autózz!

Tömény felháborodottság, rengeteg kérdés és egy csipetnyi elkeseredettség érződik gsxr1100 leveléből és a szokásos konklúzió, hogy nálunk mindent lehet...

Kicsit más téma mint az eddigiek: "gyorsulási verseny" a Hajógyári Szigeten!

Megmondom, miért zavar ez engem: azért zavar, mert a lakásom elé minden épelméjű ok nélkül megállni tilos táblát helyeztek a közterületférgek. Parkolóhely nincs elég, azt, hogy hol parkolok, ki nem sz*rja le ugyebár - de arra van ember, hogy bejárogasson ide büntetgetni! (Tudom, ez nem rendőrségi hatáskör, de ezt meg én illetném végbéltermékemmel, nem érdekel, melyik hatóság hülye és ki tehet róla, hogy ebben a tetű országban a normális embert buzerálják folyton!)

Lassan eljutunk odáig, hogy úgy kell sorsolni, hogy kinek a sztorija kerüljön ki ide, mint ahogy az Egyesült Államokban a zöldkártya lottót nyomják. Mai nyertesünk, Bugajozsinemszepgyerek korábban már küldött nekünk levelet, abban is egy idős sofőrrel akasztották össze a bajuszt, most pedig végleg kiakadt az öregekre. Ezúttal legalább nem az ő autóját törték össze.

Úgy tűnik, a nyugdíjas sofőrök mindig az ellenségeim maradnak!
A múltkori esetem (Nyugdíjas ámokfutó) óta finoman szólva is haragszom a 60 év feletti sofőrökre.

Igaz, most nem velem történt a dolog, de az utóérzés olyan, mintha kicsit revansot vehettem volna.

Hosszúhétvége, Szigetvár, Lidl parkoló, zárás előtt 3 perccel. A parkolóban 4 db autó állt, elszórva. Már mi is befejeztük a pakolást, beültünk a járgányba, a tőlünk pár m-re lévő zöld swift I-es apóka is beült. Gondoltam megvárom, hadd manőverezzen nyugodtan, rá is érünk a párommal, meg aztán kerülöm is az ilyen sofőröket.

Tegnap reggel posztoltunk egy levelet a hétvégi leállósávos balesetről. Pál is ezt a témát fogta meg, csak kicsit más szemszögből. Ő most azon akadt ki, hogy miért nem bünteti meg senki azokat, akik balesetkor a mentést akadályozva a leállósávot használják arra, hogy előrepofátlankodjanak.

Szerintem nagyon is időszerű a sztori, két okból:
1. Mert május 1-től jóval nagyobb szigornak kellene lennie az utakon
2. Mert az M7-es autópályán pont a sztorival megegyező időben történt egy elég komoly baleset a leállósávban.

 
vasárnap délután Füzesabony felől haladtam az M3-on, mikoris Hatvan előtt néhány kilométerrel az autópálya információs táblája jelezte, hogy baleset van 5 km-re. Pár száz méterrel odébb megkezdődött a szokásos araszolás, ami kb. 1 óra hosszan tartott. Ezzel nem is lenne baj, mert hát balesetek azok történnek, ilyenkor az ember nem tehet mást, csak lehúzza az ablakot, felhangosítja a zenét és vár.

Rayden leveléből egyértelműen kitűnik, hogy úgy véli egyes autómárkák tulajai azért szivatják időnként, mert irigylik, hogy neki telik nagyobbra, szebbre, jobbra...

Írok már én is nektek mert itt nálunk (Debrecen) egy nagyon érdekes jelenség kezd kialakulni. Itt amúgy is rengeteg a bunkó vezető.
 

A történet melléklete: nekem nagy autóm van mindig nagyok voltak, két műszakban dolgozom ezért tellik rá a kényelem és a megbízhatóság miatt szeretem őket és emelett audi fun vagyok (mikor még versenyeztem hivatalosan akkor volt más is)

D. levele alapján egy kis figyelemre vágyik a gyereküket oviba szállító szülők részéről, bár nem könnyű a szabályos parkolással bajlódni miközben a poronty hisztizik, hogy nem akar bemenni, így muszáj közel állni a bejárathoz, lecsökkentve a menekülési útvonalak számát.

