autózz!

Hosszú leírás helyett videós bemutató következik, "hogyan kell sávot váltani" témában. Zsolt nem fűzött hozzá sokat, jól látszik a lényeg. A figyelmetlenség kategóriáját jócskán kimeríti a furgonos, tényleg jó reflexei lehettek a Skodásnak. Az már más kérdés, hogy megúszta-e ennyivel, hiszen az emiatt elkapott kátyú is okozhatott károkat a futóműben, gumiban. Külön szerencse, hogy épp ott volt egy üres buszöböl, bármi más esetben csúnyábban végződhetett volna a történet.

Én biztos vagyok benne, hogy a Szeiler Kft.-s kisbuszosnak látnia kellett a Fabiát. Viszont ha nem, akkor meg legalább utána megállhatott volna, megkérdezni rendben van-e miután letaszította a buszmegállóba, ahol megjárt egy nagy kátyút ...

 

 

Már egy ideje tartogatok néhány képet a gépemen, amiket meg szeretnék osztani. Javarészt én fényképeztem, bár van amit ismerős küldött. Fogadjátok sok szeretettel.

Ez a kép nem túl kirívó, a lényege annyi, hogy a Nissanosnak sikerült pont úgy beállnia, hogy két helyet is elfoglaljon, amikor amúgy is verekedés megy a helyekért, ahogy azt egy lakótelepen megszokhattuk. A bal oldalt található kuka helyzetét érdemes megjegyezni, mert annak az ott a helye.

Csega nem szórakozott hosszú levél írásával, ámde rögzített az általa említett helyzetről egy videót fedélzeti kamerájával. Az persze jó kérdés, hogy ez az eredmény most tényleg a forgalmi módosításoknak köszönhető-e, mert a reggeli eső miatt sokan guruló esernyőnek használták az autójukat, másfelé is be volt dugulva a város, ahol egyébként nem szokott.

Bónuszként egy remek feladvány nyeremény nélkül, csak a játék kedvéért: az alább megtekinthető 22 másodperc leforgása alatt hány KRESZ szabályt szegett meg a posztíró?

Pénteken még örültem, hogy feloldják a Műegyetem rakpart lezárását, bár nem tudom miért, nekem eddig is megfelelt. Ma reggel viszont hideg zuhanyként ért, hogy ezzel együtt megszüntették a Petőfi hídra kanyarodó harmadik sávot is. Hát normálisak? Kereshetek új útvonalat, itt már képtelenség közlekedni.

Mindenesetre emléke szívemben örökké él:

A rendszeres olvasók a cím láttán már biztosan képben vannak, hogy mi is vár rájuk, aki eddig lemaradt, az kezdjen itt, aztán folytassa itt a mozizást. Valahogy ez az eredetileg tervezett heti egy abroncsos rajzfilm beosztás nem akaródzik ugyan összejönni, cserébe viszont most igazi dömping lesz és gyors egymásutánban hármat is megnézhettek a mókás kis beszélő abroncs ismeretterjesztő híreiből. Persze az autószerelőknek sok új információ nem lesz benne most sem, de a hétköznapi, netán vasárnapi autósok (Isten mentsen tőlük mindenkit) számára biztosan akad benne pár újdonság. Például már rögtön az elsőben is, ami amúgy a sorozat negyedik része és az abroncsokról leolvasható jelölésekről szól, majd ezt követi egy-egy rész a levegő nyomásról és a környezetvédelemről.

A nyárias napok beköszöntével én is elgondolkodtam, hogy fóliáztatom autóm hátsó üvegeit (csak legálisan:)). Viszont elbizonytalanít, hogy a hatósági emberek, a rendőrök és az autószerelők vajon kellően tudják-e, mi legális és mi nem az. Azt tudom, hogy műbizonylat kell róla, és csak a hátsó üvegekre engedett az igazi sötétítés. Már többször hallottam, hogy meg akartak valakit legális fóliával is buktatni. Tudatlanság vagy inkább bepróbálkozás? B. levele nemrég éppen ilyen témában landolt nálunk, szerintem kellő tájékozottságának és határozottságának is köszönheti, hogy nem húzták le sem őt, sem a fóliát a szélvédőiről.

