autózz!

PR sztorija azokról a vezetőkről szól akik minden félelem nélkül, teljes magabiztossággal közlekednek és fogalmuk sincs arról, hogy mikor követnek el szabálytalanságot.

Ma este héttől pedig blogtali, függőknek kötelező!

Nap mint nap találkozom olyan emberekkel, akik nagy nyugalommal, de teljesen szabálytalanul közlekednek az utakon. Reggelente elég gyakran kifogom az öreget, aki szintén haláli nyugalommal kifordul elém a háza udvaráról úgy, hogy határozottan fékeznem kell, majd a legnagyobb természetességgel ballag az út közepén hússzal, nem zavartatva magát a kürtöléstől és villogástól.

A szűk utcában kikerülni nem tudom, így elkísérem az elágazóig. Ezután érkezem a főútvonalhoz, ahova szemből is becsatlakozik egy mellékút. Itt az alárendelt úton közlekedők közül, a helyi rutin szerint nem annak van elsőbbsége, aki egyenesen áthalad a főúton, hanem annak, aki rákanyarodik a főútra, keresztezve az egyenesen tovahaladni szándékozó útját. Kérdő gesztikulációmra válaszul hevesen mutogatják, hogy ez a főút, amire ők ráhajtottak, én meg a mellékúton állok.

Magam is gyakran vetődöm mai dupla sztorink helyszínére, a soroksári madarasteszkó parkolójába, ahol az emberek összeegyeztethetetlennek tartják a kétsávos egyirányú utca és a jobbkéz-szabály fogalmát és totál lefagynak. Plusz zavaró tényező, hogy a jobbról jövőknek is ott van a kereszteződés előtt egy vastag szaggatott vonal, amivel fene tudja, mit próbálnak meg sugallni. Rövid időn belül két olvasónk is figyelmünkbe ajánlotta ezt az érdekes szituációt, Szmut fotózott, Benjámin pedig rajzolt is levele mellé. És akkor a sötétben láthatatlan két futóműgyilkos fekvőrendőrt egyikük sem említette.

Az autózz! blog közösségét hívnám segítségül a következő számomra érthetetlen forgalmi rend megértéséhez.

Helyszín: Auchan Soroksár parkolója.

Tábla szerint jobbkéz mindenhol, viszont 2 egyenesen haladó sáv ad jobbkezet mindenkinek, aki a jobb oldali parkolóból átmenne helyet keresni a bal oldaliba vagy csak szimplán jobbra kanyarodna a kétsávos egyirányú útra.

Először is, akik némileg már ismernek, azoknak leszögezném, hogy nem minden narancs színű Swift sofőrje idióta baromállat. Szegény autó nem tehet róla. Na de hogy a lényegre térjek, György összefutott egy ilyen hülyegyerekkel, akit nem túl magas intelligenciával áldott meg az Isten. De ő nem hagyta annyiban, a következő pirosnál előkotorta a fa testápolót is.

Egy rövid történetet szeretnék veletek megosztani, ami ugyan nem ma történt velem (hanem tavaly decemberben), de úgy godolom, hogy tanulságmentessége ellenére érdemes megosztanom veletek. Mint már említettem tavaly decemberben történt az eset, mikoris este kilenc felé épp az Árpád útról fordultam balra a Váci útra, amikor föltűnt a tükörben egy spéci jégkék izzós autócsoda, majd a közelembe érve fölkapcsolta a reflektort.

Nem mentem éppenséggel lassan, de természetesen lehúzódtam a belső sávból indexelés közepette. Erre a rejtélyes ismeretlen különösen reagált, ugyanis pár centire a hátsó lökhárítómtól követtett a sávváltás után is. Nem volt mit tenni, egyre lejjebb húzódtam, lévén picit zavart, a hátulról jövő jégkék fényár, a "befékezést" pedig undorító szokásnak tartom, mert véleményem szerint semmi nem jogosítja föl az autóst arra, hogy szándékosan veszélyeztesse autóstársa testi épségét, illetve annak autójában utazókét (erre még visszatérek). Végül szinte állóra lassítottam (gázelvétellel) a legszélső sávban, és folyamatosan indexeltem jobbra. Körülbelül 30-cal haladhattam, amikor kivágott mögülem az 1.3as csili-vili Suzuki Swift (ekkor láttam, hogy milyen autó), majd közvetlenül elém vágott és füstölő kerekekkel NULLÁRA! fékezett, én meg körülbelül 1mm-re állhattam meg mögötte.

