autózz!

Gyakran tapasztalom - főleg lakott területen kívül - hogy a megengedett 90 km/óra sem elérhető, sokan messze nem annyival mennek. És az is tipikus, hogy több sáv esetén a belsőben ragadnak a sebességtől félő autósok. Holott lakott területen kívül már tényleg szabálytalan. Ebből adódott vice konfliktusa is, bár szerintem mind a ketten kicsit túlreagálták a dolgot. 

Gyakori - bár nem mindennapos - olvasótok vagyok. "Szerencsémre" nincsenek a blogotokra kívánkozó történeteim, ritkán találkozok emeletes barmokkal az utakon, bár még csak alig 150e km-t vezettem.

 

Néhány napja azonban olyasmi történt velem, amit talán érdemes leközölni.

 

Debrecen felé tartottam a 33-ason. Aki nem ismerős errefelé, annak tudnia kell, hogy kb. 2 km-re a várostáblától 2x2-sávosra bővül az út, és elvisz az autópálya alatt.

Nincs többszáz lovas verdám (Honda Jazz), mindössze 95-100-as tempóval haladtam. Épp az új telefonom navigációját teszteltem (az egyik legolcsóbb androidos teló), szóval nagyjából biztos voltam a sebességemben (a Jazz bizony felülmér). 

 

 

Amikor az út kétsávosra bővült, az előttem haladó autókkal együtt szépen kisoroltam a szélső sávba. Van egy rész, ahol az autópályára való felhajtást elősegítő lámpák bevezetése miatt 70-es tábla van, ott mindenki lassított, majd a kereszteződés feloldása után visszagyorsultunk. Hamar rájöttem, hogy egy kicsit gyorsabb vagyok, mint ők, ezért mégiscsak előzni kezdtem a belsőben. Mögöttem senki, a sebességem pedig továbbra is 95-100 volt - nem szoktam gyorshajtani.

Valaki azonban úgy gondolta, hogy kijár neki a belső sáv 80-85-ös tempónál. Amikor a suzuki (igen, a régi, "szögletes") mögé értem villantottam néhányat. Amikor nem reagált, akkor egy rövid dudálást is megengedtem. Semmi eredmény.

 

Tévedni emberi dolog, előfordulhat, hogy valaki figyelmetlenségből nem fizet autópályadíjat. Még a fatia-negra által megírt helyzet sem ritka, láttam már példát rá, hogy valaki rosszul tudta, van-e érvényes matrica az autón, amit használ. Mi van, ha valaki egyszer téved, de ebből fakadóan több alkalommal olvassák le az ellenőrző kamerák? Van-e méltányosság ilyen esetben? Persze a legjobb megoldás az lenne, hogy bizonylat a kocsiban vagy a saját telefonjáról vette volna az illető a használati jogot, akkor előre lehetett volna ellenőrizni, minden rendben van-e.

A linkelt felszólításhoz hasonlót már bizonyára sokan kaptak. De mi most a szerencsétlen körülmények összjátéka után sok ilyet láttunk.

 

Kollégám a testvérének kölcsön adta az autóját, hogy pár hónapig munkába járjon vele. Sajnos egy félre értés okán úgy tudta, hogy sms-ben fizetve, van a kocsin érvényes "matrica". Sajnos nem volt. Minden nap kapott egy ilyen csekket. Ez így ment az első levél kézhez vételéig. Szerencsére "hamar" kiküldi a "szolgáltató" a felszólítást.

 

Jött "ellenőrzésről": 2010.07.31. 7h; 2010.08.01. 19h; 2010.08.02. 6h; 2010.08.03. 19h; 2010.08.04. 6h; 2010.08.05. 20h; 2010.08.06. 20h; 2010.08.09. 19h. Azaz összesen 8 alkalommal. Egy évvel korábban kísértetiesen ugyanez történt egy másik kollégámmal, csak máshol más időpontokban, de szintén egymást követő napokon zsinórban.

