Jó dolog, hogy időnként segítünk egymásnak és lemondunk elsőbbségünkről egy másik közlekedő javára. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a másik jóindulatával vissza szabad élni. Én nem szoktam felhúzni magam azon, ha valaki nem enged maga elé, más országokban ez még ennyire sem működik, mint nálunk. Volt, hogy láttam én is, az illetőnek nem tetszett, hogy nem engedtem be, de az is maximum csúnya nézésben merült ki, aztán ki-ki ment a dolgára, nem dőlt össze a világ. László összefutott egy olyannal, aki viszont ennél durvább módon adta tudtára, hogy nem tetszik neki a helyzet.
Gyors sztori, hogy milyen országban élünk.
Múlt hét pénteken reggel mentem dolgozni a Farkasréti temető mellett az Érdi úton lassan csorogtam lefelé. Ilyenkor mindig ez van, mert a Süveg utca felől sokan jönnek, és itt csatlakoznak be.
Általában szépen működik a zipp- zár elv, a kereszteződésnél mindenki beenged maga elé egy autót, én is így tettem. Legnagyobb meglepetésemre egy “
nagyonsietekésfontosabbvagyokn álad” szakadt sárga furgon megpróbált beslisszanni elém másodiknak, nem tudom, miért nem tudott várni, nem értem, nyilván a Balkánon nőtt fel, azt tanulta, sanyarú sorsa, nehéz gyerekkora volt, nem tudom. Még csak nem is tettem arra utaló dolgot, hogy jöhet, semmi. Agresszív volt, ennyi. Fékezés, dudálás, aztán bejött mögém, ahogy eredetileg kellett volna. Itt már gondoltam, hogy “barátom, lehet, jobb lett volna, ha előttem vagy a szaroddal”, végig úgy jött mögöttem, hogy szerintem a két autó között nem volt egy méter. Ez így ment a Stromfeld úti lámpás kereszteződésig, de igazából én már el is felejtettem a történetet, jól van, hülye vagy, majd hagyok magam előtt több helyet fékezni. Piros, megálltam.