autózz!

Először is boldog karácsonyt kívánok nektek, mert az valahogy kimaradt itt a blogon eddig! És ha már karácsony másnapja van, egy olyan posztot küldött Majki, amiben szerepet kap a szeretet (hm, ez milyen jól hangzott!). Azt persze gondolhatjátok, hogy nem olyan formában, ahogy az szenteste napján jól esett volna neki. No és tűzvédelmi vizsgátok van-e? Gondoltam...

Tegnap (2011 dec. 24) délben szerettem volna tankolni a 4. kerületi Váci úton lévő Shell benzinkúton. Gyakran tankolok ott, mivel pont útba esik kifelé a városból. Minden alkalommal lefutjuk a szokásos köröket: Ahogy beállok a kocsival, a kutas már feszegeti, nyitná a tanksapka fedő kis ajtót. Szerencsére még nem törték el, mivel csak a kocsiból lehet kinyitni. Ilyenkor kiszállok, megköszönöm és illedelmesen közlöm, hogy én szeretnék tankolni.

Ezidáig ez mindig így is történt, viszont tegnap meglepetésemre, arra a mondatra, hogy köszönöm, nem kell segíteni az a válasz jött, hogy "ő azért van itt". Volt már ilyen, ilyenkor persze kezdődik előről, pár kör után a kutas feladja. De most nem. Arra a mondatra, hogy "nem szeretem, ha más tankol" az volt a válasz, hogy nem "szeretet kérdése". Kérdem akkor nem tankolhatok? Nem! Akkor tankolok máshol, de előbb megkérdezem bent is, hogy ez így van-e.

Itt jött a második felvonás. Bementem, és a kasszánál álló hölgytől megkérdeztem, hogy miért nem tankolhatok. Persze a kutas jött be mögöttem. A hölgy azt állította, hogy csak az tankolhat, akinek van tűzvédelni vizsgája. Kérdem mióta? Azt mondja mindig is így volt! Arra a kérdésemre, hogy akkor eddig hogy tankolhattam, a válasz az volt, hogy nyilván akkor rendelkezem tűzvédelmi viszgával. Mikor mondtam, hogy nem, és itt ezen a kúton szoktam tankolni, akkor azt mondta, hogy most a főnökük kikötötte, hogy csak a kutas tankolhat.

A defenzív vezetés híve vagyok, inkább hagyom a láthatóan hülyéket, hadd menjenek, nem érdemes összetöretni magunkat velük. Tegnap este sem történt másképp, végül nem történt baj, de az eset valahogy a szokásosnál jobban felbosszantott.

A Halász utcából mentem le a budai alsó rakpartra, a Lágymányosi/Rákóczi híd felé. Eleve utálom ezeket a rakparti felhajtókat, gyorsítósáv nincs, a ráhajtás olyan mindig olyan szögben történik, hogy alig lehet belátni a rakpart forgalmát. És ez a Halász utcai talán még elmegy a többihez képest, lassan csorogva még látni is valamennyit, ha nem jön semmi, lehet menni.

Megszoktuk, hogy a taxisok nem minden esetben tudnak rendesen beállni parkolóhelyre, amíg egy megrendelt fuvarnál az utasra várnak. Ha ilyenkor valakit akadályoznának, arrébb gurulással meg lehet oldani egy ilyen helyzetet. Erre számított imittto is, de valahogy ez most nem ment könnyen és elég furcsa magyarázatot kapott a taxi vezetőjétől. 1-2 méterrel arrébb állni nem lenne a világ vége vagy mégis?

Ma (2011. december 18.) délelőtt esett meg velem a következő:

Épp hazaértem autóval, szokás szerint a ház előtti parkoló külső oldalán mentem végig helyet keresve (ami a keresztben parkoló lakótársak miatt nem egyszerű feladat, de ezt már több helyen kiveséztük). A sor végéhez közeledve a csatolt képen vázolt helyzettel találtam szembe magam. Én érkeztem az "A" jelű autóval, velem szemben állt a "C" jelű teherautó, épp a szelektív hulladékgyűjtő valamely konténerét ürítette. Pont az orránál állt a "B" jelű autóval taxis barátunk, ha jól emlékszem egy barna Thaliával.

