autózz!

Lehet, hogy Exleprás sztorijának főhőse annyira tuskó volt, hogy a mai napig nem tanulta meg melyik a jobb keze és hiányos IQ-ját próbálta némi hangerő és testi erőfölény fitogtatásával ellensúlyozni. Gyerekkorunkban mindig azt mondták, hogy amelyikkel eszel az a jobb. Na de ha valaki balkezes? Lehet, hogy emberünk a gének játékának áldozata?

"És ha jobb kéz, akkor mi van...?!", ez maradt meg leginkább bennem egy eset után:

Pár hete a pécsi tesco parkoló, parkolós részéről kanyarodtunk a parkoló bevezető részére. Mellettem feleségem, hátul a kocsiban (ezeréves astra kombi) plüssjáték hegyek, mivel pont költözködtük, és útbaejtettük a boltot. A kereszteződéshez érve épp egy autó haladt el balról, természetesen elengedtem, mögötte kicsit lemardva egy másik jött, s mivel elsőbbsége a jobbról érkezőnek van, indultam volna, hogy nagyívben rákanyarodjak a kivezető sávra.

Íme egy ellenpélda arra, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb. Örülök, hogy Szabolcs beküldte nekünk ezt a kis taxis szösszenetet, így egy kicsit jobb szívvel lehet szemlélni a hazai morált.

Már annyiszor szóltunk az itthoni aggresszivitásról, és sokszor a taxis nevezetű állatfajról és közben gyakran jegyeztük meg, hogy "bezzeg nyugaton".

Nos, ehhez szeretnék egy kis adalékot. Tegnapelőtt hivatalos ügyben Brüsszelben voltam, és időhiány miatt kénytelen voltam taxival menni (ami egyébként hihetetlen drága ott, a GPS szerint alig két kilométeres útért 19 eurót kérnek). Szóval a pályaudvarnál bepattantam egy taxiba, és elindultunk.

MiszterMuhaha kifejezetten szereti a tisztaságot, ezért amikor meglátta, hogy valaki kidob valamit az autójából, az számítson rá, hogy rövid időn belül vissza is kapja. Jelen esetben ez csak egy összegyűrt illatosító volt, tény, hogy egy lópatkóval sokkal izgalmasabb lett volna és egyből véget vetettünk volna a szerencsehozós babonának is.

Egyik nap egy logisztikai központból hajtottam ki a Székely Elek utcára. Miközben békésen gurultam, azt látom, hogy az előttem haladó autó ablakán huss, valami kiröppen: a sofőrt zavarta a cigisdobozának a celofánja. A kocsiban meg rendnek kell lennie, tehát ablakon ki a szeméttel. Elkezdett zöldülni a fejem, igen paraszt dolognak tartom, ha valaki ezt a módját választja a takarításnak.

De az is előfordulhat, hogy a huzat vitte ki, nem idegesítettem magam. Fél perc sem telt el, mikor újabb, most már termetes galacsin hagyta el a Wagon R+ ablakát. Ettől viszont piszok ideges lettem. Mivel kereszteződés előtt adta elő az ember, ahol meg is kellett állnia, én mögötte álltam meg, visszasiettem a szemetéért (ami egy összegyűrt illatosító volt), megfogtam, és avval a szándékkal futottam vissza a kocsijához, hogy a nyitott ablakon bedobom a kocsijába. Egy apró hiba csúszott a számításomba: lasan elindult előre, így amikor eldobtam a galacsint, az bizony tiszta erőből pofán vágta az illetőt.

T-nek igencsak forrhatott az agyvíze a szó szoros és átvitt értelmében is. Az eset kísértetiesen hasonlít a nemrég prezentált kukásautós posztra. Erre vajon milyen mentséget hozna fel a tisztelt tulaj?

Ma dél körül próbáltam a 15ös busszal hazaérni a Jászaira.

