autózz!

Szerencsétlen József csak dolgozott a tüdőrákján, erre a szeme láttára elcsap egy renitens öregurat egy szintén szabálytalan, a sebességét nem megfelelően megválasztó sofőr. Tény, hogy nem egy eseménytelen cigiszünet volt, de azért az ember nem szeret ilyet látni. Azért gyorsan megírta nekünk az eseményeket, amíg még friss és forró volt az élmény.

Sajnos olyan élményről kell beszámolnom, ami nem túl felemelő! Nem erre vágytam a cigarettázás alkalmával, valahogy nem ezt akartam látni. Budapest, 13. kerület,  Pap Károly utca 20, itt történt az eset  2008. november 27-én, 16 órakor, enyhe szürkület. Szerencsére nem történt nagyobb baj, az áldozat túlélte, csak az autónak tört be a szélvédője. A rendőrség és a mentők szerencsére gyorsan kijöttek (5 perc), persze a honvéd kórház  150 méter, a rendőrpalota 500 méter.

Papi battyog át az úton , inkább totyorog a zebrától 20 30 méterre!!! Ez itt állandó eset, mivel szemben lakótelep, itt meg a nyugdíjas klub naponta vagy 20 öreg hasonlóan csinálja, a fiatalok, meg aztán főképpen nem mennek el a zebráig!!! Pedig tapasztalatból tudom, hogy itt már lassít az autósok nagy része!  Astra jön, persze vagy 80-nal, már a pirostól gyorsít. Duda kb. 30 méterről és satufék, a papi szaporázza! Csatt !!! Az öreg be a szélvédőn az anyósülésre, az autó megáll, ember leesik oldalra!

Zoltán a 2/A úton haladt kényelmes tempóban és a többi autóssal együtt nem várt akadályokba ütközött, mivel az útépítők nem jelölték kellően látható módon a sávlezárást és a terelést. Egészen pontosan sehogy sem jelezték...

Az alábbi eset múlt hétvégén esett meg velem a 2/A-n.

Mivel a 2/A már egy rettenetesen öreg út (talán 10 éves is van már?) ezért teljesen "természetes", hogy tele van kisebb (egy kisebb vaddisznó dagonyázhat benne) és nagyobb (az egész autó beleesik) kátyúkkal. Itt most javítás címén a jobbik eset forog fenn, nevezetesen, hogy generális nagyjavítást csinálnak, nem pedig csak lyukat tömködnek. Na de azt hogyan teszik, az a nem kispályás!

Nemrég megtudhattuk, hogy ha elkezd esni a hó, meghülyülnek az emberek. Erre Suppiluliumas sem cáfolt rá levelében, azokat a típusokat gyűjtögette össze, minden autóban ülő potenciális gyilkosai.

A mai (2008-11-24) hazautam eseményeit szeretném röviden összefoglalni. Ugyanis az első nagyobb munkanapi havazás alkalmával egész elképesztő dolgokat tapasztaltam.

Bepattantam negyed öt körül a kocsiba a Komjádi uszoda környékén, azaz csak bepattantam volna, ha nem kellett volna először lesöpörnöm pár kiló havat róla, hogy egyáltalán megállapíthassam, tényleg az enyém. Mire végeztem, kezdhettem volna újra az egészet szinte, úgy esett. Azzal az elhatározással indultam haza, hogy baromi óvatos leszek, élve szeretnék hazajutni. Bíztam benne, hogy mások is így gondolják. Hát nem egészen. Hazafelé a következőkkel találkoztam:

1. A merész

A Bécsi út és a Szépvölgyi út kereszteződése (Kolosy térnél) minden irányból érdekes hely. A Bécsi út (észak felé menő oldalról van most szó) 2x1 sávos, középen villamosvágány van (17-es) és a kereszteződésben sincs külön jobbra kanyarodó sáv. Balról járdasziget van, a villamos megállója számára (off: ez szerencsés a BKV-val közlekedőknek, a Zsigmond téren az úttestről  kell felszállni, és itt az autósok rendszerint jobbról előzik az álló villamost). Az egyenesen haladni kívánók közül néhány nagyon igyekvő nem szereti kivárni a sorát, és a sáv helyett a villamos útvonalát választják továbbhaladásra. Mai delikvensünk (sztereotípia: fekete SUV. De tényleg) annyival színesítette ezt a szokást, hogy meg sem várta a zöldet, hanem kis várakozás után áthajtott a kereszteződésen a  Szépvölgyi úton a Lajos utca felé lassan csorgó autók között.

Mindig érdekes érzéssel tölt el, mikor valaki úgy közlekedik, mintha a többiek ott sem lennének, vagy legalábbis mintha direkt neki építették volna az összes létező utat. Hogy ezek az emberek miféle megfontolástól vezérelve művelik ezt a morált azt nem tudjuk pontosan, de Don Blasius-nak is rengeteg kérdése van a témával kapcsolatban.

