autózz!

Utoljára módosítva: 2009. szeptember 13.

Az autózz!blog (továbbiakban blog) célja, hogy feltárja a magyar közlekedési morál problémáit az autóval, vagy más járművel autósok között közlekedők által küldött posztokon keresztül. Bízunk abban, hogy egy-egy tanulságos írás sokakat ráébreszthet arra, milyen veszélyekkel jár a nemtörődöm, felelőtlen viselkedés az utakon. Meggyőződésünk, hogy lehetséges javítani a kialakult állapotokon, ám ehhez összefogásra, egyéni és közös felelősségtudatra, türelemre, odafigyelésre és empátiára van szükség. Hasonlógképpen van ez a blogon is, ezért kérjük, hogy te is olvasd el az alábbiakat és a leírtakat figyelembe véve kommunikálj kommentelőként a többi olvasónkkal, valamint e-mailben a blog szerkesztőivel.

Kicsit sem tipikus helyzetbe futott bele Bekov, amikor a tarfejű, szőke plázacica barátnővel bíró mercissel támadt némi nézeteltérése, amibe aztán bekapcsolódott a hidrogén-peroxid által kiszívott agyú kedves hölgy is és megmondta a frankót.

Pár hónapja történt az eset mikor még finom meleg szellő fújdogált este 9 körül, hogy még lehúzott ablakkal lehessen poroszkálni. Egy pajtásommal tartottunk hazafelé a nagykörúton, én vezettem. Baktatunk a külső sávban, nem sietve, mikor jön egy Mercedes tipusú gépjármű fullosan kivilágitva (értsd ködlámpa elöl-hátul), de azért mégiscsak reflektor nélkül. Ez még annyira nem zavart, mert a sötétitett hátsó ablakon nem szűrődött be annyira, hogy bosszantó legyen, bár az oldalsó tükrökben még igy is vakitó volt. Szóval jön mögöttünk, majd túl lassan mentem neki és kielőzött, persze index nélkül (ez is perverz dolog de már kezdek hozzászokni, hogy kóválygunk az úton mint az a bizonyos a gatyában).

Besorol elém, igy a hátsó ködlámpa roppant zavaró lett hirtelen. Mondom szarni rá, úgyis lekanyarodok a Nyugatinál 150 m múlva. Na ja, csak a majom is arra ment, ráadásul máris nem volt sietős a dolga, igy kábé 10 m-rel ment előttem ugyanolyan tempóban, mint én. Na jó, akkor én is felnyomtam a ködlámpákat meg a reflektort is hadd szokja (persze xenon, mert úgy a finom). Emberünk egy satufékkel nyilvánitotta ki nem tetszését, majd a közeli pirosnál átrántotta a mercit a szomszéd sávba, jelezve ezzel is, hogy álljak mellé.

Vannak még bőven akik rendelkeznek ugyan jogosítvánnyal, de a közlekedéssel kapcsolatban kisebb-nagyobb kihívásokkal küszködnek. A legrosszabb talán a "nem tudok vezetni, nem ismerem a helyet és fogalmam sincs a KRESZ-ről" hármasának szerencsétlen együttállása. Richelieu sztorija alant.

Szóval ezúttal egy sima közlekedési sziutáció következik, remélem tanulságos lesz másnak is, nekem az volt. Színezés nem szükséges nagyon, az eset önmagában is abszurd, elég csak elolvasni.

Az eset egy őszi éjjelen történt,  03.00 körül, Budapesten. Egy átszórakozott este után (este 9-kor ittam 1 sört kaja előtt, utána 3 órán át tánc-szerű mozgást végeztem éjjel 2-ig, így alkohol már nem volt bennem, csak kb 3 liter kóla + 2 liter mineralwasser) haladtam hazafelé. Csak a pihepuha párnám és az éjjeli felnőtt tartalmú tévéműsorok jártak az eszemben. Társadalmi felelősségem teljes tudatában nem engedtem barátaimat illumináltan taxiba ülni (mert van köztük olyan, aki annyira elaludt, hogy a taxis sem tudta felébreszteni, így az másnap a taxis udvarán kelt a kocsiban), így hazaszállítottam őket.

Saját elmondása szerint Márk általában türelmes ember, ám ezúttal előtört belőle a spártai harcos énje és megvédte az igazát. Na jó, csak kicsit jött elő belőle, mert szúró és vágóeszközök végül nem kerültek elő, úgyhogy vér nem folyt. Pedig tudom, hogy mennyire nagyon szerettétek volna!

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, de végül úgy döntöttem megírom, tekintettel rá, hogy kisebb családi perpatvar lett belőle.