 

 

Köszönjük a jogalkotóknak, hogy

1. - nem minden kameránál kell pótdíjat fizetni (ilyen erővel lehetne napi 10 bírság is, azaz évi 55,5 millió Forint)
2. - legalább egy napi autópálya díj benne van a bírságban (azaz max. napi egy bírság),

3. - a szolgáltató jogalap nélkül gazdagodik.

 

Ritkán járok biciklivel, de olyankor igyekszem a szabályokat betartani. És tudom, hogy rajtam kívül vannak még olyan kerékpárosok, akik törekednek erre. Sajnos tényleg azokat jegyezzük meg jobban, akik nem törődnek ezekkel a szabályokkal, ráadásul nagyon sok ilyen van. És persze mára kialakult emiatt egyfajta előítélet a bringásokkal szemben. Ez nyilvánvalóan rosszul esik az olyanoknak, mint például Gábor, ezért egy korábbi poszthoz hasonlóan ő is pontokba szedte, miért ne tekintsék őt ellenségnek az utakon.

Valamelyik nap volt egy bringás poszt, ahol a srác próbálta bemutatni, hogyan is látja az autósokat, több-kevesebb sikerrel. Remélem nem lerágott csont, hadd mondjak én is pár gondolatot ehhez, talán megér egy posztot ez is.

Bringával közlekedek nap mint nap, részint mert szeretek, részint mert napi 36km benzin megspórolása bizony már érezhető, és nem utolsó sorban mert jó érzés hogy fitt vagyok tőle. Ha csak tehetem, az úttesten, az autók között kerékpározom, lehetőség szerint a KRESZ maximális betartásával. Íme néhány pont, ahogy én látom, a saját szemszögemből:

 

 

1. Kedves autós szaktárs, köszönöm hogy megtűrsz magad mellett a sáv szélén. Nem járdázok, mert nem engedi a KRESZ, és mert durván balesetveszélyes. Cserébe igyekszem felvenni a belváros tempóját, hogy miattam ne kelljen lassítanod.

2. Nem közlekedem a buszsávban, hasonlóképp az előző ponthoz. Viszont ha hallom/látom hogy ott nyomulsz mögöttem de nem bírsz biztonsággal kikerülni, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy mielőbb tudj tovahaladni.

3. Az a notórius lúzer vagyok, aki bizony megáll a lámpánál, hiszen rá is vonatkozik a KRESZ. Autóval sem megyek át, miért tenném bringával? Nem azon az 1-2 percen fog múlni a boldogságom, amíg a zöldre várok. Köszönöm, ha eltűröd ilyenkor, hogy a sáv szélén előre csorogjak.

4. Sávváltáskor, kanyarodáskor indexelek, és köszönöm neked, kedves Szaktárs, hogy előzékenyen és udvariasan beengedsz. Ezt most minden irónia nélkül írom, tényleg ez a tapasztalatom: 10-ből 9 autós - lehet a meglepettség miatt ugyan - de be szokott engedni.

5. Nem várom el tőled, hogy hátrafelé is legyen szemed. A sávok közt cikázó bringásra nem nagyon áll rá az autósok szeme, ez szerintem abszolút érthető. Viszont ha megállsz, leparkolsz, kérlek pillants bele a tükrödbe, mielőtt kinyitod az ajtót. Miután felnyársaltál, én meg lezúztam a fényezést a drága autód ajtajáról, már felesleges a felelőst keresni, mindkettőnknek szar lesz. Egy pillantással el tudod
ezt kerülni, én pedig hálás vagyok érte.

6. Kivilágítom magam, elöl-hátul. Ha már megtehetem hogy drága bringával tekerek, nem fog földhöz vágni az az 1-2000 forintos lámpa, nem érzem cikin magam tőle. Sőt, mellényt, sisakot, fényvisszaverő csíkokat is viselek, hogy messziről észrevegyél. Köszönöm, ha ezt úgy fogod fel, hogy egyben Neked szeretnék segíteni vele.

