autózz!

E heti Darren trilógiánk utolsó epizódjához érkeztünk, ezt azok is nyugodtan elolvashatják, akik nem szeretik az anyázós posztokat. Sőt, nekik kötelező, mert ritkán van ilyen alkalom, hogy nem anyázunk egyfolytában. Na majd a kommentekben!

Hévízre tartottunk Párommal és az ő barátnőjével. Épp elhagytuk Keszthelyet, és néztük, hol kell elfordulnunk jobbra, ezért nem is nagyon tempóztunk. Már sötét volt. Annyit láttunk, hogy arról az útról, ahova be kellett volna fordulnunk, nem nagy sebességgel, de szabálytalanul egy autó kielőzte az egész kocsisort. Sietett haza a családjához. Csak a kereszteződést nem vette észre, ahonnan mi is érkeztünk erre az útra merőlegesen, és neki jobbról érkezett egy másik autó. Mind a két delikvens Mondeo volt.

A szemünk láttára csattant össze a két jármű. A jobbról érkező olyan szerencsétlen módon ment neki a szabálytalankodónak, hogy az utóbbi többször bukfencezett, majd a tetején állt meg az árokban. Pár másodpercig meg sem tudtunk szólalni a döbbenettől, csak a csattanáskor a párom kiáltott fel ijedtében. Szörnyű volt!

fotó: langlovagok.hu (A kép illusztráció, mint általában szokott, ha majd egyszer egy kép nem illusztráció lesz, szólok, tényleg, becsszó, ígérem... - a szerk.)

Miután kicsit felocsúdtam, odahajtottam az árokba borult Mondeo-hoz, hogy segítsek neki.

Úgy néz ki, Darren nagyon belejött az írásművészetbe, mert a tegnapi után most egy egészen más hangvételű, egészen más témáról írt nekünk. Tanulságos.

Négy komoly autóbalesetem volt.

Friss jogosítványos voltam, nagyon vagány, enyém volt a világ. Nem volt otthon Édesanyám, csak a III-as Golf-ja, annak papírjai és a slusszkulcs. Frissjogsis tizenéves tud vezetni részegen is, nem tudtátok? Nemcsak Raikkönen! A tizenévesek közül akárki! Én is! Ezért aztán autóval elmentem haverjaimmal iszogatni. Nem csekély mennyiségű alkoholt sikerült betermelnem (egyébként nem bírom a piát). Ó, hát én hazavezetek így is! Sőt, nem is akárhogy! Dózsa György út, Damjanich utca sarkától a Reitter Ferenc utca és Rokolya utca sarkáig két perc alatt! Nosza! Véralkoholszint-önvizsgálat: megfelelő, vezetőképes (még egy kicsit tudtam magamról, tehát nem voltam részeg ám). Hajnali kettő, kocsiba be. Nem emlékszem, mennyivel mehettem, szerintem betartottam a megengedett 120 km/h sebességet. Hopsz! Elbambultam! Az aluljáró vége felé vagyok, itt a Vágány utca, nekem itt be kell fordulnom! Valószínűleg beveszi a III-as Golf a derékszögű kanyart 80-nal (elvileg fékeztem egy picit). Hát, megpróbáltuk, nem jött össze. Placcs a HIETE kőfalának. Az autót szó szerint levágták rólam, gyakorlatilag karcolásokkal megúsztam a kocsi kétdimenzióssá aprítását. Jogosítvány ugrik, és voltak még egyéb retorziók is. De megúsztam. 1 év jogsi nélkül. De még élek.

Megtanultam alkoholmentesen közlekedni.

Alábbi levelünk írója, Darren egy igen őszinte fogalmazású sztorit tárt elénk, amiben magát sem kíméli és bűnbánóan önkritikát gyakorol. Vajon tényleg köcsögök a suzukisok, vagy ez is csupán sztereotípia, mint sokminden más is?

Én nem tudom, miért van, hogy nemcsak a nagyautós kopaszok, hanem a kisautós/olcsóautós fiatalok is egy kategóriában vannak. Uram bocsássa meg a megkülönböztetést részemről, de bizony én úgy érzem, hogy a Swift-esek elég érdekes fajt képviselnek, mind az új, mind a régi változatban ülők.

Én is kisautós vagyok (Kia Rio), de valahogy nem tartozom a temperamentumos vezetők közé. De a szombati zöld szedán Swift-es gyerek mindenképp. Ha jól láttam, négyen ültek a kocsiban. Mellettem pedig kedves párom.

