Zanzo sok kommentárt nem fűzött a tegnap küldött emailjéhez, volt benne két link, néhány fotó és screenshot a hirdetésről, ami rejtélyes módon eltűnt, mire élesíthettem volna a posztot, de a gugli a barátunk és megőrizte nekünk egy évvégi mentés formájában. Vajon nem sok egy kicsit ezért az a 19 millió?
Hogy lehet a neten lebukni?
Még novemberben kaptunk beszámolót a svájci közlekedésről, ezt egészíti ki most Balázs a saját tapasztalataival.
Nemrég volt egy cikk a svájci közlekedésről. Pár apróságot szeretnék még leírni. Az itteni KRESZ csak pár apróságban tér el a magyartól. Az átlag svácji autós mégis teljesen máshogy vezet, mint a magyarok.
Út közben:
Svájcban a közlekedésben is a rend és a nyugalom uralkodik. Autópályán 100-120-szal, lakott területen kívül 80-nal, azon belül 50 km/h-val halad, megáll a zebránál, sárga lámpánál. A gyorshajtók nagy része külföldi. A magyarokhoz hasonlóan a svájciaknak sincs fogalmuk arról, mekkora követési távolságot kellene tartani.
Kicsit kapkodós napom van, úgyhogy megkíméllek most titeket a kétezer karakteres bevezetőmtől, csak annyit írjatok meg, hogy szerintetek Sara helyesen járt-e el, amikor a lentiek megestek vele nemrégiben...
II. kerületben a Törökvész úton haladtam „lefelé” az Eszter utca-i körforgalom irányába. Előttem egy rendőrautó ment ~20 méterrel. Arra lettem figyelmes, hogy majdnem belerohan a körforgalomban haladó autóba.
- Ez hülye - mondom magamban!
Körforgalomból kifelé persze nem indexelt! Majd, az ott átkelni szándékozó gyalogosnak nem adta meg az elsőbbséget! /én átengedtem :) / Haladtunk tovább, amikor kb. 3-400 méter múlva a főút erősen balra kanyarodik, ami egy kereszteződés is egyben. Itt jobbról is balról is autók szerettek volna áthajtani, ráhajtani a főútvonal/on/ra.
Normál sebességgel haladunk- követési távolság betartva -, amikor a kereszteződésben nyom a rendőr egy satut!
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy leközöljem-e Gábor levelét, mert a sportban elért eredményei miatt Erdei Zsoltot tisztelem és becsülöm, de végül úgy döntöttem, bevállalom, hogy kapok én is a pofámba. Ő is emberből van, biztos szar napja volt, nem épp a megfelelő módot választotta a nézeteltérés rendezésére.
A ma (2009. 12.21.) kb. negyed tizenegykor átélt esetet szeretném megosztani veletek. Ülök az autómban és épp a Váci úton haladok a Nyugati Pu. felé. A forgalom elég erős, látszik a karácsony előtti utolsó roham illetve az elmúlt napok havazásának eredménye. Az autósok többsége nagyobb követési távolságot tart és óvatosabban vezet.
Három sávban lehet itt közlekedni egész a Gogol utcáig, ahol a külső sáv megszűnik. Itt állok a kereszteződénél lámpa előtt elsőnek a középső sávban arra várva, hogy a lámpa zöldre váltson. A lámpa zöldre vált, gázt adok majd azt veszem észre, hogy egy nagy sötét autó nagy sebességgel elhúz mellettem és bevág elém.
Csak satu fékkel tudtam elkerülni az ütközést. Szerencsére a mögöttem lévő autó kellően lemaradt így nem futott belém. Aki ismeri a helyet tudja, hogy kereszteződés után autók parkolnak a megszűnő külső sáv helyén. Ütközés esetén nem csak az én autóm és az elém bevágó autó tört volna, hanem egy-két parkoló járművet is megrongáltunk volna.
A sietős autó egy Volvo XC90-es volt német rendszámmal (HH-AE-213). A Victor Hugo utcai lámpánál, ahol ismételten pirosat kaptunk a Volvo mellé álltam, majd rövid duda és a nemtetszés egyezményes jelét mutattam a sofőrnek.
Két email is érkezett nemrégiben Írország fővárosából, mindkettő igen szűkszavú, de a fotók annál többet mondanak. Íme az első, Istvántól.
Dublinban fotoztam. Az osszes automata le volt takarva, nehogy valaki veletlenul penzt dobjon be, persze a tablakon is kint volt, hogy csak du. 2-ig kell fizetni.
