autózz!

A póló megelőzte a blog arculatváltását, de már akkor is utalgattam rá, hogy az a kép ott az elején nem véletlen, hanem valaminek az előfutára, úgyhogy sejthető volt, hogy visszaköszön a motívum egyszer valahol máshol is. Tulajdonképpen nagyjából másfél éve volt már folyamatosan tervben, hogy kapjunk egy szebb arculatot, de természetesen mindig ez volt az a bizonyos dolog, ami csak hobbi és ha épp valamit félre kell tenni, mert nincs mindenre idő, akkor ez az.

Ilyen volt eddig...

De ez sem tarthatott örökké, úgyhogy a mai nappal elbúcsúztunk a régi designtól, ami azért csak kihúzta két évig. Tulajdonképpen soha senkit nem zavart különösebben, hogy olyan amilyen, elég volt a tartalom ahhoz, hogy nagyon sokan látogassatok ide rendszeresen, de azért mégiscsak időszerű volt a váltás.

Ideggyenge anyukákkal már engem is hozott össze a sors, legutóbb néhány napja voltam külső szemlélője egy jelenetnek reggel nyolc után néhány perccel, amikor a drága édesanya több ízben lebunkózta és parasztozta a 8 éves körüli lányát, mert az nem ismeri az órát. Neszta közelebbről is megismerkedett egy stresszes anyukával, aki nekiállt hisztizni, mert szerinte nem hagytak elég helyet az autója mellett.

Nem is tudom hol kezdjem, talán ésszerű ott, hogy én nem szoktam vezetni (részben mert még túl fiatal vagyok, részben pedig mert előre tudom hogy csak öregbíteném a férfiak "csak a női sofőröktől ments meg uram" című általános igazságát...).

Ma délután édesanyámmal hazafele egy közeli boltnál álltunk meg. Gondolom többen szembesültek már azon két ténnyel miszerint 1. Az emberek nem tudnak parkolni. 2 Minél kisebb a teljes parkoló területe annál kevésbé tudnak. Na mármost mindenki összevissza állt, de volt még egy hely, sikeresen le is parkoltunk, bár felmerült, hogy ha a mellettünk állók bénák ők nem tudnak kiállni, de úgyis csak egy két percről van szó.

A hét utolsó munkanapján ilyentájban már senki nem dolgozik, vagy hazament, vagy alig várja, hogy elstartolhasson. Nem is akarlak most titeket mindenféle horrorsztorival sokkolni, itt van egy olyan backdoor Clevod jóvoltából, ami ennél jobban nem is lehetne az ami, hisz az egyik élelmes közelben lakó a kis Peugeot hátsó ajtajára tette ki, akkora betűkkel nyomtatva, hogy azt egy erősen gyengénlátó is el tudja olvasni. A parkolás stílusából lehet is erre következtetni, vagy esetleg a térérzékelés teljes hiányára. Egyik sem túl jó hír azoknak, akik a környéken közlekednek.

Az egyik kedves szomszéd parkolási szokását szeretném bemutatni nektek. A képeken látható, nem egyedi eset, rendszeresen így, vagy még bénábban parkol ezzel a kis autóval. Az autó (többek beszámolója szerint) egész nap így parkolt.

Szerencsére nem csak engem zavar, hogy 2-3 helyet foglal el az autójával, mire hazaértem, valaki már figyelmeztette a hátsó ablaktörlő alá csúsztatott üzenettel.

Mindig fura nekem az, amiről Gábor mai levele szól, mégpedig hogy az emberek mennyire közömbösek tudnak lenni bármi kapcsán. Ez a "bármi" ezúttal egy égő autó volt, amit szorgosan kerülgetett mindenki, de segíteni meg nem álltak volna.

Az eset tegnap este 6 körül történt (az a tegnap az szeptember 8. volt - a szerk.). A Bercsényi Miklós utcán haladtunk a Pólus Center felé, barátnőm Adrienn és névnapjára szerettünk volna ajándékot venni. Közeledve a szerencs utcai kereszteződéshez, látom hogy keresztben áll egy kék swift, az eleje a földön hasal.

Fehér füst száll a motorházból... Gondoltam csak a hűtővíz... Mellé érve látom hogy kb 10 járókelő pár méteres távolságból figyeli az eseményeket, a swift tulaja meg kalapáccsal "csákányozza"  a motorháztetőt.