Egy hete történt, egy kellemes, napsütéses,késő péntek délutánon. Anyósékhoz indultunk látógatóba a családdal (papa, mama, gyerek). Hetvenes tempóban gurultam, se előttem se utánam sehol senki. A körülményeket csak azért részletezem, hogy érzékeltessem, halál nyugodt voltam (mindi az vagyok). Megérkeztünk a a képen pirossal jelölt helyre, ahol nekem STOP táblám volt.

Balra szándékoztam kanyarodni, ezért illedelmesen besoroltam a képzeletbeli (sajnos lekopott) terelővonal mellé és kitettem az indexet balra. A jelzett helyen jobbra és balra nagyon rosszul lehet kilátni (bozót illetve erdő) ezért amennyire csak lehetett előre gurultam, de nem, ismétlem nem lógtam bele a kereszteződésbe. Jobbról érkezik kolléga (sárga jelzés) a védett úton és balra akar kanyarodni, arra ahonnan én jövök. Ő is kiteszi szépen az indexet balra és kanyarodik. Kis ívben! Balra!

Péntek van, szerencsésebbek számára a hét utolsó munkanapja, szerencsétlenebbeknél holnap is az lesz a nagy ünnepi tili-toli miatt, a legszerencsétlenebbek pedig amúgy is dolgoznak mindig. Jacques Foche egy könnyű és szórakoztató történettel rukkolt elő, egy olyan ódis bőrébe bújt, aki miatt sokan tartanak a négykarikás autót vezetőktől. Fogasszátok egészséggel!

Letolattam a Q7-essel a bringaútró', ahun parkolok (meg az alatta fekvő kisnyugdíjasról, aki rossz időben, rossz helyen kolbászolt a kerekesszatyrával), mondok, megyek egy karikát mer' túl unalmasssak a posztok itten. A múltkor leszorított öreg tata se írt poszt. Biztos eltörött a keze. A' apácák akik közé belöktem őtet szuzukistó' azok meg biztos mind meghaltak, úgyhogy ők se háborottak fő'. Vagy keresztények, és megbocsátottak. A pénzbehajtás se ment túl jól a héten, ezé' kicsit depi vagyok, na, mondok, úgyis szabad a buszsáv, elugrok egy kicsit a fitneszbe' oszt formálom a testyem. Nincs messze ide, csak három piroson kő átmenni, aztá' onnantó egyenyöst a villamossínen a rendőrőrsig, és akkor ott a jardéknál zárón keresztül be is tudok fordúni balra.

Megyek is a kis uccában, azt jön szembe valami toyotás köcsög, villog nekem, mint a kínai karácsonfadísz, mondok, "Mi kell geci, nem bírsz elállni az utambó, azé' villogol?" Erre ordibál, hogy ez egy egyirányú utca, mondok "Mé', szerinted én két irányba megyek, kiskancsó?" Találd mán meg a rükvercet az takaroggyá a' utambó!" na de a szép kérés nem hatott rá, kénytelen voltam kiszállni aztán ő is kiszállt, igaz segítettem neki. Mondom, rossz napom vót, ezt se sikerült elsőre leütni, aztán amennyire a töröt állkapcsa engette, valami olyat hablatyolt, hogy feljelent meg minden. Picsába. Má' megin' telefonálhatok be a kakitányságra (Ugye milyen vicces? Én találtam ki, szeretem ám a' igényes humorot.) Sz'al telefonálhatok be a jardra, hogy írják a többihez. Ez má' a kilencedik a héten. Fogtam a Toyotát, nekitolattam vele egy újságosbódénak, aztá' kárpótlásul elvettem egy Blikket. Ahogy elnézem a Lajáék megint bent vannak a hatodik oldal táján, aszongya: Véres leszámolás Ózdon.

Levente kis sztorijának főszereplője híven tükrözi azt a mentalitást, amit oly gyakorta szidunk különböző posztokban. Ilyenkor leginkább tehetetlenül elszenvedjük a történéseket és rendőrért imádkozunk.

Egy friss tegnapi élmény: mellékelt kép szerinti úton, én általában a kék, sok bunkó paraszt a piros jelzésű autóval közlekedik, és mivel van egy posta a 'P' jelzésű helyen (ld. lenti ábra), minden további nélkül megállank félig a járdán, félig az úton a Megállni tilos ellenére, így a szemből balra kanyarodók sávjába kell átmenni mellőzéskor. Tipikus, bosszantó, stb.

Az nem érdekel, ha valaki paraszt, de ha emiatt én szívok, mert addig kell mögötte állni, míg el nem férek, az már dühít. Tegnap egy bordó Clio szintén ezt csinálta előttem, szépen indexelt és elkezdett félreállt, én rátettem a kezem a dudára, bár tudtam, hogy tökmindegy. Erre lehúzta az ablakát és kihajolt, megálltam mellette, mire ő kikiabált:

- Mi a baj?
- Az, hogy itt tilos megállni, mert nem férnek el melletted!
- Jó, akkor majd mondd a rendőrnek...

