autózz!

A cím nem vicc, valós történetről van szó. De azért mielőtt az autóvásárlás előtt állók önfeledt örömujjongásban törnének ki, annyit nem árt tudni, hogy Toxic Belgiumban él és ez a bizonyos letöltendő büntetés is egy ottani ügyeskedőt érintett kellemetlenül, a hazai trükközőknek egyelőre nem kell ilyesmitől tartaniuk. Viszont követendő példa lehetne a magyarországi döntéshozók számára is az ottani rendszer. A magyar billentyűzet hiánya miatt az ékezetek hiányosak, de ezt nézzétek el, attól még olvasható.

Van megoldàs a kilométerszàmlàlok visszatekerésének a visszaszoritàsàra és még a vilàg màsik végére sem kell menni érte, elég lenne Europàban szétnézni. Belgiumban élek, autos vonalon dolgozok, tudom, hogy ki lehet jàtszani a majd lentebb leirt rendszert is, àm ahogy azt majd a végén leirom, - most lelovom a poént - nem érdemes.

1999. Nagy év volt, bevezették a Car-Pass rendszert. Egyszeru de hatékony a futàsteljesitménnyel trukkozok ellen.

Nézzuk, hogy hogyan is mukodik. Van egy autod, amit ha hasznàlsz elobb-utobb szervizeltetsz, gumit cseréltetsz, idonként vizsgàztatsz. Nos, ha bemész egy szervizbe, akkor az elso dolguk, hogy egy regiszterfuzetbe beirjàk a kovetkezo adatokat: datum, rendszàm, tipus, alvàzszàm, km ora àllàs.

Alig mászott ki a Mikulás a blogszerkesztőség kéményén, miután lepakolta a téli gumikat, máris itt a következő lehetőség arra, hogy értékes ajándékot nyerj magadnak vagy szeretteidnek karácsonyra! Nyáron a Garmin jóvoltából egyszer már boldoggá tettünk egy szerencsés játékost, most, hogy közeleg a karácsony, újra felajánlottak egy autós navigácíót, ezúttal egy Garmin nüvi 1350 készüléket vihet haza valaki!

Ezúttal egy ilyen eszköz kerül kisorsolásra

Ráadásul nem csak határokon belül, mert gyárilag telepített Európa térkép van rajta, egy külföldi kirándulásnál sem kell tíz kiló térképet összevásárolni a benzinkutakon. Az meg már csak hab a tortán, hogy a használójának abban is segít, hogy minél kevesebbet fogyasszon az autója, ami a mai üzemanyag árak mellett nem elhanyagolható funkció.

Igazából sorolhatnám még hosszú bekezdéseken keresztül, hogy miket tud még, mennyire megbízható, jó minőségű eszköz, de ezeket már a nyári játékban is szinte ömlengés szinten taglaltam, tudja mindenki, hogy nem véletlenül a Garminnak a legnagyobb a neve a navigációs piacon, legyen szó autós, hajós, túra vagy más készülékekről.

A játékban ezúttal is annak lesz lehetősége nyerni, aki helyesen válaszol meg három kérdést. Ha nem vágod fejből a megoldásokat, akkor sincs baj, minimális kutakodással rájuk lelhetsz a garmin.hu oldalain, amelyek közül külön a figyelmedbe ajánlom a karácsonyi akciókat, ahol nem csak választ kapsz az egyik kérdésre, de a játéktól függetlenül is remek ajánlatokat találsz!

Ahogy a civilek közt, a rendőrök között is vannak segítőkész és mindent leszaró emberek. Előbbire jó példa az az egy évvel ezelőtti fotó (ld. lent), amikor két motoros rendőr - akik közül az egyik a blog olvasótáborának kemény magjához tartozik - lábbal tolt le a Lágymányosi hídról egy lerobbant autót, holott ez nem lett volna kötelességük. Frigyesmester kicsit homályosan fogalmazta meg, hogy mennyire biztos az, hogy rendőr volt-e, akit rendőrnek vélt, mindenesetre arra kíváncsi, mi az a segítség, amit balesetnél egy rendőrnek kötelessége megadni és mennyiben más a helyzet egy egyszerű civil esetében.