Autóm pöpec, hibamentes, semmibe nem lehet belekötni. Műszakilag sem, esztétikailag sem (mondjuk most teli van az első szélvédő széttrancsírozott bogárkákkal, de ezt leszámítva). Lejár a műszaki a napokban (talán pont ma), így nem értem rá ismerős ismerősét keresni vagy leinformált állomásra vinni az autót, így az interneten kerestem a közelben olyat, aki másnap (kedden) tud fogadni. Találtam is, vittem is másnap reggel 8-ra. Nagyon kedvesen fogadtak, szimpatikus volt a munkafelvevő, örültem, hogy valószínű, jó kezekben lesz a kocsi. Mondtam, hogy minden rendben van az autóval ,olyan, mintha a szalonból jött volna ki (tényleg olyan, na), de ő azért vet majd rá 1-2 pillantást és ha minden oké, akkor viszi a vizsgaállomásra (óvatosan fog vezetni, megígérte).

 

 

Hoppá, hoppá... észrevett valamit az autón.

- Jaj, jaj.... fólia van rajta, ez így nem fog átmenni, csak ha tejelünk zsebbe -

mondja a kulcsokat átvevő. Maximum 70%-os lehet rajta, szemre is meg lehet mondani, hogy ez annál jóval sötétebb.

- A vezető mögött nem csak 70-es lehet rajta, szóval nem lesz gond.

- De mondom, hogy nem megy át, higgyen nekem, sosem megy át. Vagy le kell szedni, vagy zsebbe 6000, és akkor átmegy.

Mikor először láttam a Gábor által küldött fotót, az első gondolatom az volt, hogy most ezzel miért van különösebb baj, előbbre tud menni a Micra, pár tili-toliból kint van a helyéről. Aztán azért kicsit belegondoltam, hogy vannak azok, akik térérzékelésileg alulfejlettebbek és már fél méter távolságnál is úgy érzik, hogy még egy centi és összetörik az autó. Vagy épp fordítva. De ha valakinek ez nem jelent problémát, ott is előfordulhat az, hogy az autó bal oldalára szűken beparkol valaki egy másik kocsival. Meg mondjuk a fa túloldalára is. Na egy ilyesmi szerencsétlen helyzetben akkor lehet menni metróval és bízni benne, hogy nem lesz belőle füstmérgezés.

Az eset tegnap (május 9-én) reggel történt, mikor a "még" Moszkva tér mellett a Krisztina körúton parkolóhelyet keresve haladtam a Déli pu. irányába. Egy sárga villogóval ellátott autóra és a mellette a parkoló autók tövében tüsténkedő 2 munkásemberre lettem figyelmes, amint épp egy közlekedési táblát állítanak.

Már menet közben feltűnt, hogy mintha a tábla mögött parkolna egy Nissan, és ha azt a táblát most Ők oda gondosan lehelyezik, hát a kijutása szerencsétlen illetőnek, nem lesz egy egyszerű eset.

Sajnos az eseményről nem tudtam képet csinálni, mivel épp vezettem, de végeredményt a mellékelt kép jól mutatja.

Zerko a tegnapi bilincses biciklis posztra reagálva írta le saját történetét. Csak remélhetjük, hogy üres fenyegetőzésről van szó, de amióta az eset történt, a barátnője és ő sem tud nyugodtan aludni.

Én futár vagyok (furgonnal). Voltam már motoros futár és biomechanikusan is repesztek az úton. Tehát minden szemszögből látom a dolgot. Bizony mikor motorral pizzáztam láttam fura dolgokat a kolegáktól. Sokszor szóvá is tettem és volt már hogy bringán ülve kérdeztem a szintén két kerékre pattant delikvenst hogy mi a f...nak van a kresz.

Ugye este világítás nélkül befordult a forgalommal szemben az Isván utcába. Én meg ugye sietősen haza és így majdnem frontális lett bicajjal. Meg tudtam állni úgyhogy nem lett baj. Tehát mindenütt van idióta. Én foglalkozásomból adódóan szinte mindig gyorsan megyek immár 11 éve. Még soha nem kellett miattam félni senkinek, hisz igyekszem csak olyat tenni ami engem sem bántana. Viszont ezt elvárom mástól is.

