autózz!

Buherátor alábbi sztorija bizonyítja, hogy mindig vannak kivételek. Persze biztosan megosztja majd a társaságot, hogy nem szabályosan járt el a rendőr, hiszen meg kellett volna büntetnie levélírónkat. Egy olyan világban, ahol most a válság a kedvenc szófordulat, talán egy kicsivel több emberséges viselkedésre szorulunk és nem biztos, hogy ezt bűnként kell felrónunk.

Néhány napja történt velem a következő eset Egerben. Kb. egy órája utaztam hazafelé, mikor a sötétben rendőrökre lettem figyelmes az útszélén. Előttem, szemből, mögöttem senki, biztos voltam hogy lemeszelnek. Az autó 27 éves, én valamivel fiatalabb, tökéletes párosítás az államkassza hiány foltozására.

Hogy enyhítsem a fájdalmamat megpróbáltam bekapcsolni az övemet, de nem sikerült 40 centinél jobban kihúzni a helyéről. Vészforgatókönyv: majd megálláskor ledobom magamról, és lazán visszaengedem a helyére. Ez bejött, innentől a párbeszéd a rendőr és köztem:
 
Én: Jóestét
Rendőr: Jóestét, forgalmit jogosítványt kérek! ... Kitudná nyitni a csomagtartót?
É: Persze. (a hátsóülésről egy madzag meghúzásával kinyitom, a zár eltört pár hete)
Rendőr 2: Érdekes megoldás...

Én is jártam már hasonlóképpen, mint Dániel, bár szerencsésebb voltam, én az irodánk mélygarázsába nem tudtam egy drága betegszállító-sofőr jóvoltából beállni, mert bár az épület előtt több hely is volt, neki pont a 140 férőhelyes garázs bejárata előtt kellett megállnia pont úgy, hogy senki se ki, se be. Levélírónk rosszabbul járt, akkor szívta meg, amikor épp indult volna erősíteni amúgy is gyengélkedő nemzetgazdaságunkat.

Március 13-án (persze péntek) történt velem, hogy párommal munkába indultunk (volna). Azonban a ház előtt ez a kép/képek fogadott (lásd csatolva).

A betegszállító szakember feltehetőleg hozott valakit a házba, és úgy sikerült megállnia, hogy kb. egy motor fért volna el közte és a parkoló kocsik közt. Sajnos azonban mi kocsival próbálkoztunk. Közben persze simán felállhatott volna a járdára, vagy a járda mellé, esetleg a ház mögé is, egy csomó hely volt.

A buta ember is nagyon veszélyes lehet a volán mögött, ennek most épp Gábor a megmondhatója. Másrészről viszont levélírónk sem teljesen ártatlan, mert ha picit is, de megpöccintette azt a féket ijesztésképpen. De olvassátok el a sztorit és ítéljetek ti!

Miskolc, hétköznap, reggel fél 8, 4 sávos út 60-as tábla, belső sáv. Haladok 65-tel, 45 év körüli szőke vállalkozófeleség (?) fekete bundában túr a seggemben 2 méterre Astra Classic-kal.

Na jó ennél többel nem akarok menni, következő autó még kb. 20 méterre előttem a külső sávban, azt még lehagyom - gondolom - és utána kimegyek a külsőbe, hadd menjen a szőke anyu.

Szegény Ili terhesen, pici gyermekével a kezében próbált átkelni az út egyik feléről a másikra, de egyszer csak ott termett egy BMW és hajszálon múlott, hogy megúszták egy kis ijedtséggel, amit levélírónk a mai napig nem tudott elfelejteni.

Gondoltam leírom ezt a rövid történetet, hátha ez segít végleg lezárnom magamban az esetet. Pontosan egy éve történt az alábbi kis incidens.

Pesten a Bakáts térre vittem a 21 hónapos kisfiamat bölcsibe. Pár méterre a zebrától leparkoltam és mivel a kicsi még nem igazán tudott rendesen járni, ezért kézbe kaptam, hogy biztonságosan átérjünk a túloldalra. Gerincsérvvel, mindenórás terhesen nem egy vidám reggeli mulatság ez a gyalogos közlekedés. Alaposan szétnéztem, láttam, hogy az egy utcával lentebbi kereszteződés felől (Lónyay u.) jön egy autó, de gondoltam, hogy ha négykézláb megyek is, még bőven átérek a gyerekkel.

Feltéve, ha ő normális sebességgel jön. Hát nem egészen így történt, mert olyan pillanatok alatt ott termett a BMW, hogy kicsit ugranom kellett, nehogy elvigye a hátsófelemet. Dühömben utána intettem, erre a jól szituált kinézetű, tisztes családapának látszó ötvenes úriember kiszól, hogy mit integetek, hiszen ő lassított.

