autózz!

Nincs ezen nagyon mit szépíteni, Gyula jól megszívta. Piros lámpán tilos átmenni, a kamera jó szögben állt, videó ügyesen megvágva, a szerencsétlen baleknak meg mehet a zsíros, kövér csekk.

Megpályázom én is a nyeremény blogpólót, bár inkább kihagytam volna a lehetőséget, hiszen most elég keményen fog fájni a zsebemnek a történet. Kis városunkban valaki, vagy valakik eldöntötték, hogy a most szombati havazás ellenére mindenképpen üzemelnie kell a rendőrlámpáknak, csakhogy a lámpák ezt nemigen akarták tudomásul venni.

Ennek az lett az eredménye, hogy a villogó sárga lámpát időnként sikerült működőképessé tenni pár perc erejéig, majd újra kiment a biztosíték. Ezt kihasználva néhány rendőrautó állt készenlétben a lámpák környékén, szigorúan a felsőbbrendű utcák lámpás kereszteződéseit figyelve.

Szóval, velem a következő történt: zalai kisvárosunk belvárosából tartottam a keleti városrész irányába. Ezen a nem túl hosszú szakaszon 6 lámpás kereszteződés van, 2-nél térfigyelő kamera, 3-nál rendőrautó állt járó motorral (meg ne fagyjanak szegények, amikor épp minket szolgálnak és védenek).

A hat rendőrlámpából az első 2 nem működött, csak sárga villogás fogadott minket, a harmadik üzemelt (előttem nyárigumis Octavia csak nehezen bírt elindulni az enyhe emelkedőn, de azért sikerült neki). Az ötödik lámpánál Octavia jobbra el, én megyek tovább a sárgán villogó lámpa felé, majd jött a hatodik: sárga villogás, majd amikor már csak 2-3 méterre voltam, pirosra váltott.

Én már a kanyarodó sávból az egyenesen haladók közé bepofátlankodókat is rettentően tudom utálni, amit Northumberland írt és fotózott le nektek, az még ennél is nagyobb bunkóság.

A csatolt kép története elé néhány szóban szeretném vázolni, hogy nem igazán tartom jónak azt a forgalomszervezést, ami a roppant zsúfolt Békásmegyerre való behajtást teszi lehetővé.

Szentendre (és Budakalász, a Megyeri-híd, stb.) irányából a Duna-felőli oldalra csak egyetlen ponton lehet bejutni, és itt rendszeresen feltorlódnak az autók, akár két tucatnyi is, mert a lámpa rövid.

A városhatárnál viszont van egy kihajtási lehetőség is, ám a két sávból csak kifelé lehet jutni, be nem, pedig mivel lámpás, szerintem kis munkával meg lehetne oldani egy plusz behajtási lehetőség kialakítását. Emiatt bosszankodtam már, de ha nincs, hát nincs. Várakozok, vagy továbbmegyek 2-3 kilométert az első visszafordulási lehetőségig a Szentendrei úton. De úgy látszik, ez csak én vagyok.

Biztosan hallottátok, hogy az Egyesült Államok egyes részein rekord mennyiségű hó hullott mostanában, ezzel DÁ is jól megszívta egy szerencsétlen pillanatnak köszönhetően, de aztán meglepően és egyben pozitívan zárult a történet.

Tegnap bezártam az egyetlen kocsi kulcsom az autómba, és az autó kinyitásának rövid kálváriáját osztanám meg a Tisztelt Olvasókkal. A malőr az Egyesül Államokban történt - pár hónapja írtam az itteni vezetési szokásokról, de szerintem ez földrajzi hely független.

Vasárnap reggel kocsival szerettem volna a útnak indulni, amit nagyban nehezített az előző nap leesett 20-25 cm hó, amit nem takarítottak el az utca egészében. Gondoltam sebaj, azt a 10 métert végig tudom ásni, közben a motor hagy járjon, bemelegszik az autó és leolvad a jég.

Pár perc után gondoltam, hogy a motort már leállíthatom, mert az ásással még csak a felénél jártam, de a kocsi ajtó nem nyílik. Mindegyik ajtó zárva. Sikerült bezárnom (vagy én reflexből, vagy a kocsi automatikusan, ezt nem tudom) a kulcsot a kocsiba járó motorral.

