autózz!

Mercurius óriási hibát követett el, azon kívül, hogy magázódós levelet írt nekünk, kerékpárúton próbált görkorcsolyázni, ahonnan ledudálta egy autó. Na, sikerült összerakni?

Több kevesebb rendszerességgel előfordulok az Önök blogján is, és végignyálazva a monitort jókat derülök és/vagy bosszankodom az itt olvasottakon. Talán befér a keretek közé ez a történet is, ami noha nem nyüzsgő nagyfárosi frogalomról szól, ám vannak benne kerekek...

 
Jön a nyár. Túraszezon. Hogy-hogynem a hideg hónapok alatt észrevétlenül beburkoltam kockás hasizmaimat jó vastagon. Diszkrét, ám kifejezett úszógumim nőtt, amit szeretnék eltüntetni (már apad). Erre a futás az egyik legjobb módszer, mindenki azt mondja. Azonban futni utálok, lassú, meg unalmas, meg stb. Ja és a lejtőket sem lehet kihasználni. Úgy döntöttem, hogy görkori lesz a futásból. Sport ez is, és formában hoz. Tavasszal el is kezdtem a felkészülést. Előbb a helyi Kisparaszti Egyetem kiváló minőségű aszfalttal rendelkező parkolójában, majd, amikor már kanyar-biztos voltam, akkor barátnőm (tanítóm) vezetésével a várost egy kedves tóval összekötő mintegy 3.7 km-es kerékpárúton igyekeztem kerekeken maradni.

Az angolok mindig is híresek voltak az egyedi humorukról. CCS küldött két videót, aztán némi utánabányászkodás után találtam még egy párat. Ezek szerint nem csak nálunk vannak problémák a parkolási társaságokkal és ellenőreikkel, náluk ez ellen fel is lépnek, figyelemfelkeltéssel mindenképpen. A főnöknek meg ha meglátja, majd mondjátok azt, hogy azért vigyorogtok, mert ennyire szerettek ott dolgozni...

Zoltán a múltkori autóvezetői lehúzós vizsgázós posztra reagált az alábbi levelében, amiben arra mutat rá, hogy nem csak a vizsgáztató a sáros többnyire, az oktatónak legalább ugyanannyira érdeke, hogy a tanulója bukjon egy-két alkalommal...

Legutóbbi blog bejegyzéssel kapcsolatban írok. Címe „Kenőpénzt akart a vizsgáztató?”

A történetből egy dolog maradt ki világosan, amiről a közl. felügyelet is megfeledkezett! És a dolog így működik!

Nagyon kevesen kérnek számlát az oktatótól, tehát a plusz órák zsebre mennek. A vizsgáztató ha megbuktat, Neked pótórákat kell venned.

Helyszínnek a Vértes lábánál fekvő Gántra esett a választásunk, mert minden tekintetben megfelel az elképzeléseinknek. Hamarosan tovább pontosítunk az információkon. Ami már biztosnak látszik:

Ahhoz már a nagyvárosban élők hozzászokhattak, hogy forgalmasabb kereszteződésekben szinte mindig van egy kéregető, kezében egy gyűrött Fedél nélküllel, ha esetleg a ruházata és ápoltsági szintje alapján nem jönnénk rá, hogy miért járkál az autók közt műanyag pohárral a kezében. Ennek a nyári, bosszantóbb verziója a kéretlen szélvédőmosás, de kellő határozottsággal és hangerővel őket is le lehet szerelni. Van azonban ezeknél egy sokkal pofátlanabb lehúzási módszer, ahol az empátiát és azt használják ki, hogy vannak még olyan autósok, akik baj esetén gondolkodás nélkül segítenek a másik autóson. Döme egy ilyen próbálkozásba futott bele.

Gondoltam megírom, hogy más is megismerkedjen a kéregetések új dimenziójával.

Történt ugyanis velem tegnap (júni 10.), hogy bevásárolván a budapesti ikeában mikor A garázsból autóval feljöttem látom, hogy az utcán egy normális öltözetű srác lihegve fut felém s közben integet. Rögtön az jutott eszembe, hogy valami baj van. Megálltam és behajolt az ablakomnál. Lihegve közölte velem, hogy segítsek 1000 Ft-al, mert kifogyott a benzine és el kell jutnia Budaörsre.

