autózz!

Volt már hasonló történetünk nemrég, bár ott a tilosban parkolás ténye is erősen vitatható volt. Lato333 felesége ugyan valóban rossz helyen hagyta az autójukat, most mégis minden eszközt bevetve küzdenek az aránytalanul nagy és valószínűleg egyben alkotmányellenes bírság ellen.

Mint érintett fél már nagy tapasztalatot szerzetem a mozgássérült parkolási büntetés ügyintézésben. Feleségem az új rendelet megjelenését követő napon az utcánkba, ahol már 20 éve lakunk, nem vett észre egy mozgássérült táblát és ott hagyta a kocsit. Másnap mikor észrevettem, hogy hová állt már 89.000.- Ft-os büntetési csekk volt rajta (2 napra).

- szóban reklamáltunk, hogy a tábla, nehezen látható, nem a fasor és az úttest, hanem a fasor és a járda között volt elhelyezve (biztos a gyalogosoknak szólt) ez nem hatotta meg a Centrumot Kft-t.

- a büntetési tétel túlzott mértéke miatt levelet írtam az ombutsmannak, aki jóindulatáról tájékoztatott és megirta, hogy bevonja vizsgálatának tárgyába.

Mindenhonnan azt lehetett hallani év elején, hogy megszűnt létezni a zöldkártya, milyen jó lesz nekünk, hogy mostantól beépül a műszaki vizsgába. Rolf tegnap vitte vizsgára az autóját, ahol a biztonság kedvéért azt is megnézték, hogy eredeti-e az autó, az nem számít mostantól, hogy volt-e tulajváltás az előző eredetiségvizsga óta. Persze ez sincs ingyen.

Az új vizsgarend szerint vizsgáztattam egy járművet, 2010. jan. 6-án. A járműnek 2000-ben kiállított törzskönyve van, azóta 4X vizsgázott már. A forgalmi engedélye 2002-ben lett lecserélve, és már az új, géppel kitöltött okirat.

Az új vizsgarendszer szerint viszont eredetiség vizsgálatot végeztek, mert "nem szerepelt" a rendszerben. Ez a BM-NKH rendszere. Ez a kis mutatvány +20.000Ft.-ba ( hatósági ár ) került. Nagyon érdekelne, miért kell egy törzskönyvvel rendelkező járművön eredetiséget vizsgálni, ami "természetesen" nem egyenlő az adásvételkor kötelező eredetiség vizsgálathoz?

Én még az átszervezés előtt jártam azon a helyen, amiről Csokis írt levelet, akkor nem volt a parkolási övezethatárokkal semmi probléma, ezek szerint azóta jó magyar szokás szerint csináltak.

Minden autózás vége egy parkolás, peches esetben fizető övezetben. Halmozottan hátrányos helyzetűeknek meg a Centrum övezetében. A helyszín egy kis zsákutca, a Barsi utca. (aki ismeri, az tudja hol van, aki nem, az majd kiguglizza :-) ) Idén ősztől ezt is bevonták a parkolási övezetbe, az utca végén levő óvodába gyerekeket hordó szülők és az óvónők legnagyobb örömére.

Megértem az utcában lakókat, hogy nekik így jobb, mert a reggel fél kilenc utáni és a délután fél öt utáni fél órában eszement forgolódás, tolatgatás és kertkapuban parkolás volt a szülők részéről, de az önkormányzat / Centrum is jól elb...ta a dolgot.

Ugyanis kitáblázták a környéket, felszerelték a parkoló órát, de elég érdekesen. A mellékelt képen bejelöltem, hogy van az övezet kezdete / vége kitáblázva az Eszter - Ady Endre - Szemlőhegyi körforgalomban, de elég furcsán. A vége tábla az Eszter utca becsatlakozása után, még a körforgalomban van, az övezet kezdete pedig a Barsi sarka és az Ady Endre utca lefelé menő szakasza közt (az ábrán jelöltem).