Erre a kérdésre a szerényebbek azt válaszolják, hogy biztos lenne még tanulni, a többiek meg nyilván rávágnának egy igent. Én nagyjából tíz éve vezetek, eddig szerencsére megúsztam a nagyobb bajokat. Vannak viszont olyan helyzetek, amikor a gyors és megfelelő reakció életet menthet. A héten a Michelin meghívására ellátogathattam a Magyar Autóklub vezetéstechnikai pályájára egyrészt azért, hogy kipróbáljam, mi történik, ha csúszós úton megindul az autó feneke, másrészt pedig azért, mert kíváncsi voltam, mennyire a gonosz gumimultik agymenése az, hogy ilyenkor már jobb a téli gumi akkor is, ha nincs fagy.

Normális esetben egy ilyen tréning az elméleti oktatással kezdődik. Mivel most kicsit több újságíró és blogger volt meghívva az eseményre, két csoportra szedtek minket és én a nekem való nem normális csapatba kerültem, így az a fura helyzet állt elő, hogy előbb mentünk a pályára gyakorolni, mint hogy megkaptuk volna az elméleti oktatást arról, hogy mikor, mit és hogyan kell majd csinálni. Erről a későbbi elméleti beszélgetős-előadós résznél tőlem szokatlan módon még jegyzetelgettem is szorgalmasan, mert érdekelt a téma, de tőlem kevésbé szokatlan módon a papír, amire összeírtam az információkat, az irodában maradt, mert a tegnapi céges karácsonyi ünneplés végére már nem nagyon gondoltam arra, hogy azt be kéne tenni a táskámba. Tulajdonképpen addigra már semmin nem gondolkodtam.

Szó volt a baleseti okokról, amelyek közül a leggyakoribb a sebesség nem megfelelő megválasztása. Ez többnyire nyilvánvalóan gyorshajtás, de előfordulhat, hogy pont az okoz galibát, hogy valaki a többiekhez képest túl lassan halad. Kisebb vita kerekedett azon, hogy ha ötven km/h a megengedett, de mindenki hetvennel megy, kivéve egy autót, aki 45-50-nel, akkor ő azzal együtt baleseti veszélyforrás-e, hogy szabályosan közlekedik. Megoldás nem született, de az egyik jó ellenérv az volt, hogy egy zebránál 50-ről esetleg meg tud állni az autós, ugyanakkora távolságról pedig 70-ről nem.

Ha időnként úgy érzem, hogy javulgat a közlekedési morálunk, gyorsan visszazökkenek, mikor autópályán dugóba kerülök. Én sem szeretek dugóban állni, de fel sem merül bennem és rühellem a leállósávon előzgetőket, nem azért mert előnyhöz jutnak, hanem mert eszükbe sem jut, hogy veszélyes, amit csinálnak. Most ezt a jelenséget tálalta nekünk Tibor ismét fényképes segítséggel.

Van egy kisebb problémám... a leállósáv! Ha már a rendőröknek ki van adva, hogy minél több pénzt szedjenek be, akkor miért nem állnak ki a pályára ( bármelyik autópálya alkalmas erre ), és egy egy baleset előtt csak felírják azokat, akik a leállósávon nyomulnak! Jól emlékszem, százezres bírság?

 

Az előbb kinéztem az ablakon és pont azt láttam, amiről Danzi is írt a levelében. Kis Daewoo Matiz, előtte kétharmad autónyi hely, majd a parkolóhelyek vége. Nemtörődömség ez vagy ennyire nem képesek logikusan gondolkodni az emberek, amikor fáradtan hazazuhannak a munkából? Arról ne is beszéljünk, hogy mi van, ha kimarad a reggeli kávé, mert ma is az Élessaroknál egy kék kockaautó gyakorlatilag átkényszerített a jobb szélső sávba, és a tükörből nézve a sofőr arcát marhára nem értette, hogy miért dudálok rá, mikor 10 centire jön az autóm mellett és az a távolság is csak azért volt kettőnk közt, mert volt helyem jobbra tolódni. Na de ez már egy másik sztori, vissza a parkolós bénázáshoz!