Sajnos a Hercegprímás utcában (mivel arra terelték építkezés miatt a busz útvonalát) a hagyományos magyaros parkolási virtusnak megfelelően, paraszt módon vészvillogóval az úton álló Transporter egy cseppet akadályozta a továbbjutást.

Cathy története sajnos nem egyedi eset, rövidre nyesett T betűs korszakom alatt velem is szórakozott minden különösebb ok nélkül (ha a T betűt nem tekintjük annak) két játékos kedvű elmeroggyant idióta, abszolút át tudom érezni a helyzetet, könnyen baleset lehet az ilyesmiből, nagy sebességnél, autópályán pedig ez különösen csúnya kimenetelű is lehetett volna.

Péntek 14 óra körül az M5-ös autópályán haladtam normális tempóval Szeged felé. Aki ismeri a kis Yarist, (1.0, SOL, 2006-os gyártmány), tudja, hogy nem éppen a gyorsulás bajnoka, és nem is kifejezetten autópályára való, de városi közlekedésre, kisebb utak megtételére tökéletes. Nos szép nyugodtan haladtam 124-126-tal (digitális kjelzô  :))  ), többel nem is nagyon szoktam, mert 126 felett sokat fogyaszt, és nagyon hangos a motor is. Éppen egy kamion elôzésébe kezdtem, index ki, tükörbe belenéz, sehol senki.

Szép nyugodtan sávot váltottam, és elôztem (illetve az elôzés folyamatában voltam) a kamiont, amikor láttam a visszapillantóból, hogy jön egy piros autó ezerrel. Kicsit megnyomtam én is a gázt, hogy ne nagyon akadályozzam, de mire beért (kb. 160-nal jött) még nem tudtam lehúzódni a kamion elé. Kénytelen volt kicsit lassítani, ezért még jobban nekiállt dudálni.

A Batka által küldött életképről megnéztem volna egy fotót, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ilyen van. Én már a hasonló, halmozati hülyeségektől mentes kutyás történeten is kiakadtam, de ilyen a világ, a rekordokat újra és újra megdöntik. Találtam is egy jó kis képet, amivel még meg lehetne fejelni az alant vázolt szituációt.

Túlzás lenne azt állítani, hogy nagy öregnek számítok, ennek ellenére láttam már egy két dolgot az utakon. A mai eset magasan überelte az összes eddigit.

Napos délután, Könyves Kálmán Körút – Jászberényi kereszteződés. Békésen zenét hallgatok, nézelődök és ahogy betekintettem a mellettem lévő Merci ML-be meghűlt bennem a vér. Félmeztelen ronggyá tetovált „keménygyerek” apuka nyilván biztonsági öv nélkül, ölében a kb. 4 éves gyerek tekergeti a kormányt (akkor még álltunk hál’istennek), miközben a „kedves” papa önti magába a Kaisert.

Bennem nem annyira merül fel a címben olvasható kérdés a lenti levelet küldő Zoltánnal ellentétben, mert nem nagyon értem, hogy miért kell kockáztatni és sorozatosan szabályt szegni csak azért, mert segíteni kell letolni az útról egy lerobbant autót. Azért ez nem ugyanaz a helyzet, mint amikor újra kell éleszteni a sofőrt is.

Múlt szombaton délben nekiindultunk bevásárolni. Épp a Mester utcán pirosnál  álltunk a Haller utcánál, amikor a tükörben felfigyeltem, amint egy A6 záróvonalon, index nélkül "átlép" egy Skoda 120-on, aki kb.

60m-re elkezdett lassítani a lámpa miatt, majd beállt mögém. Gondoltam, figyelek, mert tuti megelőz majd a közvágó hídig, legalább minket ne törjön össze.

Bár ez nem az autósok szégyentáblája, a csatolt képen látható kisteherautó idióta vezetőjét felírnám, úgy az első helyre.