Lehet, hogy nem ártanak, ha Roland a BKV ügyfélszolgálatán is jelezné, a lent leírt eseményeket pontosabb időponttal és személyleírással, belegondolni is rossz, hogy ilyesmi létezhet és senkinek nem tűnik fel, vagy szemet hunynak fölötte a buszvezető kollégái.

Ez az eset velem kb. 3 hete történt a 9. kerületben a Soroksári úton(2x2 sáv). Haladok nagy lazán a belső sávban teljes lelki nyugalommal a magam kis 70es tempójában (Najó nem olyan kicsi mert itt ez a max.). A 23as Busz meg áll a külső sávban a megállóban, ahová természetesen nem alakítottak ki buszöblöt (pedig nem olyan régen felújították azt az útszakaszt...).

Elhúztam a busz mellet. Engem megfogott a következő piros lámpa ami valahol az illatos útnál lehetett, aholis kialakítottak már BUSZ sávot (úgy, hogy a külső sávot BUSZsávvá alakították), amibe a busz át is ment(merthogy közben utolért).

Egyszerre indultunk a lámpától, én gondoltam nem sietek, mert vissza akarok menni a külső sávba, révén, hogy majd a lágymányosi hídra kéne valahogyan feljutnom... Erre a busz minden gondolkodás, irányjelzés, és egyéb megerőltető tevékenyésg nélkül fogta magát és átjött a sávomba úgy, hogy én közvetlenül mellette lehettem a középső ajtó tájékán.

Szinte szóról-szóra ugyanaz esett meg velem újév után egy nappal, mint amit Nikolaj írt meg még karácsony másnapján. Az ilyen döntésképtelen sofőrök sokszor veszélyesebbek tudnak lenni, mint az agresszív vadállatok, mert náluk is kiszámíthatatlan, hogy mit fognak tenni, de amíg a faszagyerekek esetében erre számítunk, a mazsolák teljesen váratlanul döntenek valahogy.

Az alábbi eset ma délután történt meg velem Pest felé autózva az M1 autópályán. Egy kellemes karácsonyi ebédről tartottam hazafelé a barátnőmmel. Az egyik felhajtónál egy sofőr nem tudta eldönteni mit is csináljon, és majdnem balesetet okozott.

Nem tudom melyik felhajtónál történt az eset, de már Budapesthez közel voltunk, de még nem az M1 - M7 közös szakasz. Az egyik felhajtónál egy döntésképtelen és határozatlan sofőr (Azt hiszem Ford Focus) majdnem nekem jött.

Fura dolog ez, amit Tamás írt meg és fényképezett le nektek, mutatja a tipikus birkaszellemet. Minek is van ugye ott az a tábla, ha az út két oldalán ott a sok parkolóhely, be is áll egy-két autós. Aztán jönnek a többiek, akik látják, hogy páran beálltak oda és még nincs csákány a motorháztetejükbe vágva, beállnak hát ők is. És már ki is alakult az, amit a képeken láthattok.

Több mint egy éve a nyolcadik kerületi Krúdy Gyula utcában lakom, a Szentkirályi utca és a Horánszky utca közötti szakaszon - pont ebből a rövid, nagyjából százötven méteres részből csináltak sétálóutcát 2009. június 13-án.

A Szentkirályi utcánál eleinte virágágyásokkal, illetve a szokásos lakatolós szerkezettel "blokkolták" a forgalmat, a másik oldalon pedig jobbára a helyi éttermek egyébként szabályosan kihelyezett asztalai, székei akadályozták meg az autók bejutását.

Bár az alábbi levelet Zoli még a karácsony előtti havazáskor írta, az időjárásnak köszönhetően akár múlt éjjeli történet is lehetne, újabb iskolapéldája az emberi bunkóságnak.

Tegnap (december 20.) fél 12 körül nyugodtan autózok az M0-on az M5 irányában. Havas volt az út, nem lehetett száguldozni, eltekintve a néhány utcai Rambótól.

Az Annahegyi pihenő körül jártam mikor szembe jött egy hóeke. Az egyszerű ember mint én, ilyenkor megörül, hogy lám, kis hazánkban is takarítják az utakat.

