távolból mozgatnak tárgyakat, megtanulnak repülni, érzékelik egymás indulatait, és egyre erősebbé válnak. Eleinte nagyon élvezik, ami velük történik, de miközben az új erejüket próbálgatják, fokozatosan kiderül, hogy ami játéknak indult, végül bajt is hozhat. Egyre nagyobb bajokat...

Ezúttal egy az Egyesült Államokban már sikerrel futó filmre, Az erő krónikájára sorsolunk ki nem kevesebb, mint 20 mozijegyet, természetesen párosával, hogy mind a tíz szerencsés nyertes vihessen magával valakit. Nem is akármilyen vetítésről van szó, hiszen két nappal a hivatalos bemutató előtt (feb. 28-án 19 órakor) lesz egy budapesti moziban! Ha szeretnéd megnyerni a párosjegyek egyikét, nincs is más dolgod, mint helyesen megválaszolni az alábbi kérdéseket 2012. február 24. éjfélig, amelyekhez segítséget találsz a film facebook oldalán! A nyerteseket emailben értesítjük, sok sikert a játékhoz!

[Frissítés: 2012. február 26.]

A nyereményjáték lezárult, íme a szerencsések listája, őket emailben is értesítettük:

Paulik Réka
Horváth István
Nagy Anita
Szabó Attila
Szabó Enikő
Mennich József
Kovács Edina
Andorko Tibor
Jó Viktória
Fáy Anna

Gratulálunk!

Legtöbbször egy hiba helyrehozatalához elég az őszinte bocsánatkérés, főleg, ha nem történt nagyobb baj. Mégis, sokan a kezüket sem képesek feltenni egy pillanatra, hogy "elnézést, nem figyeltem". Ezek után tényleg eseményszámba megy Dr. Csirke Macska története. Egy ilyen gesztus tényleg feledtetni tudja az előtte felgyűlt indulatot, hogy aztán egyik fél sem agyaljon rajta tovább a nap hátralévő részében feleslegesen.

Egy reggeli tanulságos élményemet szeretném megosztani minél több autóssal.

Az eset: korán reggel munkába sietek egy mellékúton. Merőlegesen becsatlakozik egy másik út, az ott érkezőnek stoptáblája van. Ezt tudván bátran megyek a kereszteződés felé. A szemem sarkából látom ugyan hogy egy WW Sharan közeledik, de tudom hogy elsőbbségem van, kicsit leemelem aa gázról a lábam de haladok tovább. Persze nem áll meg, nagy tempóval behajt a kereszteződésbe. Satufék, nyomom a dudát, alig tudok megállni hogy oldalba ne vágjam. Kicsit megijedtem, nem akartam balesettel kezdeni a napot.

Leparkoltam a közeli parkolóban és láttam hogy a Sharanos jön velem szemben. Gondoltam felvilágosítom a STOP tábla jelentőségéről, elindultam Felé. Kicsit féltem hogy milyen fickó ül benne, vékony alkat vagyok, nem lett volna jó egy bunyó de még dolgozott az ijedelem termelte adrenalin. És itt jött a meglepetés, amire nem számítottam: a kocsiban egy IGAZI FÉRFI ült. Nem egy beképzelt, önelégült újgazdag majom, aki azt hiszi mert pénze, kopasz feje, kevés esze és nagy kocsija van, hát neki mindent lehet. Ha ilyen ül benne biztos kiugrik és habzó szájjal üvölt hogy hogy merek rádudálni, rá nem vonatkozik a KRESZ.

A baleseteknél nagyon gyakori, hogy a felek vitatják a felelősséget, ahogy Mikk is teszi. Mert a KRESZ-ben szépen le van írva, kinek mikor van elsőbbsége, mi az elindulás, de hogy meddig az és honnantól folyamatos haladás, azt ki mondja meg? A posztíró volt figyelmetlen szerintetek vagy igaza van?

Van egy kis problémám, mert a posta biztosító szerint én vagyok a hibás. Az történ, hogy a feleségem elvittem a munkahelyére utána mentem volna én is a sajátomra.

Megálltam a kapubejáróban, így a záróvonal és köztem bőven megvolt a 3 méter. Majd kiraktam az indexet balra az induláshoz, hátranézve és visszapillantóból meggyőződtem az elsőbbségadási kötelezettségemről, ekkor nem volt senki az Elnök utcának ezen szakaszán (kb 70m a zebrától) . Kb 10-15m haladtam a forgalmi sávban, mikor magam mellett észleltem balról (záróvonalon / mellett) előző Škoda Octaviat, ami korán kezdte meg a visszahúzódást és így a jobb hátulja meghúzta bal elől a lökhárítómat és kitörte a első indexet.