Sokminden változhatna kis országunkban (mégkisebb országunkban Budapesten, ország az orszgában) ha legalább parkolni megtanulnánk.

A minap egy délutáni órában a Ferencvárosba vitt utam, ahol végül a Tinódi utcában nem találva helyet a Vaskapuig gurultam. A Tinódiban jobb oldalon párhuzamosan parkolnak az autók. Egy kombi Passatban ül a fiatalember, van még 2 utasa, ég a tolató lámpa, és a kocsija előtt mintegy félautónyi, mögötte 3/4 autónyi hely... és áll. Nem mozdul. Mellé gurulva összenéztünk, kicsit vártam kérdőn, hogy most mi lesz. Ezután mentem a Vaskapu utcába. Visszafele sétálva néztem, hogy emberünk ugyanúgy áll, még a tolató is ég, de moccani nem hajlandó.

Dolgom intéztével kíváncsi voltam, vajon odébb ment-e, vagy elhajtott. Megdöbbenve néztem, hogy mindhárom ember távozott, a kocsi pedig úgymaradt, 2 helyet foglalva. Ezt egyszerűen nem tudom megérteni.

Továbbá azt sem, mikor parkolóházakban konkrétan a két kerék közé kapják a vonalat, és 2 helyet foglalnak el. Na jó, féltik az autót, és macera felírni a melléd álló 2 kocsi rendszámát, de akkor parkoljon máshol, ne a parkolóházban.

Régen sok cikket olvashattunk arról, hogy mozgássérült engedéllyel rendelkezőket büntettek meg a parkolóőrök. Miután értelmetlen próbálkozás az egész, mintha csökkent volna ez a jelenség. Ám ezúttal törzsolvasónk,  Ganyager számára okozott meglepetést és nem tervezett ügyintézést a (ráadásul Mikulás napján) szélvédőjére került piros csomag. Vajon mi járhatott a parkolóőr fejében? Hogy meglesz a "napi adag"? Vagy csak szimplán rosszindulatú volt, esetleg nem figyelt oda? Még szép, hogy levélváltás után törlik is a büntetést, ez a minimum.

Sziasztok AutozzBlog olvasók! Talán vannak emberek, akik emlékeztek rám, ill. a feleségemre. Sajnos mostanában már csak olvasója vagyok a blognak, már rég kommenteztem. De most egy történetet írok ide, ami velem történt!

 

Az eset 2011. december 6-án történt. – Helyszín: Budapest, Üllői út és a Lenhossék utcasarkon történt ahol az autómmal parkoltam le (ebben az utcában felfestett parkoló helyek vannak) Természetesen a környéken nincs mozgássérült parkolóhely így beálltam egy Egészséges helyre, ahol ki is raktam a mozgássérült igazolványom! – Elintéztem mindent utána beszálltam a kocsiba, ez már sötétben történt (17 és 17:30 között) és jöttünk haza Vidékre. – Itthon vettem észre az udvari fénynél, hogy be van biggyesztve egy piros csomag az ablaktörlő kar alá hengerelve!!! – Kaptam egy „mikulás csomagot”. – Mire föl, Miért kaptam, már nem is tudom, mik voltak az első gondolataim. – DE ekkor még MINDG kint volt a parkoló igazolványom, így 1526 %-ban tudom, hogy Kint volt az igazolványom a Pesti parkolásomnál is! – Már késő volt, hogy az ügyfélszolgálatot felhívjam, de írtam nekik egy e-mailt.