Azzal kiszállt és bement a Postára.

Valahogy Balázs sorait olvasva tudtam azonosulni a mondandójával, tegnap este a munkából hazafelé engem egy totál piroson padlógázzal átszáguldó paraszt ölt meg kishíján. De mivel időben sikerült félrerántanom a kormányt, ezért még mindig itt vagyok, ahogy a ma reggeli poszt is.

Utoljára azt hiszem akkor szerepeltem itt, amikor egy őrült Polo-s anyósüléséről elém dobáltak ezt-azt, most azonban egy kissé rémisztőbb eset történt velem. Az infoparkban, a budai oldal Petőfi és Lágymányosi híd közti részén van egy körút, melybe kívülről csatlakozik egy másik, mint a térképen, ni:

Én a körútra jobbra próbáltam kis ívben kanyarodni, balról meg jött a soktonnás földszállító. Gondoltam hónapok óta járnak ide, dolgoznak 2 új épületen is, meg hát hivatásosok is, csak nem lesz gond egy nyomorult jobbkezes kereszteződésből, de tévedtem. Látványosan nem akart megállni, úgyhogy kénytelen voltam nyomni mindent amit találtam, féket, dudát, ilyesmi. Maga a megállás nem volt gáz, mert a fekvőrendőrök miatt úgysem tudtam gyorsan jönni, csak hát hittem a kreszben, hamár van olyan.

Aztán szépen besoroltam mögé, ő meg megállt, és félig kihajolva ordítva feltette a leglogikusabb kérdést ami töppent agyából ki tudott esni:  „Kiszálljak?”

[Frissítve: 2008. november 3., 10:30]

Nagy örömünkre (meg remélhetőleg a tiétekre is) ismét nyereményjátékot hirdethetünk! Egyrészt, mert szeretünk adni, hogy láthassuk a gyermeki mosolyt az arcokon, másrészt, hogy ösztönözzünk benneteket érdekes, vicces, felháborító képek, videók, történetek, vagy éppen irodalmi magasságokba szökellő írások beküldésére (természetesen autós-közlekedős témában), merthogy kapni is szeretünk, hogy aztán megoszthassuk veletek a legjavát. Szóval itt az alkalom, ne spóroljatok a tintával, akarom mondani a karakterekkel.

A pályázat a kiírás napjától számított 2 hétig tart (október 29. éjfélig), ezután a beérkezett, értékelhető, önálló posztként publikálható (hogy mi számít annak, azt jól eldöntjük saját szubjektív szempontjaink szerint) anyagok beküldői között sorsolunk egyet!

A pályázaton részt venni kizárólag saját készítésű, máshol még nem publikált anyaggal lehet. Egy ember több poszttal is pályázhat, ezzel is növelve a nyerési esélyeit.

A nyeremény egy HJ-H006 típusú krómozott kipufogóvég, univerzálisan felszerelhető hegesztéssel, vagy csavarozással.

Kérjük, hogy a leveleitekben tüntessétek fel a teljes neveteket, valamint lehetőség szerint egy telefonszámot is, hogy a nyertest valamilyen módon mindenképpen értesíteni tudjuk. Természetesen ezeket az adatokat nem publikáljuk és nem adjuk ki harmadik félnek. A megadott elérhetőségekre nem küldünk semmilyen reklámot, az említett célokon kívül semmi mást nem szolgálnak.

A jobbnál-jobb poszt alapanyagokat a szokásos autozz@autozz.eu e-mail címre várjuk!

[Innen kezdődik a friss és ropogós rész]

Idő közben szépen letelt a beküldési határidő, mi meg tegnap este sorsoltunk egyet. A nyertes Midvegy lett, aki a játékunk ideje alatt ezt a vikinges-Hulkos-szőkenős, bónuszként egyben suzukis-audis történetét küldte be nekünk. Gratulálunk!

Ráadásképpen az egyébként értékben nem túl jelentékeny nyereményünkhöz idő közben érkezett egy plusz felajánlás, az Adu2000 Kft. győztesünk kipufogóját azzal teszi egyedivé, hogy rálézergravíroz egy tetszőleges ábrát, mintát, feliratot. Köszönjük nekik is a felajánlást!

Azt a költői kérdést tettel fel nekünk és nektek Pál, hogy ha valami korábban működött - esetünkben a jelzőlámpa váltások ritmusa -, akkor azt miért kell elrontani napközben? Ráadásul ezzel nem csak az autósokat szivatják meg, hisz ha nagy a sor, akkor afféle önszabályozó mechanizmusként megtelik a buszsáv is, hogy véletlenül se lehessen tömegközlekedéssel sem gyorsabban haladni.