Ha jól vettem ki Gábor szavaiból, akkor autóveztést oktat és ebből adódóan sok emberrel találkozik. Ezek az emberek a nagy koncentráció közben tudnak hülyeségeket mondani, vizsgán, fokozott stresszhelyzetben ez különösen így van. Jókat derültem egyik-másik beszóláson én is.

Oktatás közben sokszor fordul elő, hogy a kezdő vezető furcsán, érthetetlenül, konyhanyelven fejezi, ki magát vagy olyan felfedezést tesz, ami csak neki újdonság. Íme néhány. Lehet szemezgetni belőle!

Személygépkocsi B kategóriás tanuló:

Oktató: Ha megnézi az üzemanyag szintjelző műszert, mit lát, mennyit mutat? Mennyi üzemanyag van a tankban? (a mutató az ½-nél áll)

Tanuló: Ezt literben mérik?

Oktató: Igen.

Tanuló: Akkor ½ liter.

Nem véletlenül került a mai napra ez a poszt, 68nyara mesteri módon, szinte már nyugalmat árasztva magából írta meg gyalogosan, autósok közt átélt közlekedési küzdelmeit és tapasztalatait.

És ha már úgyis kellett bevezetőt pötyögnöm, megragadom az alkalmat, hogy minden olvasónak és családjuknak nyugodt, boldog karácsonyt kívánjak! Aki teheti, töltse a szeretteivel a szentestét, a délutáni óráktól kezdve kivételesen nem szeretnék ma egy darab látogatót sem látni a statisztikákban!

Mivel szombat reggel munkába kellett jönnöm, és arról már rég letettem, hogy Budapesten autóba üljek, hát elindultam, ahogy szoktam, gyalog. Negyed nyolckor, az első kávé után az ember általában még kicsit álmosan és lelassult reflexekkel támolyog, én meg híresen nehezen ébredek, gyakorlatilag alvajáróként teszem meg a megszokott utat. Bent még két kávé és már ébren is vagyok.

Most azonban még csak azt konstatáltam, hogy hiába munkanap, a forgalom akkora mint békés vasárnap délelőttökön szokott lenni. Aránylag egyenes vonalban elértem az első kereszteződést, Vág utca – Hegedűs Gyula utca, sima ügy, van zebra, a Hegedűs egyirányú, ezt simán abszolválom még félálomban is így gyalog.

Nem, nem az elmúlt napok ónos esős, havas, jeges útviszonyairól írt Laposmacska, hanem egy száraz, fedett parkolóház bejáratáról, ahol karácsony előtt bizony belépéskor is sor van a sorompó előtt, természetesen az emelkedőn is. Ha jól emlékszem, akkor már a rutin vizsga egyik kihúzható eleme az emelkedőn való elindulás, de akinek ez nem megy és szerencséje van, az simán elkerülheti, legalábbis 8-9 éve még így volt. Szerintetek a tervezéssel, vagy az autósok vezetési tudásával van a probléma?

Lenne egy érdekes történetem, vagyis egy jelenség, amiről aztán lehetnek vitatkozni.

Dec. 19-én, szombaton délben történt az eset Debrecenben a Fórum nevű pláza parkolójában. Egy négyszintes parkolóról van szó, ami pláza második emeletének a helyén kezdődik.

Bent a parkolóban a szintek közt nem túl meredek emelkedők kötik össze, de az ahol az utcáról kell behajtani, ott azért elég brutálisan meredek, ráadásul nem sokkal az emelkedő vége után sorompó is van. Az emelkedő egyébként kétsávos. Mivel három óra parkolás ingyenes, sőt egész hétvége is, ezért szinte mindenki ott parkol, ami egyébként szerintem helyes is.

Az adott időpontban már rendesen volt hó, közeledik a karácsony, sokkal többen vannak itt is, mint egyébként, ráadásul nekem is arra volt dolgom. Ahogy közeledek az célhoz, látom, hogy az utcán, a lámpánál áll a sor, annyian szeretnének a parkolóba menni.