A ma este látottak és tapasztaltak arra sarkalltak, hogy megírjam első posztomat.:) Vagy inkább.:( Gyakorlatilag 2 téma is szerepel benne, ami vitaindító lehet: a Soroksári út kivitelezése és az ott általános viselkedés, valamint ismét egy szabályokra fittyet hányó luxus terepjáró.

Békésen autóztam este hazafele a Soroksári úton. Nem mondom, hogy vaskalapos szabálybetartó vagyok, az itt előírt 70-et is néha-néha túllépem, nem sokkal persze. Az utat másfél éve hozták rendbe, addig tényleg nem is mertem nagyon 70-nél gyorsabban menni, de a belső sávban simán tolták egymást a kocsik 100-zal is a kátyúk ellenére. Az Illatos út után viszont áldott ügyesek voltak a kivitelezők/tervezők; buszsávot festettek a kifele menő irányba. Befele nem, ahova logikusabbnak gondolnám, kifele azelőtt sosem torlódott az út, a külsőben semmi nem akadályozta a buszokat. Azóta viszont a megmaradt két belsőben még 60-nal sem mennek (én nem láttam 50-es korlátozást kitéve azóta, ha valaki mégis, akkor mea culpa és én is szabálytalan vagyok - az Illatos út és Határ út közötti szakaszról van szó).

Őszintén bevallom Ede levelének olvasása közben többször furán összeráncoltam a szemöldökömet, mert nem nagyon értek egyet azzal, hogy a téli gumi csak fölösleges marketingfogás. Azzal sem értek egyet, hogy miért is kéne hússzal mennünk nyári gumival télen, ha ötvennel mehetünk télivel hasonlóan biztonságosan? Oké, hogy a hatvanas években nem volt ilyesmi, de internet sem volt. Akkor most az is fölösleges és hülyeség? Te mit gondolsz erről?

Most, hogy leesett az első hó és a rádiókban, tévékben állandóan elmondják, hogy azonnal rakd fel a téli gumit, szeretném elmondani az ezzel kapcsolatos véleményemet. Előre szeretném jelezni, hogy 1946-ban születtem, és a jogosítványt 1966-ban szereztem meg. Azóta vezetek. Balesetem még nem volt, de ez nem is lényeges. Úgy vélem, hogy ez a téli gumi dolog nem más, mint üzlet. Üzlet a gyártóknak, üzlet, aki felteszi, felesleges kiadás az autósoknak. Ugyanis nem a téli gumin múlik a dolog, hanem a sebesség helyes megválasztásán.

Miért mondom ezt? A hatvanas és a hetvenes években még nem volt szerencsénk ehhez a remek dologhoz. Akkor is voltak kemény (a mainál sokkal keményebb) telek és akkor is mehettünk autóval. Egyszerűen arról volt szó, hogy nem akart senki száguldani, hanem ha 20 km/h-val lehetett menni, akkor annyival mentünk. Milyen érdekes, hogy én az akkor gumival (ami sem téli, sem nyári nem volt, hiszen egész évben azzal mentünk) teljesen simán felmentem a Kapy utcán Budapesten (ott lakom), az persze más volt, amikor ónos eső esett, akkor ugyanis az ember nem ül kocsiba. Mert a jégpáncélon a mai téli és nyári gumi sem jó.

Már kezdtük azt hinni, hogy jól bejáratott udvari krónikásunk, Richelieu mindent kiírt már magából amit lehetett és világgá ment élményeket gyűjteni, hogy aztán tíz év múlva mesélje el mindazt, ami történt vele idő közben. De nem, itt van köztünk és ma is autóval ment munkába...

Ma reggel olyan frenetikus "munkába autózásban" volt részem, hogy ezt meg kell, hogy osszam Veletek. Az események láncolatában több, tipikusnak is nevezhető jellemvonás tűnt fel, melyek méltán nevezhetőek már-már hagyományak kicsi, ámde annál ambíciózusabb társadalmunkban.
 
Kezdődött a reggel egy laza 30 perces hólapátolással otthon, mely lehetett volna rövidebb is, de a dohányos tüdő nyert a sportos fiatalkori emlékek felett. Ekkor jött az első esemény: jön le a hegyről a hókotró, persze úgy áll a lapátja, hogy az épp szárazra lapátolt felhajtóm elé tolja a köbmétereket. De ekkor a jármű vezetője gondolt egyet, visszatolatott a sarokig, és megfordította a lapátot (!), úgy, hogy a havat az utca másik felére tolja, ahol nincs kapukijáró azon a szakaszon. Meg is köszöntem neki, mondom ez igen, ez figyelmesség.