Nem is tudom, hogy Olaszországból kaptunk-e már korábban levelet, pedig van már egy pár ország azon a listán, ahonnan írni szoktatok nekünk. Lolalal rendszeresen találkozik a dugóban kékkel villogó milánói rendőrautókkal és nem érti, hogy ők most akkor sietnek csak a közlekedők leszarják ezt, vagy egyszerűen csak minden másodiknak agyi érelmeszesedése van, esetleg Alzheimer-kórja és simán úgy marad a kék villogó. Ráadásul még látássérültek is lehetnek, mert a mellékelt fotón látható teherautóról egészen biztosan visszatükröződik az erős kék fény. Tudja valaki a megoldást?

Sokat olvasom a honlapot, vicces, hogy mindig mindenki úgy kezdi a levelét, hogy "soha nem gondoltam volna, hogy írni fogok, de...". Bezzeg én mindig tudtam, hogy valamikor már írni fogok és most végre eljött az ideje. A történet azzal kezdődik, hogy Milánóba költöztem most huzamosabb időre. Próbálom a helyi olasz közlekedési szokásokat megszokni, azt például soha nem tudom, hogy a villamossínen jobbról vagy balról kell-e a járdaszigetet megkerülni.

Na eddig is volt már pár érdekes helyzet, de ez a legutóbbi tényleg meglepett. Egy picike egyirányú utcában parkoltam le az autómat, hogy bemehessek a boltba vásárolni. Mikor végeztem, gondoltam még viszonylag az utca elején vagyok, megpróbálok kisurranni szembe az egyirányúban, mivel már késő este volt és nem volt egy lélek se az utcán, viszont így nem kellett volna a fél várost megkerülve hazajutnom (tudom, tudom, rossz hírét keltem az országnak, blabla).

Nem titkolja Pokember, hogy ő sem szent és követett el hibákat, főleg, amikor eldurrant az agya a nyomulós motoros miatt. Nem titkolja a saját hülyeségét sem, de a nagy kérdés az, hogy ezért a kommentelők nem négyelik-e fel, mert kevesebbért is kaptak már vérszemet.

Régi olvasója (és ritka kommentelője) vagyok blogotoknak. Megosztanám kis történetem, ami tegnap este (11.03) esett meg velem. Budaörsön dolgozom, néha estig is, így esett, hogy 7 óra körül elindultam a városba. Mivel szeretek sietni, ha lehet, kicsiny autómmal hamar gyorsítottam (130 körülire, tudom, szabálytalanul, itt 100-as táblák vannak - vessétek a köveket).

Irány a belső sáv, mivel a többiben persze a 80-100 között mozgó autósok voltak. Örültem is, hogy senki sem tötymörög belül (itt szoktak megjelenni a népnevelők, hogy 100 a max, akkor ő annyival megy, 3 sávból szerintem megoldható, hogy aki akar, az mehessen gyorsabban, akár szabálytalanul is, majd kifizeti a bírságot, ha kell).

Ekkor megjelent mögöttem A Motoros. Néztem is, hogy de közel jön, mit akar ez, amikor vad villogásba kezdett! Mellettem kocsisor, nem túl sűrű, de kb 100ra kéne lassítanom, hogy bemenjek 2 kocsi közé, hogy a nagyságosúr el tudjon haladni.

Nolet egy ételfutár hölgyeménnyel keveredett kisebb fajta konfliktusba és bár a nőszemély elismerte, hogy nem épp a legmegfelelőbb helyet választotta a szortírozásra, mégsem vette a fáradságot, hogy szabaddá tegye a parkolót az arra rászorulók részére.

A II. ker. Pengő utca elején van egy rokkantparkoló- hely felfestve. Éppen megállok a következő helyen amikor ételkiszállító hölgy (mint kiderült inkább véglény) beparkol a rokihelyre. 3 autónyival odébb volt még két hely. A következő párbeszéd zajlott le:

- Ne haragudj, ez egy rokkant hely ahova álltál. Légyszíves gurulj odébb, a következő helyre.
- De mindjárt megyek.
- Figyelj, itt van nem messze a Marcibányi téri rokkantközpont, erre a helyre TÉNYLEG szüksége lehet valakinek. Állj már át légyszíves, neked nem tart semmiből 5 métert odébbmenni.
- Jólvan, jólvan állok.Igazad van.
- Miért nem mész?
- Megyek már! Mondtam, hogy igazad van! (úgy látszik ez a mániája.)

Tovább pakolja ki a cuccait a kocsiból.Én bezárom a kocsit, direkt szöszmötölök egy- két percet, majd látom, hogy esze ágában sincs odébbálni.

