autózz!

Már pont azt hittem, hogy egyik kedvenc gyermekkori sorozatom csodaautója rég egy roncstemetőben rohad, vagy babkonzerv formájában reinkarnálódott, de aztán KITT küldött egy levelet, mi több, fotózott is egy érdekeset. A rövidke írás alapján bele sem merek gondolni, hogy szegény kutya milyen nevelést kapott. Bár az is lehet, hogy ott lakik a furgonban és csak házőrzőset játszott.

Egy kis rövidke történetet írok le. A tegnapi napon (2009.03.04) délután 15:45-kor egy kutyaugatásra lettem figyelmes a Váci úton. Éppen az emesés bank székháza mellett sétáltam és kerestem a hang forrását. A következő kép fogatott egy ott parkoló kisteherautóról.

Érdekes megoldását választotta a risztó funkciójának. Amint közeledett az ember a kutya morogni is kezdett. Hát az tuti, hogy nem lopják el a rádiót a kisteherből.

Tamás mindenkit végigkérdezett aki csak eszébe jutott és számított a szava, de senki nem adott igazat neki abban, miszerint nem az ő hibájából következett be az alább vázolt baleset. Rajtatok a sor, itt lesz aki igazat ad neki?

A Pesti úton a következő eset történt meg velem. Haladtam Pest irányába és szerettem volna lefordulni a Home center-hez, ahol van egy kanyarodó sáv a balra kanyarodó autóknak.

Meg is álltam a sávban, vártam hogy a szemből jövő autók elmenjenek mikor egy szemből jövő autós balra akart kanyarodni és villogott nekem hogy elenged. Megkezdtem a bekanyarodást, amikor egy másik szemből érkező autó kielőzte az álló balra indexelő autót a kanyarodó sávban és belém jött oldalról.

Én optimista vagyok és érzem a lassú javulást a főváros átlagos útminőségében, persze kivételek mindig vannak, Tibi is egy ilyen helyszínen akciózott és dokumentálta fotókkal és írásban az egyébként valóban elkeserítő helyzetet.

Egyszer már megjelentettétek egy cikkemet, amit köszi, de most teljesen más ügyben írok:

Bár sok budapesti utat felújítottak az utóbbi években, mégis minden tavasszal új kátyúk jelennek meg. Az útépítő cégek és a városvezetés biztos rengeteg pénzt lenyúl a projektekből, de azért összességében látom a minimálisan javuló tendenciát (ezzel biztosan sokan nem értenek egyet, de pl. a Szentendrei út jó lett). Mindegy, legalább csinálják.

Nekem most konkrétan azzal van bajom, amit az MTV Székház építői művelnek kb. 3-4 hónapja a III. kerületi  Bojtár u. – Kunigunda u. kereszteződésben. Először feltúrták a Bojtár u. nagy részét, utána leaszfaltozták. Eddig OK.

András levelét olvasva nehezen tudnám eldönteni, hogy annak melyik részét gondolja komolyan és hol kell éreznünk némi iróniát. Ha az egész levél teljesen komoly, na az a gáz. Ti mit gondoltok?

Autópálya, három sáv. Ez az, amit már nem tudjnak feldolgozni az emberek. A legtöbb vezetőt valahogy vonzza a belső sáv. A magyar ember már csak ilyen. Külső sávban haladni? Lehúzódni jobbra? Mint a Marutik meg a teherautók? Még akkor is, ha senkit nem kell előznöm?

Én? Soha! Nekem Astrám (Golfom, Focus-om, bármim) van! Nem azért fizettem több millióval többet, mint egy Chavrolet Spark-ért kellett volna, hogy ott menjek vele, ahol azok a szerencsétlenek! Soha! Nekem a belső (de legalább a középső) sáv jár! Azt hiszik a BMW-s, Mercis, Audi-s kopasznyakúak, hogy az az 50-200 plusz lóerő csak őket jogosítja fel a belső sávban haladásra?

Különben is, 130 a megengedett tempó, az a 10-20 minusz meg kit érdekel! A városban úgyis torlódás van. Ne száguldozzunk, kérem! Az autópályát az én adómból is építették, annak a belső sávjában szintén benne vannak a nehezen megkeresett forintjaim, ezért én ott fogok menni, ha belepuszulok is.

Hagyjatok magatoknak egy kis időt, amíg összerakjátok a címet. Sándor ugyanis érdekes dolgot látott nemrég, aminek kapcsán várjuk tőletek az összeesküvés elméleteket!

