autózz!

Ma reggeli sztorink esetében fokozottan érvényes az az elv, hogy a kevesebb több. Kicsigonzalez ugyanis elkövette azt a hibát, hogy új parkolójegye mellett kint hagyta a szélvédő mögött a régit is. Sejthetitek, nem kellett volna.

Régóta olvasom a blogot, tetszik, hogy összefoglalja a magyar közlekedés sajátosságait :) Nem vagyok veterán vezető, de az elmúlt nem túl sok év alatt sikerült megszoknom a budapesti közlekedés hátulütőit.

Lassan 18 éve lakom a 7. kerületben, így akármerre mozdulok akár autóval, akár gyalog, mindenképpen találkozom a zsúfoltsággal, a türelmetlenséggel, torlódásokkal, kis melékutcákkal, azokkal akik még nem is hallottak a jobbkéz-szabályról, mindenféle autóssal, akik vagy igazolják a márkájukkal kapcsolatos sztereotípiákat, vagy pont ellenkezőleg, rácáfolnak (meg persze gyönyörű század-előn épült házakkal, de ez nem ide tartozik).

Mivel, főiskolás létemre nemigen tehetem meg, hogy büntetéseket szedegessek össze, igyekszem betartani a szabályokat, persze nem lehet minden tökéletes, van hogy ez nem sikerül (tudom, szarjak sünt).
 
Sikerült eddig majdnem minden -általam- igazságtalannak vélt szituációt elfogadnom, megértenem, hogy pl. mért szorított rá majdnem a villamossínekre a passatos (mert suzukim van - sikeres nem lehetek:D -) és a többi...

Alapvetően első mozdulatom szokott lenni a kukába helyezni a körlevél formájában terjedő, erősen hoaxgyanús sztorikat, az alábbi viszont már vagy negyedjére fut be - ezúttal Gyuri elszántságának köszönhetően, némi magyarázattal is kiegészítve -, ami azt jelenti, hogy nem egy olvasónknak felkeltette az érdeklődését, még ha tulajdonképpen orbitális baromságról is van szó.

Ma kaptam ezt a zseniálisnak mondott szösszenetet:

...Egy 70 km/h max. sebességű útszakaszon 250 km/h sebességgel radarba futó autós védőbeszéde a bíróságon:

"Tisztelt bíróság, valóban láttam egy fehér alapú, kör alakú táblát, amiben a 70-es szám volt, de nem volt semmilyen mértékegység mellette.

Ahogy önök is tudjak, az 1837. július 4-i törvény kötelezi országunkat a metrikus mértékegység használatára. Továbbá az 1961. május 3-i 65/501 számú törvény kimondja, hogy a hosszúság mértékegysége a méter, és az idő mértékegysége a másodperc. Én el sem tudom képzelni, hogy a Belügyminisztérium nem tartja tiszteletben a Köztársaság törvényeit.

Wágner úr csendes hétköznapjait az általa zsírköcsögnek nevezett egyének színesítik, bár nem éppen oly módon, ahogy az ember a változatosságra vágyik. Csak az a kérdés, hogy mindezt mért teszik az emberek és főleg mért a saját kis környezetükben?

Egy rövid, viszont nagyon bosszantó sztorit akarok elmondani a zsírtahó életmódunkról.  Igen, magyarok, rólunk van szó.   Majdnem azt írtam, hogy 1125-ös kelet-bizánci szintet ütünk meg, de nem fikázom a középkori bizánci kultúrát - messze magasan felettünk áll.

 

Egy kis zuglói utcában lakunk.  Az egész egy helyes, rövidke (kb. 100 méter), új társasházakkal tarkított kis szösszenet, ez a Beckó utca, a Paskál strand közelében.  Minden ház frissen épült, szerencsére megmaradt zöldnek és bájosnak az építkezések ellenére.  Az egésznek van egy balatoni nyaralótelepülés hangulata, szuper, gyönyörű, kedves, szereti mindenki, sok kismama tolja a babakocsit, kutyák-macskák együtt csivitelnek, és nem harapnak a verebek se.

A tahók szempontjából van egy nagy baja: egyirányú, kurva anyját az ilyennek.  És mivel marhára zavaró, hogy csak kb. 42 másodperces kerülővel lehet szabályosan behajtani, minden második nap valamelyik itt lakó zsírköcsög bejön szabálytalanul, a másik végéről.  Mert annyira, de annyira fáj neki az 42 másodperces kerülő.

Lackó rövidke sztorija beszédes fotókkal megtűzdelve, igazán tiszta képet fest kis hazánk jelenlegi helyzetéről, ami a közlekedési kultúrát és nem utolsó sorban az emberséges viselkedést illeti. A sztori főszereplőjéről nehéz elképzelni, hogy valóban jogosult a kártya használatára, mert ebben az esetben saját maga ellensége lenne egy ilyen böhöm nagy járgánnyal. Ti mit gondoltok erről?

