A mai poszt írója kérte, hogy a névtelenség homályában maradhasson, mert annyira sokkolták a vele történtek, hogy nem szeretne újra találkozni a nagy sötét BMW-vel, aki egy időre megduplázta az egész család vérnyomását. Az látszik, hogy eddig nem olvasta a blogot, mert akkor tudná, hogy az ilyesmi sajnos egyáltalán nem egyedi eset...
Nemrég találtam rá erre a blogra, amely azt gondolom mindenképpen hiánypótló. Sajnos én is rengeteget utazom autóval és most már egyre nehezebb levezetni azt a feszültséget azon autóstársaink jóvoltából, akik nemhogy a közlekedési szabályokat nem tartják tiszteletbe, hanem mások életét is veszélyeztetik. A saját történetem az alábbiakban, már nem új keletű, kb 2 éve történt egy őszi estén, de azt gondolom mindenkinek tanulságos lehet ez a – remélem – egyedülálló történet (őszintén remélem mások nem kerültek ilyen helyzetbe).
Közel 2 éve is már, hogy az egyik szokásos hétvégén útra keltem a családdal péntek este Pécsről Székesfehérvár irányába, a nagymamához. Szokásos út egy családi kikapcsolódáshoz. Én vezettem, párom az anyós ülésben és a két 3, és 5 éves gyerek hátul. Akkor még nem volt meg az M6, így Pécsről Szekszárd felé a jó öreg 6-os főút volt az egyetlen választás a rendesen kanyargós mecseki szakasszal.
Valahogy kialakult bennem, hogy ez nem a féktelen száguldozás helyszíne, hanem ’Csak óvatosan!’ a gyakran előforduló felelőtlen előzők miatt. Ezen az estén is bekövetkezett az, hogy egy nehezen belátható kanyar előtt észrevettem, hogy mögöttem egy nagysebességű autós igyekszik, nyomja rendesen és arra készül, hogy mindenképpen elkerüljön engem, persze a kanyart nem lehet belátni (max 100, miért is ne, ’egyszer élünk’, ’bátraké a szerencse’ stb).