autózz!

Bár ne lenne szükség az ilyen posztokra, mint amilyen ez is, de ahogy jön a jó idő, valószínűleg egyre többször fordul majd elő. Nagyon sokan nem veszik figyelembe az autósok közül, hogy egy kerékpáros függetlenül attól, hogy szabályosan, vagy szabálytalanul közlekedik, védtelen. Nincsen kasztni, ami behorpad ütközés esetén. És valami megint nem volt elég óvatos.


Nem ez az első eset, hogy a kerékpárosok fehérre festett "szellembiciklivel" emlékeznek meg a halálos balesetek helyszínén. És most újra.

BP két kis történetet is küldött nekünk egy témában, nevezetesen, hogy nap mint nap rengeteg autós veszíthetné el a jogosítványát, ha a rendőrök végigkövetnék akár csak két percen át azt, amit közlekedés címén művelnek és írogatnák nekik a büntetőpontokat.

A minap a fogyasztás fóti nagytemplomában való hódolásból hazafelé igyekeztünk. A Régi Fóti útnál csapódott mögém egy fekete Yaris, lakott területen kívüli tompított fényszóróról megfeledkezve, a felüljárónál irányjelzés nélkül besorolva.

A 2/B-n az M3-as lehajtójáig tartó kb. 250 méter alatt a 60-as korlátozástól nem különösebben zavartatva kielőzött, innen kezdve végig előttem ment a Kolozsvár utcai kispiacig. Hogy mi volt ebben a különleges? Már az előzés alatti két sávváltásnál sem használt irányjelzőt. Aztán az M3-asra való felhajtásnál sem. Aztán ahogy bement a középső sávban, akkor sem. A Szerencs utcai lámpánál a külső sávba vágódás közben sem. Amikor a Széchenyi útra kanyarodtunk, az index még mindig sötét maradt.

Remélem, Attila megnyugodott azóta, mióta elküldte nekünk a lenti történetet, mert akkor és ott alaposan bepöccent. Persze joggal, csak úgy látszik, ilyenkor hajlamos meggondolatlanul belekezdeni egy-egy megtorló hadműveletbe. Ezúttal nem lett baleset az adok-kapokból, de nem biztos, hogy ez minden alkalommal így végződik...

16 éve vezetek, és, mint mindenkinek, sajnos nekem is van nem egy kellemes történetem a szomorú magyar autós valóságról. Területi képviselőként dolgozom, munkaeszköz az autó. Mindennap beleteszek néhány kilométert, előtte meg a Pécs-Budapest útvonalat jártam igen sűrűn, aztán a Balkánra kellett járnom, úgyhogy bőven van tapasztalatom hülyékről. Április 23-án 3/4 12-kor indultam Pécsről Harkány felé.

A Siklósi úton, az utolsó kereszteződés után hamarosan megszűnik a belső sáv, illetve két balra kanyarodó sáv van csak, egymás után. Sok értelmes autós társunk persze épp itt akar előzni. Én voltam az első a lámpánál,nem messze előttüm teherautók. Mögöttem egy kamion elindult, egy bordó Opel (E-s rendszámmal) a szakadó esőben nekiáll a belső sávban elhúzni a kamion mellett.

Vladimir Harkonnen egy népnevelő feliratba ütközött és úgy érezte, muszáj nekünk is elküldenie ezt a kis szösszenetet, hogy minél többekhez eljusson az üzenet. Kérdés, hogy a polgármesteri hivatal valóban a parkolási morál jobbítási szándékával teszi mindezt, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy ők is megüthetik a bokájukat ha így hajtják végre a szemlét. Végülis bármelyikről legyen szó, a hatás mindenképp pozitív.

Nemrég Gödöllőn jártam, ott találtam a következő feliratot. Az autósok nevelésének egyik gyöngyszeme!

