autózz!

Természetesen nem labdajátékokról lesz szó, hanem hatósági eljárásokról. Amikor tanultam vezetni, az oktatóm mesélte, hogy az egyik tanítványa simán leparkolt kb. 4 méterre a saroktól. A vizsgabiztos kérdésére, hogy milyen messze áll a kereszteződéstől, azt válaszolta, hogy több mint 5 méterre. Erre egy hümmögő válasz volt; "Nem a legjobb a szemmértéke, de a szabályt jól tudja, átengedem." A valóságban ez viszont nem elég, helyenként vastagon büntetnek az ilyenért. Általában egyet is értek ezzel, a pesti belvárosban sok kereszteződést nem lehet belátni a beparkolók miatt, van ahol, a busz nem fér el. Hogy egy kertvárosban a 4,5 méterre parkoló autóra 30 000 Ft jogos-e, azt mindenki döntse el. Levélírónk kérésére nevet nem közlünk.

Csak gratulálni tudok az Ajkai Sünöknek, akik a rend éber őreként a kereszteződéstől 4,5 méterre "kirívóan" szabálytalanul parkolva megbüntettek. Mert az mégsem a törvény szerinti 5 méter (bár ezt nekünk szemmértékkel nem megy, le kellett mérni). Tanulságként szerettem volna megírni az olvasóknak, hogy velem mi történt...

 

 

Szóval egy szép napon Ajkán szerettem volna egy forgalomtól mentes mellékutca még csendesebb mellékutcájában leparkolni. Előttem egybefüggő kocsisor parkol szabályosan a jobb oldalon, előttük még másfél autó elfér, ezért szépen begurultam a sor végére (elejére) és indultam a dolgomra. Visszatérve semmi nem történt, a rend éber őrei még csak egy "Feljelentem!" címkét sem mertek kirakni a szélvédőre, gondolom tisztában voltak vele, hogy még a végén problémáznék rajta a helyi kapitányságon. Sokkal kényelmesebb két hét múlva kipostázni a 30 000 forintos csekket, hiszen akkor már amúgy is a vas megyeiek dolga lesz.

 

Két hét múlva tehár érkezett a csekk, a feljelentés, egy KRESZ részlet amely szerint:

"Tilos megállni: útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon belül"

A múltkor elég hamar felvetődött, hogy van-e értelme a téli abroncsoknak, vagy csak parasztvakítás az egész. Ezt a kérdést járja körül a második téli poszt. Ezt is olvassátok el, ha ti is úgy gondoljátok, hogy nem hülyeség a téli gumi és nyerni szeretnétek belőle egy szettet. Vagy vezetéstechnikai tréninget.

Mindannyian észrevehettük, hogy a telek egyre szélsőségesebbek és egyre hosszabbak. A téli útviszonyok a legnehezebb vezetési körülményeket jelentik, hiszen az utak többnyire nedvesek, illetve hóval vagy jéggel vannak borítva. Gondoltál már arra, hogy téli gumikat használj? Ha nem, akkor gondolkodj el rajta...

Téli gumi – nyári gumi
A legtöbb autóvezető gyakran gondolkodik azon, hogy hogyan javíthatná gépkocsija biztonságát veszélyes téli körülmények között. A téli gumik nemcsak a biztonságot fokozzák, hanem a féktávolságot is csökkentik és javítják a teljesítményt. Ne felejtsd el: a nyári gumikat nem hideg, téli időjárás alatti használatra tervezték. Alacsony hőmérsékleten a nyári gumik az útfelületek valamennyi típusánál kisebb hatékonyságúak. A téli gumik kifejezetten alacsony hőmérséklethez kifejlesztett speciális gumikeverékből készülnek és – szemben a nyári gumikkal – nem keményednek meg a hidegben, így jobb teljesítményt és tapadást biztosítanak.

Legutóbbi kétrészes posztunkban éppen arra hivatkozott a megbüntetett levélíró, hogy a kereszteződés feloldja a sebességkorlátozást. De mi van fordított esetben, amikor az alapértelmezetthez képest engednek nagyobb sebességet? Hiszen a feloldó hatály ott is érvényes kell, hogy legyen. Hogyan kellene akkor helyesen is kitáblázni ezeket, hogy ne adhasson félreértésekre okot? Levélírónk erre a problémára keresi a megoldást.