 

***

 

To: ugyfelszolgalat@ferencvarosiparkolas.hu

Sent: Tuesday, December 06, 2011 5:29 PM

Subject: mozgássérült

 

Tisztelt Ügyintéző!

 

2011.12.06-án 15.40-kor a Lenhossék utca 35. alatt parkolási pótdíjat tettek az autómra, holott mellékelem a mozgássérült kártyámat, amelyet a szélvédőre ki is raktam.

 

Fizetés felszólításról néhány adat:

Időpont: 2011-12-06 15:40

Jármű rendszáma: L**-**0

Azonosító: 10909000000746

Helyszín: Lenhossék utca 35.

Befizető azonosító: 50098136

 

Ellenőr: 10127

 

Az autó tulajdonosa és a mozgássérült parkolási igazolvány is egy személyre szól!

 

Kérem, szíveskedjenek a pótdíj összegétől eltekinteni. 

 

Köszönettel 

 

U.i.:

Levélhez Csatoltam a mozgássérült parkolási igazolványom másolatát.

 

***

 

Két hete én is vitába keveredtem egy bevásárlóközpont parkolójában egy sráccal, aki úgy rámparkolt, hogy nem tudtam volna kiállni, ha nem jön vissza az autójához. Pedig előtte talán fél perccel és néhány kormánymozdulattal tovább tartott volna rendesen beállni. Nem egyedi eset, mutatja meg nekünk az újabb fotósorozatot beküldő Tibor is. Igaz ehhez hozzátartozik, hogy sokszor tényleg nincs elég hely és áruszállításkor nagyobb autókkal egész egyszerűen lehetetlen normálisan megállni, erre kellene valami más megoldás. A többi viszont pofátlan, személyautók esetében a lustaságon kívül más magyarázatot én sem találok ezekre az esetekre.

A parkolás... Lehet rendesen parkolni, lehet idegesítően parkolni, és még pofátlanul is lehet parkolni! Csak gyűjtögettem, és most rátok ömlesztem ezt a nagyobb mennyiséget!

Mondjátok meg, miért kell a főúton megállni, kirakni a vészvillogót és várni addig, mig egy Fittipaldi beléd nem robban hátulról, vagy addig, míg az asszony vissza nem ér a fontos vásárlásból?

Vagy amikor lepakolnak a kisteherautóról a gyenge észbeli képességekkel rendelkező vezetőik, miért nem állnak be a részükre foglalt parkolóba, vagy miért nem húzódnak úgy félre, hogy el lehessen férni mellettük?

Van egy alig használt kicsi utca, mondd csak te kicsi piros autót vezető ( azt hiszem, mindenki egyetért ) nő, miért az út közepére parkoltál? Ha csak ennyire megy a parkolás, hogy a fenébe kaptad meg a jogsid?

Ha nem is az, mégis úgy kellene venni, mert nem szabad rajta áthajtani. Úgy látszik egy folyamatos fehér csík mégsem tántorítja el a türelmetlen autósokat az ilyesmitől. Persze nyilván más a helyzet, ha egyértelmű akadály (lerobbant autó, baleset, stb.) miatt a záróvonalon keresztül kell kikerülni valamit. A dugó viszont nem számít annak. Tibor újabb fényképekkel dokumentálta nekünk ezt a fajta szabálysértést, látjuk, vannak tipikus helyszínek, ahol ez már népszokássá vált.

Folytatom...

Nem is tudom, hogy mit lehet mondani azokra, akik záróvonalat kereszteznek? Engem még úgy tanítottak, hogy ne menjek át záróvonalon, nem tudom, nagyon lemaradtam? Arra oktattak, hogy úgy tekintsek a záróvonalra, mint egy falra!

Akármerre is vezetek az országban, mindenhol vannak olyan sofőrök, akik a záróvonalat egy ajánlásnak találják, azaz ajánlom, hogy más ne menjen át rajta...
Lehet szemezgetni!