7. Én én vagyok. Azért, mert láttál egy vagy több srácot piroson-zebrán-járdán áthúzni, ne rajtam töltsd ki a bosszúd. Én sem úgy tekintek rád, hogy csak mert kocsiban ülsz, egyenértékű vagy azzal a taggal, aki tavaly kivasalt a bringaúton. Nem attól lesz paraszt valaki, mert négy helyett két kereket választ, és vica versa. Emberek vagyunk, és én tisztellek téged.

8. És ha már szóba került: már nem várom el senkitől, hogy megadja nekem az elsőbbséget. Megköszönöm ha mégis megteszed. Amikor egy bringautat keresztezel kanyarodás közben, kérlek gondolj a kanyarodási szabályra, aki egyenesen halad, annak van elsőbbsége. Én már figyelek, de sokan nem teszik. Ha itt baleset történik, a bosszúságon kívül bizony rád verhetik a balhét, elsőbbség meg nem adása miatt. Sokkal egyszerűbb egy laza fejmozdulattal hátra sandítani, és ezzel elkerülni
a későbbi fejfájásokat.

Igazság szerint menő szabályosan közlekedni. Tényleg az. És ettől még nem vagyok sem lassabb, sem bénább. Kösz hogy elolvastad! :)

Járdán parkolni alaphelyzetben tilos, ha nem engedi semmi jelzés. Sokszor nem akadályoz senkit. De ha mégis? Nem tudom, hogy a képen szereplő sötét Rover vezetőjének megfordult-e az már a fejében, hogy a zebrát kerekesszékkel is használnák, és pont odaállt, ahol éppen könnyedén fel tudnának gurulni a járdára? És bár a fotó szerint ránézésre talán éppen elférnek mellette, de ez nem mindig sikerül így, mivel Gitta leírása alapján rendszeresen parkol ide és akadályozza a mozgássérülteket. Ezt sosem látja rendőr vagy közterület-felügyelő?

A mellékelt képet a Marczibányi téren készítettem, ahol ez az autó majdnem minden nap parkol. A képet már késő délután csináltam, mert reggel annyira felháborodtam, hogy muszáj ezt veletek megosztanom. A környéken nagyon sok a mozgássérült, kerekes székkel közlekedő ember, az átkelő helyek mindenhol akadálymentesítettek.

Reggel munkába menet láttam, ahogy a parkoló kocsi jobb oldalán a pálcikák és a pofátlan autós között próbált a szerencsétlen kerekesszékes átevickélni (nagyon sajnálom, hogy akkor nem fotóztam, de komolyan majd elsírtam magam). Mondanom sem kell, másnap reggel megint ott állt a kocsi a zebrával pont szemben ..... elképesztő.

Mai posztunk beküldője több példát emelt ki, amikben hölgyek az "elkövetők". Én úgy gondolom, hogy a bénázás vagy a szabályok be nem tartása egyaránt jellemző lehet mindkét nemnél. Nem általánosítanék, mert szerintem sok nő vezet jól. Mindenesetre András jól kifogta szűkebb környezetében a vezetni nem tudó autóstársakat, ezek a szituációk engem is zavartak volna.

Front van, vagy csak a nők szövetkeztek ellenem, miután kommentemben Mónikát a konyhába kívántam.
Pedig írtam, hogy tisztelet a kivételnek! De hol van a kivétel?!

1. Kanyarodnék ki a Németvölgyi útra jobbra, kis ívben, érkezek a kereszteződéshez, a főúton nekem jobbról, mellém kanyarodik be egy nő, levágva a kanyart és majdnem nekimenve' a kocsim bal elejének. Rádudáltam, hogy ezt ne tegye, de még ő volt felháborodva, hogy mit keresek én a saját sávomban, amikor ő nem tud normálisan kanyarodni.