Amikor az emelt sebességhatár nagyobb szívás, mint a csökkentett. Rengetegen, rengeteg helyen adnak hangot felháborodásuknak a feleslegesen, indokolatlanul kikerült, illetve kint felejtett 30-as táblák miatt. De mi a helyzet, amikor lakott területen a 60, 70-es táblák vannak tudatlanságból vagy direkt rosszul kirakva?

Budapesttől jó messze lakóként, ahányszor erre tévedek, mindig szemet szúr a dolog. Rengeteg emelt sebességű útszakasz bűnrosszul kitáblázva.
Szeretném egy konkrét helyszínnel és egy-két képpel illusztrálni, hogy mire gondolok.

Budafoki út, kifelé menő oldal, Galvani utcai elágazó, ahol az emelt 60-as rész kezdődik. Ha KRESZ ismereteim nem csalnak, akkor a sebességkorlátozó tábla hatálya a feloldó tábláig, vagy a következő kereszteződésig terjed. Ez márpedig sebességkorlátozó tábla, attól függetlenül, hogy nagyobb sebességet enged. Jól látható a tábla talán 2 métert sem érvényes, mert egyértelmű kereszteződés következik. Fordított esetben, tehát lassabb korlátozásnál ezen ugye nem akadunk fent, sőt örülünk neki, hogy nem kell foglalkozni vele, mehetünk is nyugodtan tovább. Itt viszont egészen más a helyzet. Hogyan kerülhetett ide ez a tábla? Több lehetőség jut eszembe. Például, aki kirakta lövése nincs a szabályokról. Aztán, aki kirakta annyira gyengén lát, hogy nem veszi észre a kereszteződést. Vagy ennyire nem érdekli őket semmi és csak rakják. Esetleg, hogy 200 méterrel odébb a kanyarban rendőrautó méregethessen? Hát nem tudom, mindenesetre ez adta az ihletet, hogy valamelyik nap bizony ott is álltak. Igaz nem mértek, csak nézelődtek, de értjük mire gondolok ugye?

 

Ez ráadásul még egy jól kivehető trükk. De tele van a város hasonló megoldásokkal olyan helyeken, ahol helyismeret nélkül észrevehetetlen, hogy a túloldalon 4 normál+1 kanyarodó sávval odébb kereszteződés van, ami feloldja az én olyan emelt korlátozásomat, ami már régóta, értsd legalább 4-5 tábla óta érvényes. Mindezt megspékelhetjük még esetleg kis középső fizikai elválasztással, mint ami a  Budafoki úton is van. Én teljesen életszerűtlennek érzem, hogy egy 2x2-es úton, 4 forgalmi sávon, kamionokon átlátva, emelt sebességhatárral azt kellene keresnem, hogy mikor van valami lófarknyi kereszteződés odaát. Ha kisebb sebesség van megjelölve és nem veszem észre, akkor nem történik semmi, legfeljebb kicsit tovább megyek lassan. Itt viszont már jöhet is a 30 ezer. Mert azt bizonyára mind tudjuk, hogy mérni márpedig mindenhol mérnek. Igazából csodálkozom is, hogy még nem futottam bele ilyenbe. Nagyon meg lennék ugyanakkor lepve, ha a felvázolt helyzetet sehol sem próbálta volna még a rendőrség kihasználni.

Néhány napja megjelent itt egy nyitva hagyott történet Weekend punk jóvoltából, aki hagyott minket pár napig találgatni, amíg megküldi nekünk a megfejtést. Úgy látszik viszont, nem én tippeltem jól. Érdemes elolvasni a rendőrség levelét is, valahogy én is azt látom, hogy nem igazán a beadványra válaszoltak, csak megírták, hogy fizetni kell.

Hát az tippelt jól, aki a fellebbezés elutasítást választotta.
Én órákig bogarásztam a határozatot, de nem derült ki, hogy mit nem magyaráztam el jól a fellebbezésemben, vagy melyik jogszabályi hivatkozás nem volt egyértelmű. Az elutasító határozatban az van hogy:'Az első képfelvétel azt hívatott bizonyítani, hogy a helyszínen a legnagyobb megengedett sebesség 50 Km/h. Az összes többi erre a mondatra épül. Az hogy a 2 helyszín közt még mindig van egy kereszteződés, meg több mint 300 méter azt rendünk éber őre a költői szabadságra hivatkozva /vogoni logikának köszönhetően kihagyta.

 

A most következő intelmek bizonyára sokatoknak a könyökén jönnek ki, de inkább legyen így, mint hogy valamit elfelejts, aztán pedig baleset legyen a vége. Mindemellett pedig azért is érdemes jó alaposan elolvasni, mert a poszt a Michelinnel közös nyereményjátékunk része és aki a fejébe vési az alábbi infókat, annak értékes nyeremények üthetik a markát!