Volna egy kérdésem, amire tán nálad meglelhető a válasz. A kérdés mégpedig az, hogy:

- egy baleset esetén egy autós mikor tagadhajta meg a műszaki segítségnyújtást egy balesetet szenvedett autótól és autóstól? És megtagadhatja a segítségnyújtást akkor, ha személyi sérülés nem történ?

- illetve mikor tagadhatja meg egy közúti baleset esetén a műszaki segítságnyújtást egy rendőr - akár szolgálatban, akár szolgálaton kívül, akár egyenruhában, akár civilben?

Ők segítőkészek voltak, nem mindenki az - Fotó: Blikk

Tudom, hogy "hülye a posztoló", és "mindig a Suzuki-s a hibás". Történetesen a történetben épp egy Suzuki szenvedett balesetet. Mindez történt 2010 november elején a Misinán, Pécs határában. A Suzuki épp lefelé jött azon a kanyargós úton, mely a térkép szerint a "Demokrácia utca". Egy kettős kanyar után kiért egy egyenes, de lejtős szakaszra, aminek a vége egy éles balkanyar volt.

A Suzuki vezetője még véletlenül sem gyorsított fel, hanem eleinte enyhén fékezve próbálta a sebességet tartani. De az autó ennek ellenére szó szerint csúszott, mert az út csúszos, nedves és nyálkás volt abban az esős és borult időben. A Suzuki a kanyar előtt 20 méterre kicsúszott az útról, letarolt pár bokrot, és néhány kisebb fa alsó ágait, majd az út mellett erősen megdőlve megállt a kanyar előtt 10 méterrel.

Nem újkeletű trükk, amit Mordred ír lenti levelében, jópár éve használják már autótolvajok, nem jelent gondot az ugrókódos rendszer sem, az arra alkalmas eszközzel pár nyitás-zárás után tudni lehet, hogy mi lesz a következő kód, amitől kinyílnak a zárak és ki lehet pakolni az értékeket, esetleg az egész autót meglovasítani mindenestül. Aki esetleg ért a témához, az megsúghatná, hogy ez a veszély vonatkozhat-e az ajtókilincsen lévő nyitógomb használatára, amikor a kulcsnak elég zsebben lennie kis távolságon belül, gondolom valami RFID-s megoldás lehet az ilyen.

Ezúton szeretném megosztani a többi autós okulására a tegnapi történetemet. Vidékre indultam az M1 felé, de mivel az ügyféllel még nem sikerült tuti fixre megbeszélni, hogy megyek, beálltam tankolni meg enni az osztyapenkónál lévő OMV+McDonalds kombóhoz. Tankoltam, majd átálltam a meki parkolójába.

Bent megrendeltem a kaját, de mivel a pénztáros csajszi problémázott a melegételes utalvánnyal, ezért visszamentem a kocsihoz. Lusta ember lévén az autót a távkapcsolóval nyitottam ki. Azaz akartam volna, mert az töbszörre sem működött. Kulccsal kinyitottam az ajtót, másik kajajegyet megkerestem, és indultam vissza. a Kapcsoló megint nem működik.

Ajtót kulccsal bezárom, és indulok a kajáért. Ekkor már nagyon gyanús volt az az unszimpatikus pasas, aki az autók körül őgyelgett, szigorúan csak fél kezét zsebben tartva. Amikor megnéztem magamnak, arrébb somfordált. Rossz érzéseim voltak, szerencsére a kaját már összeszedték bent, mondtam, hogy elviszem, és tűztem vissza a kocsihoz. Az unszimpatikus csávó ekkor már derékig bemászva a vezetőülésre.