Perillustris eredetileg az igen bulvárosan csengő "Zebrán ragadó autóst gyilkoltak" címet javasolta a lenti videóhoz. Lehet, hogy ilyen is volt, csak nem vette fel a kamera, mindenesetre vérengzés nélkül is érdemes megnézni és összehasonlítani azzal a nyugis, németországi felvétellel, amit nem olyan rég mutogattunk meg nektek. Vajon Tokióban is kivitelezni tudnák a németek a náluk megszokott előzékenységet? No és a mi agresszív, idiótákkal teli országunkban naponta hány ember halna meg egy ilyen kereszteződésben?

Mert úgy tűnik szükség van erre, mivel egy egyszerű, könnyen megérthető szabályt valamiért mégsem sikerül a gyakorlatban megvalósítani. Bekov nem egyszer szembesült ezzel a ténnyel. Felmerül a kérdés, hogy ilyen nehéz észben tartani a KRESZ ezen paragrafusát, vagy az alkalmazása okoz nehézségeket egyes autóvezetők számára? Vagy vannak, akik rövidtávú memóriájuk miatt elfelejtik hol vannak mire egy kereszteződéshez érnek?

Egyirányú utcák. Manapság az ember fejében csak annyi ragad meg, hogy az egyik végéről tilos behajtani (ha netán bizonytalanok lennénk ilyen esetben, semmiképp se Demszky urat faggassuk tanácsért). Sokaknak itt meg is áll a tudomány, ezzel le is van rendezve. Eléggé kevesen vannak tisztában azzal, hogy hogyan is kell balra kanyarodni egy ilyen utcából, ami miatt rövid időn belül kétszer is lezúzhattam volna az autómat.

Okos emberek már tudják miről van szó, az út bal oldalára kell húzódni, majd onnan kanyarodni. Első esetben én haladtam elöl, mögöttem régi fehér mondeo/passat(?). Közeledett a kereszteződés, index ki balra, kihúzódtam, hófehérke kolléga meg valszeg úgy gondolta: "hogy közlekedik ez a paraszt, a szembejövő sávból akar kanyarodni?" és nekiállt népnevelni. Mellém állt, hát gondoltam nincs para, ő megy vagy egyenesen vagy jobbra. FRÁSZT! Éppen elindultam, mikor a majom nagy ivben balra behúz elém, hátkösssz! A rozoga szekerét nem volt nehéz utolérni, nemtetszésemet tudtára is adtam, de természetesen neki állt feljebb, mint az esetek többségében, de inkább ráhagytam a dolgot, nem kezdtem el szájkaratézni is.

Na, igen. Egy Lexus az azért mégiscsak egy Lexus. Mintha csak azt a reklámot látnám megvalósulni, amiben az új, szép piros autó nem kap kerékbilincset, pedig ugyanúgy tilosban parkol, mint a többiek. Magpet küldte nekünk a kémfotókkal megspékelt dupla lebuktatást.

Budapest közepe, Petőfi Sándor utca. Hosszan vártam soromra a rózsaszín szolgáltató ügyfélszolgálatán, az ablakon kitekintve pedig egy kedvesen parkoló Lexus szobaterepjáróra lettem figyelmes.

Bőven volt időm fényképezgetni, mert az ember sehol, az autó ottlétem alatt (min. 20 perc) meg sem mozdult. Ha egy mentő szeretne felhajtani a rámpán, akkor majd vár? Vagy a köcsög beteg meggondolja, hogy akkor kapjon-e infarktust, mikor Lexus Pufinak épp ott van "csakegypercreálltammeg" dolga?

Stewe ezúttal egy olyan szervezetre akadt ki, amelynek az volna a feladata, hogy rendben és biztonságos állapotban tartsa az utakat. Ez már csak azért is elvárható lenne, mert az autósokról egyre több bőrt húznak le, ami után már nem mindenkinek marad pénze a lengéscsillapítók gyakori cseréjére és futóműjavításra. Ahol meg már életveszélyes az út, kitesznek egy sebességkorlátozó táblát, ezzel elhárítva a felelősséget és halogatva a valódi megoldást.