Viszont mesélnék egy érdekes dolgot ami tegnap este történt a Gyömrői úton. Párommal egy Colttal haladunk Ferihegy felől a Sibrik felé külső sávban. Egyszer csak kifordul elénk egy Suzuki, mellettünk belül Tansporteres fékez mint állat, mert emberünk élből belülre tör. Na ezek után felveszi a 65-öt. Ugye aki ismeri a helyet, az tudja, hogy egy ponton elfogy a belső sáv. Ezért visszaváltok 4-be és gyorsulok a 80-ra. A sáv vége előtt kb. 300 méterrel a Suzi már legalább 200m-el mögöttem. Tehát nem vágtam elé, csupán sávot váltottam, bőséges távot hagyva kettőnk között.

Sáv elfogy, én megyek 70-nel, Suzi gyorsul, belemászik a kocsink hátuljába és tol, villog gázt ad, fékez, majd ráragad. Ekkor villantok egy kis féklámpát, de nem hat. Majd lassítok, hátha feltűnik hogy ez veszélyes játék. Nem Ráfékezek! Lassítok! 65-re. Erre emberünk mellém vágódik ott, ahol már két sáv van. Két fickó ül benne. Majd gyorsít és mikor elém kerül, hirtelen berántja a kormányt elém és visító gumikkal fékez egyet, majd gáz vissza a belsőbe.

Az alábbi kedves történetet Pál a postoló nevű rendszeres kommentelőnk küldte, aki összeakadt egy eszetlen bringással. Szerencsére vér nem folyt sokak bánatára, de azért egy jó anyázás és zsidózás található a párbeszédben.

Előrebocsátom, nem szeretem a hangulatkeltő posztokat, mert gyakorlatilag az autósok, motorosok, kerékpárosok, gyalogosok összeugrasztásán kívül más hasznuk nemigen van, viszont a most következő történet sajnos valószínűleg hasonló hatást vált majd ki az olvasókból. Szombaton (május 7.) reggel Rákoskertre igyekeztem Budaörsről, így a Lágymányosi-hídról lehajtva, a Kőbányai úton hagytam el a Könyves Kálmán körutat. Egészen a Horog utcai lámpáig eseménytelen volt az út, ott azonban kikanyarodott elénk egy kerékpáros (szabályosan).

Tudtam, hogy ha zöldet kapunk, előbb-utóbb utol fogom érni, de ennek akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Viszont amikor utolértem, már sejtettem, hogy itt baj lesz, mert emberünk 20-25 km/órás sebességgel karikázott a külső sáv közepén. Ezzel egyébként nem lett volna baj, hiszen magam is bringás lévén a múltkor a Pesti úton percekig követtem egy ötfős országútis csapatot, akik síkon lazán tartották a 40-es tempót.

Ez autóból szemlélve lassúnak tűnhet, bringásként viszont igen szép teljesítmény és mivel ráértem, nem előztem meg őket izomból, hanem egy darabig együtt csorogtam velük. A fentebb említett bicajos viszont nem negyvennel ment, ráadásul a kormányt sem fogta, hanem kezét lazán maga mellett lóbálva kóricált a sáv közepén.

Már többször olvashattatok itt olyat, amikor a lerobbant autót a többiek hangos ordibálással és dudaszóval próbáltak eltávolítani az útról, sikertelenül. Gábor segíteni próbált egy szerencsétlenül járt autóstársának, de egy ismerős arc tulajdonosa még azért is beszólt neki és segítőjének, mert nem tudott lehajtani a járdáról a zebrára.

Mindig megdöbbenek, hogy mire képesek türelmetlen autósok. A ma (máj. 6.) reggeli eset annyira felháborított, hogy életem első levelét is megírom az autózz blognak.