Majd elindultunk juniorral a suli felé Pomázról a Királyok útja felé (Bp III. ker), az utak a városban beljebb, illetve a főutak Szentendre és Bp felé simán csak vizesek voltak, de addig a mellékutakon a gyalogosok az utcán voltak kénytelenek bandukolni, én meg kerülgettem őket, néhol a szűz hóban, mert a kocsi elbírja, és ők sem lesznek agyoncsapva latyakkal. Köszöntünk egymásnak, integettünk, jópofa volt. Azon a részen, amikor kiérünk a fűútra, 3 iskolás srác akart átmenni a túloldalra, de nem állt meg senki, hogy 5 másodpercet feláldozva az életéből, átengedje őket. Én meg fogtam, mikor volt egy kis rés a forgalomban, kitoltam az orrom, és integettem, hogy menjenek át. Elsőre csak néztek, nem hitték el.

Moonbay előrelátó volt és gondolt rá, hogy majd ha jön a rossz idő, beáll a bérelt garázsába, hogy ne kelljen reggelente havat söprögetni a tetőről meg jeget kapargatni az ablakokról. Persze hogy megszívta, különben nem írt volna nekünk.

Az én sztorim nem olyan észveszejtően veszélyes vagy eget rengető, viszont annál inkább bosszantó. Gondolom én, s nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel!

Helyszín: Eger. Az egyszeri autós ember - speciel én - 2008. augusztusában megvettem az új autóm, s október elején gondolva arra, hogy jön majd a kemény hidegebb idő is, garázst béreltem. Jó helyen találtam, nem messze a lakóhelyemtől, pár perc séta mindössze. Mint tudhattuk már ezen a héten, szombat-vasárnapra "mondta a 0 fok körüli időt", havazásra számíthatunk stb. Óóóó mondom, mi az nekem, hisz ott a szuper kis garázsom, bérházak alatt, bennt magától értetődőden nincs minusz fok, remek, kíméljük ki a kicsike autómat.

Este 8 óra, autó kijelző -2 fokot mutat. Kanyar, vissza kettőbe, gurulunk a garázs felé, már a tompított fényében láttam ŐT. S a gyanúm beigazolódott, egy csodálatosan sufnidizájnnal megtuningolt, felsárkányozott matricázott oldskool waresz két garázs bejáratát elállta, s természetesen a két garázs egyike az enyém volt. Megállok, jobbra index, kiszállok, anyázok. Visszaszállok, gondolkozok, várjak kicsit vagy ne? Vagy rugdossam meg a kocsit vagy ne? Felnézek a bérházakra, látom többen is kinnt állnak, cigiznek, járkálnak az utcán is, csak nem nyúlok hozzá, az hiányzik nekem, valami kóbor öreglány rám hívja rongálás miatt a rendőrséget.

Szeretem az első hó napját, meg azt a néhányat, amíg a bátortalanabb autóson nem mernek volán mögé ülni, még a fővárosban is pillanatok alatt el lehet jutni bárhová így hétfőn napközben is. Nem volt ez így múlt héten kedden, amikor Tamás a Könyves Kálmán körúton járt. Vagyis állt. Miközben egy drága taxis kihasználta a széles járda adta lehetőséget és ott előzte végig a sort. Mint azt már korábban megmutattuk, a Dózsa György úton ez nem szokatlan jelenség, de a Fradi pályánál én sem láttam még ilyet.

Kedden esett meg velem ez a történet, a Könyves Kálmán körúton haladtam a Lurdy felé, éppen elhagytam a Fradi stadiont. Előttem egy taxis haladt, akinek utasa gondolom, megunta a dugóban tötymörgést, s erre a taxis úgy döntött, hogy felhajt a járdára, ott beelőzi a sort a következő utcáig, s milyen sokat is nyernek így. Először fölhajtott a járdára, aztán kicsit megálltak, majd belehúzott...

Sajnos egyrész kicsit sokáig tartott előkapni a telefonomat, másrészt pedig nem is csinál olyan jó minőségű felvételt, de azért elküldöm:

Zapika történetének főszereplője egy helyismerettel nem rendelkező hölgy és egy BMW-s HVCS, aki rettentően fontos dolgát függesztette fel pár perc bunkózás erejéig, hogy megmutassa milyen fából faragták. Az biztos, hogy tuskóból...

Sokszor olvasgattam ezt a blogot, gondoltam én is megosztok veletek egy történetet. Tavasszal történt.