A minap olyan vérlázító történet szemtanúja voltam, amit mindenképpen szeretnék Önökkel megosztani. A történet úgy kezdődött, hogy a Wesselényi utcában tettem mintegy 6 kört, hogy találjak egy parkolóhelyet.

Láttam egy necces lukat, de mivel előtte egy "várakozni tilos" táblát láttam (remélem hogy jól tudom), így nem parkoltam oda.

Aztán a sokadik kör után megüresedett egy hely, pont a tábla előtt, így oda parkoltam. Még ki sem szálltam, amikor az ominózus üres, de tiltott helyre beparkolt egy kisteher. Arra gondoltam, hogy majd jól megbüntetik őket.

Na - gondolhatnátok -, már megint témánál vagyunk. Hiszen ismét BMW, ismét negatív hangú levél kapcsán és ismét valami egészen meghökkentő makacs közlekedési móddal. Agyalap úgy gondolta mindezt meg kell osztania velünk, de persze, mint mindig, ez sem ok az általánosításra.

Ma reggelre előjött egypár jófej BMW-s a blogokon, és bár idáig nem terveztem, ma mégis előveszem a tavaly novemberi emlékeimet.

Az 54-es buszon zötyögtem kifelé, az Illatos úton jártunk. Délután öt óra körül, masszív kis sor halad lassan a Határ út felé. Itt a vasúti felüljáró alatt 2x2 sávosra bővül az út kb. 200 m hosszan. Utána a bal oldali sáv balra kanyarodik, a jobb oldali megy tovább egyenesen. Ez az a hely, ahol a gyorsulási versenyek sztárjai még meg tudnak előzni két autót (persze én is estem már ebbe a hibába itt :D ).

BMW-nk is ezt próbálta, sőt úgy látta, még öt autót és a buszt is le tudja nyomni. Már jócskán túl jártunk a kereszteződésen, a gonosz busz viszont nem engedte be. Így haladtunk egymás mellett, a BMW dudálva, a busz konok némaságban és ment is a dolog, úgy látszott a szembejövő autósok vették a lapot - elfért a három jármű a két sávban. Hanem egyszer csak egy teherautó érkezett szemből.

Ákos próbált előzékeny lenni egy szirénázó mentőautóval szemben, de úgy tűnik a mentős nem egészen úgy gondolta ennek megoldását, ahogy azt levélírónk szerette volna kivitelezni. Vajon a sztori alapján kinek van igaza? Mi a helyes viselkedés ilyen helyzetben?

Eddig abban a tudatban éltem, hogy tudom hogy mit kell tenni ha szirénázó kék/fehér/piros autó kerül mögém: Ha nem tudok megengedett sebességgel vagy afölött haladni amikor mögöttem megjelenik akkor azonnal lehúzódni amennyire csak tudok ezzel utat biztositani neki.

Ha szabad előttem az út, vagy már a sebességhatáron járok akkor odalépni neki amennyire tudok, majd amint buszöböl/parkoló/szélesebb út jön félreállok, hogy lehetőleg lassítás nélkül el tudjon mellettem menni. Na, ebben a hitemben ingatott meg pár napja egy mentőautó.

Hazafelé mentem egy nagyon kanyargós, keskeny, beláthatatlan (záróvonal szinte végig) úton, előttem kocsisor, pár km/h-val a sebességhatár fölött haladtunk (gps szerint). Egyszercsak mögöttem feltűnt egy mentő. Gondoltam, megyek amíg az út olyan részére érek ahol félre tudok annyira állni hogy a mentő úgyis elfér mellettem ha szemben esetleg megjelenik egy másik autó.

Műbalhé az, amit Gábor írt meg nekünk, vagy jogos volt a hátulról érkező autós türelmetlensége? Akár úgy is feltehetjük a kérdést, hogy ki volt a hülye, az oktató, a tanuló, vagy a kötekedő autós? Esetleg a posztíró, mert nem csapkodta meg mindhárom szereplő fejét szívlapáttal?

Egy korábbi történetben már szereplő oktató autóval esett meg a következő eset.

Helyszín: Budapest Róna utca és Bácskai utca találkozása. A Róna utca osztott pályás, a Bácskai sima egyirányú utca. Az oktató autó a forgalomban araszolt előre a Bácskai utcában.

Ezen a szakaszon a Bácskai utca mindkét oldalán parkoltak autók, a kereszteződéshez közeledve elfogytak és teljes szélességében lehetett az utat használni. Szokásos menet, egy átmegy, előrébb megy a sor. A tanuló feladata az volt, hogy egyenesen, a Róna utcát keresztezve, a keresztező utón érkezőknek elsőbbséget adva folytassa az útját a Bácskai utcában. Mikor a tanuló autó ért be az útkereszteződésbe, megállt és várta, hogy elfogyjanak a balról érkezők. (Elsőbbségadás tábla) Eközben melléfurakodott jobbról egy autó (az ábrán A-val jelölve) és valaki szólongatni kezdte az oktatót.

