autózz!

Kölcsön kocsinál én is majdnem elkövettem azt, hogy a saját kocsim rendszámát írtam rá a matricás papírra, de még időben kapcsoltam. Vé viszont nem volt ennyire szerencsés. Kálváriája alant olvasható.

Velem nemrég ez esett meg: balatoni leruccanás előtt autóm megadta magát, el kellett vinni szervizbe, kölcsönautót kérni mielőbb.

Gyors szervezés megoldva, pár óra késéssel mentünk is balaton felé, heti autópálya matricát még a városi dugóban sms-ben megvettem. 3 nap múlva nézem kölcsön autót és gondolkodtam, hogy amikor vettem a matricát, honnan is tudtam a rendszámát... hát nem tudtam. Sms előkeres, és szívem megáll, látom, hogy saját autómra vettem matricát. Igen, hülye voltam. Felhívtam ügyfélszolgálatot azonnal, ilyenkor mi van?

Tegnapelőtt sárgán villogó lámpás kereszteződésben sétáltam át az Üllői út túloldalára a zebrán (leülni, kapaszkodni - villamoshoz!). Mentem mindenféle félelem nélkül, mert láttam, hogy a jobbról érkező Corolla lassít, gondoltam azért, hogy elengedjen. Aztán mikor már a felezővonalnál jártam, gondolt egyet, hogy ő mégiscsak átfér még előttem, nyomott egy padlógázt, majdnem elcsapott. Néztem egy nagyot. Zolicar történetében a felelősség fordított volt, mert itt bizony virított a piros lámpa a gyalognak és nem sokon múlott, hogy felfeküdjön a szabályosan érkező autó motorháztetejére.

A következő esetre szeretném felhívni mindenki figyelmét, melynek ma reggel voltam szem tanúja. Mint minden hétköznap reggel ma is 4:45-kör mentem ki a 200-as buszhoz (Vecsés Nyugat), szépen megvártam míg zöldre vált a gyalogátkelő lámpa és ezután átmentem az út túloldalára  és beálltam a buszmegállóba várni a buszt.

Pár perc múlva látom, hogy egy szőke hölgy a tiltó jelzés (piros lámpa) ellenére lelép az útra és jön a zebrán ekkor feltűnik egy Peugeot 106-os gépkocsi aki miután észrevette, hogy a hölgy mit csinál, hirtelen vészfékezni kezd a hölgy szerencséjére és a nőtől kb. 1 cm-re sikerül megállnia, a hölgy mint aki észre sem vette, hogy egy autós most mentette meg az életét szép lassan Tovább gyalogol a zebrán (semmi elnézéskérés, vagy köszönet).

Akárhová megyünk, mindehol találkozunk szeméttel. Bár nem környezetvédelmi blog vagyunk, de autósokról van szó és ez nemcsak szemetelés, hanem egyben veszélyeztetés is, hiszen menet közben akár a szélvédőnkön is landolhatnak a "kedves" kis csomagok. Nyergiberginek is része volt az élményben.

Ma történt velem az alábbi eset! Talán megér egy postot, és ha csak ketten változtatnak miatta már megérte!

Néhány hónapja olvasom a blogot és nagyon élvezem, én kötelezővé tenném a jogosítvány megszerzése előtt állóknak! Néha megnevettet, néha fölbosszant, néha egytértek a posttolóval, néha nem, de összességében szuper! Csak így tovább és kellő kitartással rövid idő alatt érzékelhető hatással lesz a közlekedésre, ez meggyőződésem! Ma viszont történt valami, ami véleményem szerint fontos és bizonyára az én figyelmetlenségem, de nem látom, hogy foglalkoztatok volna vele. Ha mégis, akkor bocs! Érdről autóztam Pestre az M7-en, az átlagtól gyengébb forgalomban délután negyed négy magasságában. A 0-s már eldugult, néhány hülye 1000-rel száguldozott, de összességében semmi extra. Majd elment mellettem egy ezüst bálna a szokásos tipikus sofőrrel, hátul szőke cicusok.

Fecnek egy "majdnem élménye" van csupán a kereszteződésbe ragadás szörnyű réméről, de már ez is megviselte annyira, hogy tőletek kérjen tanácsot mégis hogyan lehet elkerülni ezt. Őt egy másik vezető késői irányjelzése tévesztette meg, hogy belefutott ebbe a helyzetbe.

