autózz!

Vicces tud lenni, mikor tapasztalt sofőröket oktatnak ki arról, hogyan kell vezetni. Végülis a legjobb védekezés a támadás. Levélírónk, az egyik futárszolgálat embere egy ilyen szituációba keveredett egy hölgyeménnyel.

Futárszolgálattal foglalkozó cég vagyunk, kis Peugeot Partnerünk ezt piros alapon sárga betűkkel hirdeti.

A minap is ezzel autóztam Csongrádon, egy kellemes, álmos kis alföldi városban. Én kicsit budapesti tempóhoz vagyok szokva, hiszen legtöbb fuvarunk a Fővárosban zajlik, és azért mondjuk ki, itt elég gyakran ki is osztjuk egymást, míg ez vidéken nem olyan gyakori. Csongrád annyira nyugis hely, hogy még egyetlen lámpás kereszteződés sincs, gyakori, hogy a barátok a kereszteződésben állnak le beszélgetni az autójaikkal. Viszonylag gyakran járok arra, és már a huszadik ilyen esetben azért nálam is felmegy a pumpa.

Íme egy gyöngyszem az autós társadalomból, akinek produkcióját Zoli rögzítette autóskamerájával, békésen kocsikázva a lemenő Nap fényénél.

2008 április 13. Késő délután az M7 autópályán Budapestről a Balaton irányában autóztam éppen. Felvettem a forgalom ritmusát, a két sávban sűrű volt a forgalom, nem rohantam, drága a benzin. A nap lemenőben, az erős szembefény miatt a videofelvétel elég sötét, de jól látható a lényeg:

A külső sávban egy nagyméretű jármű, teherautó. 100 körül megy, de én sem sietek, mert a belső sáv is lassan halad, szépen autózgatok a külsőben. Ekkor érkezik a szokásos IQ bajnok a belsőben, nagy és erős autójának biztonságában, de valahogy nem kotródnak előle a többiek, így fékezni kényszerül szegény. Ezzel kezdődik a jelenet, a belső sávban az érkező fekete doboz féklámpái szépen jelzik, hogy a vezető legalább a féket ismeri.

A segítőkész Miszter Muhaha jószándékának viszonzása egy szúrós tekintet és sűrű anyázás volt. Legalább akkor legyünk türelmesek, ha valami jó cél érdekében kell megállnunk fél percre! Van számtalan más dolog ami miatt idegeskedhetünk.

A tegnapi eset kapcsán rögtön az Autózz! ugrott be. (Monnyuk volt már sajnos másik is, amiben vipera is szerepelt, meg ordibálás, ilyesmi, lehet, egyszer azt is megírom, volt a dolognak tanulsága is, csak talán kicsit hosszú lenne a szöveg.)

A szombati utcai szájkarate leírása röviden: Irányi utcában mentem a Károlyi Mihály utca felé, a jobb oldali sávban, mivel később egyenesen akartam tovább menni. Látom, hogy egy spanyol túristabusz a bal oldali sávól becsorog a jobboldaliba, közben folyamatsan indexel balra. Gyakorlott szemlélőnek ez egyértelmő jelzés, hogy a sofőr avval a nagy batárral tervbe vette, hogy egy szűk utcába bekanyarodik balra, ezért húzódik jobbra, különben ugye esélye sem lenne.

Sytka sztorija nem tocsog vértől, nem Budapesten játszódik és még csak szex sincs benne, de azt hiszem, tökéletesen tükrözi azokat a helyzeteket amiket egy kis emberséggel és odafigyeléssel könnyen el lehetne kerülni.

Az ember azt gondolná, a vidéki közlekedés nyugodtabb, javítja az idegrendszert, eseménytelen és nem ösztönöz állandóan a szaftosabb szókapcsolatok artikulálására. Szigetszentmiklós viszont már "majdnem Pest", illetve közlekedési viszonyait tekintve néhol igyekszik felmutatni, hogy nincs is lemaradásban a fővárostól.

Történt a közelmúltban, hogy gyanútlanul behajtottam a város frissen épített katolikus temploma melletti főútvonalra, egész pontosan a Penny Market felé haladó vontatós kamion mögötti sorba. A kamionok ugye - gyurcsányosan fogalmazva - nagy böszmeségek, mindig lassan vonszolják magukat és még szombat délelőtt is gyorsan képesek hosszú sorokat generálni. A sofőr mindemellett az emberi faj kevésbé gondolkodó feléből származhatott: láthatóan szeretett volna betolatni a Penny Markethez, hogy megkezdje az árukirakodást, de ezt aztán gyorsan meg is unta és ami nem ment, nem erőltette.

Roccsi alábbi levelében arra kíváncsi, mi értelme van traffipaxolni, ha előre bemondják, mikor és hol kell számítanunk arra, hogy megörökítik száguldásunkat az utókor számára.

Egy dolgot nem nagyon értek (vagyis többet sem, de az most nem ide tartozik) amin ma reggel gondolkoztam el rádió hallgatás közben.

A népszerű "traffipax hirek" volt adásban, ami - mint azt a legtöbben tudjuk - azt hivatott közölni az utazó közönséggel, hogy mikor, merre mosolyogjunk illetve tetszés szerint akár fékezzünk, mert hazánk dicső rendőrei éppen a sebességünket mérik. Én ebben azt nem értem, hogy ezt miért kell bemondani? Miért jó az nekem - nevezzünk engem törvénytisztelő, fiatal de már régen lehiggadt, kisgyermekkel rendelkező sofőrnek - hogy a vadul száguldozó bmw-s, mercis, suzukis, velorexes, akármit vezető emberke a rádiót hallgatva lelassitson arra az 1 km-es szakaszra, majd kaján vigyorral az arcán újra feltolja a sebbességét a megengedett többszörösére. Ahelyett, hogy az ámokfutásos sztárfotó után jobb esetben a jogsija, rosszabb esetben egy nagyobb birság, legrosszabb esetben egy kisebb kenőpénze bánja a szabálysértését. (Utóbbira persze hazánkban kicsi az esély, ugye...)