Tegnap (2009.03.09) a körúton Wesselényi utcánál készítettem ezeket a képeket.

Eszembe jutott egy vicc.
- Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra, na mi az?
- Ügyes nyomorék.

Szájsebészetre menni már önmagában sem kifejezetten kellemes érzés lehet, Balázsnak viszont nem csak a szájában való turkálás lett végül kellemetlen, ugyanis amíg ő békésen tűrte a nyálszívó szörcsögését abban a tudatban, hogy van érvényes parkolójegye, szépen megbüntették. Hogy miért kapott csekket, azt megtudhatjátok az alábbi sztoriból.

Ismételten késztetést éreztem, hogy billentyűzetet ragadva megosszak Veletek és olvasóitokkal egy Centrumos mesét. A történet szereplői: egy fogfájós egyén (én), egy a területéhez és szakmájához hű parkolóőr és az őt foglalkoztató, az etikára és ügyfelei panaszára magas ívből tojó parkolási társaság.

Az előzmények:

Az élet úgy hozta, hogy január 7-én meg kelljen látogatnom egy műintézményt, nevezetesen a Mária utcai Szájsebészeti klinikát. Aki ismeri a környéket az tudja, hogy a parkolóhelyért szinte test-test elleni harc dúl, ahol van egy tenyérnyi hely ott mindig parkol valaki.

Leparkoltam a nevezett utcában majd a közeli Baross utcában található kisboltban pénzt váltottam az automatához (tudom, reménytelenül sikertelen vagyok, nincs se parkoló kártyám, se egyéb parkolásra feljogosító igazolványom). Az utca túloldalán megpillantottam egy szimpatikus automatát, majd a jegyet megváltva visszaballagtam az autóhoz, és a legrafináltabb előírásokat is figyelembe véve a szélvédő mögé jól látható helyre, a műszerfalra tettem azt.

Józsefet a lenti képeken látható csodajárművel hozta össze a sors, volt ideje alaposan szemügyre venni is, mert húsztól negyven km/h sebességgel vánszorgott mögötte útminőségtől függően. Még jó, hogy fekvőrendőr nem volt az úton, mert emelődarut kellett volna hívni és órákra megbénította volna a környéket. Az agyeldurranás részletei alant.

[UPDATE: Az autó tulajdonosának "kérésére" a történetben szereplő autó képeit, a szövegből a tulajdonosra utaló részeket eltávolítottuk.]

Csak azt nem értem a hülye kis fejemmel, hogy a szénné barbietuningolt 1,2-es 386,95001 lóerős opel corsának kinéző „valódi” sportfelszerelésekkel és mindenféle optikai tuningnak mindott hóbelebanccal ellátott gépjármű, miért nem tud 40, azaz negyven kilométer / óránál nagyobb sebességgel közlekedni?

[A kép az autó tulajdonosának kérésére törölve]

Ezzel az orbitális sebességgel haladva feltartva az egyébként normálisan közlekedő forgalmat és képes a 22 (volt újkorában papíron, most „kerekítsünk 20-ra) lóerős, 30 éves, de egyébként barbietuningmentes lélekvesztőt is visszafogni, majd midőn arra a hely és az idő alkalmassá válik, ezen feltűnést kerülő jármű meg is előzi, az említett opelt, az bosszúból felkapcsolja a gagyixenonból kiképzett mézeskalács mintázatú csakazégbevilágítoknemazútra reflektort!

Időnként megfordulok az Autós Táska által lerajzolt helyen, de mivel leginkább egyenesen szoktam továbbmenni a villamossal párhuzamosan, soha nem keveredtem eddig a lent vázolt szituációba. Olvassatok, nézzetek, elemezzetek, szavazzatok, kommentáljatok!

Az alábbi szituációba rendszeresen belefutok, és nem tudom eldönteni, hogy a KRESZ szerint mi lenne ilyenkor a helyes magatartás.

A helyszín Budapest XX. kerülete, a Török Flóris utca - Kossuth Lajos utca kereszteződés. Az út szélén villamos közlekedik, aminek a megállóját az ábrán "V"-vel jelöltem, itt a fentről érkezőknek kellően széles a sáv a villamos kikerüléséhez. Egyéb felfestés nincs.

Nem is olyan régen, valamikor február vége felé tettünk közzé egy levelet, aminek az írója azt taglalta, mennyire sok a két sáv egy körforgalomban egyes szerencsétleneknek. Scatman emlékeit is ez az írás frissíthette fel, ezúttal nem csak majdnem baleset lett a vége, hanem volt csattanás is. Persze mindenki szerint a másik a hülye, ahogy az lenni szokott.

Történetem 2008 November 22-én kezdődött. A Camponából hazafele menet be szerettem volna jutni az érdi Tesco-hoz. Mint levelem tárgya is jelzi, kétsávos körforgalomból kell kihajtani.

