Az előzés talán a legveszélyesebb, legtöbb körültekintést igénylő manőver. Nem csoda, hogy a legsúlyosabb balesetek nagy része ilyenkor történik. Vannak, akik egyáltalán nem is mernek előzni, míg mások (pl. én is) igyekeznek körültekintően, de esetenként mást megelőzve tartani tempójukat, ugyanakkor megint mások már talán túlságosan is bevállalósak és ott is megteszik, ahol legtöbbünk már veszélyesnek tartja ezt. Zoltán ez utóbbi csoportba sorolja magát, ugyanakkor igazat adok neki, hogy nemcsak az ő felelőssége egy ilyen szituáció, hanem a többi résztvevőnek is oda kellene figyelnie, illetve nem betartani a gyorsabban haladónak.
Szeretnék mindenkit arra kérni, hogy az itt leírtakat mindenképpen megfelelő iróniával tessék kezelni és tessék az általam felvetett, valóban létező jelenségeket ne direkt egyoldalúan kezelni és félremagyarázni.
Rengeteg történetet, esetet, helyzetet látni életveszélyes vezetőkről, állatokról, hülyékről, ahogy a blog főcíme is mondja. Mindig ők vannak kritizálva, leszólva. Ez nem is feltétlenül baj. De én most szeretném a saját tapasztalataimat megosztani, kivételesen a másik táborból. Én beismerem hülye vagyok. Hovatovább talán felelőtlen is. Az, akit mindenki leállatoz az úton. Sőt azt is bevallom, hogy bizonyos értelemben magamnál nagyobb marhával 10 év, ~300 ezer kilóméter alatt nem találkoztam. (Ezek biztos nem egetverő számok, de egy kiindulási alapnak érzésem szerintem már biztos elegek.) Persze itt ne tessék átesni a ló túloldalára, ne tessék minden "marhát" azzal azonosítani, aki berúgva, mint az albánszamár közlekedik. Úgy általában milyen kép él bennünk egy ilyen marháról? Síkideg, vérbe forog a szeme, rohan, kapkod, agresszív, levillog, letol az útról, integet, mutogat, telefonál és eszik, telefonál és hátra nyulkál, gyorshajt, ész nélkül előz. Rám csak az utolsó igaz, de azt mindenki másnál látványosabban csinálom. Senki nem pofátlankodik le előbb egy kocsisort nálam. Nem, nem érzem magam felsőbbrendűnek, nincs fekete terepjáróm, nincs kisebbségi komplexusom, soha nem sietek, soha nem foglak levillogni vagy ledudálni, nem leszek ideges, tőlem olyan lassan mész, ahogy akarsz, ráadásul akár a belső sávban is, csak ha már egyszer mögéd értem Te se akarj engem megölni. Nekem egyszerűen így kényelmes. Minden gyalogost igyekszem átengedni a zebrán, mindenkinek igyekszem segíteni például sávot váltani, ki/bekanyarodni, stb., ha tudok. Ja és mindezt gyorshajtási és egyéb bírságok nélkül sikerült eddig kivitelezni. Sőt bármilyen hihetetlen is, néha még lelkiismeret furdalásom is van. Viszont én bármennyire is igyekszem óvatosnak lenni, bizony adódhatnak necces szituációk, amiknek mondjuk 98%-a nem az én úgynevezett állatságom miatt válik valójában neccessé.
Lássuk a 10 aranyszabályt, ami szerintem mindkettőnknek segít életben maradni.
1. Kocsisort előzök és nekem balról kifordultok jobbra, pont szembe velem, úgy, hogy csak balra néztek. Egyre gyakoribb. Szinte minden nap van egy ilyen. Ha sikerül előbb kiszúrnom, hogy bizony nem fogsz jobbra nézni igyekszem dudálni. Persze ez általában nektek áll feljebb, pedig mondom újra, nem vagyok bunkó, egyszerűen azért dudálok, hogy észrevegyél.
2. Megy a kocsisor, én előzöm, közben az első indexel, hogy jobbra szeretne fordulni. Ez már elég is a stop táblával rendelkező jobbra lévő úton állónak, hogy kiforduljon balra, tehát pont szembe velem.
3. Kanyarban körültekintés nélkül ne kolbászolj át a másik sávba. Értem én, hogy kanyar, meg szerinted ott nem lehet előzni, de azért a tükröt használd.
4. Ha sötétben megelőzlek ne az legyen az első dolgod, hogy rámtolod a reflektort. Értem én, hogy rosszul látni, de bírd ki egy picit.
5. Ne akarj segíteni. Ne akarj lehúzódni, ne akarj indexelni nekem, hogy mehetek. Megtéveszthetsz, nem tudom mit szeretnél pontosan. Ezenkívül rengeteg olyan van, aki ezt direkt szivatásból csinálja, pont akkor, amikor meghalsz, ha hiszel neki és kimész. El tudok menni magamtól is, aki meg nem, az bizonytalan. Akit ugye nem jó biztatni és bátorítani. Tudom, hogy azt tanítják, hogy, ha előznek lassíts. De itt is figyelj. Előfordul, hogy már akkor fékeztek, mikor én még nem álltam ki teljesen melléd, tehát jobb elejével pont telibenyomom a Te bal hátsódat, mert nem számítottam ekkora segítségre.
6. Szorosan összefügg az előzővel. Figyelem a reakciókat, míg valaki mögé érek. Elképesztő egyesek mennyire félnek. És elkezdenek segíteni. Nem bírja elviselni, hogy mögötte vannak. Elbizonytalanodik. Össze-vissza fékezni kezd, hogy előbb eltakarodjak mögüle. Nem jó. Csak tartsd nyugodtan az addigi tempódat. Mire mögéd értem ezt nagyjából látom, hogy milyen. Sokkal egyszerűbb így, hidd el. (Aki meg ész nélkül villog ezért, az balfasz, ne törődj vele. Fő a nyugalom és a magabiztosság.)