Ebben a pillanatban a lángok is felcsaptak. Azért ütötte hogy ki tudják nyitni és megnézni mi kezdett égni. A hazafele tartó honfitársaink persze teljes nyugalommal kerülgetik a zebrán lángoló roncsot...

Nagyon ritka, hogy ilyet kapunk, viszont számomra kifejezetten szórakoztató tud lenni, amikor két táblát úgy kombinálnak össze az okosok, hogy érthetetlen, miért is van úgy, ahogy. Most viszont egy napon kaptunk két ilyen levelet is, úgyhogy ezeket most egy posztban osztjuk meg veletek. Az első versenyzőnk Miki, aki egy zsákutca táblát kapott le egy mindkét irányból behajtani tilos, kivéve célforgalommal kombinálva. Hogy ez azért van, mert valakinek a kertjén keresztül közlekedtek az autósok, vagy mert csak van, hogy tesznek egy városnéző kört az amúgy nem oda igyekvők a zsákukcában, mindenkinek a fantáziájára bízom.

Pár hete a Balcsinál voltunk, hazafelé megálltunk Tihanynál, egy kis nézelődésre. Az alábbi két képet az egyik nem túl eldugott utcában csináltuk, jót röhögtünk rajta. Persze meg tudom érteni az ott lakókat, de azért kíváncsi lennék kinek az ötlete lehetett az táblák ilyen szintű kombinálása.

FaZon ennél is durvábbat talált, itt egy beton alappal rendelkező szögesdrót kerítésbe tilos behajtani a vízműveket kivéve. A másik irányból bárki áthajthat rajta, csak onnan elsőbbséget kell adni a kerítésen kívülieknek. Logikus, hisz ki számítana rá, hogy onnan jön valaki jobbról?

Biztos rendszeresen szokott Riska autózz! blogot olvasni, mert az nem lehet véletlen, hogy ilyen mesteri illusztrációt, ha úgy tetszik, fantomképet készített a két habzó szájú autósról, akik épp kerékpáros barátait próbálták nagy vehemenciával kiiktatni az élők sorából, úton, kocsibeállóban, járdán, meg ahol épp utolérték őket. Azért ilyen nicknévvel egy önarcképet még elvártam volna a képre a köpcös meg a szekrény mellé, azért a piros pont így is jár!

Nyári autós (fogjuk rá, hogy autós) élményeimet szeretném nektek megosztani Keszthely békés városából. A történet előzménye nagyon egyszerű; két haverom elindul hazafelé biciklivel, én apámmal a jobb 1-ben autóval utánuk indulok mindjárt, csak még apám vált pár szót valakivel. Mire elindultunk, a srácok már befordultak a hazafelé vezető utcába. Mikor odaértem, én is így tettem, befordulás után érdekes kép fogadott.

Egy szakadt ford áll az út közepén, éppen pattan ki belőle egy szekrény méretű fószer (fedőneve: szekrény #1) és elkezd a bicikliző srácoknak ordibálni és megpróbálja őket menetközben "leszedni" a kerékpárokról, mikor mellette haladnak el. Most vagy csinálok valamit, vagy ez a jómadár megborítja őket menetközben, így -hogy felhívjam magamra a figyelmet - dudálni kezdtem és ráléptem a gázra, hogy minél hamarabb odaérjek (kb 100-200 méterre voltak előttem).

Végre valaki épp nem minket szidalmaz a posztíró helyett, hanem lelkes olvasó és a blogot meg színvonalasnak tartja, kell is kompenzálni, mielőtt még - és most E/1-re váltok, hogy csak a magam nevében beszéljek - az egóm a földig lenne rombolva. Igazából erre azért nagy esélyt nem látok, megoldják a kommentelők és levélírók a szinten tartást. Bár lassan már kiosztanék egy újabb autogramot, elvégre sztárblogger lennék, vagy mi a szösz. Az előbbiekkel kapcsolatos egóromboló megjegyzéseket a sörsátorba kérném, köszönöm. És akkor most hagyom Zoltánt, hogy beszéljen a hüvelygombáról.

Lelkes olvasója vagyok a blognak kb. egy éve. Rendszeresen olvasom a megjelenő sztorikat és próbálok a mások által leírtakból okulni, tanulni. Mindezek ellenére a hét végén (2009.09.04.) egy olyan helyzetbe futottam bele, amivel a több mint 20 éves autós pályafutásom alatt nem találkoztam, és ezért most, amilyen „szerencsés” vagyok, elég drágán fogok fizetni.