2. 100 méter múlva kanyarodok a Hegyaljára jobbra, 60körüli maca, arcán vakolat, a piros kör helyén gyalogol pont velem szemben, az út mértani közepén. Megállok előtte, látszik az arcán, hogy marha nagy szívességet tesz nekem azzal, hogy arrébb lép kettőt az út közepéről, jó hogy nem küldött el a francba, amiért zavartam a gyaloglásában, még csóválta is a fejét. Az 1. képen látszik, hogy az út túloldalán ott a zebra, de ha neki mindenáron ilyen sürgős, akkor is mehetett volna az út szélén, nem a kellős közepén. Nem baj, majd más megtanítja közlekedni.

 

A kérdésre a válasz igen, mert egy látszólag egyértelmű eset után mégis elengedték a bírságot. Hiszen akkor is megbüntethetnek valakit, ha a saját kapubeállójába parkol, tehát én a mostani, fatia-negra által beküldött történet első felén sem csodálkozom. A rendőr/közterület-felügyelő nem tudhatja, hogy csak a kollégát akadályozzuk - akivel megvan beszélve a dolog - ő a látottak alapján dönt.  

A múltkori elküldött anyagom a hivatalok butaságát bizonyította. Most a mérleg másik serpenyőjébe tennék egy régebbi (2005-ös levelezésű) esetét -egy másik munkatársamnak-, amikor a rendőrség nagyvonalú és megértő volt. Szerintem ez a régi ügy érdekes lesz a blog olvasóit ismerve.

 

A Műegyetem rakparton akkoriban még lehetett parkolni, elvileg. A környékről mindenki ott parkolt, nemcsak a Műegyetemre járók, mindig teli volt. Az út két szélén párhuzamosan és középen két szaggatott vonal között -nincs tábla, sem felfestés, de a kialakult szokás alapján: halszálkásan- parkoltak az autók. A szaggatott vonalak közötti terület kis részét töltötték ki a parkoló autók. Munkatársam egyik oktató kollégájának épp szerencséje volt; egy elmenő autóval, így leparkolhatott. Munkatársam gondolta oktatótársa kocsija mögé áll, hiszen bizonyosan egyszerre fognak elmenni -együtt tartottak gyakorlatot a K épületben. A szaggatott vonallal kijelölt területen belül állt és csak az oktatótársát akadályozva az elhajtásban (lásd 1. kép).

 

 

A közterületesek résen voltak, A kocsin hagytak egy helyszíni bírság büntetést, 8000 Ft-ról. Megreklamálta, de a Fővárosi Közterület Felügyelet határozatában a 8000 Ft-ot megerősítette (2.kép).

Irónika azt a kérdést feszegeti, hogy ha van egy áruszállítók számára kijelölt várakozóhely, azt ő miért is nem vehette igénybe szabályosan ilyen céllal. Ki és hogyan dönti el, hogy aki ott megáll, az árut szállít vagy nem?

Történt velem egy érdekes eset, mely akár a blog témája is lehet. Március 22-én a Sun Palace nevű budapesti épületegyüttesbe szállítottam a személygépkocsimmal néhány dolgot egy ügyfelemnek. A környéken nagyon nehéz parkolni, így kifejezettem megörültem, hogy egy, az épület mellett lévő élelmiszer bolt mögött volt hely.

Az utcáról egy kisebb – 4-5 autó számára elegendő – parkolóba lehetett behajtani, melynek bejáratánál egy „mindkét oldalról behajtani tilos” tábla állt „Kivéve áruszállítás” kiegészítő táblával. Behajtottam, leparkoltam, felvittem a cuccot, átvették. Ez tartott kb. 8-10 percig. Mire visszaértem, egy a közterület felügyelők által otthagyott csekk és tájékoztató üzenet várt, miszerint szabálytalanul parkoltam.