Ma reggel jártam így, és gondoltam, megosztom veletek az esetet, hátha ír valaki okosat arra nézve, hogyan lehet egy ilyen helyzetet igazán szépen megúszni.

Szóval a történet: reggel, Hamzsabégi út és Karolnia úti csomópontnál jártam (meg). Én a Hamzsabégin jöttem, mentem volna tovább a Kosztolányi felé. Aki nem ismeri a helyet: itt az út kétsávos az én irányomból, illetve van egy sáv a szemből jövőknek. Szóval a baloldali sáv balra kanyarodik és előre megy, a jobboldali jobbra és előre. 2 személyautó és egy nagy teherautó állt előttem a baloldali sávban (jobboldali már telítve volt), amikor odaértem – éppen piros volt a lámpa. Majd zöldre váltott, és a két személyautó balra kitett indexel szépen be is kanyarodott a Karolinára, a teherautó lassabban indulva bement a kereszteződés túloldalára, indexelés nélkül. Én meg utána, mivel nem volt előtte senki, ő nem indexelt, gondoltam, szépen átmegy, én utána, aztán hajrá, haladunk tovább.

Miután a tegnapi tempomatos posztot páran alaposan szétoffolták azzal, amit a címben olvashattok, időszerűvé vált elétek tárni Kételkedő minden részletre kiterjedő eszmefuttatását, mert úgy tűnik, sokakat izgat a téma, még levélírónk is egészen tűzbe jött a sztori végére, legalábbis ott használt felkiáltójeleket igen nagy koncentrációban.

A múltban jópár blogbejegyzést és hozzászólást elolvasva, egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy nézzek utána, hogy is működik a sebességmérés GPS-szel. Ugyanis egyre inkább azt látom, hogy korunk vívmányait használó olvtársak, a régmúlt idők kvarcóra őrületéhez hasonlóan (az idősebbek talán még emlékeznek a „hétzenés” kvarcórákra, melyek az akkori idők hiedelme szerint nagyságrenddel pontosabbak a mechanikus, rugós óráknál, pedig…) a modern technológia újabban közkincsé vált eszközének, a GPS-nek a sebességmérését pontosabbnak találják (ami igaz is, bizonyos feltételek esetén) az autó kilométerórájánál, és ehhez igazítják a tempójukat (ami nem feltétlenül szerencsés).

Lássuk miért! Hogy és mit mér a GPS? Mielőtt ebbe belefognánk, Murphy mester megjegyzését figyelembe véve –a legtöbb vita előbb utóbb szómagyarázatokba fullad – tisztázzunk néhány fogalmat:

Pillanatnyi sebesség: A sebesség nagysága egy adott pillanatban (t) egyenlő egy nagyon rövid időre (delta t) számított átlagsebességgel. Ez nem más, mint a grafikonon ábrázolt sebességgörbénk(hiszen változhat a sebességünk) adott pontbeli érintőjének meredeksége. (Bocs!)
Átlagsebesség: Az  összes út/összes idő hányados neve átlagos sebességnagyság, szintén a mozgás egészét jellemző mennyiség. (Vagyis hiába megyünk kétszázzal, ha félórát kávézunk a benzinkútnál, az átlagsebességünk nem lesz kétszáz) Egyenlőre ennyi a fogalmakból.

(A jobb oldali középső szám a sebesség, alatta a magasság.)

A GPS rádióhullámokkal dolgozik. Ő maga nem ad, viszont vesz. A Föld körül keringő 24 műholdról. Na nem az összesről, hiszen egyszerre nincs az összes a láthatár felett. Ha belegondolunk, józan ésszel is elfogadható, hogy egy, illetve két műhold vétele esetén, eléggé pontatlan képet kaphatunk arról, hol is vagyunk. Tehát minimum három műholddal való kapcsolat szükséges ahhoz, hogy helyzetünket két dimenzióban meghatározzuk. (Hol vagyunk a Föld felszínén), és négy, hogy a harmadik dimenziót is megkapjuk (milyen magasan egy adott referencia ponthoz képest). Ilyenkor örülünk, és bízunk Moha bában(illetve Andreában. Izlések és pofonok). Igen ám, de a navigációs programunk, képes arra is, hogy a sebességünket is mutassa. (Néha extrém körülmények között is)