Nem tudom, hogy a Frötön által emlegetett jégtömb mennyire volt tömör, mert egy olyan igazi fagyottvíz tégla nagy sebességnél a szélvédőt is simán be tudná verni, a kicsit megolvadt és aztán újrafagyott hó ennél egy fokkal talán jobb, mert ha abból érkezik egy adag az autóra, abban legalább nem tesz kárt közvetlenül, legfeljebb úgy, ha az esetet követően nekihajtunk egy fának, mert persze ilyenkor pár másodpecig semmit sem láthatunk. Küldhettek egyébként pozitív sztorit is, ne kelljen már karácsonykor is mindenféle vérfagyasztó, halálközlei élményt posztolnom. Ha az én kívánságom nem elég hozzá, akkor az önzőknek még annyit, hogy autózz! pólót is lehet most nyerni így!

Ritkán szoktam írogatni erre a blogra, egész pontosan egyszer tettem meg, akkor is unalmasnak találták többen, persze akadt olyan fórumozó is, aki értette, hogy miért tettem közzé a kis történetemet a teherautóról lehulló gerendáról...

Nem szaporítom tovább a biteket feleslegesen, mostani történetem hasonló az akkorihoz, azzal a különbséggel, hogy a marha szembejövő ezúttal nem darus autó volt, hanem ponyvás kisteher (transit), a róla lehulló tárgyak pedig jégtömbök.

Történt ugyanis, hogy feleségemmel és 11 hónapos kislányommal épp hazafelé tartottunk a karácsonyi vásárlásból 12.18-án. Helyben közlekedtünk itt Szekszárdon, kint lakunk külterületen, így az 56-os főút használata kézenfekvő számunkra. A város Mohács felőli végét elhagyva kb 1 km-el találkoztunk a történet másik résztvevőjével, egy fehér Ford Transittal, aminek a ponyvájáról egy jókora jégtömb esett le, lehetett vagy 40 cm hosszú és talán 20 cm széles, hogy milyen vastag, fogalmam sincs.

Laci leveléből jól látszik, hogy nem mindig történnek a valóságban úgy a dolgok, mint ahogyan azt elképzeljük. Csak az adott helyzetben derül ki, hogy reagálunk. Persze biztos lesz most is olyan, aki szerint hülye a posztoló, mert a földbe gyökerezett a lába ahelyett, hogy elugrott volna a közeledő autó elől, de nekik javaslom, hogy próbálják ki ezt élesben is, hasonló körülmények között. De inkább senki ne üttesse el magát, mert akkor esélye sem lesz megírni a saját sztoriját és blogpólót nyerni!

Gyalogosként voltam kénytelen átélni a következőt: leszálltam a Nyugatinál a villamosról és a Jókai utca irányába tartottam. Zöldre váltott a lámpa (mielőtt valaki belekötne: nekem volt zöld, nem az autóknak), úgyhogy leléptem az úttestre.

Sajnos nem néztem körül, mert azt gondoltam, hogy zöld jelzésnél nyugodtan átsétálhatok az út másik felére. Viszont egy lépés után arra lettem figyelmes, hogy tőlem olyan 20 centire épphogy megáll egy fehér kisautó, és nem 20 Km/h-ról lassított le, szóval nem arról volt szó, hogy előrearaszolt. Nem tudom ki élt már át ilyet, de őszintén szólva nagyon megijedtem. Lefagytam és úgy maradhattam egy-két másodpercre.

Régen szidtuk már a gyalogosokat, András most megtette. Az elmúlt héten - és különösen tegnap este és éjjel - Budapest útjain azt tapasztaltam, hogy egy-két idiótát leszámítva az autósok óvatosak és vigyáznak egymásra, ellenben a gyalog közlekedők közül sokan tudomást sem vesznek arról, hogy a havas-jeges úton, amin már a sós víz is megfagy, nem tud megállni egy autó akkora úton, mint száraz aszfalton. Oké, hogy ilyen a természetes kiválasztódás, de nem hiszem, hogy bármelyikünk örülne, ha az ő autója alatt szelektálná ki magát egy ilyen balfasz.