Amikor a családdal együtt már alig várjátok az első hópelyheket, gondolni kell a tél másik arcára is. Európában ekkor a leginkább szélsőséges az időjárás. A vezetés szempontjából fontos, hogy az évszak kiszámíthatatlansága miatt az útviszonyok gyorsan veszélyessé válhatnak. Úgyhogy nézzük meg a legfontosabb tudnivalókat ahhoz, hogy az idei télen is biztonságban legyetek!

Az eső, a hideg, a hó és a jég, csúszós utakat eredményez. Bármi megtörténhet, de ha gépkocsid fel van készítve és óvatosan vezetsz, a biztonság fokozható. Mihelyt beáll az első fagy, végeztess téli átvizsgálást a kocsidon, és állítsd át az agyad téli vezetésre.

A múlt pénteki szmogriadónak már a kihirdetése is szabálytalan volt, hiszen nem hagytak felkészülési időt az embereknek. Tamás mindezek ellenére reggel tájékozódott és jogkövető állampolgárként meghozta a szükséges áldozatot, autóját otthon hagyta. A média hangos volt  attól, hogy a fizető parkolókban méltányosságból nem büntetik meg az otthagyott autókat. A közterület-felügyelők viszont valahol ismét akcióba léptek. Levélírónk szerint biztos nem jogosan, ráadásul valahogy érdekes az időzítés. Gondolom tényleg éppen aznap kellett ott rendet tenni, amikor más problémái is voltak az autósok egy részének.  Az utolsó bekezdéshez meg hozzátenném, hogy egyetértek, a szabályozás valahogy nem következetes, mi mehet ilyenkor és mi nem, főleg, hogy sok autónak még a besorolása sem megfelelő a forgalmi engedélyben.

Az alább leírt eset történt meg velem a tegnap (2011.11.04. péntek):

Reggel a rádiót szoktam hallgatni, reggeli közben, és ugye az ott elhangzottak alapján, kénytelen voltam az 1988-as szabályzott katalizátoros 2.0 L-es Toyota Camry-met itthon hagyva kerékpárral és HÉV-el eljutni a munkahelyemre /Dunaharaszti/.A mellékletben található, egy kép, melyen kiemeltem, hol szoktam parkolni. Tehát a házunk mögött, van egy aszfaltcsik, ami valamikor el lehetett választva a parkoló résztől szintben, de ma már szinte egy magasságban van. Mikor 1.5évvel ezelőtt ide költöztem, a lakokkal beszélgetve derült ki, hogy  a ház mögötti betoncsíkon ingyenes parkolóhelyek vannak. Van aki már 17éve parkol ezen a betoncsíkon, az ellenőrök is tudták, hogy ez a parkolórész nem fizetős.

Ebben a szellemben hagytam magam mögött a kocsimat tegnap reggel (2011.11.04. péntek), hogy elmenjek vegyek egy bérletet, ami ugye nem volt a "költségvetésembe" tervezve és kerékpárral,HÉV el jussak el a munkahelyemre. Nap közben az index-en nyomon követtem az eseményeket, aminek hatására egyre jobban kezdett irritálni a felesleges bérletvásárlás és a reggeli munkába később érkezés. Délután mire hazaértem, az a látvány fogadott.

Egy héttel ezelőtt nem mindennapi helyszínen, Hongkongban sorsoltunk ki néhány apróságot alkalmi segítőmmel, annak a posztnak a végén pedig ígéretet tettem rá, hogy hamarosan sokkal értékesebb ajándékokra is pályázhattok. A Michelinnél úgy tűnik, szeretik az autózz! blogot, mert már tavaly is megörvendeztethettem velük közösen valakit egy szett Alpin 4 téli abronccsal.

Ezúttal tovább emelték a tétet és amellett, hogy valaki ismét megkaparinthatja a 4db téli gumit - ami a hőmérőt nézve éppen időszerű lesz -, bónuszként felajánlottak 5 fő számára vezetéstechnikai tréninget is a Magyar Autóklub vezetéstechnikai centrumában, ami szintén nem olcsó mulatság, de nagyon fontos a biztonságos közlekedéshez, a csúszós utakon különösen! És hogy melyiket hogyan nyerhetitek meg?