Én a Delej utcára/Rezső tér felé akartam jobbra bekanyarodni, ezért nyilván nem nyomom tövig a pedált, hogy azt a 20 métert megtegyem a kereszteződésig.

Az, hogy a másik fél gyors hajtott vagy telefonált (kiszálláskor a kezében volt) esetleg késésben volt és sietett (a baleset 8:00-kor volt és 8:00-ra jár dolgozni - telefonba mondta hogy "bocs többet kések koccanásom volt") nem az én tisztem eldönteni.

Teljesen meg tudom érteni József dühét, hiszen úgy akarják megbüntetni, hogy nem ő hibázott. Ráadásul ezt még bizonyítani is tudja, mégsem akarják tőle elfogadni. Vajon van illetve lesz igazság? És ha másfél év alatt nem sikerült egy táblát pótolni, vajon hányan lehetnek még, akik hasonló csapdába kerültek és talán nem is tudnak róla?

Történetem első körben lehet, hogy kacifántosnak tűnik, de mire a végére érünk, mindenki tanulhat, okulhat az esetemből.

Történt egyszer 2010. év július végén, hogy Budapest határában sebességmérő autóba „botlottam”. Pár hónapra rá meg is kaptam a 30 ezer forintról szóló csekket, miszerint lakott területen 70 km/h-val közlekedtem a megengedett maximális 50 km/h helyett. Mivel határozottan emlékeztem az ominózus esetre, így felkerestem a helyszínt. Szerencsére az általam vezetett gépjármű rendelkezett beépített GPS nyomkövető rendszerrel. A rendőrség által közzétett felvételeken látható a mérés időpontja. Erre az időszakra vonatkozó GPS adatokat lekértem, majd bejártam az akkor megtett útvonalat, melyet kamerával rögzítettem is. Erre azért volt szükség, mert jól láthatóan elhagyom a „Lakott terület vége” táblát, és a mérés helyszínéig egyszer sem érek vissza lakott területre, valamint sebességkorlátozó táblával sem találkozok.

Ezek után még kikerestem a KRESZ lakott területére vonatkozó szabályát is, amire a rendőrség hivatkozik. Eszerint:

 

1.számú függelék az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelethez kapcsolódó III. A közúti forgalommal kapcsolatos fogalmak

 

f pontja: Lakott terület: a lakott terület kezdetét és végét jelző táblák közé eső terület.

Biztos mindenki fel tudna sorolni idegesítő lámpákat, amik rövid ideig adnak zöldet és sosem sikerül azonnal átjutni rajtuk. Vannak köztük olyanok, amiknél egész egyszerűen nem látni a program értelmét, feleslegesen ad hosszan pirosat, miközben semmilyen keresztező forgalom nincsen. Péter is egy ilyen lámpa működésének logikáját kérdőjelezi meg. Ezt a kereszteződést én is ismerem, emlékszem, hogy akárhányszor arrafelé jártam, ennél a lámpánál én is mindig pirosat kaptam.

Van "szerencsém" naponta átautózni Fertőszentmiklóson (85-ös út, Gy-M-S megye), Győrtől Sopron felé. Talán még van itt kolléga aki arrafelé nyomja. A 85-ös és a Szerdahelyi út kereszteződésében (a képen a kék körgyűrű)) van a település - gondolom én - büszkesége, a rendőrlámpa. Nem is a rendőrlámpával van gond, hanem a működésével. A 85-ösre a zöld jelzések száma elképesztően ritka és iszonyatosan rapszodikus - amennyire meg tudom állapítani - napszaktól függetlenül akár. (Sárgán nagyon ritkán villog már.) Pedig az a főút.