Szóval a helyzet a következő. M3 autópálya (lásd az ábrán) Nyíregyháza irányába tartó oldal kb. 30-as km, Babatpuszta pihenő környéke. Az adott szakaszon útkarbantartási munka volt, amelyet 1 sávra szűkítéssel oldottak meg. Természetesen előtte előjelző táblák 100-as, majd az 1 sávos részen 80-as korlátozás.

Szokásom szerint ezeket betartva haladtam a terelésen keresztül. A terelés felénél járhattunk, amikor újabb 100-as korlátozó tábla következett, amit őszintén szólva nem értettem, hiszen még mindig egy sávon haladt a forgalom és az útkarbantartók is jóval távolabb dolgoztak előttünk az úton. Gyorsítottam 100-ig és így mentem el a munkaterület mellett, ami után szinte azonnal megszűnt a szűkítés és két sávon folytathattuk tovább az utunkat.

Ma délelőtti posztunk ugyan nem túl terjedelmes, mégis valós problémára hívja fel Ferenc a figyelmet. Gyalogos átkelőhelyeknél már megszoktuk, hogy sok helyen van a lámpa oszlopán egy gomb, amivel jelezhetjük, hogy szeretnénk átmenni a túloldalra belátható időn belül. Van ennek egy kevésbé feltűnő, autós változata is, amit viszont nem ismer mindenki, ráadásul egy-egy helyen elég szerencsétlenül van elhelyezve az érzékelő, túl közel a kereszteződéshez, miközben a lámpa túl magasan van. Emiatt persze a mit sem sejtő autós megáll kicsit hátrébb, hogy ne törjön ki a nyaka, amíg vár a zöldre. És vár a zöldre. És vár a zöldre...

XI. Fehérvári - Kondorosi sarok. Ma reggel erre vitt a sorsom. Két sáv, baloldali egyenesen kifelé Budafok felé, jobb oldali lámpával védett jobbra bekanyarodó sáv. Elsőként érkeztem. Állok, mert piros. Állok, mert nem vált.

Még mindig állok, mert még mindig nem vált. Gyanús. Túl sokáig piros. Várok.

A mögöttem lévő furgonból sofőr kiszáll, én ablak le, elkezd velem kiabálni, miért nem megyek előbbre.

Az utóbbi időben egymást érik a nyereményjátékok, de hogy ne érezzétek úgy, hogy ezt csak a nyári uborkaszezon miatt csináltuk, máris itt a következő, amivel egy posztbeküldőnk egy SAL RFP 3-100 típusú, 3 utas, 10cm átmérőjű, polipropilén membrános kis autóhangszóró párt nyerhet. Azért ez lett ismét a nyeremény, mert legutóbb is sokan pályáztatok rá és kik vagyunk mi, hogy megfosszuk olvasótáborunkat az örömtől? Meg mert volt még egy doboz belőle itt a szekrényben.

Védőrács is van hozzá, ha esetleg nem előkészített helyre kerülne

A sorsoláson az nyerhet, aki a kiírás napjától 2009. szeptember 13. éjfélig önálló posztként publikálható és máshol nem megjelent történetet küld nekünk. Különösen örülünk neki, ha a sztorit kiegészítitek saját képekkel, videófelvétellel is. Egy ember több poszttal is pályázhat, ezzel növelve saját nyerési esélyeit.

A megértés nagykövete ismét ihletet kapott egy korábbi posztunktól és továbbvitte a szálat, kicsit más irányba. Vannak a mindenáron befurakodók és a semmiképpen nembeengedők. Mindkettőből sok van, sőt, a két halmaznak igen sok eleme mindkét kategóriába beletartozik. Ha két ilyen hülye találkozik, akkor a nagy akarásból akár baleset is könnyen lehet.