Helyszín: Kvassay Jenő út, Csepel felé. Kielőzök egy Skodát, tehát átsorolok a külsőből a belsőbe. Mivel nem sokkal előtte váltott a lámpa, még nem volt nagy sebességem. Tükörben látom, hogy jön az a Swift, de messze van. És tényleg messze volt. Mikor utolért, kicsivel már gyorsabb voltam 70 km/h-nál, de szépen gyorsultam. Swift úgy csinál, mintha hirtelen termett volna mögöttem, és elég nagyot fékez, tehát meg akarta mutatni a kocsiban ülő másik hülyegyereknek, és a hátul ülő kis hölgynek, hogy ő milyen vagány gyerek, és hogy én csak egy okvetetlenkedő hülye fasz vagyok, aki kivágott elé - ami még véletlenül sem igaz. Körülbelül 80-nal haladtam, és még előztem, amikor rámvillogott. Hát, éppen jó napom volt, és amúgy sem divat már nálam a "büntetés", úgyhogy inkább csak kinyújtottam jól láthatóan a középső ujjamat (bár már ez sem szokásom), mert úgy gondoltam, hogy rosszul képzeli, ha autópályának nézi a Kvassay-t. Miután szépen, komótosan befejeztem az előzést, visszahúzódtam a külső sávba, tartva magam a jobbratartási kötelezettséghez.

Két jármű is elütött egy nőt Kőbányán

Zebrán akart átmenni egy nő a budapesti Gyömrői úton. Először egy teherautó aztán egy személyautó is elgázolta. Meghalt.

index.hu

Remélem, hogy az elmúlt négy napban senki nem otthon poshadt a számítógép előtt, hogy aztán éjjel foszforeszkáljanak a szemei! Bár ahogy elnézem a kommenteket meg a statisztikákat, így is túl sokan vártatok újabb sztorira kiéhezve.

Bali, aki a lenti levelet küldte, már korábban is írt nekünk egy konfliktus kapcsán, de akkor nem végződött anyagi kárral a történet. Most igen.

A kép pedig itt is illusztráció, mert lusta volt fotót küldeni a saját halott tükréről. Csak én meg olyan rendes vagyok, hogy nehogymár ne tudjátok, hogy néz ki egy lezúzott tükör, inkább kerestem egyet.

Volt egy afférom pár hete, megírtam a "Bebaszom a képedet" postban. Ma reggel kvázi ugyanaz történt ugyanott, azzal a különbséggel, hogy nem szállt ki az ürge az autójából (HVM-750), hanem mellém hajtott, letekerte az ablakot, és egy Bud Spencer-es mozdulattal (ököllel lefelé, erősen) nemes egyszerűséggel leütötte a jobb oldali visszapillantó tükrömet, tokkal-vonóval. Az leesett, a rögzítő csonknál eltörött egy műanyag pöcök, meg elgörbült benne egy-két fém alkatrész.

"Ő" most kopasz volt. Az én bűnöm annyi, hogy direkt rájátszottam arra, hogy ne tudjon bejönni. (Ezt mondjuk nem kellett volna megtennem.. (?)) Most éppen úgy érzem, hogy többé nem kell kiállnom így az "érdekeim" mellett, hanem hagyni kell, hogy ezek simán bejöjjenek.

Vajon érdemes a rendőrséget felkeresni ezzel az üggyel? Egyrészt buzog bennem a bosszúvágy, másrészt nem akarok többé találkozni ezzel a kopasz, buta, erőszakos humanodiddal. Két kislányom van, inkább velük tölteném az időt, nem a tárgyalóteremben.

Ti mit tennétek?

Már megint jött egy érdekes e-mail, ezúttal ppeterkától, aki egy olyan szituról írt, ahol elfogy az egyik sáv. Nálunk fejlettebb közlekedési kultúrával rendelkező országokban (hú de finom voltam) működik a cipzár módszer, nálunk erősen akadozva. Ppeterkánál emiatt az akadozás miatt ment fel a pumpa.

Eddig csak olvasó-kommentelő üzemmódban voltam jelen ezen a blogon, de ma olyant pipáltam, amilyet még nem. Igaz, én is hibáztam, de ami utána jött az kicsapta a biztosítékot...