TeraYon egy olyan útlezárásra és elterelésre hívja fel a figyelmeteket, amit már-már jól oldottak volna meg, ha az egészet nem vágják tönkre egy dugót generáló stop táblával, meg sok olyannal, aminek a közepébe 30 van írva.

Az alábbi történet kivételesen nem "különleges" kategóriába tartozó autóstársakról szól, hanem a közlekedés másik mumusáról: lezárásról és elterelésről. Aki mostanság a XVI kerület felé veszi az irányt már tudja, a környék egyik fő artériája a Csömöri út egy szakaszon teljesen le van zárva. (az egy külön blog téma, hogy hétköznap délelőtt a lezárt szakaszon szinte senki sem dolgozik ugye...)

A lezárás következményeit - feltételezem - végiggondolva a szervezők elterelő utat dolgoztak ki. A családi házas környéken kellemes mellékutca rendszer van, jó része aszfaltozott, tehát adódott a következtetés, hogy a lezárt úttal párhozamosan a mellékutcák vegyék át a forgalmat. Sárga terelőtáblák ki.

A közlekedés szervezője még arra is gondolt, hogy a párhozamos mellékutcát egyirányúsítsa, így a Csömöri út két "oldalán" két utca veszi fel a forgalmat a külön irányokban. Ez eddig fantasztikusan szép és jó. Végre! mondhatnánk, valaki értelmesen gondolkodott.

Sikeresen túl vagyunk az első egész hétvégés találkozónkon, kellően elfáradva estem én is ismét gép elé. Kaptok ám majd beszámolót, de addig is íme Kekecke levele, aki hű volt a nevéhez akkor is, amikor egy kétajtós szekrény szólt be neki.

Tél lévén aktuális az esemény, ami történt velem a múlt héten. És mivel ma olvastam egy Suzukis postot, hát be is ugrott, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amúgy is meg akartam írni (leginkább első felindulásomban, bár később letettem róla, aztán most mégis... :-))

Céges furgonnal épp anyagot szállítottam az egyik helyre, ahol dolgozunk. Ez egy nagyáruház, egy nagyvárosban. A komplexum mögött álltam meg - mindig ott szoktam, mert onnan könnyebb a cuccost bejuttatni -, van ott egy rakodó sáv, direkt az ilyen hülyéknek, mint én. Ki is van táblázva, hogy ott ne parkoljanak, merthogy tilos, a biztonságos őr is szokott csinos kis cetliket kirakni a "civil" autókra. De persze ez senkit nem akadályoz a szabálytalan parkolásban...

Anonim levélírónk ugyan nem nyújtotta hosszúra mondókáját, ám három beszédes képe sok mindenre magyarázatot adhat azzal kapcsolatban, hogy mért tart itt a magyar közlekedési kultúra.

Nem hittem volna, hogy valaha is írni fogok nektek, de ez kiverte a biztosítékot:

Érdekes dolgot láttam a minap: szeretném megtudni, hogy lehetséges  az, hogy egy német autón, két különböző USA ( Nevada -Tenesse ) Állambeli rendszám legyen? Furcsálltam, majd közelebb léptem hozzá, és mi figyelt a szélvédő mögött? Na mi?

Nem először kerül elő a többsávos körforgalmak témája, George Jung is egy ilyenhez kötődő élményét meséli el most nektek. A helyszín sem új annyira, ugyanitt vetődött fel korábban a kétsávos út és a jobbkéz-szabály barátságtalan viszonya is. Úgy látszik, errefelé nem túl tökéletes a közlekedésszervezés.

Az utóbbi időben egyre több olyan poszt érkezik, amiben az író kíváncsi a többiek véleményére, holott számára egyértelmű a helyzet. Ebbe a sorba szeretnék beállni én is.

Komolyan mondom, olyan meggyőzően tudnak hőbörögni az emberek, hogy már-már elbizonytalanítanak. A szóban forgó téma a két (vagy több)sávos körforgalom. Én az M5-ről érkeztem, és az Auchan parkolóba szerettem volna beállni. (Egyszer ez a k...a madarasteszkó lesz a végzetem. :) ) A felüljáróról érkezett egy busz, aki egyből sávot váltott, a külsőből ment a körforgalom külső sávjába. Én bementem a belsőbe, és a körforgalom belső sávjában mentem végig a három kijáró mellett.