Közterületes sehol, így kérdőre vonni őket a miért kapcsán nem tudtam, így még aznap írtam számukra egy levelet. Ebben tájékoztattam őket az esetről és megérdeklődtem – úriember módon – mit is hibáztam. Úgy 3 hét múlva kaptam egy fizetési felszólítást, de a levelemre választ, hivatkozást vagy bármit, azt nem. Lévén, hogy válaszadási kötelem a közterületeseknél van, a magam részéről nem foglalkoztam a dologgal, eddig. Pénteken ugyanis kézbesített egy levelet a posta, mely a rendőrségtől jött, és 6000 forint bírságról szól.

Alapszabály, hogy hídon, alagútban nem állunk meg illetve a be- és kijáratuknál sem. Városi környezetben viszont lehet félrevezető egy ilyen helyszín, főleg, hogy a Kara kán által megemlített Erzsébet hídi lehajtó aljában én is rendszeresen látok sorban parkoló autókat. Ezt látva és tiltó tábla hiányában sokan úgy gondolják, hogy szabad. Persze jogos a büntetés, de talán a felvetés is, hogy táblával kellene egyértelműbbé tenni  a tilalmat (meddig tart a hídlehajtó). Addig eléggé úgy fest, mintha valakinek érdeke lenne, hogy mindig legyen errefelé elegendő tilosban várakozó.

Három napja történt velem az eset (július 7-én), tehát friss, még meleg, sőt égetően fájó.

Nem bonyolult, nagyon röviden elmondom.
Az Erzsébet híd budai lehajtóján, tudod, amely a Gellért-tér fele menő (majd' azt mondtam, hogy hadiút), a kanyar után jobboldalt lesz még egy sáv, amely átmegy a híd alatt is, de a Rác-fürdő előtt parkoló autók miatt igazából mindenki a belső sávot szokta használni. Tehát a lehajtón jobb oldalt van egy kb. 60 m hosszú kvázi leálló- vagy pihenősávszerű kis öböl. Nos, itt szoktak megállni azok, akik amúgy a fürdő előtt vagy annak parkolójában már nem remélnek helyet találni, vagy akiknek, például, találkájuk van a Döbrentei téren, Sissy szobra mellett. Tény, hogy a jobb oldalon a szegély végig pirossal ki van festve, de egyrészt lekopott, másrészt ránőtt a növényzet, harmadrészt, ha már sokan parkolnak ott az ember ösztönszerűen beáll mögéjük. ezt tettem én is csütörtök du. 2 körül, pontosan a  47°29'26.31"É és  19° 2'46.92"K földrajzi koordinátáknál.

 

 

Kiszálltam a kocsiból, és elindultam a híd felé, mert Pestre akartam átmenni. Szerencsémre, a híd elején még visszanéztem félutamból, és szememből a könny kicsordult. Hogy kiért? Két fehér pólós alak fényképezgetett a kocsim mellett, sokakat már el is űztek onnan. Lóhalálában rohantam vissza, mert tudtam, hogy itt baj van, és tényleg az volt. A közterület-felügyelet porkolábjai voltak, akik 20 ezer forintos költségtérítéses áron fényképeztek, tilosban parkolás indokával. Végül kiderült, hogy mivel a helyszínen megmutattam az okmányaimat, megúszom 10k ft-tal, amelyet 30 napon belül kell beperkálni.

Hivatkoztam én arra, hogy nincs ott sem „Megállni tilos!”, sem „Várakozni tilos!” tábla, a hatóság szó világosan kimondta, hogy egyrészt ott van a piros vonal, másrészt meg az 1975. évi KRESZ-törvény, amely tiltja a hídlehajtón való megállást/parkolást.
Tudom, nem lehet mentségem, de őszintén bevallottam, hogy nem ismertem ezt a passzust, majd ellentámadtam azzal, hogy jó-jó, nem kötelező, de illene kitenni oda egy fent említett tiltótáblát. Udvariasságból, például. Persze, hamar kiszámoltam, hogy annak a táblának a kihelyezése belekerülne a hatóságnak kb. 40 ezer ft KÖLTSÉGET jelentene, míg ha nem teszik ki, akkor egy nap simán befolyik a bírságokból 400 ezer ft BEVÉTEL. 
Érted?! Mert huncut ám a hatóság, megles, majd elcsíp...