Sytka csattanós sztorijának egyik főszereplője Ő maga, a másik oldalon pedig egy frissen betonozott vaskorlát áll, mely funkcióját a képen látható módon nem igazán töltheti be. Gondolkodom, tehát...

Gondoltam írok még egy sztorit, amihez "tárgyi" bizonyítékként egy mobiltelefonnal készült, de azért kivehető fotót is csatolok. Nem most történt a dolog, de mint köztudott a hülyeség örök, ezért nincs garancia, hogy hasonló eset nem fog a közeljövőben bekövetkezni.
 

Cégünk előtt, pontosabban a kerítésen kívül sok autó parkol egy vékony, füves területen. A parkolást tábla nem tiltja, évek óta gyakorlat, hogy a környéken dolgozók leteszik a kocsit és munka végén érte jönnek. Egyik nap azonban mesébe illő jelenetnek voltunk szemtanúi: megjelent egy melósbrigád és elkezdtek az egyik parkoló autó mögé egy korlátot betonozni! Bár a fotón nem látszik teljesen, de a korlát elég közel volt a kocsihoz, hogy az ne tudjon tőle kitolatni, illetve mellette is parkoltak, tőle jobbra a későbbiekben pedig szintén odabetonoztak egy hasonló vasdarabot...

Egyszer fent, egyszer lent. Lacaca a múlt héten vette át tőlünk a pályázatunkon nyert navigációs kütyüjét, amit motorjára szeretett volna ráapplikálni, de szerencsére erre még eddig nem volt ideje, mert egy figyelmetlen autós jól lezúzta a kétkerekűjét. Íme a nagy szívás kibontva, instant fotókkal:

Leleplezem magam, ma délig motoros voltam.

A Dózsa György úton haladtam a belső sávban a Stadionok felé. Mivel a piac manapság nem az eredeti helyén, hanem az út 2 oldalán „működik”, emberek rohangálnak az úttesten és autók parkolnak a szabályosan parkolókkal párhuzamosan a külső sávban, illetve ahol éppen kedvük tartja megállni. Ennek ismeretében kifejezetten óvatosan haladtam, ezt utólag meg is jegyezte 2 járőröző rendőr a helyszínelés során. A piac bejáratánál szinte utolsó akadályként állt egy fekete Astra a szaggatott vonalat az autó középvonala alá véve.

Gábor a közlekedés egyik sarkalatos problémájára hívta fel a figyelmünket. Ki mit gondol, hogyan lehetne változtatni a jelenlegi helyzeten? Levélírónk úgy véli, ő hiába tartja be a szabályokat, ha mások nem teszik, az még veszélyesebb is lehet.

Az a heppem, hogy átengedem a gyalogosokat a zebrán, ha autóval vagy motorral megyek. Egyrészt így láttam jobb helyeken, másrészt 
szerintem így a jó, harmadrészt kurvára kötelező is a KRESZ szerint.

És az van, hogy ma a már a nem is tudom hányadik embert nyírtam ki majdnem ezzel a hatalmas nagy előzékenységemmel.

Volt nemrégiben egy pályázatunk, aminek keretein belül egy Garmin autós navigációs eszközt lehetett nyerni. Jól meg is várakoztattuk az izgalmában körmeit csontig rágó pályázókat, de aztán megszületett a végeredmény, amelyen László kalandja bizonyult összesítés után a legjobb sztorinak, amelyben egy márkaszervizzel folytatott küzdelméről írt nekünk.

Tegnap este pedig zárás után volt nagy örömködés a Geochallenge GPS boltban, a képen jobbra Magyar Péter vigyorog szponzori minőségében, balra pedig kizárásos alapon a nyertesünk. Már csak azért is szükséges ezt tisztázni, mert mindketten úgy örülnek, mint aki nyert.

Péter számomra egy kicsit naívnak bizonyult, ahogy a kis történetéből kitűnik ő az a békés fajta, akinek ezt a tulajdonságát mások szeretik kihasználni. Vajon az eset másik főszereplője direkt alakította így a helyzetet?