Olvastam a blogon a "Miért az utolsó pillanatban kell besorolni?" c. bejegyzést. Valamiért egyből az jutott az eszembe, hogy "azért bazdmeg, mert kurvára nem enged be senki". Mondjuk ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert alapvetően ugye ha időben elkezdesz besorolni valahova, akkor előbb-utóbb beenged valaki, viszont pont tegnap szopattak meg egyszerre 3-4-en is, hogy a kurva anyjába kívántam minden kedves forgalomban résztvevő kollégát  :)

A szituáció amúgy könnyen kivitelezhető bármelyik laikus részéről is, aki délután 4-5 körül próbál áthaladni a Váci útról a Béke útra úgy, hogy a Nyugati felől jön. Ugye az Árpád Híd pesti hídefőjénél van egy szép nagy felüljáró, azon átmész és akkor az első jobbrakanyarodási lehetőségnél (ami a Frangepán utca) zúzol át a Béke utcára.

Igen ám, de ahogy a felüljáróról lejössz, akkor egy darabig záróvonal, majd kb 100 métered van besorolni jobbra és kanyarodni egy olyan sávból ami amúgy egyesen is folytatódik. Az említett időszakban természetesen tömött sorok vannak, így tegnap a dolgot a következőképpen sikerült abszolválni:

Nyuszy története remek válasz azokra a kommentekre, amikor azt szokás feszegetni, hogy aki autóban ülve pofátlan, befurakszik, az hogyhogy nem teszi ezt meg mondjuk boltban, sorbanállás közben. Nos, van, aki még az autók elé is bepofátlankodik gyalogosan, mert neki sürgős dolga van. Persze a többiek meg nyilván nagyon ráérnek.

2009. május 15-én munkába menet megálltam a fehérvári Auchan-kúton tankolni (tudom, nem lehetek sikeres ember, és miattam tart ott, ahol) reggel 7 órakor. Mind a 7 kútoszlopnál tankoltak és összesen egy pénztár üzemelt (ugye az Auchan-kutakon az autóból kell fizetni, és akkor engednek ki a sorompón), szóval szép sor volt.

Közel 10 perc sorban állás után éppen én következtem volna, amikoris egy tagbaszakadt, melósruhás figura odament gyalog az ablakhoz, és nekiállt fizetni. Igazából nem is figyeltem, honnan kerülhetett oda, de a mögöttem álló, szintén régóta várakozó autó sofőrje megkérdezte az úriembertől, hogy ugyan mégis mit képzel, ugyanis az arc szimplán csak előresétált.

Emberünk aszonta, hogy ő dolgozni megy, úgyhogy neki lehet, valamint közölte, hogy ne ugráljon az illető, mert kiszedi a kocsiból.

Vajon tényleg van olyan hülye, mint amilyennel Zsuzsanna közvetetten találkozott, vagy ez valami újfajta lehúzási próbálkozás? Bár amennyi idióta híre eljutott hozzánk, egy ilyenen sem csodálkoznék egy cseppet sem. Viszont ha már itt tartunk, borzalmasan idegesít, hogy itt nálunk a ház előtti parkolóhelyeken legalább felével több autó férne el simán, ha nem érkezne meg délután négykor az a két autós, aki megfelelő biztonsági távolságot tartva beáll úgy, hogy előtte és mögötte éppcsak ne férjen el egy másik, nehogymár reggel tolatnia kelljen egyszer-kétszer harminc centit. De ugyanez vonatkozik a normál, felfestés nélküli egymás mellé beállós parkolóra, ahol szintén olyan bénán bírnak beállni, hogy a fejemet fogom. Pedig csak egy kis odafigyelés kérdése lenne. Na de kicsit eltértem az eredeti témától, úgyhogy jöjjön a levél.

Régóta olvasom az autozz.blog.hu-t. Most is próbáltam visszakeresni archívumban a mai, enyémhez hasonló szituációt, de nem találtam. Így hát feltenném a kérdésem, hátha Ti tudjátok rá a választ.

A szituáció:
Délelőtt 10 óra magasságában az I. kerület, Mészáros utcában leparkolok, párhuzamosan. Kiszállok a kocsiból, behajtom a tükröket (balról autók, jobbról gyalogosok), még magamban meg is állapítom, hogy na ekkora helyre egy kamion is beférne (Corsam van). Majd besétálok a munkahelyemre.

Na ez tényleg szorosan egymáshoz közel parkolás!
 

Este fél 11-kor hazaérkezvén látom, hogy valami kis cetli lifeg az ablaktörlő alatt. Elolvasom, a gutaütés kerülget. Idézem: "Ha már rám tolatott, akkor legalább annyi legyen önben hogy felhív! XX-XX-XXX-XXXX, ui: a rendszámát felírtam!"