A Margit híd felé mentem, a Budai alsó rakpartra akartam volna menni a Szépvölgyi út felől, szokásos mértékű dugónál még egy kicsit lassabban ment a forgalom. Egy darabig sínylődtem a külső sávon, majd beváltottam a belsőbe a hídtól kb. 100-150 méterre. Elaraszolgattam az utolsó lámpáig, aholis elém tárult az ok - egy kamion vészvillogóval jól megállt a legbelsőben. Na index ki jobbra, tükör sasol, valaki beenged-e. Az első három semmit se lépett, gondoltam esetleg nem látják, hogy mi van, hát segítek, kicsit elkezdtem gurulni be az eggyel jobbra lévő sávba. Kezdett idegesíteni a helyzet... Még vagy két-három kocsi elment, de a lassú csorgással addigra már jó fél méterre benn voltam a sávban, meg vérnyomással a piros zónában. Erre meg is állt egy kocsi, de csupán azért, mert elálltam az útját, nem önszántából. Villogott, én egyezményes karjelzést használtam a hátsó ablakon keresztül, miközben padlógáz, majd a kamion után rögtön vissza a legbelsőbe, hisz a rakpartra akartam lejutni.

Na ez itt persze nem ért véget, elhúzott jobbról, majd lefékezett az álló kocsik vonalában a talán aranyszínű 307-esben a kis fiatal nyikhaj. Melléértem, zene kikapcs, ablak már leeresztve. Mutogatom már messziről, hogy zippzározni kellett volna, erre azzal jön hogy hülye kis Thaliás köcsög, ne mutogassak, meg hogy kiszed a kocsiból. (nem lett volna szép vége, az biztos, ha megpróbálja, de nem szeretnék börtönbe kerülni...) Eközben mondtam a címben szereplő "Zippzár baz'meg" mondatot. Ő persze mondta a magáét, hogy zippzár, persze, csak ki akartam előzni a sort... Majd elhajtott.

Mostanság igen aktív kommentezőnk Dövan, most egy autóhirdetős linket kaptunk tőle. Csak hogy ilyen szomorkás őszi időben is legyen min mosolyogni! A lentinél újabb képünk is van ám itt.

Végre egy értelmes ötlet! Ritka az ilyesmi, pedig kézenfekvő.

Van már Budapesten jópár kilométer buszsáv. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ezekre mindenhol szükség van-e, vagy adott helyeken inkább ront a helyzeten. Tény, hogy a buszsáv az autósoktól veszi el a helyet, ennek nyilván nem örül az, aki autóval jár napi rendszerességgel és egy kétsávos úton csak az egyiket használhatja. Ez van, kényszerűségből az emberek nagyobbik része tömegközlekedik. Bár a múltkori sztrájkot illető véleményem után megkaptam, hogy nincs bennem egy csepp empátia sem és az ilyenek miatt mint én, tart itt az ország ahol tart, azt mondom, hogy igenis, legalább ennyi előnye legyen a tömegközlekedésnek az egyéni közlekedőkkel szemben, különben nem lehet továbblépni a következő szintre az átszoktatás terén sem (ehhez persze ennél sokkal több kellene, de ez más téma).

Tegyük fel, mégiscsak szorult belém és az autósok többségébe némi kis empátia, meg némi törvénytisztelet. Így ők velem együtt nem használják a buszsávot, illetve ahol igen, ott a kresz által megengedett mértékben. Vannak azonban a többiek, akik leszarják az egész buszsávosdit (meg általában a többi kresz szabályt is) és a néhány köcsög miatt bedugul a buszsáv, a buszon utazó százakárhány utas meg miattuk szív plusz fél órán keresztül. Vannak ugyan figyelőkamerák, de azok fix telepítésűek, sok kell belőlük, drága a figyelésük, fenntartásuk.

És lehet, hogy aki ezt kiírta, köztünk autózik. Reméljük, a fontosabb táblákat azért felismeri. Ha az ovisokkal íratták ki (az MTA az mégiscsak MTA), nekik megbocsátjuk. Levélküldőnk (levélírónak ugye erős túlzás lenne nevezni), abc def sem tudott a hirtelen sokk miatt sok kommentárt fűzni a témához.

.... a Magyar Tudományos Akadémia - elitt - rózsadombi óvodájának kapuján! :) :( ciki

Hát, tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, de ehhez a videóhoz nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek rajta. Na jó, bevallom, a röhögés tört ki belőlem, mikor először megnéztem, de tény, hogy nagyobb baj is lehetett volna. Bónuszlöket a gyorsulásos témához, levezetésképpen.