 

Amikor tegnap olvastam, hogy megszűnik a 4 napos matrica, már meg sem lepődtem igazán, újabb lehúzás a burzsuj autósokról, róluk még mindig van mit. Nem is értem, mit tökölnek ezen ennyit az okosok a kupolás házban, miért nem csak éveset lehet kapni? És legyen kötelező is mindenkinek megvenni. Annak is, aki soha nem fog ott járni. Valami ilyesmi kezdett megfogalmazódni épp bennem, amikor belebotlottam az időnként nálunk is posztoló Magpet eszmefuttatásába saját blogján. Nem szoktam átvenni máshonnan anyagokat, de indíttatásom támadt annak az irányában, hogy ezt megosszam a nagyközönség számára is. Engedélykéréskor pedig fontosnak tartotta, hogy azt is tegyem hozzá a bevezetőmhöz, hogy ilyen az, amikor egy köcsög biciklis geci autóssá válik, és alanyi jogon akar közlekedni a mások adójából megépített úton, miközben még a piroson is átmegy. Fogyasszátok egészséggel!

Egyszerűbb lenne, mint a mostani vergődés. Mert az ügyesen alakított díjak alapján nem tudok más szándékot sejteni a háttérben. Esetleg még a jól bevált metódust, miszerint "adjatok még több pénzt, MOST!", aztán a többi meg le van szarva. A Zsemledisznó józan paraszti sertésésszel töprengett el a kérdésen.

 

Az elmúlt napokban rengeteg verzió látott napvilágot. Nincs ezen mit csodálkozni, nagy a baj a gazdaságban, kísérletezni kell. Előbb-utóbb valaminek már sikerülnie kell. Most épp az útdíjak kapcsán kezdődött találgatás, az emelkedő díjaktól egészen a „minden út fizetős, de kicsit csökkennek a díjak" tervig. Ezek közül sikerült a legegyszerűbbet kiválasztani, a díjemelést. A magyarázat is meseszép, a forint-euro árfolyam. Mert bizonyára Nyugat-Európából járnak hozzánk az útkaparó munkások karbantartást végezni, őket meg ugye euroban kell fizetni. Ezzel a kis emeléssel együtt még egy meglepetés érkezett, a négynapos matrica megszüntetése. Természetesen a magyarázatból megtudhatjuk, hogy igazából ez is nekünk jó.

A motoros szabálysértőket nehezebb elkapni, nemcsak gyorsaságuk miatt, hanem mert csak hátul van rendszám és egyesek annak vízszintesbe hajtásával érik el, hogy még azt sem lehet beazonosítani. Utóbbi időkben olyat is láttam (főleg choppereken), hogy a rendszám 90 fokkal elfordítva a hátsó keréktől balra volt felszerelve, szintén megnehezítve a leolvasást. Bár látható, de szerintem ez sem szabályos. Itt a blogon már több fotósorozattal is jelentkezett Tibor, ezúttal a renitens motorosokat kapta lencsevégre.

Csak egy kis válogatás a motorosokról... Az egyik képen még a rendszám számai le is vannak ragasztva "H" Magyarország jelzéssel, hogy még véletlenül se legyen látható a rendszám.
Jól emlékszem, a KRESZ-ben benne van az, hogy olvashatóan kell elhelyezni a rendszámot? hm...? sőt, okmányhamisítás, ha változtatnak a rendszámon, matricát ragasztanak rá, stb.

Itt a blogon is számtalan példa igazolja; a hülyékkel meg a gengszter kinézetűekkel nem érdemes kötekedni testi épségünk és nyugalmunk érdekében. De előfordulhat, hogy az illetőnek nem is áll szándékában a provokáció, mégis a másiknak meg úgy tűnik, prédára talált. Fokozza a helyzetet, ha kis autóval van, mint például a kicsi senki is, aki két sztorit is megosztott velünk.

Lehet, hogy hosszú lesz a sztorim, ezért kettéosztom.

I.