Szólítassék meg a közútkezelő! Az utakat látva vitathatatlan a pénz hiánya, bár ennek az oka nem az autósokban keresendő: na ők aztán fizetnek mint a katonatiszt – benzinárba található összes lehetséges irgalmatlan mértékű adó, -teljesítményadó, -zöldkártya, -műszaki vizsga, -autópályamatrica –útdíjak -bírságok ésatöbbi.

Ezekután joggal háborodik fel az ember azon, (legyen gyalogos, autós, kerékpáros, vagy mozgássérült) hogy sok helyütt egy doboz festékkel meg lehetne oldani problémákat. De nem! Magyarországon bevett szokás, hogy az elhasználódott felületű útszakaszokon nemes egyszerűséggel sebességkorlátozó táblákat helyeznek ki – ÉVTIZEDEKRE !!! A kátyukat most hagyjuk, mert ahhoz külön gigaposzt fog kelleni.

Mindig szeretjük az olyat, amikor egy történetben érintett megmondja, hogy az nem is úgy volt és különbenis. Legutóbb Magony Szilvi próbálta magyarázni a bizonyítványát, amiből végül az sült ki, hogy akaratán kívül bevallotta, hogy bűncselekményt követ el rendszeresen. Jelen esetben erről nincs szó, Krisztián tisztázta a miérteket, amit a felesége is megtehetett volna ott a helyszínen a bunkó módon odavetett mondatok helyett, amikor kérdőre vonták. Szerintetek ki, hol, mit rontott el és kinek miben nincs igaza? Először idézzük fel az eredeti történetet, hogy ne kelljen kutakodnotok:

Történetünk Pécsett játszódik 2008. május 30. napján, pénteken az egyik Tesco parkolóban a koraesti órákban.

 
A cimbora épp kifelé jön a vásárolt motyóval a kocsihoz, amikor az érkező fekete Swift épp nagy ívben leparkol a rokkantaknak fenntartott helyen, nem messze tőlünk. Noha van hely máshol is bőven... A sofőr alapos munkát végez: nyilván gondol a rokkant motorosokra is, mert épp két roki parkolóhelyet elválasztó vonalra áll a járművel.

Petinek sikerült egy olyan buszra keverednie, ami majdnem letarolt az M7-esen egy városi tempóban poroszkáló autót, aminek annyira szőke volt a sofőrje, hogy még a középső ujját sem sikerült helyesen kiválasztania az öt közül.

Ez most nem a megszokott felállás, ami a blogon szokott lenni. Vizsgázás után mentem haza Budapestről az M7-esen busszal. Szerencsére jó jármű volt, jó tempóval. (arról most ne is beszéljünk, mikor reggel több mint fél órás késéssel ér be a standard dugó miatt) Egyszercsak éreztem hogy fékezünk, de nagyon. Előrenéztem, de nem láttam semmit. Aztán még erősebben fékeztünk, végül lelassultunk kb 40-50-re, legalábbis körülbelül ennyinek éreztem.

Ekkor láttam meg, hogy mi van, előttünk egy kék Astra ment. Nade nem az történt, hogy szegény most jött fel a pályára vagy ilyesmi, folyamatosan ezzel a tempóval haladt. A sofőr rádudált, hogy ugyan csináljon már valamit, de nem történt változás, sőt, talán még jobban lassítani kellett.

Igazi kis péntek délutánra való gyöngyszemet kaptunk a Magpettől. A lent olvasható első kérdésre már tudom is a választ: mivel a kocsiban nincs légzsák, ezért ha baleset közeleg, a kutyusok megijednek, felugranak, a gazdájuk pedig nem a kemény kormányt fejeli le. És azért kell két kutya, mert hátha az egyik nem veszi észre, ha ugrani kell.

Gyönyörű jelenség, és most sikerült lefényképezni. Néni a Budaörsi úton
halad a Fiestával, ölében 2db. Ici-pici édi-bédi kutyi-mutyi.