autózz!

Tamás ma reggel megtudhatta egy teherautó sofőrjétől, hogy azért köcsög, mert biztosan kommunista. Na ezt most emésszétek kicsit, azután olvassatok tovább. Szóval értem én, hogy stresszes meló az áruszállítás, nagy felelősséggel jár, mert ha nem engedik be tíz másodpercen belül a másik sávba, akkor az összes eper megrohad a platón, de azért nem feltétlenül indokolja mindez a lenti párbeszédet.

Szeretném veletek megosztani a ma reggel történt számomra még mindig felfoghatatlan helyzetet:

Ma reggel negyed 10-kor (mint minden reggel) haladtam a Nyugati felé a belvároson keresztül. A Petőfi Sándor utcában most is a szokásos helyzet volt: a rendes sávban alig lehetett haladni, néha ki kellett kanyarodni a buszsávba, hogy elkerüljem az út közepén parkoló kisteherautókat (megértem, hogy kénytelenek ott megállni, hiszen máshol tényleg nem lehet kipakolni az árut).

A Kempinski blokkja mellé értem már az autóknak szánt sávban. Mellettem parkolt teljesen szabálytalanul egy Iveco teherautó (azon a részen egyáltalán nem lehet parkolni; azt hiszem egy OTP épület van ott). Állunk a piros a lámpánál. Zöldre vált, mire a teherautós elkezdi igen vehemensen rám húzni a kocsiját. Nem mögötte, hanem közvetlenül mellette voltam, szabályosan. A másik oldalon természetesen jöttek a buszsávban, ezért esélyem sem lett volna őt kiengedni. Dudálnom kellett, mert ő a „mindig a nagyobb kutya ba***k” elven gond nélkül belém jött volna (persze a kocsi sem az övé, minek aggódjon…).

Kifejezetten utálok a belváros magjába autóval menni. András van olyan szerencsés, hogy ott dolgozik és nem mindig tudja P+R parkolóban hagyni reggel az autóját, ami a helyek siralmas mennyiségét ismerve tulajdonképpen nem csoda. Ettől persze még nem könnyebb Budapest közepén helyet találni, ha sikerül, az is csak nagy küzdelmek árán. Nem beszélve arról, ha az utunkba akad még egy ideggyenge vadbarom is.

Egy szösszenet, ami ma esett meg velem: Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek reggelente lehetőségük nyílik az V. kerülteben autókázni, ráadásul a város másik végéről, így szinte mindennap őszinte örömmel élem meg kedves autós társaim csetlését-botlását. Van amikor ezt könnyebben viselem, van amikor nehezebben. Ezzel gondolom, nem mondtam semmi újdonságot, nyilván az én vezetési stílusomat is éri időnként kritika. Ebből a szempontból tehát teljesen átlagosnak érzem magam.

Ma reggel kénytelen voltam újfent autóval jönni be az irodámba, (ha csak tehetem lerakom a kocsit egy P+R-ben a külvárosban, és metró...)ami a Vármegye utcai irodaházban található. Vármegyébe csak behajtási engedéllyel lehet bejönni, (ezzel rendelkezem) és miután az utca a Semmelweis-ről nem hajtható be, azért a Kossuth Lajos utcán szoktam a Városházára befordulni, és onnan csorgok be a Vármegyére szabályosan. A csorgás jelen esetben minden alkalommal szó szerint érthető, mert a Városházban és a Vármegyében is mindkét oldalon sorban parkolnak az autók, megspékelve az utcában mükődö Patyolat, Pék, ABC, Újságos stb. üzletek feltöltésén fáradozó Van-okkal. Ez tehát a szokványos, ma is araszolok befelé, amikor a Vármegyébe fordulva látom, hogy mindkét oldalra úgy áltak fel a kocsik, hogy alig fogok elférni. Ráadásul szlalomban kell centizgetnem, mert hol az egyik lóg beljebb, hol a másik.

Még mindig van egy pakli autóskártyánk abból a háromból, amelyet Hammer ajánlott fel nekünk még nyáron. Mivel kértétek, hogy a múltkori króm kipufogóvéghez hasonlóan dobjuk fel nyereményként, ezért most így fogunk tenni.