A bevásárlóközpontok parkolóiban közlekedők gyakran megfeledkeznek arról, hogy vannak bizonyos szabályok amik ezen a mágikus helyen is érvényesek és a vásárlástól való idegkimerültség, vagy az arra való ráhangolódás ("Hm, vajon szeletelt vagy rúd szalámit vegyek?" - és hopp, a jobbkéz szabálynak annyi) nem felmentő tényező. Korben Dallas sztorija alant.

Vecsés nyugat lehajtónál megépült a nagyszerű bevásárló központ, amihez hatalmas parkolót gründoltak, valamint, a kihajtó résznél lévő útkereszteződéshez remek forgalomirányító lámparendszert helyeztek üzembe.
 

A parkolóban a KRESZ szabályai ugyanúgy érvényesek, azon már meg sem lepődöm, hogy a burkolatjellel, és táblával is megerősített útiránnyal szemben közlekednek méla arccal emberek parkolóhely után kajtatva, de a jobbkézszabályt mintha a Vecsés Market Centrál táblánál elfelejtették volna. Ha valaki szeretné megtöretni a kocsiját, ugorjon ki bármelyik délután, ziher hogy összejön.

A bevallottan birkatürelmű Kamagra Viagra nevű olvasónkat sikerült kihoznia a sodrából egy általa kiskancsónak becézett keménykedő faszagyereknek, aki mégsem bizonyult annyira keménynek.

Sziasztok,rendszeresen olvasom ezt az oldalt. Gondolom az én kis történetem is érdekel titeket-hát tessék!

Egy nyári éjszakán legurultam a Margit szigetre, mert szeretem a szigetről nézni a naplementét-gyönyörű! Amit vége lett és kigyönyörködtem magamat a látványban, beültem a kocsiba és felkanyarodtam az Árpád hidra. De mivel le kellett kanyarodni a hid végén, a legkülső sávban maradtam.

Úgy gondoltuk, egy fárasztó hetet lezáró péntek délutánra valami kis könnyed videóval lepünk meg benneteket Eszter jóvoltából. Szóval férfi olvasóink, neki hálálkodjatok, meg nekem, hogy kitettem. Na de komolyra fordítva, vajon nem ugyanolyan veszélyes figyelem elterelő ez a megoldás, mint maga a gyorshajtás? Ki-ki eldöntheti.

Nem egészen értem mi motivál valakit a Katalin (aki lehet, hogy igazából nem is Katalin, mert a nők nem gyakran hordanak nyakkendőt és átlalában nem is jól megtermett férfiemberek, de ha egyszer ilyen néven küldte a levelet...) által vázolt szituációban arra, hogy ilyen furcsán viselkedjen, mindenesetre ezúton kívánunk az úriembernek több türelmet a közlekedéshez meg úgy egyáltalán az élethez.

Egy olyan jelenetet írok most le ami egyre gyakrabban fordul elő, velem is.

Piliscsabáról Bpestre, 16:30- kor haladtomban akadtam egy ilyen idiótába. Vörösvárról kivezető út, lakatlan terület. Egy szép nagy körforgalom vezet ki a faluból, bevehető 80-nal is mivel aki jobbra megy Pest felé, szinte nem is kell kanyarodnia, ráadásul minden irányba (3 irányú) belátható több száz méterre. Már majdnem behajtok a körforgalomba, mikor felbukkan egy piros mercedes balról.

Tamás a BKV sztrájktól megbódult emberek egyikével találkozott szembe, ott ahol nem kellett volna erre számítania. Tudjuk be ezt az általános káosznak ami aznap uralkodott, bár ez talán nagyfokú naívság lenne.

Olvasgatom a blogot már egy ideje, meg néha fotózom is, de nehéz extrémet találni már a városban :)

Hétfőn (04.07.) azonban sikerült. Fel voltam készülve mindenre, hisz mega-giga dugó, no BKV meg ilyenek, így az autóba beülve a dugókerülő
program lépett életbe, és az Október 23-a utca - Budafoki útvonal helyett a Bercsényi - Karinthy - Vak Bottyán sorrendet követtem.

Bunkó volt de bűnbánó, az az autós akivel Gergő találkozott. Pedig látszólag nem indult túl pozitívan a történet...

Az alábbi kis történet esett meg velem pár napja.

Pesten, a Nagykőrösi úton haladtam a centrum irányába, amikor közeledve a Szentlőrinci úti felüljáróhoz láttam, hogy a balra kanyarodó sávból egy autó indexel jobbra álló helyzetben (nyílván azért, mert a balra kanyarodóknak piros volt, a sor végén állt és az én sávomból is rá tud menni az M5-ösre a városközpont irányába, a sávomnak pedig zöldje volt).Tempósan haladtam, de nem száguldottam (sebességhatár fölött, ez persze nem helyes), jó esélyem volt még a zöld elérésére és a kis távolság miatt nem számítottam rá, hogy kijön elém az illető.

Heni szemfüles autósként elcsípte amint a rendőrök a villamos síneken parkolva igazoltatnak a járdán és természetesen nem utóbbi cselekedet miatt kapta őket lencsevégre.

Tegnap reggel 10 órakor a Teleki téren ilyen szabályos megállással
igazoltattak a rend őrei. :)