Már minden lehetséges formában megkerestetek, hogy mikor sorsolunk már, mert ma még ugyan jó idő van, de a hét második felére már mindenféle csúnya dolgokat mondanak megint, jönnek a fagyok, hóviharok, meg ki tudja még mi.

Úgyhogy nem is húztuk sokáig az időt, éjfélkor lezárult a Michelin nyereményjáték, nemrég pedig itt járt nálam Császár Monika, a Michelin Hungária marketingkapcsolatokért felelős munkatársa, aki felajánlotta a 4db Michelin Alpin téli abroncsot, hogy kihúzza a nyertes nevét. Ráadásul hozott magával még néhány ajándékot, hogy a főnyereményen kívül három másik olvasó is kaphasson valami vigaszdíjat.

Arra utólag kellett rájönnöm, hogy a kamera videó közben nem nagyon fókuszál közelre, úgyhogy a cetliket hiába is mutogattuk az optikába, csak nagyjából látszódott, hogy valami olyasmi van ráírva, mint amit ideiglenes segítőm felolvasott, de azért készült egy-két fotó is. Íme a sorsolásról készült videó:

A rendszeres olvasóknak ismerős lehet a helyszín, ahol Fenrir története kezdődik, nem is olyan nagyon régen én írtam arról, hogy szerintem milyen rosszul van megoldva a Gilice téren a közlekedés, az elsőbbségi viszonyok szabályozása. Most kicsit másképp került elő újra ez a hely.

Ma nálam is elszakadt a cérna, és épp rosszkor. A Gilice térnél haladtam a Nagykőrösi út felől. Aki nem ismeri ezt a helyet, a Gilice tér előtt a Sallai Imre utca kicsit emelkedik, majd a kanyarodó főútvonal ráfordul a Gilice térre, hogy egy „sarokkal” arrébb leforduljon a Petőfi utcára. Tehát a főútvonal kétszer kanyarodik egymás után.

Az első után én kiraktam jobbra az indexet, hogy nem kanyarodok tovább a főútvonallal, hanem haladok tovább „egyenesen” a Gilice téren. 45-ös állandó tempóval haladtam, amikor a Petőfi utcáról féktávolságon belül kilőtt egy fekete Jetta, hogy még éppen befér elém, rákanyarodva a Gilice térre.

sárga: főútvonal, kék: az én autóm útvonala, piros: a jetta útvonala

Hát nem fért volna be. Mind a ketten fék, megálltunk. Én kicsit előrébb, ő majdnem az oldalamba. És ami ezután jött azt nem kellett volna. Elfordulva néztem, hátha meglendíti a karját elnézést kérve, vagy szétteszi értetlenkedve, és megkér, hogy húzódjak le megbeszélni, mert szerinte én vagyok a hibás (a kommentezők véleményét is várom, ha tényleg én vagyok a hibás, legalább megtanulom).

De nem, szorítja a kormányt és vicsorog. És ekkor megkérdeztem tőle kissé megemelve a hangom, hogy mégis mi volt ez. A hiba ott volt, hogy a mondatba belekanyarítottam kedves felmenőit is, a legtirpákabb stílusban. Ő erre persze mutató ujját emeli, készül kiszállni. Rajtam lila köd, kinyújtott középső ujjam ütemes mozgatásával jeleztem felé, hogy jöjjön nyugodtan, nem vagyok ijedős.

Hasonló esetem volt nekem is szombaton, mint amit Tamás írt meg, nekem talán annyiban volt szerencsésebb a helyzetem, hogy az index kirakása után az első autó átengedett maga elé, pedig itt Budapesten sem mindig ez a jellemző.

A tavalyi emelkedős eset után idén újra eljött az advent, újra írok én is :)

Van egy érdekes cikk a TotalCar-on, ami arról (is) szól, hogy ugyanahhoz a helyzethez hogyan viszonyulhatunk, és hogy milyen eltérés lehet a két hozzáállás közt. Egyrészt az empátia, belegondolni abba, hogy más miért került abba a helyzetbe... Másrészt itt is olvastuk már párszor, hogy viszonyulunk az olyan "új" dolgokhoz, mint cipzár-elv, hogy hajlandóak vagyunk-e feláldozni pár másodpercet az életünkből, és így segítünk másoknak is haladni, vagy fontos, hogy mindenképp átérjünk a kereszteződésen.