A helyszín a XII. kerület Diós árok - Városmajor utca sarok, reggel 8 óra. Jövök le a Diós árkon, kanyarodnék jobbra a Városmajor utca fele, és látom, hogy a lámpánál egy műszaki hibás Punto jó ideje foghatja már a balról jövők forgalmát, mert dudálnak, nagy a sor. Engem nem zavart különösebben, mert a másik irányba mentem, de lelki szemeim előtt már láttam a "10 km-es sor Budán egy lerobbant autó miatt" cikket az Indexen.

Gondoltam félreállok, segítek, 5 percen nem múlik semmi, toljuk legalább néhány méterrel arrébb a Diós árokra, hogy a Városmajor utcában akadálytalanul haladjon a forgalom. Mivel az autóban egy fiatal anyuka és egy kislány ült, levettem, hogy ők nem fognak ebben sokat segíteni, én hiába vagyok jó erőben, azért a Diós árkon nem tudom egyedül feltolni a kocsit. Szereznem kell hát segítséget, ami nem ment könnyen, mert 20m sugarú körben csak női vezetőket láttam 20-75 éves korig... :)

Az M3-as bevezető és Széchenyi utca csomópontja szerepelt itt nem is olyan régen. Úgy néz ki, ennek a csomópontnak van még egyéb problémás része is. Talán jogos elvárás, hogy az autópályával kettévágott kerület egyik feléből a másikba átjuthassanak az emberek. Ennél a felüljárónál azonban ez nem teljesül zökkenőmentesen, mivel a fel- és lehajtási lehetőségek korlátozottak. Viszont ez nem mentség a lustaság miatti szabálytalankodásra. Elég változatosak az autósok módszerei errefelé, részletezi nekünk Hajnalka. Egyetértek vele, legjobb lenne a körforgalom az Opál utcához, akkor talán mindenki kanyarodhatna, amerre szeretne - stresszmentesen. De addig is be kellene tartani a szabályokat, hiszen így csak egymás szívatása megy.

Nem tudom, emlegette-e már valaki errefelé a Széchenyi út és az Opál utca sarkát a XV. kerületben. A Széchenyi út áthalad az M3 felett, a híd Opál utcai oldalán egy autópálya-lehajtó van, a másik oldalán pedig felhajtó. Az Opál utca a Vág utca felől egyirányú, a markánsan rosszindulatú helyi erők szerint azért, mert valami potentát lakik ott, aki mégsem volt elég potentát ahhoz, hogy az egész utcát lezárassa magának, ezért kénytelen volt félmegoldással megelégedni.

A problémák éppen itt kezdődnek. A hídon áthaladva ugyanis a népesség 80%-a ezen a sarkon jobbra fordul, többségük index nélkül, gondolom azért, mert így nem bizonyítható az előre megfontolt szándék, adott esetben nyugodtan érvelhetnek, hogy pl. szerelemféltésből hajtottak be szemből az egyirányú utcába. Okuk egyébként van rá, az érintett részen óvoda és iskola is található, a lakóingatlanokról nem is beszélve. Aki nem jár a tilosban, annak legalább másfél értékes percébe kerül, mire a Kolozsvári út érintésével megkerüli a tömböt.

Aki az egyirányú Opál utcából érkezik, és balra kíván kanyarodni (azaz fel a hídra), ilyenkor izgalmas problémával szembesül. Ha az előírásoknak megfelelően kihúzódik balra, egyszer csak szembe találja magát pl. a Posztmumus Személy és Vagyonőr Bt. céges autójával, melynek vezetője szemmel láthatóan erős izgalmi állapotban van, és ennek nyelvi eszközökkel ad kifejezést. Ha ellenben a helyiek szokásaihoz alkalmazkodva jobbra húzódik és utat enged a pirosló fejűnek, akkor a mögötte szabályosan jobbra kanyarodni kívánók fogják elküldeni a biológiai édesanyjába, ráadásul jogosan.

Ha egy focicsapat szurkolótábora megindul, általában nem nagyon nézik, hogy járdán mennek-e, hisz ők a tömeg, abba meg úgyse hajt bele senki. R.P. dudálni merészelt, mert az úton keresztülhömpölygő drukkerhorda elállta az útját, cserébe kapott az autójára egy ökölcsapást. Az meg valahol érhető, hogy ezek után párszáz vagy párezer emberrel szemben nem száll ki az autójából keménykedni.