A héten két levelet is közöltünk balesetek utáni ügymenetekről, volt szó korrekt félről és gerinctelen sunyikról egyaránt. András is megküldte történetét, ami azért jó, mert pont az ideális hozzáállást írja le. Igaz, itt nincs szó biztosító bevonásáról a károk kis mértéke miatt, de példamutató lehet hasonló esetekre; ismerjük el, ha hibáztunk, ugyanakkor a balesetet okozó közlekedőtársunkkal is lehet normális hangnemben kommunikálni.

Ha már ennyien leírták negatív tapasztalataikat, most jöjjön az én, pozitív végkimenetelű sztorim.

 

Mindegy hogy mikor, mindegy hogy hol, a lényeg, hogy velem történt, én vezettem. Közepes forgalomban, szemerkélő esőben országúton haladunk, én 80-90 között, utolérek egy 60km/h körül közlekedő autót.

 

Mivel hosszú, egyenes szakaszon vagyunk, tempóban, lassítás nélkül elkezdem előzni. Hirtelen az előttem haladó nyom egy satut, ráhúzódik a szaggatott vonalra, kiteszi az indexét balra, hogy ő be akar fordulni az összekötő útra amit későn vett észre.

Nyilván én is azonnal reagáltam, de itt még a PÁV I. vizsgám és a jó pár vezetéstechnikai tréning sem tudott megmenteni, szemből jöttek, jobbra vizes fű + árok, a kocsiban meg nincs abs hogy fékezés közben egyenesben maradjon rajta, így jobb híján próbáltam minél nagyobb felülettel eltalálni az előttem állót, hogy a lehető legkevesebb sérülést szedje össze a kocsi, bár blokkoló kerekeknél ez is inkább a szerencsén múlott.

 

 

 

Odébb is raktam a tagot pár centivel, de szerencsére nem volt nagy a sebességem, így csak a lökhárítómon keletkeztek felületi sérülések, ill. pár karcolás az ő kocsijának hátulján. Félreálltunk, a kötelezően megjelenő sarki dinnyeárus épp azt ecsetelte, hogy már rengeteg levelet írtak mindenkinek, mert nincs kitáblázva rendesen ez a lehajtó és mindenki benézi, tegnap is hárman csúsztak egymásba, akkor volt sérült is, stb. stb. Közben mi a szerencsére minimális károkat mértük fel, mindketten higgadtak voltunk, egy rossz szó, goromba megjegyzés nem hangzott el, mi is megbeszéltük a helyzetet, elismerte a sofőr, hogy hirtelen, körültekintés nélkül fékezett, indexelés nélkül ráadásul, így esélyem sem volt megállni, megjegyeztük, hogy még szerencse, hogy nem mentem gyorsabban, nem kezdtem el hamarabb előzni, meg ilyenek. Tényleg a szerencsén múlott, hogy nem 1 másodperccel hamarabb értem oda és hogy a mögöttem jövő ki tudott kerülni. Persze páran dudaszóval jelezték nemtetszésüket, hogy az ütközés után csak 5 mp-cel álltunk félre...

Péntekre kaptunk egy kis tippelős feladványt Weekend punk-tól, aki egyelőre nem árulja el a megoldást azért, hogy egy kicsit vitatkozhassunk a témában itt a blogon. Volt már rá többször is példa, hogy a rendőrség tévedett, de általában ez csak akkor derül ki, amikor az "áldozat" megfellebbezi a büntetést. A poszt utolsó mondatára az én válaszom igen, érdemes. Persze olyan esetben felesleges, ha tudjuk, hogy úgyis gyorsabban mentünk. Egy ilyen levél átvétele után át kell gondolni, hol történt, valójában milyen sebességhatárnál, ahogy levélírónk is tette. A vidám hangvételű írásból úgy sejtem, hogy van igazság és elfogadták a levélírónk panaszát. Kíváncsian várjuk majd a megfejtést!

Jó múltkor kaptam egy kedves levelet, a szombathelyi kapitányságról, hogy gyorshajtottam 30 ezer.

Weboldalon fénykép megnéz, kicsit morog, élet átgondol, bünti majdnem benyel. Kisördög dolgozik, google.maps-on gps koordináták megnéz. Rájöttem hogy nem én voltam a hülye. A táblás kép és a gyorshajtás közt van egy kereszteződés ami feloldja a korlátozást. Megörültem, rendőrségnek mellékelt beadványt beadtam.

Eltelt pár 2 hónap jött egy levél hogy fizessek 5000 illetéket. Befizettem vártam.
Eltelt 1 hónap tegnap levelet hozott a posta....