Ami ma velem történt, az ennek a két esetlen a keveréke. Debrecenben történt az eset, a Dóczy utcán. A nagyon-nagyon hosszú sorban állok, és látom, hogy a külső sávban nincs senki. Pedig abból is lehet egyenesen tovább menni, de hát én már nem lepődök meg semmin. Miután elfogytak a parkoló kocsik a külső sávban, szépen átcsorogtam oda, és ahogy egy kicst előrébb mentem, rögtön észrevettem, hogy az utca végétől pár méterre fel van bontva az út, átterelik a forgalmat a belső sávba. Tehát ezért ment arra senki, rajtam és egy másik autón kívül.

Na jó, túloztam, csak a 21%-áig. És akkor még nem tudjuk, hogy az eredeti hirdetésben tényleg a valós számok szerepeltek-e... Elsőként íme Ákos levele.

Találtam egy hirdetést feltünően kedvező árú Audi S3-ra, amiről gyorsan kiderült, hogy visszatekert km óráról van szó. Csatoltam az eredeti képeket, ha gondolod kirakhatod egy kis figyelmeztetésképp, hátha elveszi a nepper kedvét. Amúgy az autó is szépen mutat :)

A magyar hirdetés (és már el is tűnt hirtelen az eredeti helyéről):

Kattints rá és nagyobb lesz

Hihetetlen, de már bő két éve volt a második találkozónk, azóta pedig csak egyszer voltunk a Pal@csinetben, pedig jó volt a hangulat is, a kiszolgálás is, az ételek és italok is (barátságos árakkal), ráadásul búcsúajándékot is kaptunk. A tulajnak, Nicolának is emlékezetes maradt az az első este velünk, ha nem is miattunk, valami homár miatt egész biztosan. Nem is tudom, azóta miért nem szerveztünk ide semmit, de majd most! Ami a legfontosabb:

Időpont: 2010. december 11. szombat, 19 órától

Helyszín: Palacsinet, 1088 Budapest, Vas utca 7.

Azt már azóta nem is tudnám megmondani, hogy hányadszorra jövünk össze megint, de a vendéglátásra biztosan nem lesz okunk panaszkodni! Aki volt már találkozón, annak nem kell magyarázni, hogy mire számíthat, valószínűleg ezért van az, hogy ha valaki egyszer eljön, akkor utána rendszeressé válik, hogy nem tudja távol tartani magát a társaságtól.

Ha te még sosem jöttél el, akkor meg itt az ideje, akár egyedül, akár magaddal rángatva a barátodat vagy barátnődet. A cím kétértelműségének ellenére orgiára azért ne számíts, maximum a szerencsésebb és előrelátóbb, nem saját autóval érkezők enyhe alkoholos befolyásoltsága a legrosszabb, ami előfordulhat. De az is lehet, hogy ez inkább jó, mert az emberek többsége józanul unalmasabb, mint becsípve.

Gondoltam, hogy eldurrogtatok valami X-aktás szóviccet, ha már a lenti levet az írója Mulder névvel írta alá, esetleg dupla csavarral kaliforgiásat, de inkább nem fárasztalak titeket ilyesmivel pénteken. No de hogy a lényegre térjek: mit gondoltok, mennyire jogos a büntetés és mennyire az a posztíró felháborodása?

Az oldalt böngészve gondoltam én is megírom tavaly mi történt velem. Házunk közvetlen az út mellett van, ugyan úgy a kapukijáró is, este olyan 10 óra fele kijártam a parkolónkból és megálltam fél srégen a járdán és az úton (ne zavarjam a forgalmat), hogy behúzzam a toló kaput. Nah de nem volt benne a kulcs, így gyorsan felrohantam a lakásba, hogy lehozzam és bezárjam a kaput.

