autózz!

Kisautó tulajdonosként magam is gyakorta tapasztalom az András által felvázolt tipikus magatartási formákat, de nem tudom eldönteni általánosíthatunk-e ezek alapján. De várjuk a nagyautó tulajok leveleit is, hátha reálisabb képet kapunk.

Tudom volt már sok ilyen, de megosztom Veletek, végülis erről szól a blog.

Szegeden tartottam az Izabella-hídon a város felé. Felfelé menet a belső sávban egyszercsak észrevettem, hogy a külső sávban közlekedő autóstárs, szép lassan, index nélkül húzódik át az én sávomba, konkrétan ránk. (a Feleségemmel voltam) Egy apró dudálással jeleztem, ottvagyunk, nem lesz ez így jó. Erre kaptam kvaanyázást, mutogatást, majd hirtelen, egymás mellett közvetlenül ránkrántotta a kormányt megint, mostmár szándékosan és erőteljesen, úgy, hogy átjött a mi sávunk feléig. Reflexből húztam én is át a szembesávba sajnos, ha van időm persze tükörbenézni, fékezni kellett volna. Szerencsére nem is jöttek szembe, pedig ha valaki érkezik akkor frontális ütközés lett volna belőle. (meg valószínüleg tömegkarambol a hídon)

Nem igazán értem Krisztina mivel érte el, hogy a történetben szereplő férfi ilyen furcsa módon reagáljon egy mosolyára. Ez valamiféle új udvarlási forma vagy tetszésnyílvánítás? Utoljára ilyet az oviban tapasztaltam mikor a fiúk a lányok copfjait tépték, ez is valami olyasmi csak nagyban.

Megosztanám Veletek, mi történt néhány nappal ezelőtt Velem, miközben a délutáni melegben hazafelé autóztam.

Utam vége felé balra kellett kanyarodnom, így hát besoroltam a balra kanyarodó sávba, megálltam, mert a lámpa piros volt. Előttem egy másik autó állt. Semmi különöset nem csináltam, hacsak azt nem, hogy elmosolyodtam a reggeli rádióadás ismétlésén. Azt láttam, hogy a vezető a bal oldali tükörben visszanézett, jól megnézett magának.

Kezdek éhes lenni, nem csak azért mert lassan közeleg az ebédidő, meg mert fagyit emlegetünk a címben, de még a lenti levelet is Lecsó írta nekünk, nekem meg mindjárt kifolyik a nyál a számból.

A következő sztori roppant vicces lesz, és talán tanulságos is. Szóval a szituáció a következő:
Múlt héten kedden Nagykőrösről tartottam Kecskemét felé egy céges Toyota Hiace kisbusszal. A kocsiról tudni kell hogy zöld színű, iszonyat leharcolt és mindenhol sáros. Még a tetején isJ Hat melós kollegát vittem vissza Kecskemétre. Ők rázógépen dolgoznak, és nem kisdarab emberek. A kocsiról még annyit hogy zárt, oldalsó ablakok nincsenek.

Szóval haladunk békésen 60-70el, ugye nem kell sietni az út is elég ratyi. Nem sokkal Katonatelep előtt utolér minket egy X5ös. Teljesen rámjön hátulról dudál, villog, integet. Én nem bírtam sehová lehúzódni, ő meg nem bírt előzni, mert szemből is nagy volt a forgalom.

Röviden, tömören:

Találkozó, 2008. júl. 5., Gánt, szép hely, jó programok, mégjobb nyeremények, természetesen ingyenes részvétel, finom de olcsó ebéd (az igényeket csütörtök reggelig kell leadni).

Kevésbé röviden és tömören:

Pörög a számláló jobb oldalon, közeleg az első olyan alkalom, amikor végre személyesen is találkozhatunk azokkal, akik nap mint nap hozzátesznek a bloghoz akár kommentként, akár a posztokká avanzsáló levelekkel. Meg ti is egymással. Meg velünk. Többen, akik jeleztétek, hogy jöttök, még nem írtátok meg, hogy kértek-e ebédet, valószínűleg azért, mert a találkozó kiírásába ez a lehetőség később került csak be.

Az ebéd rendeléseket a talalkozo@autozz.eu címre küldjétek, ennek leadási határideje 2008. július 3. (csütörtök), reggel 9 óra.

Amiből választhattok:
A menü: Babgulyás & házi rétes (600 Ft)
B menü: Szarvas pörkölt burgonyával, savanyúval (800 Ft)

Ha élelmes és naprakész vagy az előző találkozós poszt legutóbbi verziójából, akkor elnézést az ismétlésért.