Nyerni most is pont ugyanúgy lehet, mint legutóbb, beküldött, önálló posztként felhasználható saját, máshol nem publikált anyaggal. Különösen örülünk neki, ha a sztorit kiegészítitek saját képekkel, videófelvétellel is. Egy ember több poszttal is pályázhat, ezzel növelve saját nyerési esélyeit. Ismét a következő két hétben (2008. december 4. éjfélig) beérkező anyagok küldői közül fogjuk kisorsolni a szerencsés nyertest.

Biciklisták is olvasnak minket, mi több, egyiküktől még egy jó kis videó linket is kaptunk. Bár Rincewind hosszan nem kommentálta az eseményeket, igazándiból szükségtelen is lett volna. Tükörlerúgást már láttam élő egyenesben, ahhoz nem árt valamiféle küzdősportban való járatosság, vagy legalább minimális balett tudás.

Ellenben az autók többségénél az oldalablak nem hungarocell keménységű, szerintem az én kezem nem kicsit fájna, ha megpróbálkoznék egy ilyennel és mindemellett az is kétséges, hogy be tudnám-e törni egyáltalán. Helyesbítek, kétségtelen, hogy nem tudnám betörni. Esetleg az autóbuzi olvasóink megmondhatnák, hogy milyen típusról is van itt szó és annak mennyire törékeny az üvegezése a bal-első ajtón. No de befogtam, íme a lényeg:

Ezt a videót csak találtam természetesen, de kitűnő élettanulmány :)
Vicces, hogy még két parkolóőr/szerv is jelen van, ha jól látom.
 

Nem is olyan régen számoltunk be egy zombi ételfutár működéséről, Manfrédot pedig ennek köszönhetően csókolta homlokon a múzsája és megírta nekünk saját élményét egy kajaszállítóval, aki szintén elég érdekesen állt hozzá a helyzethez.

A mozgáskorlátozott parkolóhelyre álló ételfutárról jutott eszembe egy sztori egy másik, szintén tapló ételhordóról. Aki ráadásul nő volt.

Egy februári reggel megálltam a Váci út - Babér utca kereszteződés előtt, kifelé menet jobb oldalon, nagyjából ott, ahol egy új irodaház épült nemrég, pl. AXA bankfiók van benne.  Ez azért lényeges, mert egy szervizút van előtte, ami igen keskeny, vagyis eleve csak lassan lehet menni itt.  (Csatolva a helyszín fotója.) Szóval, épp kiszálltam, amikor elzúzott mellettem kb. 50-nel egy Maruti, és szorosan rátapadva egy ezüstmetál Mercedes A.  Nem a főúton, hanem a szervizúton.  És nem messze tőlem, hanem nagyon közel, kb. fél méterre.

Nem ütöttek el szerencsére, viszont az elsőtől kaptam fél liter sós hólevet a bokámra, a Mercitől meg 8 litert az arcomba-gatyámra, mindenhova. Teljesen eláztattak, mert még nem volt időm begombolni a kabátomat.  (Ugye, épp akkor szálltam ki.)  Egyik sem lassított, nem intett egy "sorry"-t, csak száguldott tovább. Persze, hangosan szidtam mindkettőt.  Egy hideg téli reggelen elég szar érzés vizes cuccban mászkálni.

Figyelem, előre szólok, hogy nem lesz se vér, se drog, sem pedig szex a következő történetben, amelyet Álmostól kaptunk, sőt, az egésznek számotokra borzalmas, pozitív kicsengése lesz. Tulajdonképpen a szexnek is lehetne, de az meg nem ez a blog, amíg valaki nem ír nekünk egy autóban menet közben szexelős történetet. Zárójel bezárva. Ha meg lett nyitva egyáltalán.

Megosztanék veletek én is egy rövid történetet. Most olvastam egy régebbi blogban, hogy milyen jó is az, hogyha az autósok az utakon segítik egymást. És eszembe jutott ami velem történt kb egy éve.

Székelyudvarhelyről tartottam Kolozsvár felé valamikor éjfél után egy hűvös nyári éjszaka. Barátnőm elől a jobb egyben egész napi meló után tíz perc múlva már szunyált én pedig próbáltam valahogy friss és éber maradni. Tudni kell rólam, hogy szeretek menni, mindig igyekszem hamar oda érni bárhová viszont nem szeretem kockára tenni az én vagy masok testiépségét vagy az autómét sem. Így ha nem kapok valamit ami ébren tartson éjjel inkább félreállok és hunyok egyet. Nos, most nem kellett.