Itt történt

Ez kb. 5 perces időtartalom volt, mire leértem már ott állt a rendőrautó és töltötték a papírokat. Megyek oda és kérdezem, hogy mi a probléma biztos úr. Válaszol készségesen, hogy nagy a baj, szabálytalanul parkolok és ez sokba fog nekem kerülni. Mondom neki, hogy itt lakok és éppen most jártam ki a kapuból és csak a kulcsért mentem fel, hogy be tudjam zárni a kaput. De nem igazán hatotta meg a dolog mindenképpen bírságolni akart.

Azt hiszem, nevezhetem pozitív történetnek, amit István írt, annak ellenére, hogy az egész bonyodalom egy balesettel kezdődött. Tanulságos sztori arról, hogy érdemes kiállni az igazatokért akkor is, ha több tanú állít teljesen mást.

Szeretnék megosztani én is egy történetet 2010 elejéről, egy közlekedési balesetről, ami nagyon negatívan indult, de aztán pozitívan végződött. Kiharcoltam az igazam...

Egy pénteki napon, a hajnali órákban (már világosodott) a budaörsi úton az M7-es lehajtónál sávváltása után elém került egy tanulóvezető autó, 10-15 km/h sebességgel haladt, én 65 km/h-val, 70-es sebességkorlátozó tábla mellett. Történt ugyanis, hogy az alig 20 méterre lévő tanulóautó a külső sávból elkezdett sávot váltani - valószínűleg körültekintés nélkül - elém.

Egyből beletapostam a fékbe, közben dudával próbáltam jelezni (amíg satufékkel csúszott az autó), de a sebességkülönbség miatt 2 másodperc alatt belecsattantam. Félrerántani nem tudtam volna a kormányt, mert a mellettem lévő sávban is haladt autó. Azonnal megálltam, a tanulóvezető távolabb állt meg. Megvizsgáltam az autóm, lökhárító leszakadt, lámpák és díszlécek törtek, de a hűtő nem sérült szerencsére.

Ezt ha látom, akkor is nehezen hiszem el, annyira szürreális eseménysorról lesz most szó, amelynek egyébként Az ódis volt szemtanúja és osztja most meg veletek a történetet. De onnantól kezdve, hogy egy szélvédőt ököllel be lehet ütni, már ezen sem kéne csodálkoznom. Azt mondjuk azért költői túlzásnak tartom, hogy a kiscsaj max. fele akkora magas volt, mint a férfi, akivel összetűzésbe keveredett.

Elég régóta vezetek, én is több alkalommal kerültem már életveszélyes helyzetekbe, hol a másik hülye hibájából, hol a saját idiotizmusomnak köszönhetően, de most nem erről lesz szó, illetve csak részben erről. Az, hogy vannak agresszív vezetők tény, mindig van 1-2 sávharcos, aki autójának minden vélt vagy létező erejével igyekszik betolakodni eléd, úgy gyorsít ki, mint Schumacher, csak hogy 5 méterrel előbb állhasson a következő pirosnál.

Amikor sor van előtte, rendszeresen kerüli a buszsávban, aztán amikor az elfogy előle, akkor persze az utolsó utáni méteren, a forgalom elől elzárt területen próbál besorolni. Ha nem engeded akkor ugat, mert mi az, hogy nem ismered el a felsőbbrendű mivoltát, te kis szemét.

A dolog a legtöbb esetben az okos enged, szamár szenved metodika mentén épül fel és zajlik le. Na de mi van akkor, amikor két agresszív patkány találkozik és összecsapnak az indulatok. Hát ha szerencsénk van, akkor csak egymást törik össze, vagy egymást járműveit. Hasonló esetbe csöppentem bele a minap - természetesen - mint abszolút vétlen résztvevő.