Egy érdekes jelenséget volt szerencsém kétszer is megtapasztalni: a maffiózó kinézetű gyanús, az éjszakai életben talán jól ismert karakterek valamiért haragszanak a Twingókra. Vagy a kék szín dühíti fel őket, vagy általában a kis autók, nem tudom. Kb. fél évvel ezelőtt a Fiumei úton reggel lazán csordogáltam a forgalommal. (Aki ismeri a helyet, az a következő helyzetet is ismeri, aki nem, annak szól a kitérő: Kétszer két sáv, ami egy OMV kútnál csak egy sávos lesz, mert a másik lekanyarodik, majd nem sokkal később újra két sávos lesz, egészen az Orczy térig, ahol a belső sáv kanyarodó lesz. Ezen a kb. 400 méteres szakaszon a sietősebbek a később kanyarodóvá váló sávban végig tudják előzni az egyenesen haladó sort és ki-ki vérmérséklettől és/vagy pofátlanságtól függően korábban, vagy az utolsó pillanatban visszasorol. Ez ugye mindennapos helyzet.) 

 

Szóval az OMV kutat elhagyva, ahol ismét kétsávossá válik az út, látszott, hogy az Orczy tértől visszatorlódott az egyenesen haladó sáv, így, ha nem sorolok át a pofátlankodós sávba, akkor lehet, hogy beragadok a Salgótarjáni úti kereszteződésbe. Ezért szépen, ahogyan még anno megtanultam, index balra, visszapillantótükörbe nézek és látom, hogy még valahol mögöttem, kb 50 méterre épp egy ezüst Merci is kisorolni készül, ezért én sem habozok, gyorsan ki és spuri. Ezzel pedig elkövettem az aznap reggel baklövését: Mercedeses barátom ugyanis néhány másodperc múlva 1,2 Mach sebességgel, dudálva, villogva beleesett a nyakamba. Bár a belvárosban nem gondolom, hogy fel kell készüljek ekkora sebességkülönbségre (én sem álló helyzetből kezdtem átsorolni, rendesen haladtam a sorral), megadóan felemeltem a kezem, jelezve "bocsi". Részemről ezzel vége is volt. Még időben visszasoroltam az egyenesen haladó sávba és a sor pirosat kapott. Ekkor kezdődött el az a szürreális jelenet, amit máig nem tudok hova tenni.

A kabrió Mercedes megállt mellettem és a szemem sarkából láttam, valamit nagyon mutogat a benne ülő. Gondoltam meghallgatom, ezért lehúztam az ablakot. Az ülve is elég magasnak látszó, legalább 1,90 fölötti, kopasz napszemüveges srác feltolta a napszemüvegét. A hatás már akkor lehengerlő volt és már vette a levegőt, hogy mondjon valamit. De nem, mégsem, valamit elfelejtett. A zene! Gyors mozdulattal feltekerte a seggrázós feka rap zenét, csak úgy harsogott, ő pedig próbálta túlüvölteni. Mondandója a nézzé a visszapillantóba-mér vágtá be elém-kirángatlak te g*ci háromszögben lehetett, de erre őszintén szólva már nem emlékszem annyira elfoglalt a rémületkeltő überkemény hatásvadász mozdulatsor.

A lámpa zöldre váltott, ő egy nagy gázzal az előttem éppen elinduló autó elé vágott be gátlástalanul, én pedig megszeppenve, mint egy jóérzésű állampolgár, valóban el kezdtem gondolkozni, hogy vajon tényleg én voltam figyelmetlen és a manőveremmel veszélyeztettem a Mercis autóstársamat? Sokáig nem kellett ezen gondolkozni az Orczy, majd a Golgota teret elhagyva, a Vajda Péter utca után a villamossíneken fénysebességgel végigelőzte a sort, majd a következő kereszteződésnél szintén a kanyarodó sávból előzte végig a többi egyenesen haladót és eltűnt. Ő győzött. Én pedig máig gondolkodom, hogy hogyan háríthattam volna el a helyzetet. Mondjuk, ő nem hiszem, hogy gondolkozna ilyesmin. Vagy bármin.