A gyengébbek kedvéért: a kép most is csak illusztráció

Mint sok rendes autóstársam, bementem a belső sávba, hogy a 3. kijárón folytassam utamat. Ekkor történt, hogy egy Renault nem állt meg a körforgalom előtt, és bejött elém a külső sávba, mikor én már indexelve, a külső sávban haladtam. Megálltam.

Ez lett a vesztem.

Szegény Yossarian szabálytisztelő állampolgár és empatikus ember lévén csak át akart engedni a zebrán egy puhatestűt, akit aztán a gyorsajtók a másik sávban ki akartak lapítani. Ez ugyan végül elmaradt, lett viszont sorozatos ráfutásos baleset.

Kb. egy hónapja történt meg velem, Szentendrén haladtam a 11-es úton Tahi felé. Mivel Szentendre belterületén szinte minden nap kameráznak a közegek, ezért én 50 km/órára állítom a tempomatomat, és a külső sávban kényelmesen haza cammogok. Az eset alkalmával is így történt. Mögöttem és a belső sávban sűrű sorokban téptek az autók.

Látom ám, hogy egy lámpával nem védett zebra közepén áll egy gyalogos, várja, hogy megálljunk. Gondoltam, kultúrember leszek, és szépen lassítottam, majd megállaltam a külső sávban a zebra előtt.

Apró összetevők járulnak hozzá, hogy autóba ülvén az ember már előre elkönyveli magának, hogy akár rövidke útján is számtalan nehezítő tényezővel fog találkozni. Viktor is alátámasztja alábbi levelével ezeket a gondolatokat.

Egy apró történet, de sajnos egyre általánosabb, és rendkívül dühítő. Sokszor tapasztalni, hogy az embert nem engedik be egy sávba. Még ott is sokszor előfordul, ahol az autósok valamiféle belülről jövő késztetést éreznek arra, hogy betartsák az íratlan szabályt, miszerint úgy halad a sor mint egy cipzár. Beengedek egyet, tovább megyek, a következő megint beenged egyet, tovább megy. Szerintem ilyennel már mindenki találkozott, és az autóstársak nagy része be is tartja.

Ma reggel, egy kis utcából akartam kifordulni az Üllői útra, Lőrinc és a Határ út között. Lámpa nincs, a többiek jóindulatán múlik, hogy mikor jut ki az ember, ez van. Maximum annyival lehet kicsit felhívni a többiek figyelmét a kikanyarodási szándékodra, hogy egy aprónyit kidugod az orrodat az útra, bár így is legtöbbször semmibe vesznek.

Annak ellenére, hogy feltalálták egy ideje a headset-et meg a hiangosítót, TG azt vette észre, hogy egy rakás ember kézből telefonál vezetés közben. Akárki akármit mond, ez nem csak azért veszélyes, mert eltereli a figyelmet, hanem mert egy esetlegesen balesetet is könnyebb úgy elkerülni, ha bármelyik irányba el tudjuk rántani a kormányt és a megfelelő ponton vissza is tudjuk fordítani. Tényleg olyan marha nehéz dolog a fülülnkre akasztani egy ilyen kis kütyüt és hívás esetén megnyomni rajta egy gombot? Nektek mi a véleményetek?

Ma olyat láttam, ami nálam is kiverte a biztosítékot, pedig nem nagyon szoktam irogatni blogokra (csak olvasom őket). Helyszín az M3 beveztő szaksz, Szerencs utca után.

Résztvevők: „A” gépjármű középkategóriás francia autó, vezető telefonál, telefon kézben. „B” gépjármű felső kategóriás japán autó, láthatóan külföldi (japán, kinai, vietnámi, stb) vezetővel, magyar rendszám, telefonál. Az autó hátulján mozgássérült matrica.

Helyzet: „A” gépjármű belső sávban halad kb 75-80 km/h-val (80 a megengedett). „B” gépjármű mögötte 5 cm-re, dudál, villog, indexel. Mellettük senki. És ez így ment a Szerencs utcától a Kacsóh Pongrác útig.

Ezúttal a segítségeteket szeretnénk kérni. Egy sajnálatos eset kapcsán kerítettünk sort erre a posztra, mivel levélírónk, Hajni autóját igencsak leamortizálta egy kisteherautó. Aki használható információval tud szolgálni, kérjük írja meg nekünk az autozz@autozz.eu címre. Nem mellesleg lehet kommentelni is, hogy gyarapítsuk egymást tapasztalatainkkal.

Sziasztok a segitségeteket szeretném kérni tegnap azaz 09.03.03. a 9. kerület Mátyás utcában szabályosan parkoltam le az autómat délután, majd este amikor érte mentem végig volt húzva és behorpadva a bal hátsó ajtó sárvédő lámpa összetörve.

Kb 4-500 000 Ft a kár az esetnek szemtanúja is volt aki felírta a rendszámot. A kocsi egy kis platós teherautó, a vezető még ki is szállt, megnézte, aztán padlógáz jó magyar szokás szerint! A rendőrség vizsgálja de nem adta ki még, hogy ki a tulajdonos!