Dani nem szeret fölöslegesen dolgozni, úgyhogy egy korábbi poszt helyszínrajzát alakította át korhű stílusban. Kerékpáron ülve különösen veszélyes dolog nem észrevenni egy autóval szemben az elsőbbségadási kötelezettséget. De mint az alábbi példa mutatja, ha valaki megúszott egy ilyen helyzetet, nem árt, ha számít egy megrendszabályozásra is, amolyan igazi önkéntes rendőrködős módra.

Kerékpározom, és pont ezért voltam nagy bajban tegnap, mikor megtörtént velem az eset, mert elsőre úgy éreztem, hogy erre a blogra, aztán gondoltam, hogy inkább a kerékagyra való, aztán inkább hagytam az egészet, egészen addig, míg ma ebéd után megláttam a mai posztot, ami nagyvonalakban az én történetem is lehetne, csak a másik oldalról nézve.

Tegnap délután kettő körül egy külső helyszínről tartottam vissza a munkahelyemre a Lehel térről induló Kassák Lajos utca kerékpársávján. Tudni kell, hogy az utca jó széles, van rajta két parkoló-, két kerékpár- és két forgalmi sáv is, és mindkét oldalról szűk egyirányú utcák torkollnak bele, amik egyenrangúak az utcával. Egy ilyet néztem el, nem vettem észre a forgalmi sáv aszfaltjára felfestett jelzést, és azt sem, hogy a keresztutcában nincs macisajt kitéve, és elgurultam egy a Lőportár utcában rám váró fekete C180-as merci elött. Hiba volt.

Hiba volt, ugyanis a kedves sofőrína csak addig várt rám, míg pont elé értem, és ekkor gondolta úgy, hogy érvényesítí a kressz által számára biztosított elsőbbségét, és az utolsó pillanatban, jó tempóban megindult elém. Mert az jár.

Az említett kereszteződés, Azreel jóvoltából friss képpel

Az ütközést elkerültük, fékeztem, majd néztem ki a fejemből, és nem hogy a kormányt elengedve bemutatni, megszólalni sem tudtam, úgy le voltam sokkolva. A hölgy mellém érve leengedte az anyósülés melletti ablakot, és azon át kezdte el magyarázni, hogy a kerékpárosokra is vonatkozik a jobbkéz szabály, amiben egyébként teljesen igaza van.

Teljesen igaza volt, csak ezt ő azzal kívánta súlyosbítani, hogy a következő kereszteződésben (Taksony utca) lekanyarodott jobbra, úgy hogy én közben a tőle jobbra eső kerékpársávon haladtam volna egyenesen. Mondanom sem kell: állóra fékeztem a bringát, és nagyon kevésen múlt, hogy nem talált el, és mikor néztem (még mindig nem szólaltam meg) a sofőrre, hogy ezt így most hogy, meg miért, ismét csak azt hajtogatta, hogy a kerékpárosokra is vonatkozik a jobbkéz szabály. Éljen az önbíráskodás, szevasztok.