A történet nem nagy szám, nem is különös, nem is egyedi eset, inkább szomorú, pedig mindennapos, nem csak itt, máshol is.

Szóval a képek egy (csúcsidőben igen nagy forgalmat bonyolító) főútvonalon található óvóda előtt készültek a minap. Ugye abban az időben, mikor mindenki munkába siet, iskolába na és persze óvódába, stb...

A mondat, ami egyben a poszt címe is, gyakran szerepel az autópályák fölötti kijelzőkön, nem véletlenül. Perillustris nagyon aktív mostanában, az alábbi levelet is ő küldte, miután közelről szemügyre vehette a vasárnapi leállósávos baleset végeredményét.

Egy rövid hír az olvasónak. Nekem is csak azért több, mert a - jó esetben - 3 órás út emiatt a baleset, s persze az alapos tiszaszigeti vámos miatt nyúlt meg csaknem duplájára.

A kép forrása: index.hu

Ahogy a képen is látszik, a Suzuki iszonyatosan összeroncsolódott, már a tűzoltók beavatkozása előtt sem nyújthatott szép látványt. A kontraszt a vétkes jármű sérülése és eközött igen látványos volt: előbbinek éppenhogy csak felgyűrődött a motorházteteje. A több hónapja feltűnt "leállósávon állni veszélyes" kampány jutott eszembe, ami már akkor is furcsán hatott rám. Mert az rendben van, hogy az utunk közben esedékes ebédet nem ott költjük el laza pikniknek álcázva, ám ha - mint ebben az esetben is - valóban segítségre szorulunk, akkor mi a teendő?

Ha egy autót többen is használnak, jó ha tudjuk mikor ki vezette, mert előfordulhat, hogy felelősségre vonnak minket és nem biztos, hogy pontosan emlékezni fogunk, hogy az adott időpontban éppen kinek adtuk kölcsön a járművet. Perillustris ennek kapcsán ad mindenkinek egy hasznos ötletet, melyet szépen táblázatba is foglalt.

Mint ismert, május elsejétől teljes érvénnyel érvénybe lép az objektív felelősség elve.

"A jogszabály szerint a gépjármű üzemben tartója felelős azért, ha a járművel túllépik a megengedett legnagyobb sebességet, nem tartják be a vasúti átjárón történő áthaladás szabályait, a közlekedési lámpák utasításait, a megállás és várakozás szabályait, a behajtási tilalomra és kötelező haladási irányra vonatkozó szabályokat, az autópálya leállósávjának igénybevételét meghatározó szabályokat, illetve a természet védelmére vonatkozó előírásokat. A gépjármű üzemben tartója csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a járművet tőle ellopták, illetve, ha a járművet használó személy magánokiratban elismeri, hogy a szabálysértés elkövetésekor ő vezette a járművet.

Bobby Baccala és utastársai gyöngyöző homlokkal konstatálták, hogy dugóra mindig számítani kell. Csak azt nem érti senki, ha megelőzhető, mért nem tesznek érte?

Aki esetleg nem emlékszik vagy nem olvasta a szöszis posztot :) 

Igazság szerint már jó másfél hete történt az eset, de azért leírom. Ismét a Gellért tér felöl közlekedtem, most épp a 47-49 villamospotló busszal. Du. 2 körül lehetett, gondoltam hamar ott leszek a Ferenciek terén hiszen addig nem áll meg sehol a busz, dugóra nem számítottam. Aztán mégis volt.