Minap voltam elszenvedője a leírt történetnek.
 

Egy barátomtól tartottam hazafelé, egy viszonylag kis forgalmú, elsőbbségadás kötelező táblákkal védett mellékútvonalon haladtam 50 km/h sebességgel, mikor egy robogós bőszen előzni kezdett, rendszám nélküli (max 40 km/h) robogójával. Mivel emelkedő volt, és én is ráléptem a gázra egy kicsit, a robogós nem tudott megelőzni. Szembe forgalom nem volt, tehát a robogós csupán lemaradt hátul.

Gipsz Jakabtól kaptuk az alábbi történetet. Mit is mondhatnék? A sztoriban szereplő hölgyről leginkább azok a kockajátékosok jutnak eszembe, akik feltesznek mindent egy lapra aztán hunyorogva figyelik, hogy bejön-e vagy sem. A közlekedés nem szerencsejáték!

Régi olvasótok vagyok, de eddig még nem történt velem semmi olyan hazánk közútjain, amit mások már meg ne írtak volna. Eddig! De most betelt  a pohár.

Vasárnap déluán anyóséktól hazafelé jövett a 2/A főúton  történt az eset. Kényelmes kilencvenes tempóban gurultunk, kicsi családommal a fedélzeten Budapest irányába.  A 90 km/h sebességet az ezen az úton érvényben lévő sebességkorlátozás, családom biztonsága, a rend prémiunra éhes őrei valamint a remek időjárás indokolták. Jó hangulatban közeledtünk országunk székesfővárosa felé.

Se. Meg sehol közúton. Mephisto bár tudatában van, hogy hülyeséget csinált, az M5-ösön lesüllyedt annak a szintjére, akit megszivatott, mert az meg agresszív idióta volt. Itt a lehetőség, hogy eldöntsétek, melyikük csinálta a nagyobb marhaságot!

Már párszor elhatároztam, hogy írok nektek, de valahogy csak most sikerült elszánnom magam.

Én egy olyan pali vagyok, akinek sikerült igen messziről feleséget találnia, ennek köszönhetően a rokonság nagyrésze(többek közt anyós, após) a világ másik végén, cirka 300 km-re van Pesttől. Ezt az utat, átlagossan oda-vissza két hete megteszem, egyedül, illetve családostúl. Egy öreg Fordom van, ami nem gyors, de igen lassú, mindezek mellett én egy olyan sofőr vagyok, aki szeret annyival menni amennyivel engedik a szabályok, persze vannak irreállis sebeség korlátozások amiket bevallom magam sem mindig tartok be.

Szeretném hinni, hogy a Laci történetében szereplő mentős viselkedésére van reális pozitív magyarázat, mert ha nem így van akkor rosszabb a helyzet mint gondoltuk és nagyon sokat kell még fejlődnünk, hogy a közlekedés gördülékeny és esetlegesen még élvezhető esemény is legyen.

Az alábbi, velem történt esetet szeretném megosztani veletek, igazából magam sem tudom, hogyan értékeljem a saját cselekedetem :) Kíváncsi vagyok, mit gondolnak a commentelők.

Jól ismert helyen, a Nagykőrösi út - Határ út kereszteződésben állok, a belváros irányába tartanék. Egyenesen szeretnék átmenni az Illatos út felé, ezért a középső sávban vagyok. A lámpa piros, pozícióm a sor eleje, elég közel a lámpához, csak kormányra-borulással látom (végül úgy döntöttem az előző zöldnél, hogy én már nem férek át). Aki rendszeresen jár arra, már sejtheti, mi fog történni. :) Tőlem balra egy balra kanyarodó sáv, jobbra egy másik egyenesen menő (egyben jobbra kanyarodó) sáv. Szóval állok, mikor a szokásos módon a balra kanyarodó sávban egy autó végig előzi a sort, majd beáll elém.