Következő pillanatban látom, hogy a hóeke után jön egy kisbusz és VADUL LEVILLOGJA A HÓEKÉT... (!?!) Hirtelen Ford Fairlaine örökbecsű mondását mormoltam magam elé. Ekkora parasztot rég láttam. Biztos vagyok benne, hatalmas tábla szalonna volt a jele az óvodában.

Csak John két rövid sztorit is tömörített a levelébe, amikben gyalogosként próbálta túlélni az esti budapesti közlekedést. Rajzolt is a lenti térképekre, bár nem árt kicsit ráfókuszálni a két műholdképre, hogy ez feltűnjön.

Két apró történetet szeretnék elmesélni, sok újdonság nem lesz benne, mivel itt már mindenki tudja, hogy sok hülye van az utakon. Mindkettő az ősz folyamán esett meg, sötétedés után, de még a délutáni csúcsforgalom vége felé. Mindkét esetnél a látási viszonyok jók voltak, a közvilágítás működött.

A rendszámokat azért nem írom, mert bár első felháborodásomban felírtam őket, de a történetekben nem ez a legfontosabb. Ami mindkettőben közös és fontos, az az, hogy két a szabályokat még nyomaiban sem ismerő autós megpróbált kivégezni miközben gyalog közlekedtem (tudom sikeres ember nem lehetek, de valahogy el kell jutni az autóhoz).

Az első alkalommal szerettem volna keresztezni a Pacsirtamező utcát a Nagyszombat utcánál. Szépen türelmesen megvártam amíg a Flórián tér felé menő oldalon megáll a forgalom és nekem zöldet mutat a lámpa. Ezek után besétáltam az út közepén kialakított járdaszigetre, ahol ilyenkor várni kell, mert az út két oldalán nem tudják összehangolni normálisan a zöldet.

Kis várakozás után a Kolosy tér felé menő sávok is pirosat kaptak és a külső sávban haladók szépen meg is álltak. A belső sávban nem volt senki. Pár másodperc után a gyalogosok lámpája zöldre váltott. Már emeltem a lában, amikor a szemem sarkából észrevettem, hogy valami nem stimmel.

Lerántotta a leplet Belgiumról milk4, úgy tűnik, Brüsszelben sem fenékig tejfel a közlekedés, hiába van nagyon nyugaton, idióták ott is vannak. Erre persze valószínűleg nagyban rásegít az is, hogy nagyon vegyes az ott élők összetétele. Ha pedig leesik a hó, megbénul az ország.

Eddig csak olvasója vagyok/voltam a blognak ,de mindig is megakartam írni ezt a cikket. De valamiért úgy gondoltam, hogy nem érdekelne senkit. Megpróbáltam, minden fontosabb dolgot leírni, ami így ezalatt az egy óra alatt az eszembe jutott. Biztos van amit kihagytam, azt majd talán legkölezebb írom meg.

Lassan 7 éve élek itt Belgiumban, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Ezalatt az idő alatt szerintem gyűlt bennem össze annyi "tudás", amit érdemes megosztanom veletek. Először is, a belgák nagyrésze nyugodtan, szabályokat betartva közlekednek, bár néha azért náluk is elgurul a gyógyszer és megy a duda, mutogatás és kiabálás ezerrel, de ez leginkább Brüsszelre illik.

Valakinek kipattant nemrég egy jó ötlet a fejéből a BKV-nál, telepakoltak egy villamost fényfüzérekkel, ami a 2-es vonalán, a pesti rakparton közlekedik sötétedés után. Amíg az ember nem megy hozzá közel, még jól is néz ki, na de nem is ez a lényeg. VakondM is ezzel az ezernyi kis izzótól ragyogó sárga csodával utazott, amikor egy idióta szabálytalanul eléjük kanyarodott. Egy villamost normál esetben is nehéz nem észrevenni - bár néhány hete az orrom előtt borított fel egy autót az 50-es -, de ahhoz igazán nagy tehetség kell, hogy valaki ezt ne vegye észre. Azt hiszem, kioszthatjuk neki az év lúzere díjat így Szilveszter napján.