Valami érthetetlen és megmagyarázhatatlan véletlen lehet a műve annak, hogy az Index és a blog.hu nagyra becsült szerkesztői (na ez most elég seggnyalósnak hangzik, de hátha bejön nekik) úgy döntöttek, hogy most mi legyünk a hét bloggerei. De ha már így esett, akkor válaszoltunk néhány kérdésre, aminek az utolsó néhány kérdését nekünk tehették fel első ízben a fanatikus blogolvasók. A faggatózás végeredményét itt tudjátok elolvasni.

Ebben a posztban az az érdekes, hogy igazából egyik levélíró (ez esetben inkább képbeküldő) sem tudott sokmindent verbálisan hozzátenni a fotókhoz. Ez teljesen érthető, hiszen beszédes elcsípett momentumokról van szó, nem először, nem másodszor és ezt még lehetne sorolni. Vannak persze félreérthető vagy kimagyarázható esetek, de sok olyan is amire nincs mentség. Nézzük, Lacaca mit örökített meg!

 Tegnap délután lőttem az újpesti Obi parkolójában. Nyílván nagy mennyiségű téglát vettek....

 

 Viktor alant arról érdeklődik, vajon a járgány tulaja valóban rokkant-e és ha igen, vajon akítvan részt vesz-e gyorsulási versenyeken.

Egy önjelölt rendőrrel futott össze Roland is az M3-ason Pest felé, mint eddig már oly sokan mások is kis hazánkban mindenfelé. A levelét olvasva azért számomra nem ennyire fekete-fehér a helyzet, mert azt leginkább az autó sofőrje dönti el, hogy mennyire mászik az előtte haladó seggébe, nem a tempomat. Szintén gyanús, hogy a történet írója erősen fogalomzavarban van a háromsávos autópályát illetően, mert amiről itt szó van, az minden bizonnyal egy kapaszkodósáv, ahová 120-130-as tempóval nem feltétlenül indokolt átsorolnia a másik szereplőnek. De olvassatok és döntsétek el ti, hogy mi is volt ez tulajdonképpen!

Múlt hét pénteken Nyíregyházáról Budapestre tartottam az M3-on. A kocsimban van tempomat, mely megkönnyíti az autópályás utazást. Mint mindig, most is bekapcsoltam és 130-ra beállítva haladtam a főváros felé. A lassabbakat szépen előztem a gyorsabbak pedig nyugodtan mentek el mellettem. Már egész jól megy a jobbra tartás az autópályán.:)

A gond akkor szokott kezdődött, amikor összeakadok egy másik olyan autóval, aki szintén 130-al megy, csak tempomat nélkül. Mi a különbség kettőnk között? Csak annyi, hogy az ő 130-a, az valójában 120 és 140 között mozog, ahogy éppen tapossa a pedált. Az ilyenek hol megelőznek, hol visszaelőzöm őket. És néznek rám furcsán, hogy miért előzőm őket vissza, ha utána lassítok. Pedig hozzá se nyúlok a tempomathoz. A múlt héten is már Pest megyében jártam amikor egy kombi Opel Astrával hozott össze a sors, az első szériából. Előzgettük egymást, bár már itt nagyobb volt a forgalom figyelni kellett a gyors autókra.

A szükség nagy úr. Az egyébként jámbor lelkűek is pillanatok alatt hiénává tudnak változni ha a saját érdekükről van szó. Ha nincs parkolóhely, hát csinálok egyet, gondolhatta a delikvens, akinek cselekedete Gábornak okozott nem kis bosszúságot.

Szeretném én is apró ám annál bosszantóbb történetemet megírni. 2008.08.29 pénteken, Kedvesem táboroztatásból tért vissza sok csomaggal ezért kocsival mentem dolgozni, hogy munka után el tudjak menni elé.

Reggel a Krisztina krt. le is tudtam parkolni a szabad parkolónál. Viszont délután, meglepetés ért. A képeken látszik, amint kihasználva, hogy én beljebb álltam meg a többi autósnál, ezért gondolva, na meg a rozoga kocsit látva, magasról leszarta, hogy onnan ki is szeretne majd valaki állni.