Hogy olyat is írjak, amit eddig még nem: tegnap fogtuk magunkat és legurultunk szervezkedni Gántra és a környékére, Kisikasa mellett velünk tartott Magpet is, aki biztosra ment, hogy ne tévedjünk el.

A szivargyújtó csatlakozó elosztókat inkább meg sem mutatom, mert sokkot kaptok tőle, olyan szép. Szóval a csúcstechnikának köszönhetően sikeresen teljesítettük az egyébként is roppant bonyolult 50 km-es utat. A tervünk az, hogy a helyben lévő időtöltések mellett el is zavarunk titeket egy kis pontkeresős-gondolkodós játékra, itt tervezzük kiszórni nektek az értékesebb nyereményeket.

Nem nagyon ragoznám túl Attila sztorijához a bevezető szöveget hiszen önmagában is elég meglepő az egész. Lassan már azt a következtetést kell, hogy levonjam, hogy egyesek szinte minden kis nüansznyi alkalmat megragadnak a balhé kedvéért. Annyi bizonyos: forgalomban jobb ha magunkra zárjuk az autót, pláne ha ennyi őrült rohangászik a világban...

A következő történet nem csak nekem lesz hihetetlen!

Péntek du.17 óra, a helyszin a Béke út Róbert Károly körút kereszteződése.Itt két sáv kanyarodik balra a vidámparki felüljáró felé, én a szélsőben állok, mellettem két sáv megy egyenesen a Lehel út felé. A lámpa zöldre vált végre(már vagy 20 perce álltam a Béke tér felől akkora dugó volt) elindulok, amikor jobbról elém akar vágni egy piros autó. Hát mondom magamban ez kicsit pofátlanság + záróvonal van tehát itt most én megyek te meg max. mögém jöhetsz.

Tamás egy közlekedési analfabétába futott bele, szerencsére nem szó szerint, bár nem sok hiányzott ahhoz sem. Azt hiszem, ez se sokkal jobb helyzet, mint amikor egyszercsak szembe jön valaki ugyancsak körforgalomban. Mert ugye olyat is láttunk már.

Az alábbi történettel szeretné, jelezni, hogy elképesztően sok az olyan autós, akinek fogalma sincsen a KRESZ-ről.

Szűkebb környezetemben, Kőbányán divat lett a körforgalom epítése. Ezzel alapvetően nincs probléma, de sok autósnak nem igazán megy az új inger feldolgozása.

Egyik csütörtök este 10 óra után, amikor a környéken már alig van mozgás épp az egyik új körforgalmat közelítettem meg. sehol senki, behajtok, amikor is egy negyed kör megtétele után azt érzékelem, hogy jobbról egy Suzukis fékezés nélkül jön felém. padlófék, állóra fékeztem a kocsimat. Suzukis még épp befér elém....agyam elborul, utánna megyek. utolérem, és párhuzamosan haladunk.

Lyukrafutó puhatestűként egy kerékpárral próbált elrettentőbb lenni a száguldozó és gyalogosátkelőhelyet semmibe vevő autósok számára, de ha több a sáv, nagyobb a forgalom, akkor a sofőrök természetesnek veszik, hogy ott nem is lehet zebra, hisz szinte lehetetlenség lenne átkelni. Azért volna, aki mégis megpróbálná, ha hagynák neki.

Történt egyszer, hogy a minap eldöntöttem kipróbálom milyen biciklivel közlekedni a munkahelyemre. Mivel a város (Budapest) két egymástól elég távol eső pontjáról beszélünk, így kissé tartottam tőle, hogy hosszadalmas, unalmas és/vagy veszélyes lesz. Nos, szűk 1 óra alatt megvalósítható a dolog, 90%-ban bicikli úton (itt egy kicsit unalmas) és néha lekényszerülök az autók közé, vagy zebrán kell áthaladnom (itt viszont elég izgalmas).

Az M1-M7 bevezetőjén a Petőfi-laktanya felől érkezve, ahol a Nagyszőllősi utca is becsatlakozik, van egy lámpa nélküli..nos nevezzük gyalogátkelőnek. Odafelé reggel a 4-5. autós már lassított, a forgalom nem volt nagy így elég gyorsan átértem. Hazafelé nem ez volt a helyzet. Egészen konkrétan vártam kb 10 autót, aztán letettem az a bicaj első kerekét a zebrára, újabb pár autó és mellé léptem, ekkor a canga fele már az úton volt velem együtt. Még mindig semmi reakció az autósok részéről, közlekednek tovább mintha egy útszűkületbe jutottak volna, csak lassítani felejtenek el hozzá.