Jelzőlámpás kereszteződésben kanyarodunk jobbra, zöldön a 6-os útra. Ő a belsőben, én a külsőben. Már fél perce hallom a szirénát, rádió halkít, és óvatosan araszolok a főútra. Kolléga a belső sávban persze tempósan kanyarodik. Aztán satufék, mert ott termett előtte hirtelen a szirénázó mentőautó, döbbenetes módon át szeretett volna haladni a kereszteződésen, a záróvonalon keresztül! Hogy megálltak egymás előtt, az kizárólag a mentő vezetőjén múlt.

Tudom, hogy pont elég feszült a hangulat Budapesten mostanság autósok és biciklisek között, de az alábbi történetet szeretném megosztani Veletek. Nem érvelési- avagy vitaalapnak, csak úgy. Furcsának tartom, hogy a "másfél tonnás, tehát vigyázzon ő ránk" éra kellős közepén ilyen események rontják még jobban a kétkerekűek megítélését.
 

Ma (2008/Jun/19 ~17:15) délután párommal autóztam a Nagykörúton az Oktogontól a Boráros tér felé. A Blaha után kisebb dugó volt, lépésben haladtunk, ezúton szeretnék gratulálni azon két kerékpárosnak és a kis robogó tulajdonosának, akik rendkívüli "élelmességgel" villamosnak álcázták magukat a felsővezeték használata nélkül. Mindeközben természetesen aktívan suhantak el balról-jobbról (a külső sávban haladtam) a biciklik és motorkerékpárok, ehhez azonban minden budapesti sofőr több-kevésbbé hozzászokott már.

Egy általam régóta nehezményezett dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az ügy főszereplői talán nem meglepő módon taxis(ok) (tudom, a képeken ugyanaz a jármű látható, de ez csak a véletlen műve).

Gyakran járok a Szabadság híd és a Fővám tér környékén, itt vettem észre a következőket. A Vásárcsarnok bejárata előtti zebránál (közvetlenül előtte!) folyamatosan parkolnak taxisok- általában az Airport Taxi "munkatársai

Hétvége (szombat), irány a Balaton. Alsóörs környéke, motoros találkozó a közelben. Motorok minden mennyiségben, csordákban jönnek mennek, ki lassabban, ki gyorsabban, ki másokat feltartva, ki másokat ijesztegetve.

Közülük hármat szeretnék kiemeleni:

1.: Vidám narancsszínű cross motoros barátom, Te aki azzal szórakoztattad magadat és barátaidat, hogy a 71-esen lakott területen durván 60 km/h-val váltogattad a "sávokat" vagyis szlalomoztál a járda és az árkok és a főút között, rendszeresen kiugrattál a közlekedő autók elé (vészfékezésre kényszerítve másokat), ijesztegetve a járdán haladó sétálókat, még csak vélétlenül sem jutott eszedbe, hogy valaki kiléphet a családi házának kertjéből a járdára? Mert az, hogy az autókkal kekeckedsz valószínüleg Neked fájna jobban ha balul sült volna el a dolog. A kérdésem költői, hisz a válasz már itt pihen ebben a pár sorban. Ugyanis Te pont leszarod, hogy nem csak a saját, hanem mások életével is játszol ilyenkor.

Színhely: Szeged, a klinikapark előtti zebra. Időpont: június 10, déli 12 óra. Az ebédlőből jövünk ki, a zebrán gyalogosok között hajt át a taxis (EBE 003). Ez naponta megesik, de most vissza kell lépnünk, hogy az ütközést elkerüljük.

Félreugorva, egyensúlyomat vesztve tenyérrel az ablakára csapok. Padlófék, taxis ki, irdatlan méretű (hozzá képest) gumibottal kezd fenyegetőzni "Játsszuk le itt, most!". Szerencsére hárman vagyunk (és az övére, hogy nálunk nincs gumibot), így csak lóbálja a husángját, ordítozik tovább  aztán visszamászik autójába, amely mögött ezalatt szép sor gyűlt fel.