Ha már ilyen ráhúzós levelet kaptam, bevezetésképpen elmesélem egy saját, pénteki történetemet. Egy ügyféltől mentem a másikhoz a Hegyalja út belső sávjában a Duna felé, összefüggő kocsisor volt mindkét sávban, de rendesen haladtunk. Mivel a híd előtt jobbra kellett kanyarodnom, amikor egy kicsit nagyobb lyukat láttam, kitettem jobbra az indexet, hogy akkor én most átsorolok.
Biztos ti is ismeritek azt az állatfajtát, amelyik ilyenkor nem elveszi a gázt, hanem lepadlózza. Na pont egy ilyet sikerült kifognom, de csak akkor kapott észbe, hogy veszít egy pozíciót ebben az életre-halálra menő versenyben, mikor már bőven átlógtam a sávjába, de azért látványosan megérkezett a seggembe, hogy otthon majd elmesélhesse úgy a sztorit, hogy az az idióta fél méterrel elé vágott be. Nyomtam neki azért egy megköszönő villogást is annak ellenére, hogy nem nagyon volt mit megköszönnöm...
Gondoltam, ennyivel kiélte magát, megnyugodott, hogy most biztos jól rám ijesztett, de stresszesebb emberrel volt dolgom. Átment a belső sávba és amikor az jobban megindult, akkor a nyomatékosítás kedvéért rám húzta a kormányt, majd azzal a lendülettel tovaszállt a városi forgatagban. Innen is csókoltatom a KEV-400 rendszámú (legalább könnyű volt megjegyezni) ezüst színű Corolla verso vezetőjét. De most jöjjön Ákos levele egy barátja sztorijával. Nos, neki egy még agresszívabb hülyével volt nézeteltérése.
Nem velem esett meg, hanem egy ismerősömmel (még friss) és igazából semmi különös nincs benne. Mégis az OKOT érdemes lenne megkeresni, mert szerintem ezzel a "fajtával" mindannyian szinte naponta találkozunk. (E/1-ben fogom írni, úgy jobban visszaadja.)
December 10, péntek este 8. M7-esen Budapest után kicsivel, 110-re beállok (100 a megengedett) a középső sávban. Messziről látszik már a nagy fehér béjenvé terepjáró a visszapillantóban, cikázik a sorok között. Engem jobbról előz, majd bevág elém és az előttem haladó közé, bőven úgy, hogy fékezzek (gondolom ez fel sem tűnik neki). Dudával és sok reflektorral honorálom.