Jó rég nem szekáltuk a rendőreinket, idő közben persze jött pár levél, köztük Tamásé is, aki tanúja volt, amikor a rendőrök megálltak vészvillogóval ügyeket intézni, egyikük számlát fizetett be, egy másik pedig - mint azt lenti levele után kérdésemre elárulta - pénzt vett fel a közeli ATM-ből. Kerékbilincset persze nem kaptak, csak a többiek.

Az elsőn gondoltam megörökítem, hogy a rend őrei is szeretnek tilosban, vészvillogóval parkolni. Aztán láttam, hogy jönnek a közterületesek, akik természetesen nem törődtek a rendőrautóval (ezt sajnos nem fényképeztem le).

Aztán a második képen már az is látszik, hogy a rendőrautó előtt parkoló Suzuki már ügyesen kapott is egy bilincset a bal hátsójára. S csak után tűnt fel, hogy pár autóval előrébb még egy rendőrautó áll a tilosban vészvillogóval - mire közelebb értem, sajnos már elhajtottak.

Miklós alábbi sztorija sokakat ráébreszthet arra, hogy milyen kiszolgáltatottá válhat az, aki nem a készpénzes fizetési módot választja amikor tankol. Történetünk főszereplője még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy ilyen könnyen megúszta.

Évek óta ugyanarra a benzinkútra járok tankolni. Mindig magam tankolom meg a kocsimat, még akkor is, ha sietve odajön a kútkezelő, udvariasan megköszönöm és azt szoktam mondani neki, hogy most pihenjen nyugodtan.

Minap megint tankolnom kellett, ezért még indulás előtt hajnalban a neten megnéztem a bankszámlámat, hogy mennyi pénz van még a számlámon, nehogy többért tankoljak. A számlámon akkor 16.000 Ft volt. Álltalában 10.000-12.000 Ft-ért szoktam tankolni, szóval megnyugodtam. Elindultam a munkába, de a forgalom miatt késében voltam, így csak ebédidőben tutam elszaladni tankolni. Mindig OTP-s hitelkártyával fizetem a tankolásokat, soha nem is volt vele gond.  Most is miután megtankoltam kb 12.000-ért, bementem a pénztárhoz, és kártyával akatam fizetni.

Közvetve ugyan, de Miki a motorosoknak köszönheti, hogy megúszta a lenti kis kalandját. Az a jelenség pedig továbbra is divatban van, hogy aki hülyeséget csinál, ahelyett, hogy elnézést kérne és megköszönné, hogy nem kellett aznap sem meghalnia, bunkózik még egy sort, hogy a többiek tutira megjegyezzék.

A hétvégén a jó idő úgy hozta hogy meglátogattuk a Velencei tavat és környékét.Jó idő volt, nem is siettünk, úgyhogy nem vettünk pályamatricát, jó lesz nekünk a főút is. Hazafelé indulván Kápolnásnyék magasságában (Pestre jöttünk) majdnem sikerült megdrágítani a dolgot egy igen barom piros swift miatt.

A lenti személyleírás alapján valahogy így nézhetett ki emberünk

Szombat délután volt, kisebb kocsisorok alakultak ki oda-vissza irányban is. Mivel a hetes út ezen szakaszán egymást érik a települések, lakott területen kívül is max 70-80km/h volt az utazósebesség, de ez látszólag senkit nem zavart. A motorosoknak köszönhetően igen intenzív visszapillantó használatba kezdtem (köszönet nekik), mikor feltűnt Ő.

Nem volt mostanában külföldi poszt a blogon, biztos a világválság miatt minden olvasónk le van gatyásodva és nincs pénz utazgatni, pedig általában pozitívak a visszajelzések az effajta élménybeszámolókról. Tygger viszont végre Dél-Olaszországban járt, ami nekünk magyaroknak elsőre kaotikusnak tűnhet, de mindjárt látni fogjátok, hogy van benne rendszer és működik is.

Kezdjük a lényeggel: a posztíró a hülye és nem sikeres ember. De múlt héten Nápolyban volt és elgondolkozott azon, hogy a magyar közlekedéskultúra mennyire semmilyen.

Aki volt már Nápolyban vagy Dél-Olaszországban, tudja, hogy mennek a dolgok. Őskáosz, szabályok nélkül, a blognak arrafelé semmi értelme nem lenne. Nem is mondom, hogy ez feltétlenül jó és minden elemét át kéne venni, de hogy néhány paprikajancsi elmehetne oda edződni, az biztos.