Pontosan ilyet láttam a minap a Szentmihályi út egyik kereszteződésében, mint amit bara_o) írt meg. Kiegyensúlyozott nő lehet, ha nevetéssel intézte el a lenti helyzetet, ellentétben az előtte várakozóval...

Kedves harminc körüli hölgy, Te, aki valszeg gödöllői vagy, mert a Blaha felé kanyarodtál le, Te ,aki egy ezüst színű, egyterű, francia autóval téped az aszfaltot, Te, akinek lövése sincs a közlekedéssel kapcsolatos bármilyen dologhoz, köszi, hogy fogászat utáni zsibbadt állapotom ellenére jól megnevettettél!

Mert erre a szituációra már csak így tudtam reagálni: Tegnap, július 6-án, 17:30 körül szerettem volna kis ívben, jobbra kanyarodni a gödöllői Stop Shop irányából a Dózsa György útra, Szada irányába. A linken jól látszik, ott kizárólag egy maci sajt van, szépen ki lehet gurulni a gyorsító sávra, majd besorolni. Az egyenesen ill. balra haladóknak van jelzőlámpa.

Dél-európai országokban jellemző, hogy ott is megoldják az előzést, ahol jönnek szembe, mert mindenki lehúzódik és középen elfér egy harmadik autó. Pocak megtapasztalta milyen ez, de nem külföldön, hanem itthon a 85-ös főúton. Hogy ebben a szituációban ki hibázott, az összetett kérdés. Szerintem mindenki figyelhetett volna jobban, ugyanakkor érvényes az a szabály is, hogy az előzött félnek segítenie kell és nem betartani a másiknak.

Érdekes közlekedési helyzet adódott a minap, és szeretném kikérni a véleményeteket, hogy Ti mit csináltatok volna a helyemben.

 

Győrtől Sopron felé haladtam, aki ismeri a környéket, az tudja, hogy jó nagy forgalom van, szinte végig "előzni tilos"-ok és "előzni nem lehet"-ek váltják egymást. Nagyon kevés hely van, ahol hosszú szakaszt be lehet látni előre, és ott jellemzően mindig épp jönnek szembe.

 

 

A mi sorunk elég jól feltorlódott, hála egy 30-cal zötyögő traktornak. A traktort négy-öt kamion követte egymás után, akik nehezen gyorsulnak ki, hogy egy traktort megelőzzenek. Mögöttük én araszoltam. Így csordogáltunk már egy ideje, amikor egy belátható szakaszon épp nem jött senki szembe. Kiálltam előzni, hogy amennyit csak tudok, annyit legyőzök, aztán a többieket majd később, ha tudom. Elhagytam egy teljes kamiont, amikor a traktoros elé egy jobbról jövő - általam korábban nem látott - útról kikanyarodott egy személyautó, hogy a szembe sávban elkezdjen felém jönni. Én akkor már az ő sávjában voltam, és mellettem a kamionsor a fékező traktor mögött összezárt. Visszamenni közéjük nem tudtam, dudált is a már megelőzött kamion, hogy ne is akarjak, ezúton is köszönöm neki. Még szerencse, hogy az útra forduló autó épp elfért mellettem, így én egymagam egy harmadik sávot alakítottam ki. Közben a szembejövő sávba megérkeztek, akik korábban még nem voltak ott, és ők is mind elmentek mellettem szépen lassan.

 

Két évvel ezelőtt nagyon hasonló módon próbáltak engem is lehúzni, csak akkor nem autópályán villogtak le, hanem egy út mellett álló segítségkérőnek álltam meg. Attila és barátnője is elég hamar levágták, hogy miről van szó, de hogy én ilyen helyzetben nem ajánlottam volna fel pénzt, az is biztos... Legyetek óvatosak, vigyázzatok a pénztárcátokra!