Példa: Nyugodt tempóval a 85-ösön (50-es tábla is van) haladok Sopron felé. A kereszteződéstől kb. 80 m-re vagyok, mikor látom, hogy piros-sárga lett, királyság, menjünk. Törvénytisztelő állampolgár lévén nem lépem túl a 60-at, de nemcsak az 50-es tábla miatt. Rajtam kívül semmilyen irányból abszolút senki nem jön. Tényleg! Gyalogos sem, bringás sem. A kereszteződéstől kb. 10 m-re sárga jelzés, aztán piros megint. Anyád! Ha jók a körülbelüli adatok (és már sokszor előfordult, szóval miért ne lennének azok?), akkor a zöld kb 4-5 mp.-ig tarthatott, és ismétlem, sehol senki rajtam kívül. A Szerdahelyi úton közlekedőknek és/vagy gyalogosoknak 20-30 mp. zöld is jut. Oké, ha legalább lenne ott valaki. De nincs!!!

Az még érthető, hogy ha valaki nem teszi ki a mozgáskorlátozottaknak szóló engedélyt, akkor megbüntethetik, hiszen annak hiányában tényleg nem tudhatják, hogy jogosan áll-e az érintett autó a fenntartott parkolóhelyen. De ha még a hatóság jelenlétében megérkezik a jármű vezetője, és kiteszi a kártyát - így járt el Pani is - akkor nem lett volna méltányosabb abbahagyni a bírságolási folyamatot?

Valahol a belvárosban a munkahelyem előtt a mozgássérülteknek fenntartott helyen parkoltam és parkolok nap mint nap, sajnos jogosan. Előfordul néha, mint ma is, hogy a parkolásra jogosító igazolványomat elfelejtem kitenni a szélvédő mögé. A közterület felügyelet emberei szintén nap mint nap ellenőrzik a környéket és büntetnek. A mai nap észrevették, hogy nincs kirakva az igazolványom és nekifogtak a helyszínbírságoló cédula kitöltésének ezt észlelve a hivatal portásai szóltak a „szervnek”, hogy értesítenek és én be fogom mutatni az igazolványomat magyarul – gondolták naivan a portások – felesleges a helyszínbírságoló papírok kitöltése.

 

Értesítésre odamentem a kocsimhoz megmutattam az igazolványomat  és kitettem igaz utólag a szélvédő mögé, ami teljesen hiába való volt, mert ez a „szerv” ha egyszer megállapította, hogy szabálytalanul parkolok, a magyarázatra már süket. Próbáltam szóra bírni a felügyelet emberét a helyszínen a kocsimtól nem messze – mivel utánuk szaladni nem tudtam- sajnos sikertelenül.

 

Az volt az érzésem, hogy ezek az emberek szándékosan nem értik meg amit mondanak nekik vagy nem százszázalékosak mármint az értelmükre vonatkoztatva mert testileg épnek tűntek. Miért gondolom? Mert ép eszű ember, ha látja, hogy amit kifogásol az bizonyított, akkor nem erősködik tovább. Vagy szegény emberek agymosáson estek át a munkáltatójuk által, akkor sajnálom őket és ez úton kérek bocsánatot, hogy hiábavalósággal terheltem a csökevényes agyukat.

Kisebb karambol szemtanúja volt Tibi. Nem történt nagy kár és nem volt anyázás sem, így hát amolyan aranyosan szerencsétlen, de mégis szerencsés történetet írt le nekünk. Valahogy így volt szép, minek is vitatkozni, ha a vétkesnek egészen pici kára keletkezett, a vétlennek pedig talán semmi. Vagy csak nem vette észre? Azzal a mondattal egyetértek, felesleges általánosítani, nők között is vannak ügyes vezetők és férfiak között is bénák. Emlékeztek még, pár éve volt olyan vetélkedő az egyik kereskedelmi csatornán, amikor a legügyetlenebb autóst keresték?

Egy rövid, de vicces és érdekes sztorit írok le. Ma az újpesti piacon parkoltam, amikor mentem vissza az autóhoz láttam, hogy megáll egy régebbi kocka Volvo, női sofőrrel, mert a parkoló autók közül körülnézés nélkül kivágódott egy másik autós. Közben a Volvo melletti parkolóhelyről elkezdte a kiállást egy Matizos nő, aki nem vette észre a mögötte 10 másodperce álló autót (a Volvos gondolom kereste az 1est). 

És itt kezdődik a 3 nő általam fel nem fogható története. A Matizos nekiment egy leheletnyit a Volvonak, ezt észrevette és megállt. A koppanást hallottam 10 méterre.  Volvos leparkolt, nem vett észre semmit... Jön a Matizos nő hogy látszik e ahogy nekiment. Egy arra járó másik nő mondja, hogy nem értek össze :) Volvos nézi az autóját, nem lát semmit, és elkezd magyarázkodni hogy véletlen volt és sajnálja. Matizon látszik egy 2 centis horzsolás, fekete műanyag lökhárítója volt.