Esetünk akár meseként is indulhatna az „egyszer volt, hol nem volt…” kezdetű mondattal, hiszen minden adott lenne ehhez. Történt ugyanis, hogy a karácsonyi ebéd elköltése után úgy gondoltuk egy barátommal, hogy megnézzük milyen a hangulat a városban, milyen vendéglátó egységek vannak nyitva az ünnep dacára és ezek közül hol finom a forralt bor. :)

Miután a külvárosban alig van nyitva akármi, ráadásul ezek az arany m betűs helyek ahol semmilyen bort nem mérnek, így a belvárosba indultunk. Ha már úgyis jár ilyen, akkor gondoltuk kipróbáljuk a karácsonyi villamosát a BKV-nak és megcéloztuk az egyik megállóhelyét.

A képen is jól látható, hogy a villamos beleolvad a környezetébe így valószínűleg tényleg nehéz észrevenni!

Rövid várakozás után meg is érkezett a villamos, mi felszálltunk rá, hogy végre felfedezhessük a várost. Ekkor még nem gondolta senki, hogy utunkat sikerül érdekessé tennie egy autósnak – bár ez a mindennapokban korántsem ritka eset, hogy egynémely közlekedő partner bebizonyítja, hogy jogosítványát akár a Szerencsejáték Zrt.-től kapta nyereményként. Mivel ez a blog nem erről szól, így rögtön az utazás lényegére térnék rá.

Hasonló címmel sok helyen találkozhattunk a karácsonyi vásárlási őrület kezdetén megnyitott budai pláza kapcsán, de Xaba története nem erről szól, hanem az Örs Vezér terén lévő bútoráruház mélygarázsáról. Itt nem a szellőztető rendszer volt a rossz az ünnep előtti napokban, hanem annyian akartak egyszerre ki- és behajtani, hogy megbénult a közlekedés. Sokaknak pedig eszébe sem jutott volna leállítani az autójukat.

Háromnegyed kettő körül érkeztünk (már szakadt a hó), ekkor még teljesen jó tempóban lehetett a garázsba bejutni, és kifelé is jó tempóban haladtak az autók. A parkolóban is gyorsan lehetett mozogni, helyett is pillanatok alatt találtunk.

Fél óra alatt végeztünk a vásárlással, és visszamentünk a kocsihoz. Na ekkor már szinte lehetetlen volta a kijutás, mindenfelé autók álltak, mindenki próbált furakodni. Kb. 10 perc múlva a kivezető útvonalak megteltek, egy kocsival több sem fért volna el. Ekkor még reménykedtünk.

András nem mindennapi módját választotta a KRESZ betartatásának. Egy ideig türelmesen várt a zebrán, hátha lesz valaki, aki végre betartja a szabályt és megáll, hogy átengedje őt. Aztán megunta és tüzet nyitott. Vagyis havat.

Tegnap este fél hat környékén gyalog próbáltam keresztezni Budapesten az I. kerületi Attila út két sávját egy kijelölt gyalogátkelő-helyen. A zebra az autók szemszögéből nézve egy beláthatatlan jobbkanyar után van, én jobbról balra próbáltam átkelni. Megpróbáltam kilátszani a parkoló autók mögül, amennyire a sötétben, nedves útburkolatról visszaverődő fények zavarásában, hóbuckák takarásában ez lehetséges.

Dőltek az autók két sávban, amíg várakoztam, gyúrtam egy hógolyót. A szélső sávban végül megállt egy Transporter, ekkor elindultam. Óvatosan mentem, mert ezen a helyen a túlsó sávban haladók, különösen a belső sávban száguldók nem szoktak megállni a zebránál, volt már sok koccanás a kései fékezésből, továbbá gyalogos-gázolás is.

A belső sávban érkező sötét Golf szemmel láthatóan nem lassított, pedig már szemtől szembe láttuk egymást. Amikor körülbelül öt méterre volt és még mindig legalább ötvennel jött, megeresztettem a hógolyót a szélvédője felé.