A címben szereplő kérdést Balage tette fel úgy általában az autósoknak, miután megelégelte, hogy rengeteg olyan autó jön vele szembe mostanában, amelyiknek csak a fél lámpája világít. Sokan "megoldják" a problémát a ködfényszóró bekapcsolásával és ezzel le is tudják a kérdést. Azt viszont aktuális posztunk beküldője is rosszul tudja, hogy ezt nem büntetik (legalábbis elméletileg) a rendőrök, mert attól, hogy nem kötelező tartalék izzókészletet tartni már az autóban, a lámpáknak még működnie kell. És az én személyes véleményem szerint az sem szabad, hogy mentség legyen, hogy sok újabb autóban egyszerűen lehetetlen a pár perces izzócsere, sok esetben csak szervizben oldható meg.
Nem történt velem semmi féle extra atrocitás, egyszerűen csak azért írok, hogy üzenjek pár kedves autós társamnak, akik nem képesek kicserélni az istenverte első izzójukat. Amióta a rendőrség nem bünteti az autósokat amiatt, hogy nem ég valamelyik izzó, azóta nem hazudok neked a közlekedők 10-20%-a egy lámpával jár.
Nem értem, hogy az emberek hogyan lehetnek ennyire felelőtlenek. Ha már nincs semmi anyagi vonzata problémának, akkor egyszerűen már nem is számít? Értem én, hogy sokszor csak akadékoskodásból büntették meg az embert egy-egy kiégett rendszámtábla izzóért, de azt azért fel kéne fogni, hogy nem azért kell kicserélni azt a rohadt égőt, hogy ne büntessenek meg, hanem azért, hogy mások és saját magunk is épségben hazajussunk.
Nem tudom, hogy így két hét után mennyi esély van arra, hogy megtaláljunk egy cserbenhagyót, aki kishíján megölte levélírónkat a gyermekével együtt. Márta azért rajtunk keresztül is tesz egy próbát. Az biztos, hogy megérdemelné az ilyen mocsok, hogy elkapják és hűvösre vágják egy időre, mondjuk az autója elkobzása mellett. A sztori mellesleg rámutat arra is, hogy nem hülyeség az a vezetéstechnikai tréning, mert ijedtség ide vagy oda, autópályán, 130 körüli sebességnél hirtelen kormányt rángatni az egyik legrosszabb, amit tenni lehet.
Január 2-án délután három és négy között az M3-as Budapest felé autóztunk a családommal. A középső sávab egy Suzuki hajtott, akit előzni kezdtem éppen, amikor nagy sebességgel mögöttem termett egy zöldes, szürkés színű BMW (nem a legújab, hanem az eggyel korábbi típus). Mivel nagyon gyorsan közeledett és még volt időm kényelmesen lehúzódni a Suzukis mögé a középső sávba, azért kitettem a jobb indexet és elkezdtem lehúzódni, hogy elengedjem.
Ő azonban ezt nem várta meg, hanem jobbról, szabálytalanul, nagy sebességgel előzni kezdett és a jobb visszapillantó tükörből csak azt láttam, hogy a jobb hátsó ajtónk magasságában pont a kisebbik gyerekemmmel egyvonalban mindjárt összeütközünk. Elrántottam a kormányt balra, majd hogy elkerüljem a belső szalagkorláttal ütközést, jobbra. Kétszer megpördültünk a sztráda teljes szélességében, majd csodával határos módon és a motorféknek köszönhetően lelassulva a külső szalagkorlátnak ütközve álltunk meg.
Nekem is van ismerősöm, akinek az autójába sziréna van beépítve, ki tudja mi okból. Ákos sem először találta szembe magát azzal a jelenséggel, amikor valaki ilyet használva szeretett volna előbbre jutni a városi dugóban. Ha valakit elkapnak ilyennel, annak mekkora a büntetési tétele?
Ma olyat láttam (illetve hallottam) amit egyszerűen muszáj leírnom valakinek. Már másodszor találkozok olyan autósokkal, akik rendőrségi/mentős szirénahanggal próbálnak előrefurakodni a dugóban. Nincs látható szirénájuk, se villogójuk, semmi közük se mentőhöz, se rendőrhöz.
Egyszerűen vettek az ecseri piacon vagy az interneten valami hangos, a mentők szirénáját élethűen utánzó vijjogót és beszerelték a motortérbe a duda mellé, és ha az akarják hogy elkotródjanak a többiek az útból, mert hát ők most sietnek vagy csak mert poénos, hát vijjognak egy kicsit.
Amikor először láttam akkor egy szakadt Trabanttal ökörködött 4 hülyegyerek, akiknek legalábba hülyeségük mentség, de ma a budai Fő utcában egy jól szituáltnak tűnő fiatal pasi csinálta az újnak tűno autójában (teljesen polgári rendszám sajnos mire észbekaptam már tovább is hajtott), a mellette ücsörgő asszonykájával, sőt, még mutogatott is az előtte ácsorgó autósnaknak hogy húzódjon félre!