[Frissítve: 2008. november 12. 9:42]

Nem gondolta rosszul Birkakontroll, hogy előfordult már nálunk néhány zebrás történet korábban. Ellenben az eddigiekre megint sikerült egy lapáttal rátenni, mert nem elég, hogy a paraszt autós majdnem gyalogosokat gázolt, még az őt figyelmeztető sofőrt is megszivatta.

Rendszeresen rá-rákattintok a blogra, de sajnos nem tudom biztosan, hogy hány hasonló bejegyzés volt már.

Péntek este hazafelé történt az, ami sajnos szinte minden héten előfordul velem. A Déli pályaudvar felől a Krisztina körúton, Vérmező úton a Moszkva tér felé haladtunk. Nem volt a szokásos dugó, de egy relatív lassabb lüktetése volt a forgalomnak.

A út tetjén, a Várfok utca kereszteződésénél három gyalogoson látszott, hogy már kb. 10 perce nem jutnak át. Egyrészt „illik" megállni, másrészt a forgalom miatt ez nem is tűnt az egész várost megrázó áldozathozatalnak.

Miután megálltam és a gyalogosok eljutottak a felezővonalig, a mögöttem jövő kedves Zafirás autóstárs kivágott és teljes gázzal továbbment. A leggyorsabb gyalogos úgy ugrott vissza, hogy el ne üssék. Sajnos az is jól látszott, hogy már jól begyakorolta miként kell ilyen mozdulatot tenni hasonló szituációkban.

Tényleg ilyen a többség, mint amit Optimist ír? Megdöbbenve olvastam a rövid, ámde legalább ugyanennyire velős "köszönet nyilvánítást". Az még valahol érthető, hogy amikor tavaly a háromszázzal száguldozók összetörték egymást, senki nem állt meg segíteni, mert bizony úgy gondolhatták, megérdemlik. Annak ellenére, hogy a cserbenhagyás tudtommal a bűncselekmények közé tartozik. Miért érzem úgy, hogy a kommentelők nagy százaléka elméletben megállt volna?

Kívánom mindazoknak az autósoknak, akik egyszerűen elhajtottak amellett a barátom mellett, aki tegnap 2008. 11. 04.-én epilepsziás rohamot kapott az M1-M7 autópályán és 130 méteren súrolta a kocsival a korlátot mielőtt megállt - szóval kívánom mindezeknek a magasan kvalifikált, erkölcsös csodaembereknek, hogy egy epilepsziás roham végezzen velük, és az utolsó képük az legyen a világról, hogy a járókelők közönyösen átlépnek felettük vagy hogy az autósok elegánsan nagy ívben kikerülik őket!

Kívánom, hogy az utolsó rángógörcs közepette jusson eszükbe az a pillanat, amikor nem volt bennük annyi emberség, hogy időt szánjanak egy halál torkában lévő emberre.

Nagyon együtt tudok érezni Mátéval, annál is inkább, mert magam is voltam már hasonló helyzetben, mikor az autómhoz érve azt tapasztaltam, hogy valakinek nehézséget okozott a parkolás és bizony nyomot hagyott a kocsi oldalán. Levélírónk ennél sokkal rosszabbul járt, mert nem úszta meg pár könnyen javítható karcolással. Gyakorlatilag roncsot csináltak a járgányából.

Végső elkeseredésemben írok, mert ez az egyetlen módja, hogy kiadjam a dühöm legalább egy apró részét...

Lehetett volna még rosszabb...

Az 5 éves Peugeot 206 -osommal a házunk előtt szoktam parkolni. Egy viszonylag sűrű forgalmú mellékút mellett lakom, Budán, az utcában sok a jobbkezes utca, de ez senkit sem izgat, mennek mint a barom... A közleben van egy kórház is, de némelyik állat még a szirénázó mentőautókat is le szokta előzni, sűrű k*rvaanyázások közepette. Szóval az autó kicsi, nem lóg ki az úttestre és nem lóg rá a járdára sem, senkinek sem kellene útban lennie. Mostanában nem használtam az autót napi rendszerességgel, ezért volt , hogy napokat állt egy helyben. Az egyik reggel mikor lementem, hogy beindítsam, sokkoló látvány fogadott. Az autó teljes jobb oldala szét volt roncsolva. Tehát az az oldal amely az úttest felé néz.

Engem is idegesít az a helyzet, amit Róbert ezzel a csodás kis lenti rajzával ábrázolt. Ha nem is járok minden nap arrafelé, néha nem tudom kikerülni ez a kereszteződést és akár egyenesen, akár balra mennék, roppant bosszantó az, hogy előbbi esetben a parasztok végigelőzik a sort és aztán bepofátlankodnak záróvonalon át, utóbbi verzióban pedig gyönyörűen feltartják a balra kanyarodó forgalmat, a lámpa meg elég hamar vált. És szinte minden lámpaváltásnál előfordul az ilyen.