Miklós mai kis története saját bevallása szerint akár vicces is lehetne, ha nem ő lett volna a szenvedő alany. Kíváncsi vagyok ti vajon tudtok-e majd nevetni ha elolvastátok, vagy képzeletben inkább együttérzően megveregetitek levélírónk vállát.

Ha nem velem történik és nem az én kocsim törik, jót mulatnék ezen az eseten.

Horgászó barátomért mentem, aki van annyira bölcs, hogy nem kocsival viszi magával a hűtőtáskányi sört. A cél előtt néhány kilométerrel kereszteznem kellett egy főútvonalat. Láttam, hogy szemből egy rendőrautó jön, ezért a Stop tábla miatt nem a kereszteződésben, hanem - szabályosan és nem is hirtelen - a vonalnál álltam meg. Csattanás, a mögöttem lévő belémszállt. Nem a sokat szidott autóstípus, hanem egy átlagpolgár átlagautóval. Legalább is ránézésre.

Sokan, sokszor kritizálták már a magyarországi büntetési rendszer milyenségét, az egyes büntetési tételek nagyságát és úgy egyáltalán az egész gépezet igazságos voltát. Megoszlanak a vélemények. Nem lehet egyszerűen minden fekete vagy fehér. A témával kapcsolatban két levélíró is javaslatot tett, hogy milyen reformokat gondolnak jónak. Egyetértetek velük? Nézzük, mit javasolt Tamás!

A minap eszembe jutott egy megoldás a büntetések racionalizálására, és a véleményeteket szeretném kérni.

Sokan felháborodtak, hogy mennyivel emelkedtek a szabálysértési tarifák az elmúlt hónapokban. Szerintem is dühítő, hogy egy komolyabb szabálysértés miatt egy család egész éves megtakarítása mehet kárba. Szerintem sem ez a megoldás. Az igazi büntetés szerintem a következő lehetne: Először csak autópályán lehetne alkalmazni, később akár városon belül is. Miért megy gyorsan valaki? jobb esetben azért, mert siet és nem azért, mert egy tapló......tehát időt akar megspórolni......ha meg tapló, akkor amúgy is ráér.

Ha valakit szabálysértésen kapnak a rendőrök, akkor kap egy 5000 FT-os csekket, amit azonnal be kellene fizetnie, mert ha mondjuk egy nappal később fizeti be, akkor már 50000 FT lenne, 2 nappal később 100000 FT és így tovább. Befizetni viszont csak egy adott helyen tudná, tehát el kellene autóznia az adott helyre, ahol ki kellene várnia a sorát... tehát időt pazarolna el.

Egyre jobban terjed az a tudat, hogy Magyarországon bárki bármit megtehet közlekedés címszó alatt, következmények nélkül. FZS is ezt erősíti meg lent olvasható levelében, ahol két kamionos kedélyesen elbeszélgetett egymással, hosszan feltartva a környék forgalmát autóstul, villamosostul, mindenestül. De biztosan azt történt, hogy amikor az egyikük elaludt, a másik észrevette és megpróbálta felébreszteni. Biztos nagyon fáradt lehetett szegény, mert elég lassan sikerült.

Napi két órát töltök autóban, volna miről mesélnem. De amit ma láttam, az mindenen túl tesz. Délelőtt 10 óra Hungária krt Salgótarjáni út kereszteződése. Balra fordultam  volna a Hungáriáról a Salgótarjánira, ebben a sávban csak minden második lámpaváltásra adnak zöldet, előttem is álltak, nem volt egy gyors akció.

A Hungárián a Kőbányai felé csúcsforgalom, kőkemény dugó. Természetesen beállnak a kereszteződésbe is. Jön két magyar kamion jó hosszú vontatmánnyal a két jobboldali sávban. Természetesen nem férnek át, a vontatmány rálóg a villamossínre. Ekkor a két sofőr egymásra talál, elkezdenek a nyitott ablakon keresztül beszélgetni közben előttük a sor megy előbbre, ez semmit sem zavar a beszélgetés vidámságán.