Néhány héttel ezelőtt munkahelyemre menet közben érdekes dologra figyeltem fel: az útvonal a XIII. kerület, Béke térről indul, majd balra a Róbert Károlyon, jobbra le a Vágány utcára, ami eddig teljesen rendben is volt, de lassan 3 hete hogy folyamatos dugó várja az embert (kivéve péntek), mert a jelzőlámpa nem engedi elég gyorsan az autókat a Dózsa György útra.

Az eredeti megoldás az volt, hogy rövidebb ideig volt zöld a Dózsára menet, de elég gyakran, ez volt a reggeli megoldás. Délre visszaállították a lámpát egy kicsit hosszabb zöldre, de jóval többet kellett állni a pirosnál-namármost néhány hete ez így maradt, nem tudom szándékosan-e vagy csak valaki elfelejtkezett róla, de az eredmény magáért beszél:

Nem is tudom, hogy Gábor a közlekedőkre, az útépítőkre, az ilyen ügyekben döntéseket hozókra, vagy a sehol nem lévő rendőrökre haragszik leginkább, mert gyakorlatilag egy helyzetbe sikerült mindezt beletömörítenie.

Tegnap hazafelé tartottam Budapestről az M0-áson az M2-felé és amit ott tapasztaltam az tömören tükrözi a mai magyar autós és nem társadalom erkölcsi, morális szintjét.

A problémák akkor kezdődtek, amikor a Váci útról lekanyarodtam a az M0-ásra és néhány száz méterrel odébb elkezdődött egy kis torlódás az M2-es útra taró sávban. Az autósok egy része normálisan beállt a sorba és várta, hogy tovább menjen, egy másik része pedig sávot váltott és helyenként 100-120 km/h-s tempóval igyekezett a belső sávban előbbre kerülni (sokáig csak 50-nel szabadna menni, mert lakott terület), ami még nem is lenne akkora baj, csak, hogy ezek az autósok természetesen - bunkó magyar szokás szerint - vissza szerettek volna menni az eredeti sávjukba (közvetlenül a Megyeri-hídi elágazásnál).

A lassan haladó sorból természetesen sokan nem tolerálták azt a megoldást, aminek következtében pillanatok alatt 100 m-es sor alakult ki a belső sávban is. És ami már egy kicsit szokatlan volt számomra is: jónéhány autós fogta magát és a dupla záróvonalon keresztül megfordult, vélhetően azért, hogy a régi 2-esen menjen haza - megjegyzem itt is volt egy kis balesetveszélyes szituáció.

Budán közlekedni szeretek is meg nem is, mert aki nem őshonos arrafelé, az vagy beáll a dugóba valamelyik főúton, vagy megkockáztatja a jó kis meredek, kanyargós utcácskákat. Goldblum vagy hozzám hasonlóan az utóbbi, kalandvágyó típus, vagy bejáratott menekülőútvonalán futott össze a közlekedő szülők mintapéldányával. És igen, ehhez a poszthoz is gyönyörűen illik a friss kommentek alatti szavazás, ha még nem nyomkodtál, nyomkodj oda is!

Egy órája történt. Tudom, hogy nem mindenki okos, de mégis zavar az ekkora méretű ostobaság. Felső Zöldmálin megyek nyugati irányba, Pitypangon kanyarodok balra, a Törökvész felé. A Pitypang itt elég meredek, keskeny, és a bal oldalon általában autók parkolnak, tehát a fel/le autózóknak el kell egymást engednie.

Ez többnyire megoldódik. Én is azt hittem, hogy miután az előttem lévő autóval együtt elengedtünk egy adag Törökvészről lefele jövőt, most megyünk mi tovább, fel. Ő átment, én is a nyomában, gondolván, hogy a lefelé jövő lassít, és gond nélkül mindenki megy a maga dolgára.

A parkolás mint téma rengetegszer jött már elő itt a blogon, de rendszerint fotókat kapunk tilosban álló közteresekről, rendőrökről, egyszerre 2-3 mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyet elfoglaló autókról. Most minden kommentár nélkül landolt a postaládánkban egy csokor videó, érdemes őket végignézni, némelyiken majd megfulladtam a röhögéstől, aztán az összeset végignézve kicsit megdöbbenten ültem a székemben, hogy ilyenek tényleg előfordulnak, nem csak ebben a mi elcseszett országunkban, hanem a világon mindenhol. Az elsőt érdemes hanggal végignézni, mert kitűnő magyar közvetítés tartozik hozzá, de ha épp munka helyett lógatjátok a lábatokat, és némafilmként nézitek végig, akkor sem maradtok élmények nélkül!