Egy történetet mesélnék el, ami tegnap esett meg barátnőmmel és velem útban hazafelé szeretett szülővárosomba. A sztori csupán elmesélő jelleggel íródott, ugyanakkor figyelmeztetni is próbál, és remélhetőleg felkelti majd azon becses olvasóitoknak a figyelmét, akik hivatásszerűen szolgálnak és védenek. A szervhez nem akartam fordulni vele, mert káreset nem történt, és van elég bajom most, mint hogy feljelentésekkel járkáljak, viszont ide leírni nem kerül semmibe.

Az eset szempontjából fontos leírnom, hogy cseh rendszámos autóval közlekedtünk, a sofőr szerepet pedig barátnőm vállalta, mivel engem a tomboló porckorongsérv okozta fájdalom a hátsó ülésre kényszerített fekvő helyzetbe. (Bár nem tartozik ide, de a későbbi esetleges troll kommenteket megelőzve Csehországban élünk és dolgozunk, és a közeljövőben esedékes műtétemre jöttünk haza.)

Az M1-es autópályán haladtunk, normál tempó és erős forgalom mellett, én fekve csodáltam a felhőket, mire az alkalmi sofőröm egyszer csak megkérdi tőlem, hogy vajon miért villoghat az a Merci a leállóban haladva nem sokkal mögöttünk. Miután feltápászkodtam nagy nehezen, látom, hogy egy sötétkék kb. 10 éves E osztályos Merci bécsi rendszámmal jön utánunk, vadul indexel jobbra és villog.

Gépjárművezetői oktatásban és vizsgáztatásban kereshetnénk bőven hibát. Sokszor látok olyan tanulóautókat a forgalomban, akik nem mennek a megengedett sebességgel sem. Ehhez még hozzájön, hogy sajnos vannak kötekedő vizsgabiztosok, akik abba is beleszólnak, aminek nincsen jelentősége a vizsgánál. Ennek okait szerintem sokan tudják, sejtik. Tény, hogy fatia negra kollégájának is lenne még mit tanulni, talán tényleg összejöhetett néhány hibavonal. De nagyban hozzájárul ehhez, ha a vizsgabiztos idegesítően viselkedik. Egyébként is stresszes Budapesten egy forgalmi vizsga.

Újabb eset rázta meg kis közösségünk nyugalmát. Röviden összefoglalom.

 

Egyik középkorú férfi kollégám vezetés vizsgán volt ma.

 

A vizsgabiztos is ember. Sőt a vizsgázó is, és nem is fiatal bombázó hölgy. Lehetnek egymásnak szimpatikusak, vagy sem. Lehet, hogy aznap az utolsó vizsgázó már fárasztó. Lehet, hogy késő délután -ha már mindenkit átengedett- a vizsgáztatónak az utolsó pillanatban eszébe jut, hogy a tekintélyt és a szigort, azaz a hírnevet is tartani kellene. Tegyük félre az emberi dolgokat, nézzük a tényeket.

 

 

Beül a vezető mögé és elmondja, hogy nem fog beleszólni semmibe, az oktató adja majd az utasításokat. Ehhez képest végig az útvonalat ő diktálta és folyamatosan beszélgetett az oktatóval. A Vasgereben utca nem volt ismeretlen terep. Fák és egyéb furcsa tereptárgyak, azaz inger gazdag környezet. A vizsgázó -szokásához híven- hármas fokozatban repesztett. A kis dízel pözsó csak úgy szelte a levegőt a 34-40 - km/h-ás tempójával. A vizsgáztató -utólagos elmondása- szerint már ekkor is "célzott" a problémára, amikor az oktatónak elcsevegte, hogy a kiskocsi nagyon rosszul fogyaszt 3-asban ilyen tempónál... Sajnos a vizsgázónk a tarkója mögül (a nembeszélő embertől) jövő "jó szándékú súgást" nem tudta dekódolni.