Máté egy nem olyan rég megjelent autós-motoros ütközéses történetet olvasva döntött úgy, hogy egy hasonlót megoszt velünk és ezáltal veletek. Ezúttal a levélíró volt a sáros, de ezt be is ismerte és nem is lett végül semmi komolyabb gond. Néha minden ember hibázik, de jó volna, hogy ha már olyan nagy baj nem történt, ilyenkor mindenki éretten és higgadtan tudná kezelni a helyzetet. Mert mint tudjuk, ez nem mindig szokott olyan könnyen menni.

olvastam a blogon Laci történetét, aki összetörte a motorját egy záróvonalon áthajtó idióta miatt. Enyhe gyomorgörccsel olvastam, mert sajnos néhány hete velem is hasonló történt - s nem én ültem a motoron.

Történt, hogy állt a sor mikor rájöttem, rossz felé megyek, meg kellene fordulnom. Szembe nem jött senki, amerre én mentem dugó volt, gondoltam nem várom ki. Kitettem az indexet, belenéztem a tükörbe, sehol senki. Mögöttem volt egy enyhe kanyar. Megint belenéztem a tükörbe, sehol senki, lassan, csúsztatott kuplunggal elkezdtem megfordulni a záróvonalon keresztül. Mikor láttam hogy elférek az előttem lévőtől, folytattam a kanyarodást, ekkor történt a baj.

Ha már valaki zöldbe vágyik és kirándulásra adja a fejét, feltételezhető, hogy szeret sétálni, levegőzni. Úgy tűnik vannak, akik ilyen helyzetben is a megszokott kényelmet részesítik előnyben, ami odáig rendben is lenne, ha nem a turistaút kellős közepén parkolnának autójukkal. Gé sem nézte jó szemmel az akciót.

Egy szép hétvégén kirándultunk Párommal egy kicsit Dobogókőn. A most éledező természet szépségét csodálva haladtunk a túristaúton, mikor egy "miautónkba" botlottunk - szó szerint.

Lehetséges, hogy automata üzemmódban látogatott ki a csúcsra és a zöldbe, mert már elege lett a fehérségéből, de nem. Gazdája és parancsolója biztos már nem bírt tovább haladni a kék túristajelzésen gépjárműjével, ezért kénytelen volt elhagyni a fedélzetet, ott és úgy ahogy, a túristaút közepén.

A Városliget környéke tegnap a majális miatt parkolás szempontjából is igen érdekes képet mutatott amikor teljes blogszerkesztőségileg (mind a ketten) kilátogattunk lángosozni egy hirtelen ötlettől vezérelve. Kitt is ott járt és olyat látott, ami őt és minket egyaránt felháborított.

Megdöbbentő esetnek voltunk ma a szemtanúi. Délután 14.30-kor leparkoltunk Budapesten a Kassák Lajos utca Dózsa György út sarkán, azért ott, mert a városligeti eseményekhez igyekeztünk, és sokkal közelebb nem találtunk már helyet.

Más is így járhatott, például ez a Lada Samarás jótét lélek, akinek az autójáról a képeket készítettem. Az autóban fél háromkor be volt zárva két kutya, mi 16.45-kor mentünk vissza a parkolóba, a két kutya – igaz, akkor már elpilledve – még mindig be volt zárva. Készítettem képeket is, sajnos csak mobillal, így nem a legjobb minőségűek.

Ha már mindenki hazaért a nagy majálisozásból, íme egy történet gt-től, akinek a sztoriját lehet, hogy kicsit jobban meg kell rágni mielőtt lenyeljük, de már az is igazán hízelgő ránk nézve, hogy egy idegesítő közlekedési szituációban egyből mi jutunk az olvasóink eszébe.

Már a történtek közben eszembe jutott, hogy ebből bizony autózz blog lehetne, aztán végül rá is szántam magam. A sztori:

Pénteken három másik munkatársammal a kocsimban tartottunk Szekszárdra. Baja felől érkezve Alsónyéknél jobbra levágtuk az utat, gondoltuk rövidítünk, kihagyjuk a Bátaszéki lámpát az 55-56-os keresztben (no meg magát Bátaszéket is). Az 56-osra szintén jobbra kellett rákanyarodnunk. Az út balra elnézve legalább 500 méter hosszan belátható, és úgy 300-ra jött is egy nagyobb teherautó, előtte senki.