 

Fogalmuk nem volt, hogy mi történt igazából, a Matizos nő sem tudta mit rontott el. Csak azt hogy nekiment a Volvonak. A volvós nő nézte a kocsi JOBB oldalát, de mondtam neki hogy a másik oldalról mentek neki...  Ezután bocsánatot kértek egymástól és mentek a dolgukra.

Egyetlen tanulság van, és általánosítani nem szabad. DE! 3 női sofőr próbált megoldani 1 tök egyszerű szituációt. Végül sikeresen, de fogalmuk nem volt róla hogy mi történik :D szóval vigyázni kell a női vezetőkkel.

János még novemberben írt róla, hogy átadták a csepeli gerincút eddig megépült szakaszát. Azóta már gyűltek vele kapcsolatban a tapasztalatok, ezt olvashatjátok és nézhetitek meg most. Ha arrafelé laksz, kipróbáltad már?

Idén januárban végre átadásra került a várva várt Csepel-szigeti gerincút első szakasza, Szigethalom/Tököl és M0 közötti rész. Ezen a videón megtekinthető a teljes elkészült útszakasz:

Ezen útszakasz célja, hogy a forgalom ne a lakott területeket terhelje tovább, mentesítse az olyan mellékutakat mint a már itt többször is szerepelt szigetszentmiklósi Duna-parti út, illetve a fő utakon is csökkentse a forgalom mennyiségét.

Ez Szigetszentmiklóson még sajnos azóta sem valósult meg, hiszen még mindig kevesen használják a megépült új szakaszt, emiatt a városból kivezető Csepeli úton, de még a Duna-parton sem csökkent számottevően a forgalom. Erről készítettem egy felvételt a gerincút szigetszentmiklósi szakaszán és a Csepeli úton is reggel 7 óra környékén.

Gabriella helyzete nem egyedi, a svájci frank alapú autóhitelekkel sokan elúsztak az utóbbi években. Különösen nagy gondot jelent az ilyesmi akkor, ha valakinek munkaeszköze is egyben a kocsi és azzal keresi a kenyerét. Közületek van, aki hasonló szituációba sodródott? Ti mit tettetek, hogy megoldjátok a problémát?

Az autós blogokat olvasók között nyilvánvalóan nem kell feltenni a kérdést, hogy szeretik-e a kocsijukat. Néha túlzásba visszük a kocsink takarítását, felesleges, vagy éppen hasznos kütyükkel szereljük fel a szeretett járgányt.

Van, aki hobbiból tart autót, van akinek munkaeszköze a kocsi. Én autósoktatóként dolgozom, és nem Grandim az egyetlen kocsi, amit hitelből vettem. Volt használt autóm, nem bírta sokáig a strapát, volt hiteles kocsim, 4 év után jó áron tudtam eladni, és sikerült az árából a hitelt is rendezni.

5 évvel ezelőtt vettem a jelenlegi autómat. Oktatásra éppen megfelel – itt egy tavalyi bejegyzésben már volt szó róla.

Az akkori leasing felvétele előtt a Bank gondosan hitelbírálatot tartott, és megállapította, hogy 37e Ft lehet csak a törlesztésem. Ez már az előző kocsinál is teljesíthető volt. Bár tény, hogy ha engednek 45.000,- t, akkor 6 évre kaphattam volna meg a hitelt. Sem a Szalon, sem a Bank nem ajánlott fel más módozatot, Ft alapú lehetőséget, ez volt, ezt kellett választani. Éljen a 2006-os CHF! 153 Ft-ért!

Azóta változott a helyzet. 2011 elején már úgy éreztem, hogy elég nagy a baj, mert 55.000,- Ft-os számlát kaptam!

Kérelmet írtam a Banknak, hogy szeretnék kérni szerződés módosítást, mert nem tudom fizetni. Sajnos a bevételem nem lett nagyobb az évek alatt, idő közben elvált nő lettem, és válság is lett.

Kaptam egy módosítást, de nem kaptam választási lehetőséget és nemhogy csendben maradtam volna, a rossz fizető adós kapott még 3,5 % büntető kamatot, valamint a szerződés módosításával még 1 % kamatot.

A törlesztő részletem 2011. decemberében már 83.000,- Ft volt. Ebből 30 ezer a tőke és 53.000,-!!!!!! a kamat!