Ekkor ledöccent a hátsó kerék is és a kerékpár teljes terjedelmével a zebrára került, a felfestés kellős közepére. Nos, a következő pár autós lassítással és kikerüléssel próbálkozott. Ekkor eldurrant az agyam és elkezdtem áttolni, végre valaki megkönyörült rajtam a hozzám közelebb eső sávban és átengedett, áthaladtam, de még nem értem át a túloldalra amikor egy taxis már dudált.

A most következő, Dia által küldött történet fő tanulsága, hogy ha a falu főutcája nem védett útvonal, akkor sem fogják megadni a jobbkezet, ha pedig ezért reklamálsz, ráadásul nő is vagy, akkor költözz át a falu túloldalára, úgy is neked kell megállnod és elengedni mindenkit.

Rendszeres olvasótok vagyok, időnként jókat derülök/bosszankodok az itt megjelent írásokon.

Hát, most úgy esett, hogy saját példát szeretnék közreadni. Három éve kiköltöztem a zajos nagyvárosból egy 8 km-re lévő faluba, annak is inkább a szélére (segítségképpen: román határ közeli, nagyban jellemzi az itt élők mentalitását).
Na most: vagy egy utca, ami elég hosszú és egyenes. Egy bibi van vele, hogy úgy 50 méterenként vannak utcák keresztben jobbra is, balra is. És útba igazító táblák (elsőbbségadás, miazmás) természetesen egy darab sem. Itt az emberek leginkább emlékezetből vezetnek.

Mivel csatornázás folyik a faluban (fejlődünk, hurrá!), elég nehézkes a közlekedés a kátyúk, rejtett akadályok miatt. Van egy utca, a Rózsás (így akár már a településre is rá lehet ismerni), ami az első utca a faluban balra. És ez a hosszú, egyenes utca. Ebből rögtön jobbra(!!!!) nyílik a Mester utca, ahol naponta minimum kétszer megfordulok.

Ritkán kapunk olyan posztot, amiben a levélíró ennyire pontosan felidézi a dialógust. Krisztián történetét olvasva a végén arra ébredtem, hogy nézem, ahogy vitatkozik két ingerült ember a benzinkútnál, eltorlaszolva a bejárati sávot...

Nos, a következő történetben csak közvetetten vagyok érintett, ugyanis egy súlyos autóbaleset után nem nagyon merek volán mögé ülni, hiszen mindenhol vannak barmok.

Az adott helyzetben 3-an utaztunk vígan az M7-esen. Külsősáv, ráérős tempó, irány a balcsi. Rajtunk kívül vagy ezer ember gondolta, hogy a hétvégét a balatonon tölti, így elég lassan haladt a sor.

Ekkor történt a megmagyarázhatatlan... a belső sávban feltorlódott a sor, konkrétan meg is álltak, nyilván valaki lerobbanhatott, mert a külső sáv ugyanolyan tempóban haladt tovább mint elöbb. Mi voltunk a sor végén, merthát, mi aztán nem sietünk, főleg nem az M7-esen, ahol eltörtem a gerincem egy balfasz miatt. A belső sávból kiugrik padlógázzal egy autó, középkorú apuka és 12-13év körüli gyerkőc. Mögöttünk jön 5-10cm-re a lökhárítótól... dudál, villog, mutogat... Biztos lapos a gumink vagy nyitva maradt a csomagtartó... lehúzódunk hát a közeli benzinkúthoz, ahol a kedves úr elénk vág, szintén csutkagázzal, befarol. Persze úgy, hogy elállja az utat, így gyakorlatilag 30percre okozott egy kis bevételkiesés a benzinkútnak.

Attila már-már rejtélyes szituációba kavarodott bele egy Mondeo sofőrjével, aki számára megmagyarázhatatlan vezetési stílust produkált közös kalandos útjuk folyamán. Azért mégiscsak szerencsésnek mondhatja magát, hogy csak az idegrendszere szenvedett átmeneti károsodást (legalábbis reméljük), de azóta sem tudta megemészteni mi miért történt. Ötletek?