Aktuális posztunk főszereplője valószínűleg nem az a nagyon ügyes sofőr lehetett, akiről már egyszer ódákat zengedeztünk korábban. Mityu nemrégiben elkapott ugyanis egy pillanatot, amikor kukásautó vezetője rutinosan megpróbált visszafordulni a Demszky-bogyókkal szegélyezett villamossíneken. Csak épp történt valami nagyon váratlan dolog, amire ő sem számított. Az a sárga izé az ott a képeken, tény, hogy nehéz észrevenni, mert kicsi is, a színe is beleolvad a környezetébe. Reméljük, nem a BKV politikáját követik a főkefénél, mert akkor azóta a környéken halomban áll már a szemét. Lehet, hogy Nápolyban is valami hasonló volt a probléma? Vagy pont nálunk terjeszkedik az olasz szemétmaffia és a villamosvezető is a szervezet tagja?

Kezdeném egy visszaemlékezéssel. Emlékeztek erre a blogbejegyzésre?
 
Tegnap egyik kukásautónak sikerült megtapasztalni miért is van záróvonal és betoncici együtt a Bécsi út ezen szakaszán. A betonciciken még talán, de a sárga szöcskén keresztül már nem sikerült megfordulni...

Ha már a történet is este hétkor esett meg, ezúttal megvártuk a teljes sötétedést, hogy méginkább bele tudjátok élni magatokat. Szívtam már én is plázaparkolós sorompóval, amikor a nagy sorbaállás közben lejárt az időkorlát (és a többi autónál is a környezetemben), ennek ellenére senkinek nem volt hajlandó hinni a néni a hangszóró mögött a kis dobozban. Ferenc kicsit máshogy kavarodott össze a sorompóval, meg az ilyenkor mindig jelen lévő X5-ös bömis köcsöggel.

Europark parkoló este 7 óra. Parkolójegy automatába, fizetés. Kocsiba be, irány a kijárat. Sorompóhoz harmadiknak, állunk. Még mindig állunk. Mögöttem kocsisor hízik.

Előttem tolatás kezdődik. Várakozó sor lassan megindul hátra. Sorompó előtt álló szőke hölgy (de tényleg) kifarol. Elfelejtette kifizetni a parkoló díjat. Részemről megengedő félmosoly, a többi várakozó reakciójáról nem tudok, de dudaszó nincs Nohát, fejlődik a magyar autós, nem kívánja azonnal deresre húzni a hibázót. Épp kezdek szebb magyar jövőt vízionálni, tolerancia, megértés, összefogás...

Teszi fel a kérdést alábbi levelében Csaba, akinek igencsak meggyűlt a baja egy sietős, ám mégiscsak csiga lassúsággal előző kamionossal és még a lehajtót is elkerülte a böhöm nagy jármű és persze vezetője jóvoltából.

Sokszor találkoztam már olyannal, hogy autópályán egy kamionos egy másikat előz. Ezt szívem szerint úgy tiltanám,ahogy van. Minek van a tachográf? Tudom nem lehet pontos minden kamion sebesség mutatója, de akkor is, hogy jut eszébe egy kamionosnak, hogy egy igazán veszélyes helyen, mint az autópálya, egy még veszélyesebb manőverbe kezdjen.

És akkor most elmesélném a történetemet. Kecskemétről tartottam haza vasárnap (11. 09) az M5-ösön. Be volt kapcsolva ugyan a GPS, hogy az vezessen hazáig, de mivel még nincs benne az M0 új szakasza, ezért nem állt szándékomban arra támaszkodni. Az M0-ra meg azért szerettem volna rámenni, mert segítségével nem kell behajtanom Bp belvárosába, hogy majd a Rákoskeresztúri lehajtótól 5 percre lévő lakásomat gyorsan, kényelmesen elérhessem.

Éppen a kötelező biztosítás átkötési szezonjának kellős közepén vagyunk, két héten belül mindenkinek el kell döntenie, hogy marad ahol van, biztosítót vált, esetleg újraköti a szerződését ott, ahol jelenleg is van, hisz mint azt most már tudjuk, a magyar biztosítók nem a hűséges ügyfeleket jutalmazzák kedvezményekkel, hanem a mégtöbb ügyfél megkaparintásának reményében az újakat.