Ahogy a mondás is szól: mindennapi barmainkat add meg nekünk ma! A történet sajnos hétköznapi, az adott szituáció abban a bizonyos kereszteződésben szintén hétköznapi, legalábbis hétközreggeli. A bizonyos lámpás kereszteződés Pesten a József körút - Üllői út sarkán van.

Aki nem ismeri annak 3 mondatban: korán reggel az Üllői még egész jól járható, a belváros felé tartók szinte egy zöldhullámon végig tudnak jönni, egészen eddig a sarokig. Itt azonban mindenki megpihen egy kicsit. 4 sávon haladhatunk tovább, kettő megy balra a körúton a Petőfi híd irányába és kettő megy előre a Kálvin tér irányába. (Innen a jobbszélső persze a jobbra kisivben kanyarodást is biztositja. Lényegtelen.) A móricka ábra remélem jól szemlélteti a helyzetet. A forgalom (nem mérés csak tapasztalat alapján) kisebbik fele megy balra vagy jobbra, de a nagyobbik fele tovább halad(na) előre a két egyenesen haladó sávban. Már-már természetesnek mondható, hogy egyes diszpéldányoknak nincs ideje normálisan kivárni a gyorsan megtelt 2 sávban az előrejutást, hanem a balra kanyarodó sávból próbál bejutni az egyenesen haladók közé. Gondolom siet, éppen szül a felesége, vagy nem siet annyira de tegnap is beengedték ma is befogják, ésatöbbi. A naivaknak leirom, nem hiszem hogy véletlenül "nézi" el a sávot a vidéki sofőr, mert biztos nem ismeri Pestet.

Abban nathanp félre lett informálva, hogy ki is vezette az autót, viszont tény, hogy mindketten ittasan ültek be az autóba. Aki vezetett, az ezt nem tehette volna meg. Persze normális dolog, hogy egy apa védi a fiát, az már kicsit érdekesebb, hogy tulajdonképpen azzal a barátjával együtt, aki majdnem kinyírta mindkettejüket. Mennyi is az Magyarországot az az alkoholmennyiség, ami még nem annyi, amennyi már sok? Mintha hallottunk volna már párszor valami zéró tolerancia nevű izéről, nem?

Nem velem történt eset, de mindenképpen komoly kérdést feszeget. P. Tamás ifjonc (mega)sztár tipikus diszkóbalesetben porrá zúzza apu autóját. Sajnos szinte mindennapos eset, csak most kameráknak és mikrofonoknak lehet részletezni a sztorit.

a képet a velvet.hu-ról nyúltuk

A fiúk persze italoztak, és fittyet hányva a zérótoleranciás kampányra és a józan észre (naná!) nekiindultak az éjszakának. Tanulságos történet is kerekedhetne belôle, lám senki sem sérthetetlen, ittasan akkor sem érdemes vezetni, ha tinilányok sikoltozó hada emel a hétköznapi emberek fölé - fél méterrel. Az ügyben persze gyakran megszólal a fiát joggal féltô apa, és azt meri úton-útfélen nyilatkozni - ráadásul meggyőződésesen -  hogy szerinte a srácok "nem ittak annyit, hogy ilyen súlyos balesetet szenvedjenek". Sôt, valaki kábítószert kevert az italukba.

A fontos emberek sosem érnek rá. Úgy tűnik Zoli olyasvalakivel találkozott aki csak szeretne az lenni, mert egy másodperc késést sem engedhet meg magának.

Szerintem kellene egy szégyenfalat is csinálni az autózz! Blogon. A mellékelt képen látható GZN-944 nagyon siethetett ma (szombat) délelőtt.

A Pasaréti úton mentem normál tempóban 50 körül, mikor észrevettem, hogy a Vasas pálya előtti kanyar előtt valaki megelőz (Moszkva tér felé). A kanyart nem lehetett belátni, én nem előztem volna, de úgy látszik a nagy, svéd, biztonságos autóban ülő parasztarcút nem érdekli mások biztonsága... Persze mikor megelőzött nem tudott nagyon lehagyni, mert ment előtte egy másik autó, amit nem tudott megelőzni (ez az autó egyébként a kép bal oldalán belógó Polo). Szóval, hogy ne veszítsen 3 másodpercet, a teljesen forgalommentes időszakban beállt a buszsávba a Polo mellé (más nem volt rajtunk kívül a kereszteződésben, jó sokat kellett volna várnia).