Bejárta a médiát az előző posztban közölt gyorsulásos baleset híre az utóbbi napokban, kommentekben is felmerült, hogy mivel lehetne visszaszorítani az ilyen eseteket, milyen büntetés az, aminek megfelelő elrettentő ereje van. Pirosceruza egy texasi példát hozott fel, azt mindenki döntse el maga, hogy a bíró kreatív, őrült, vagy esetleg mindkettő.

Az utóbbi néhány hónap történéseivel kapcsolatban jutott eszembe egy meglehetősen érdekes ítélkezési gyakorlat, amelyről valamelyik ismeretterjesztő csatornán értesültem.

A Texas állambeli Dallas egyik bírája eléggé bepöccent, mikor a sokadik halálos közlekedési baleset okozóját vezették elé tárgyalásra néhány napon belül és érdekes ítéleteket kezdett hozni. Az egyik gyorshajtót, aki négy barátjával együtt szenvedett balesetet, amelyben a vétlen utasok meg is haltak, arra itélte, hogy a forgalmas főút elválasztó sávjában sétáljon egy éven keresztül napi két órát, nyakában táblával: „Ezen az úton öltem meg gondatlanságból négy barátomat”. Egy fickót, aki piros lámpán áthaladva gyalogost gázolt hasonló büntetéssel sújtott. Mutatták is egy felvételen ahogy a pacákok táblával a nyakukban mászkálnak a kocsik között és szerintem nem volt ember a környéken aki irigyelte volna őket. A munkába, bevásárolni járó emberek nap mint nap láthatják ezeket a szánalomra méltó figurákat, akik stigmával a „homlokukon” róják a köröket a csúcsforgalom kellős közepén. Azt hiszem, aki csak látja őket, kétszer is meggondolja, mielőtt bravúroskodni kezd a közúton.
Sajnos a hazai jogrend nem nyújt lehetőséget hasonló büntetés kiszabására, de véleményem szerint ez csak törvény és akarat kérdése lenne. Egy próbát alighanem megérne.

Képzeljük csak el azt a suhancot, aki mellényzsebből fizeti a bírságot, esetleg az összetört/elkobzott autó sem elég fájdalmas neki, a jogosítvány elvételével nem törődik, amint éppen köreit rója a Váci úton, táblával a nyakában: „Ezen a helyen tettem nyomorékká egy embertársamat szórakozásból.” Ez életre szóló tanulság lehetne neki és mindenkinek, aki látja.

Abban talán a többség egyetért velem, hogy versenyezni menjen a faszagyerek versenypályára. Ebben rendszerint a faszagyerekek nem szoktak egyetérteni, mert ők tudják kezelni a szituációt, sohasem hibáznak és különben is, szombat hajnalban a Váci úton ne közlekedjen senki más.

Nem ritka a gyorsulgatás a Váci úton, szinte már megszoktuk. Hírértéke akkor van a dolognak, ha baj történik. Hát ma éjjel is történt.

Két autó versenyzett a Váci úton szombat hajnalban. Lassítás nélkül száguldottak át a piros lámpán, amikor az egyik belehajtott egy kanyarodó Fordba. Bár öten is megsérültek és a két kocsi is ripityára tört, a másik versenyző lassítás nélkül hajtott el a helyszínről.

Az index.hu teljes cikke itt.

Tudom, tudom, szegény faszagyereknek éppenhogy annyi benzinre van zsebpénze, hogy gyorsuljon egyet és megmutassa, hogy ő az, aki. Hát most jól meg lett mutatva, tényleg. És valahogy megint úgy sült el, hogy telibekaptak egy teljesen vétlen autót, aki zöldnél kanyarodott ki. Gondolom, nem ötvennel.

Az vajon fel sem merül a faszagyerek fejében, hogy hol van? Nem tanította meg neki az anyukája, hogy a piros lámpán nem szabad átmenni? Nem szivatásból piros, hanem mert olyankor keresztben jöhetnek az autók, motorosok, babakocsit tologató anyukák! A másik idióta köcsög, amelyiknek szerencséje volt, mert nem ő kapta el a szerencsétlen Fordot az meg persze leszarva mindent és mindenkit, padlógázon elhúzott a helyszínről. Az már mellékes, hogy többen is súlyosan, életveszélyesen megsérültek, mert nem egy kis tízzel ráfutós koccanás volt ez.