Úgy látszik, Feri szeret álmodozni, mert bár neki nincs Ferrarija, megnézte, hogy ha beütne a lottó ötös, csak megvenni, vagy fenntartani is tudna egy ilyen autót. Valószínűleg hozzám hasonlóan őt is meglepte hozzám hasonlóan a végeredmény, ugyanis a legjobb ajánlat éves díja nagyjából húszezer forinttal több, mint az én jövő évi díjam. És persze az autóm értéke kb. huszada a kalkulációban szereplőének. Szerintetek ez mennyire reális, miért lehet ez így?

Gondoltam reggeli munkaidőmben hirtelen beállt szünetemet azzal dobom fel, hogy megnézem szegény Ferrarival rendelkező autóstársam 2009 évben milyen kötelező díjat fizet.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes eredmény születik :)

Kezdek felépülni a hajnalig tartó offline bloggerkedést követően, úgyhogy ma sem marad el a napi betevőtök. Elgondolkodtatott Karacsi Maci sztorija. No nem a fő csapásiránnyal, mert ott elég egyértelmű a helyzet, baromi ijesztő dolog lehet beszólni két tagbaszakadt, morcos embernek. Nade a nagy kérdés nem itt, hanem egy hasonlatban rejtőzik: tényleg lehet szexelni egy Matiz hátsó ülésén?

Egy hétvégén történt, 24-25 éves lehettem. Rendszeresen jártam  Westendbe, mert bár gyűlölöm a plázákat, abban a szerncsében volt részem, hogy a játékteremben mind a három játékmester az ismerősöm volt, ezért bármikor is mentem oda, akármelyik játékkal ingyen játszhattam amennyit csak akartam, bekulcsolták nekem.

Egy szép szombat délután is épp ezt tettem, megvolt a jól bejáratott utam. Váci út, a Nyugati és a Lehel Tér között jobbra fordultam be a parkoló felé, kis Daewoo Matizommal. A parkolóba 2 sáv vezet, aznap valamiért őrületes tömeg volt, ezért szépen lassan araszoltunk a két sávban, én a belsőben a bal oldaliban. Jobb oldal felé le volt zárva a parkoló, gondolom megtelt, ezért csak balra lehetett kanyarodni.

Még az alagútban láttam, hogy egyre erőszakosabban kerül mellém egy fekete merdzsó, és a balra forduláskol a két sávból hármat csinált, de úgy, hogy majdnem ütköztünk. Én nem engedtem, mert úgy éreztem én haladok a sávba, ez meg pofátlankodik itt, de végül erőszakosabb volt, nem akartam ütközni, ezért végülis bosszúsan kicsit fékeztem, majd a dühtől vezérelve jobbra néztem, és azzal a lendülettel elhagyta a számat egy k. anyád mondat. Eddígre már kiértünk az alagútból, és felértünk a felszínre.

Bár néhány óra múlva már többetekkel együtt személyesen koccintunk a találkozón, nem lazsálunk itt sem! Rengeteg idegbeteg emberrel találkozunk nap mint nap. Ezeket jobb messziről elkerülni, ha egy mód van rá. Z-nek nem volt olyan szerencséje, hogy elhúzza a csíkot, mert aktuális idiótánk gyakorlatilag rámászott és egy frontális ütközést szeretett volna mindenképpen kiprovokálni.

A helyszín az Üllői út valahol nagyon kint és messze, ahol 2 sávos már csak. Felhős őszi délutánon haladok a cél felé amikor is észlelem, hogy a sávomban egy nagyobb méretű teherautó vészvillogózik, de már épp száll be a sofőr.

Ebben a pillanatban szemből egy kamion közelít, előzés tehát kizárva, hiszen egy bicajos is nehezen férne el ugye. És mindeközben mögöttem azonosítatlan "sárgás" színű pözsó villog dudál villog villog és mutogat, hogy ő majd miket fog csinálni, ha én nem megyek ki, (hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek így mintegy frontálisan a szembejövő kamionnal.) Oké hát : _IDIOT_ ...van ilyen. Szembe jövő kamion el, emberünk az előttem álló teherautóban még nem akar indulni a beszállás ellenére, előzés, mehetünk tovább.