Nem én voltam a szereplő, csak láttam valamit. A BAH csomópontnál ácsorogtunk a középső sávban, ahol két sáv halad az Alkotás út felé, egy pedig fel a felüljáróra a Hegyalja felé. Tehát én az Alkotás felé készülve vártam a zöldet, kb tíz-tizenötödik lehettem a sorban. Ott álltam, ahol még egymás mellett halad a három sáv. Egyszerre nagy dudálásra lesttem figyelmes. Látom a tükörben, hogy egy 30 körüli csaj egy Mondeo kombival talán későn vette észre, és talán helyismerete sem volt, hogy a legbelső sáv felmegy a felüljáróra, de ő nem arra akart menni. Próbált behúzódni a középsőbe, és ezzel ugye akarva-akaratlan elállta a belső sávot, és feltartott kettő darab autót. Egy M3-as BMW-t, es még valamit.

Van, aki próbálja bemagyarázni, hogy egy SUV nem városi autó, pedig Tpapa leveléből is kiderül, hogy nagyon is az, más kérdés, hogy városba való-e a méreteinél fogva. Az mindenesetre egészen biztos, hogy jól jön egy magasabb, masszívabb felépítmény olyankor, mikor jön egy idióta, aki úgy gondolja, hogy még éppen elfér. Aztán mégsem.

Állok a dugóban a Karinthy Frigyes úton. Harmadik(?) vagyok a sorban a Bercsényi utcai lámpától számítva. Középen villamossín, majd egy forgalmi sáv, kerékpársáv, azon túl parkolók, fák, járda, ha valaki nem ismerős erre. Látom a tükörből, hogy egy autó jön, előzi jobbról végig a sort a kerékpárúton. "Nem fog elférni." -mondom ki hangosan, a mellettem ülő páromnak.

Tévedtem. Beszuszakolja magát mellénk, s mivel a tükrök különböző magasságban vannak, (SUV vs. tuc-tuc-golf,) elcentizget. Viszont egy másik szabálytalankodó már elfoglalta a kerékpársávot, vészvillogóval parkol rajta, így a mutatvány bedőlt. Várjuk, hogy váltson a lámpa. Vált. Előttem lévő indul, indulok én is. Enyhe lökés jobbról. "Na ez  nekem jött."

Nagyon úgy fest, hogy Sitti egy népes nyugdíjas kolónia közelében lakik, külön fokozza a helyzet veszélyességét, hogy temető is van a közelben. Szóval minden adott ahhoz, hogy percenként adódjon olyan helyzet, amivel az autósokat próbára teszik az arra karikázó, de már szemüvegben is csak foltokat látó agg kerékpárosok. Csak nehogy egyszer tényleg másnak kelljen hazavinni a biciklit a temető elől, hülye vicc volna az élettől.

Egyszer régen már írtam nektek öreg tatás/mamás posztot,de úgy látszik engem üldöznek ezek. :) Újabb három tapasztalatomat írom meg nektek. Remélem egyszer belátják odafenn a fejesek, hogy nem a zebráknál kellene lelassítani hanem ezeknek valamiféle alkalmassági vizsgát tenni. Vagy akár valami kerékpáros jogosítványt?

Első eset:
Kicsiny városomban közel lakom a temetőhöz. Halottak napja előtti pénteken reggel valamivel 8 óra után indulok munkába. Feltűnően sok tata/mama rohamozza meg a temetőt virágokkal és koszorúkkal felvértezve. Mivel feltételezem nem egy sírhoz mennek úgy fel van pakolva a legtöbbjüknek a kormánya mindkét oldala virágokkal, hogy nem lehet egyszerű dolog a kanyarodás. Természetesen hogy bonyolítsák a dolgot még kapa, vagy éppen gereblye fel van kötve a kerékpár vázára, hogy nehogy egyszerű legyen a közlekedés. Ennek ellenére sikerült kikecmeregni a temető vonzáskörzetéből úgy, hogy egyik mama sem díszítette fel az autóm motorháztetejét. Szóval megyek nyugodtan,mivel itt már sehol senki nem volt az úton. Se autós - se biciklis.

Tibor sztorijában egy szabadnapos rendőrbácsi döntött úgy, hogy a vasárnapi nap is alkalmas lehet arra, hogy megmutassa ki a legény a gáton. De talán csak az asszonynak akart bizonyítani, hogy rosszul járhat, ha nem főz vacsorát.

Helyszín nem messze Budapestől. Sebesség korlátozás 90 km/h, teljesen egyenes út, előzni szabad.

Az előttem haladó, igen alúlról súrolta a 60 km/h-t, nosza elindultam megelőzni, ez nála kiverhette a biztosítékot, mert velem párhuzamosan gyorsított, folyamatosan indexelek jobbra de nem akar beengedni, jó – mondom – győztél, lassítok, visszasorolok mögé, de nem ha lassítok Ő is lassít, ekkor már elkezdtem aggódni, mert megjelent egy autó szemből is. Nem volt mit tenni elindultam vissza a sávomba lesz ami lesz, lehettünk vagy 10 cm-re egymástól, de kalkulálva a lehetőségekkel, mégiscsak kevésbé veszélyes műveletnek tűnt ez, mint sem frontálisan ütközni.