A levelemet talán nem is ide kellene írnom, hanem a rendőrségnek, vagy akárkinek, de már 1x megpróbáltam, hiába. Az az eset a Könyves Kálmán körútnál a fradi pálya mellett történt, a lényege hasonló. Akkor az M5 felől érkeztem abba a szituációba, hogy egy vesztett meccs után a "szurkolók" kukákat, köveket és üvegeket hajigáltak az úttesten és a síneken.

Most hasonló helyzetbe csöppentem. Miskolcról jöttünk haza a párommal és a kisfiammal vasárnap este felé. Jó tempóban haladt a forgalom a Hungárián a Lágymányosi híd felé, amikor a távolban villogó rendőrautókat láttam meg majd megállt a sor.

Pár perc után esett le, hogy fradi - mtk meccs érhetett véget. Amit láttam, hogy rendőri biztosítás mellett ferencvárosi birkanyáj halad keresztül az úton, és felénk a járdán. Miután már legalább 10 perc álltunk, sokakkal együtt dudálni kezdtem, hogy engedjék már az autókat is haladni. Erre odajött hozzánk egy sört vedelő IQ bajnok, hogy mit dudálok, nem látom, hogy meccs volt? És se szó se beszéd ököllel belevert az ablakba.

Közhely, hogy útjaink katasztrofális állapotban vannak elég sok helyen. Ráadásul az útjavítás sokszor nagyon lassan történik, például nálunk a közelben 5 hétig állt a főútvonal egyik felét lezárva a gödörben egy lámpa, majd egyik nap megcsinálták (néhány órás munka). De legalább jelezte valami, hogy ne menjünk bele. Nem úgy mint, mint a 84-es főúton, ahonnan Eszter írta meg nekünk tapasztalatait. Szerintem elég veszélyes a felmarás miatti több centis szintkülönbség országúti sebességnél. Nemcsak, mert kárt tesz az autóban, hanem a belerongyolás után el is lehet szépen szállni, illetve az erőteljes huppanás megelőzésére irányuló hirtelen fékezések, kerülgetések teremthetnek még balesetveszélyes helyzeteket. Itt nem lett volna indokolatlan a sebességkorlátozás és persze egyéb jelzőtáblák sem.

Gyakran olvasom a blogotokat a tanulságos esetek miatt. Az elmúlt napokban azonban olyan eset történt velünk, amely miatt kinyílt a bicska a zsebemben, és csak annyit mondtam a férjemnek, ez megérne egy posztot nálatok.
Lehet már volt szó nálatok és az időtávlat miatt remélem másnak már nem jelent problémát, a tanulsága azonban most is megvan.

 

Április 21-én, csütörtökön este kilenc óra magasságában a 84-es úton Kópházát elhagyva már kapcsoltunk volna kicsit nagyobb sebességre Nagycenk irányába, mikor láttuk, hogy az előttünk haladó autók lassítva kikerülnek valamit, gondoltuk kerékpárost vagy gyalogost. Pár pillanat múlva kiderült, hogy mi okozta a manővereket: útjavítás címén a mi sávunkban 7-8 méternyi hosszúságban felmarták az aszfalt tetejét - mi váratlanul belehuppantunk egy pár centis mélyedésbe.
Erre az útjavításra, úthibára semmiféle tábla nem hívta fel a figyelmet!

A Nagycenkig tartó útszakaszon vagy 8-10 ilyen felmarás volt, amelyet a sávunkba haladó autósok a szemközti sávban haladva tettek meg (persze ha az útszakasz jól belátható volt). A férjem szerint nem is a felmarás mélysége, hanem annak váratlansága volt az ami veszélyt jelentett, ezek után minden útburkolati színváltozásnál joggal tarthatunk attól, hogy egy ilyenbe beleütközünk/belehuppanunk. Ezután megengedett 90 km/h-s sebesség helyett a biztonság kedvéért maximum 60-nal mentünk, és örültünk, ha voltak előttünk autósok..