Kivételesen a gyalogosokról van most szó, számomra elképesztő dolgokat tapasztaltam az elmúlt napokban.

Móricz Zsigmond körtér, a Bartók Béláról jöttem és a Villányin mentem tovább. A buszoknál ill. a 61-es végállomásánál közismert, hogy az emberek össze-vissza rohangálnak keresztbe az autók közt. Most, hogy leesett a hó, és az úton is megállt jó vastagon, még nagyobb késztetést éreztek a puhatestűek hogy át-át osonjanak a kocsik előtt.

20 méteren belül 3x kellett állóra fékeznem. Nem értem, hogyan lehetnek ennyire ostobák, én összecsinálnám magam ha csúszkáló autók között kellene átrohangálnom, ezek meg valami felsőbbrendű fajnak érezve magukat csak előre nézve mászkáltak. Reménykedek, hogy valaki megtanítja nekik, hogy csúszós úton nem lépünk autó elé.

Mivel jön a karácsony és gyorsan el is fog múlni, úgy gondoltam, valakinek az új év is kezdődjön majd jól. Egy szerencsés ezúttal egy eredeti, limitált szériában gyártott autózz!blog pólóval lesz gazdagabb!

Ha te szeretnél lenni ez a szerencsés, nincs más dolgod, mint megírni nekünk egy autózással, közlekedéssel kapcsolatos sztoridat, élményedet, aggodalmaidat, felvetéseidet akár fotókkal, videóval kiegészítve mostantól az év végéig, utána pedig már csak a mázli faktoron múlik, hogy kinek a neve kerül elő a kalapból!

A nyertes a pólót a sorsolást követően kispesti irodánkban veheti át. Az érdekesebbnél érdekesebb posztolni szánt leveleiteket a szokásos címre várom e-mailben!

Pár napon belül ez már a második olyan poszt, ami egy újabb dél-pesti közlekedési szivatós helyzetre világít rá. Pitta naponta közlekedik a lenti vasúti átjárón keresztül, ami alighanem Budapest leghosszabb ideig lezárt vasúti sorompója. Fénysorompót és vele együtt félsorompót is felszereltek már jó ideje, de azt azóta sem helyezték üzembe, helyette marad a vasutasmeghajtású tekerős változat, amit néha elfelejtenek felnyitni. Meg különben is, minek annyira sietni?!

Sajnálatos módon Budapesten a reptér felé még mindig létezik egy szakállas sorompó, amin kis tábla díszeleg: "10 percen túl is zárva tartható, maximum 20 percig". Ez a hely a szemeretelep megálló.

A kép forrása  a Szemeretelep blog

A tábla nem véletlen! Ez így is szokott működni. A google képén is zárva van a sorompó és állnak sorban az autók. Úgy fél éve építették meg a normális fény + félsorompót, de működni nem kezdett. Írtam a Mávnak én balga, ahonnan 2 hetente jött levél hogy tovább és tovább küldték a levelemet, mígnem kaptam egy választ!

Egyre közeledik a karácsony, néha szállingózik a hó, béke van és nyugalom. Balage számára ez addig volt így, amíg egy sietős taxis el nem kezdett rá szirénázni (nem is tudom, mennyire szabályos ez is önmagában), majd látványosan fotózgatott a telefonjával, biztos a családi albumba kellettek új képek. Szerintetek ki mit csinált rosszul? Tegyetek igazságot!

Az eset ma (12.17) történt velem a délutáni csúcsforgalomban a Krisztina körút és az Alagút utca sarkán. Készítettem térképet, a pontosság kedvéért:

Történt az, hogy jöttem a Krisztináról az Erzsébet-híd felől, és úgy terveztem, hogy majd lekanyarodok az Alagút utcába. A forgalom meglehetősen nagy volt, így csak szépen lassan haladtunk. Az Alagút utcáról itt tudni kell, hogy a jobb szélső sáv buszsáv, a másik pedig a többieké. Mivel nem szerettem volna bent ragadni a kereszteződés közepén, ezért a buszsávba kanyarodtam ki besorolás céljából, amit ugye engedélyezett.