Aki járt a napokban az M3 autópálya kivezető szakaszán (Shell kút után) ott ahol a majdani  M0 körgyűrű keresztezi, az tudja, hogy karbantartási munkálatok okán a kifele tartó oldalon sávelhúzással három 80 km/ó (majd néhol 60 km/ó) sebességkorláttal ellátott sávot alakítottak ki a jómunkásemberek.

Ebből a két szélső (külső sáv lett a belső, a leálló sáv a külső) a kifele, a legbelső pedig befele irányultságú sávvá avanzsált. Már kilométerrel korábban, majd még két alkalommal megismételve, sárga táblákon, a belső és a külső oldalon is felhívják a figyelmet, valamint ideiglenes narancssárga felfestéseket alkalmaznak.

A belső sávban poroszkálva (105, tudom 100 és jobbratartás) értem a leírt szakaszra, egy a külső sávban előttem haladó Ford Mondeo típusó autóval egy időben. A Mondeo a sávelhúzásos részre érve a külső sávból irányjelzés alkalmazása nélkül, a felfestések, az előjelző táblák, és a KRESZ egyenes figyelmen kívül hagyásával a belső sávba sorolt. Az ütközést elkerülendő a külső sávba soroltam (szerencsére éjszaka volt, nem láttam fényt a visszapillantóban, nem is jött senki), majd azonnal fékezni voltam kénytelen, mert a tartósan a belső sávban haladó Mondeo a sebességét előbb 70, majd később 60 km/órára csökkentette, jobbról előzni pedig tilos.

Létezik, hogy Fedor egy olyan forgalmi helyzetbe keveredett, ahol senkinek nincs igaza? Vagy mindenkinek? Szerintetek mi a megoldása az alábbi helyzetnek?

Tegnap belefutottam egy érdekes közlekedési szituációba. A helyszín: Budapest, Wekerle-telep, Pannónia és Zalaegerszeg utca sarok. Én a Pannónia utcán érkeztem (ami a főútvonal), bicajjal (de akár jöhettem volna autóval is, nem lényeges), és kanyarodtam volna be balra a Zalaegerszeg utcába, a Hunyadi úti felüljáró felé, hogy átjussak az M5-ön.

Ekkor érkezett egy autó jobbról, a Zalaegerszeg utcából teljes sebességgel, minden fékezési szándék nélkül, benne egy fiatal párral.  Hoppá.  Mellékutcából érkezve nem kéne elsőbbséget adnia? - puffogtam magamban. Még idegesebb lettem, amikor láttam, hogy még ők anyáznak, mikor vészfékkel kénytelenek voltak mégis leállni, sőt még az ablakot is letekerték, és kikiabál nekem a sofőr, hogy "A kerékpárosokra nem vonatkozik a KRESZ?"  WTF? Ő szabálytalankodik, és még engem von felelőségre? Vagy esetleg tényleg én néztem el volna valamit? De hát rendszeresen erre járok, ha nem négy, hanem két keréken gurulok a melóba... Totál össze voltam zavarodva.

Péter és kedvese sikeresen kiprovokált akaratlanul is egy újabb intelligens cselekedetet egy szimpatikus bálnamercis fiatalemberből, aki amellett, hogy szóban is kinyilvánította véleményét, azt is megmutatta, hogy mekkora ólmosbotja van.

Olvasom a blogot és nagyon egyetértek egyes felháborodott autóstársammal. Valóban katasztrofális a helyzet, fõleg fõvárosunkban, ahol naponta több bunkóval találkozik az ember ahoz, hogy mindegyikre emlékezzen. Mégis vannak esetek, amik emlékezetesek. Az alábbi egy 12 órás munka után történt, pénteken, és még aznap este le akartam érni idõben a Balatonra, ha legalább a meccs elsõ félidejét nem láthatom, legalább a másodikat egy hideg sör mellett, a várostól és hülyéktõl távol nyugalomban megnézhessem. A lényeg, hogy siettem egy picit, szem elõtt tarva a többiek biztonságát, de néhány helyzetet kihasználva, tempósan haladtam a Váci úton.

A mellettem lévõ sávban haladt egy lesötétített vadiúj fekete 500-as "csillaghajó". Éreztem, hogy át fog jönni az én sávomba, dehát már rég tudom, hogy az ilyen autóban a visszapillantó csak egy dizájnelem az indexkar meg el van rejtve valahol, mert sohasem találják. A konfliktus abból adódódott, hogy a mellettem ülõ barátnõm nem olyan tapasztalt a budapesti közlekedésben, mint én, így ijedtében tett egy meggondolatlan kézmozdulatot.