Jobban szeretjük, ha amikor valaki küld nekünk valami érdekes fotót, akkor mellékel hozzá némi véleményt, körülményleírást, magyarázatot, ámde Boylepke néhány képe a különösen szűkszavú levél ellenére mindenképpen kiérdemelt magának egy posztot. Leleményes megoldás a figyelmeztetésre, a környezetvédelmi szempontból kifogásolhatatlan papír kerékbilincs pedig utánozhatatlanul eredeti! A közterület-felügyeletet pedig különösen sajnálom, hogy annyira nincs pénzük, hogy kénytelenek egy budapesti építésziroda telefonját használni. Szomorú valóság, nem?

2009.03.15. Budapest, Böszörményi út. Házi készítésű "kerékbilincs"? Esetleg "baráti" figyelmeztetés? Nem is tilosban parkolt...

Láttam már hasonlót, bár az egy ablaktörlő alá diszkréten odacsíptetett tégla volt. :)

Nincs is rosszabb annál, mint amikor az embernek idióta szomszédja van. SereG is kifogott egy ilyet, akinek zavarja az önérzetét, ha más is parkol látótávolságon belül az ő háza közelében, de levélírónkkal szóbaállni nem hajlandó, csak ablak mögül mérgesen mutogatni, így esély sincs arra, hogy az alábbi szösszenet beküldője elmagyarázhassa neki, mi is az ő problémája.

Iszonyat módon sérti az igazságérzetemet az alábbi történet, és gondoltam először(!) nektek írom le. Egy köcsögről van szó, aki kisajátítja a közterületet, ráadásul úgy, hogy azzal mást szivat (szándékosan).
 
Prológus: jan. elején, amikor az ónosesős idő volt, a házunk előtt parkoltam. Hajnal fele annak rendje és módja szerint rommátörtek (18 éves vectra), 2 hónapos tortúra, biztosítós picsapénz, újabb hitel az újabb autóra. (Tény, hogy T alakú keresztezőrés szélén parkoltam a külső nagyíven, dehát urambocsá, ott a feljáróm, előtte álltam meg).

A szembeszomszéd autója

Persze kedvenc szembeszomszédom is látta az autót a hirtelen amortizáció után (kb 2 hónapig, amíg az ügyintézés zajlott). Megvettem a másik autót, éshátugye tanulva az előző esetből, az út másik oldalára keztem el parkolni, a kereszteződés kisíve elé. Lelőve a poént: az út egyirányú (vizualizálva: "T" felső része), kvázi azon a kisíven szabályosan egyetlen autó sem fog kanyarodni.

Csakhogy.

Egy időben, az objektív felelősség bevezetése körül divat volt gyorshajtási bírság elkerüléséhez "elveszíteni" a rendszámot. Vagy akár csak azért, hogy ne kelljen autópálya matricát venni, esetleg parkolási díjat fizetni. Vagy egyáltalán semmilyen felelősséget nem vállalni azért, amit az ilyen autósok tesznek. Mert az sem véletlen, hogy akiken nincs rendszám, kicsit szabadabban értelmezik a KRESZ-t. András egy sokkal egyszerűbb megoldással találkozott. Az valószínűleg már tényleg csak a véletlen műve, hogy a sztori főszereplője egy fekete X5...

Ez nem is egy történet lesz, inkább egy ijesztő és szomorú tény. Vasárnap este, Budapest felé autózva az M3-ason, a belső sávban (előzve) haladok.

Mögöttem már messziről erős fénnyel közeledő autót látok. Közel érve hozzám már tudom, hogy refivel érkezik. A refije nem miattam égett, így ment, már nagyon messziről láttam.

Már azt hittem, hogy a korábbi balhék és lebuktatások után a benzinkutak kasszásai behúzták fülüket-farkukat és nem is gondolnak már arra, hogy lehúzzák a gyanútlan autóst, hisz már tavaly ősz eleje óta nem kaptunk ilyesmiről levelet. VSz most mégis a témában kényszerült emailt küldeni. Ha készpénzzel fizetsz és nem ütik be a pénztárgépbe, mennyit adtál át és mennyit kell visszaadni, kezdj gyanakodni és számold át újra a visszajárót!

Nekem is a pénzvisszaadással kapcsolatosan van felháborodásom.

A mai nap, mint az a mellékelt blokkon is látható, a Budafoki úti Shell kúton tankoltam, este 8 előtt. Kicsit siettem, mert vártak rám, ezért nem vettem rögtön észre a lenyúlást.

A kép csak illusztráció

Pechemre készpénzzel fizettem, egyébként mindig bankkártyával. 7083,- Ft lett a végösszeg, tízezressel fizettem,a pénztáros 25-30 közötti kopasz fiatalember, kért volna 85,- Ft-ot tőlem, mondtam nincs apróm. Letett egy húszas visszajárót elsőnek, majd a papírpénzeket külön, egymáson.