 

Szerintetek mi állt benne:
A./ Rend éber őrei elnézést kértek, ejtették az ügyet, kérdezik hova utalják vissza a fellebbezési illetéket.
B./ Rend éber őrei igazat adnak a kép készítő Rend éber őreinek és köteleznek 30 napon belüli fizetésre, fellebbezés lehetősége nélkül.
C./ Vogon flotta fel akarja adni magát csomagtartóban lévő tetemes mennyiségű törölköző láttán.

Megfejtés jövő héten, addig meg írjátok meg érdemes e ebben az országban fellebbezni...

Legutóbbi posztunkról nekem is eszembe jutott, hogy az én autómat is törték már össze többször egymás után, de ott olyan sima ügymenet volt, hogy nincs mit írni róla. Péter két esete közül sajnos egyik sem volt ilyen, elég hosszadalmas eljárásokat kellett végigvinniük. Szerencsére győzött az igazság, a vétkesek meg lettek büntetve, a biztosító fizetett. Egyetértek a levélíróval, gerinctelen dolognak tartom mind a két esetben a vétkes fél magatartását. És tényleg érdemes lehet még egyértelmű esetekben is fotózni, dokumentálni, rendőrt hívni.

Most olvastam a Két baleset tanulságai című posztot és feltörtek bennem a régi emlékek. Szeretném veletek megosztani a történetemet, hátha érdekes lesz.

 

2006. decemberében vettük meg első új autónkat, egy Suzuki Swiftet. Nagyon szerettük, jó kis autó volt. Ez az autó lesz a fószereplője az alábbi két történetnek.

 

1. baleset

 

2007.08.21.

 

Hazafele tartottam egy hosszú nap után egy másodrendű, 2X1 sávos úton, jó látási viszonyok között, délütán 6 óra körül. Utolértem egy három autóból álló konvojt, olyan 65-70km/h között mentek, megfelelő követési távolságot tartva. 10km vonatozás után nekem kevés lett a tempó, hosszú egyenes következett, szóval kapcsoltam egy harmadikat, és elkezdtem előzni. Az első autót, egy Jeep Cherokee-t sikeresen megelőztem, majd kövekezett a következő kollega egy piros Suzuki Alto. Már mellette voltam, amikor hirtelen mozdulattal rámhúzta a kormányt és nekem jött. Letört mindkét tükör, plusz mivel én gyorsabb voltam, az egész jobb oldalát végigszántotta. Szerencsém volt, hogy nem estem le az útról, mert megütötte a hátsó futóművemet is.

 

Lényeg, hogy a cirka 75 éves sofőr is előzni szeretett volna, csak nem nézett oldalra. Megálltunk, valamint megállt a Jeep is. Az öreg nem akarta elismerni a hibáját, ezért rendőrt hívtam. Furcsa volt, hogy a balesetben nem részt vevő terepjáró is várja a rendőröket a kocsijában ülve. Megérkezett a rendőr srác, mindenkit meghallgatott, aláírtunk egy két dolgot, majd mondta, hogy értesítenek bennünket a fejleményekről, mert mindenki mást mond. Kiderült, hogy a Jeep-es csóka az Alto tulajának a fia volt, és azt próbálták beadni a rendőrnek, hogy jöttek szembe, miközben én előztem, és ezért nekihúztam a kormányt az Altonak, hogy a frontális balesetet elkerüljem. Szerencsémre a szembesáv szélén megtalálták a bal kerekem féknyomát, mely bizonyította, hogy kamuznak.

 

Elmarasztalták őket, meg büntit is kapott az öreg, már nem tudom mennyit.

 

Ekkor találkoztam először ennyire élesben az emberi görénységgel, soha nem gondoltam volna, hogy emberek a rendőrnek is ilyen folyékonyan hazudnak. Az eset 2008. januárjában zárult le azzal, hogy nem én voltam a hibás. De akkor már nem is volt meg az autónk az alábbi eset miatt.

 

 

2. baleset

 

2007.10.08.

 

Ekkor a feleségem vezette az autót, én nem voltam a helyszínen. Kisváros, egyenrangú kereszteződés. Neki balról, fékezés nélkül kiment elé egy Mitsubishi terepjáró. A feleségem éppen csak bele tudott taposni a fékbe, de aztán olyan 40 km/h körüli sebességgel belecsapódott az oldalába.