Azt már jól megmondtátok sokszor, hogy aki Budapestesn kerékpárral közlekedik, mint ahogy Taligamajom is, az nem lehet sikeres ember. Neki az utóbbi években nem voltak olyan rossz tapasztalatai, mint amik itt a blogon is rendszeresen olvashatók, de egy zombi taxis mindezt most pótolta.
Ma, a nagy sztrájk idején esett meg velem a történet... 17.40 környékén a Nagykörúton bringáztam haza munkából a szélső sávban. Mindenki nagyon udvariasan kikerülve előzött, idilli téli este. A Wesselényi utca előtt már messziről látom, ahogy egy taxi vészjelzővel parkol.
Elkezdtem lassítani a piros lámpa miatt, és láss csodát, amint a taxi mellé érek, egyszer csak kivágódott a helyéről. Én félig mellette-előtte voltam már, kirántottam a kormányt az út közepe felé, de utána még (mintha nem vett volna észre) gyorsítva majdnem elütött. Aztán észrevett, nagy gázt adott és jobbról előzve elment.
Megvolt a reggeli köröm Pestszentimréről a belvárosi Markó utcába, majd onnan vissza Kispestre. Még pont időben, hatkor indultam. A Nagykőrösi úton befelé már érezni lehetett, hogy olyan a forgalom, mint máskor 8 körül. Az Illatos út - Külső Mester utca útvonal teljesen tiszta volt, a pesti rakpart kicsit lassan ment, de fennakadás fél hét körül még ott sem volt.
A belvárosban még válogathattam is a parkolóhelyek közt, ennyire korán még a legpesszimistább 8-9-re járók se mentek be dolgozni, édesanyámat kivéve persze. Visszafelé a rakpartra felhajtáskor egy piros WagonR-es köcsög direkt nyomott egy padlógázt, mert képem lett volna elé besorolni a gyorsítósávból, neki külön üzenem, hogy kapja be és kívánom neki, hogy sok helyre kelljen még ma mennie Budapesten és szívjon a dugóban egész nap. Kipufogógázt. De ennyit a személyes sérelmemről, ugorjuk.
Hét óra felé közeledve egyre jobban sűrűsödött a forgalom, szerencsére főleg a városba vezető utakon. A menekülőutak még járhatók voltak, gondolom azért, mert akik máskor BKV-val járnak munkába, azok annyira nem ismerik ezeket.
Én legutóbb Pápán, a fürdő parkolójában találkoztam a jelenséggel, amiről Enok mester írt. Pici odafigyelésre lenne csak szükség ahhoz, hogy az ilyen helyzetet elkerüljék, mégis rendszeresen előfordul egy rakás parkolóban, nem kis idegeskedést okozva.
Minden különösebb felvezetés nélkül a pesti, Nagyvárad téri P+R parkolóról szeretnék szólni. Szép, nagy és tágas, sok autó elfér benne - hétköznap délelőttönként mindig zsúfolásig tele is van. Ezzel nincs is gond, ilyen az élet, amivel gond van, az a parkolás kaotikussága.
Vagy csúnyán mondva: a parkoló autók tulajdonosainak bunkósága és figyelmetlensége. Tisztelet természetesen a kivételnek! Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy a kétsoros parkolás során a belső, tehát a parkoló belseje felöli sorban parkolók teljes hosszábban elfoglalják a sort, olyan módon, hogy akik a második, a külső, az Üllői úthoz közel eső sorban állnak, ki se tudnak hajtani a parkolóból, csak azután, ha valamelyik, a belső sorban parkoló jármű tulajdonosa kegyeskedik elállni onnét.
Ismét egy külföldi beszámoló érkezett a blog postaládájába, ezúttal az angol szokásokat osztja meg veletek Marty McFly, jó és kevésbé jó oldalról egyaránt szemlélve az ottani állapotokat.
Volt szerencsém Londonban tölteni egy kis időt, ha erről a "környékről" nem írt még senki, szeretnék megosztani pár érdekes dolgot.
Pozitív:
Viszonylag előzékenyek az emberek, senki sem siet. Mindenhol kamera van és sebességmérőkkel van teletűzdelve a sztráda. A büntetéseket nagyon komolyan veszik, nem érdemes ezzel játszani, mert a fizetés nagy része rámehet... a parkolásról nem is beszélve. Nincs tolerancia, percre pontosan nézik és büntetik a továbbparkolókat. (ezt pozitívnak írtam, kell egy kis rend).
Az utak az autópályákon (motorway) 4-5 sávosak, főutakon, és városközi sztrádákon is 2-3 sávosak, tehát el lehet férni. A jelzések elég egyértelműek, nincsen semmi "túltáblázva", bár a méretek miatt így is mindenki GPS-t használ. Az előzékenységhez tartozik még, ami a magyar ellenpéldáról jut eszembe, hogy nem villognak le (legalábbis nem állat módon).