 

Hogy még véletlenül se a munkaidőtöket raboljam el Valós Kilométer rövidnek nem mondható sztorijával, most csaphattok le rá, mikor már nem látni a szmogot az ablakon kinézve, mert lement a nap. Két koccanását és azoknak utóéletét követhetitek nyomon. Az egyik egyszerűen, a másik kicsit bonyolultabban zajlott, de amint az a levélből kiderül, nem szabad annyiban hagyni, ha a vétkes nem akarja elismerni a felelősségét. Azért a mindent elsöprő happy end helyett nyitva hagyott nektek is pár kérdést, amire választ vár az olvasóktól.

Az elmúlt egy évben sajnos két koccanásos baleset is történt az autómmal. Mindkét esetben hátulról koccantak neki, szerencsére személyi sérülés egyik esetben sem történt, a járművek alig sérültek. Az első esetben nem én vezettem, nem készült baleseti bejelentő és a vétkes fél nem ismerte el magát a koccanást sem, nemhogy a hibát. A második eset idén októberben történt. Akkor én vezettem, töltöttünk betétlapot (másolatot), készítettem képeket, videót és tanú is volt. Mindkét esetben egy-egy  Audi volt a vétkes fél, de mindez csak azért fontos, hogy érezhető legyen, mennyire nem az autója határozza meg az embert.

A második "alap" eset:

A balesetek körülményei és helyszínei nem annyira fontosak, bár annyiban hasonlít a két eset, hogy mindkettő Budapesten történt, tiszta időben és éppen álló járműbe csúsztak bele, így nem hirtelen fékezés volt, hanem egyszerű figyelmetlenség. Bárkivel előfordulhat, hogy kihagy egy pillanatra vagy több felé kell figyelni és ő éppen a "jobbkezet" figyeli, nem az előtte lévőt. Velem is történt ilyen évekkel ezelőtt. Jobbra kanyarodtam, balra figyeltem és koccantunk egyet, majd biztosító nélkül el is intéztük a dolgot az én kontómra. Ezért fel sem merült bennem, hogy végződhet másként is egy ilyen eset.

Az idei (második) eset tulajdonképpen a mintapéldája is lehetne a gyors és probléma nélküli kárrendezésnek. Megtörtént a koccanás, kiszálltam és láttam, hogy nincs nagyobb gond sehol, majd gyorsan csináltam egy videót és pár képet. Mindössze 1 percig állt a forgalom egy mellékutcában, majd félre álltunk és megbeszéltük a dolgot.

Balesetekről szóló hírekben gyakran hangzik el a fenti mondat. Ezzel mintha el is lenne intézve, megvan a felelős, minimum relatív gyorshajtás. Elvileg úgy kell megválasztani a sebességet, hogy a belátható útszakaszon bármilyen akadály előtt meg tudjunk állni vagy ki tudjuk kerülni. Párszor előfordult már, hogy utolsó pillanatban, de sikerült észrevennem kivilágítatlan biciklist, vízátfolyást, kátyút, átszaladó macskát, kóválygó részeget az út közepén, stb. Legtöbb esetben tudjuk és érezzük ezt, mi az ami, még belefér, akár a sebességhatárok felett picivel is. De mindenki hibázhat, kérdés, időben észreveszi-e, hogy valaki vagy valami az útra tévedt, ott ahol, nem kellene számítani rá. Két esetet írnék le, mindkettő ismeretségi körben történt, mindkettőnél elhangzott a címben szereplő megállapítás. 

 Az első eset nem olyan régen történt, októberi hajnalban még sötétben enyhén szemerkélő esőben autózott az ismerősöm édesapja egy megyeszékhely 2x2 sávos főútvonalán (országos főút városi szakasza) a belső sávban. Az úton csak lámpás zebrák vannak, 50 km/óra a megengedett sebesség.

Egy idős hölgy viszont nem ezek valamelyikét választotta átkeléshez, hanem valahol nekiindult két zebra között. Két sávon át is jutott, de a sofőr már későn vette csak észre a neki balról érkező nénit, már nem tudott megállni, a másik sávban is haladt autó, nem tudott kerülni. Sajnos a kiérkező mentők sem tudták már megmenteni a néni életét. Az ismerősöm édesapja óra szerint valóban többel ment (60 felett volt a mutató), a valóságban ez olyan 55 lehetett. Ez tényleg, több mint a megengedett, de az is egyértelmű, hogy a néni szabálytalanul kelt át, ráadásul sötét ruházatot is viselt, ami szintén nehezítette a láthatóságot. Még nem tudni, mi lesz az eljárás vége, várhatóan relatív gyorshajtás miatt el fogják marasztalni.